Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-06 / 79. szám, szerda

www.ujszo.com | 2016. április 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Milyen száz nap? Türelmi időt új kormány érdemel, de a Fico-kabinet jórészt nem új ell egy kis idő, amíg az új kormány átveszi elődjétől az ország irá­nyítását, felméri az egyes részterületek helyzetét, a tár­cavezetők megismerkednek mi­nisztériumaikkal, az alkalmazot­takkal, próbálják megkeresni az elődeik által hátrahagyott, szekré­nyekben rejtőzködő „csontvázakat”, satöbbi satöbbi. Általában ilyen okokból szokott száz napos türelmi időt kérni és kapni az új kormány a társadalomtól és a médiától. Csak­hogy ez nem új kormány, hanem kozmetikai változtatásokkal a máso­dik Fico-kabinet folytatása. A két hi­das és az egy szem sieť es miniszter részleges kivételével ezért nem is ér­demel semmilyen türelmi időt. Kezdjük rögtön az elválaszthatat­lan Fico-Kaliňák-párossal. Ha az ő szempontjukból minden jól megy, akkor 2006 és 2020 között, alig két­éves megszakítással, három ciklu­son, azaz 12 éven át vezetik majd a kormányt, illetve a belügyminiszté­riumot. Hasonló cipőben jár a har­madszorra is kulturális miniszterré lett Marek Maďarič, illetve a másfél ciklus után újra a külügyi tárcát irá­nyító Miroslav Lajčák is. Aztán jön a még „csak” másod­szor miniszterek kategóriája (Kaži- mír, Richter, Žiga, de részben Pel- legrini is ide sorolható). Az egyetlen smeres jelölt, aki nem volt még mi­niszter, az egészségügy élére állított „krízismenedzser”, Tomáš Drucker. Vele kapcsolatban eléggé nevetsé­gesen nyilvánul meg Ficóék fele­lőssége: az elmúlt tíz évből nyolcban a Smer miniszterei irányították az egészségügyi tárcát, amelynek élére most megint a párt jelölt egy vál­ságmenedzsert. Ezzel gyakorlatilag elismeri, hogy válságba vitte az egészségügyet... Folytathatjuk a sort az SNS mi­nisztereivel, akik ugyan tárcaveze­tőként újak, de a tárcával nem na­gyon kell ismerkedniük. Az új okta­tási miniszter Peter Plavčan 25 éve dolgozik a minisztériumban, leg­utóbb már osztályvezetőként. A mezőgazdaság a földalap korábbi vezetőjének, Gabriela Matečnának a keze alatt lesz, a védelmi tárcát meg egy hivatásos katona (Peter Gajdoš, a vezérkari főnök volt helyettese) vette át. Ő mellesleg a NATO-elle- nes harmadik Mečiar-kormány mi­niszterének (Ján Sítek) volt a titkára és a gyakran NATO-ellenes SNS jelölte a minisztériumba, persze úgy, hogy közben már három évet lehú­zott a NATO brüsszeli katonai bi­zottságában Szlovákiát képviselve... Csak lábjegyzetként jegyezzük meg, hogy egy katona kinevezése védelmi miniszternek a hadsereg civil kontrolljának szem- beköpése, de legalább jól mutatja, hogy banánköztársaság vagyunk. Szóval összegezve: az ország je­lenlegi állapotáért az elmúlt tíz év­ből nyolcban kormányzó Smer a fő felelős, a kormány több mint a fele az ő jelöltjeiből áll, túlnyomó több­ségük másodszor vagy harmadszor miniszter. Emellett az SNS jelöltjei sem újoncok saját ágazatukban és nem mentesek. Ezért - három mi­niszter részbeni kivételével - sem­milyen száz nap nem jár a kor­mánynak. Szeretünk meglepődni VERES ISTVÁN M eglepődni alighanem jó. Mi másért lepőd­nének meg az embe­rek olyan dolgokon, amelyek... talán... annyira nem is meglepőek. Nagyon jól tudjuk, hogy a zsíros, füstölt és egyéb nehéz ételek mértéktelen fogyasztása lerövidíti életünket, mégis meglepődünk, ami­kor ezt valaki tudományosan vagy statisztikailag be is bizonyítja. Rég­óta tudjuk, hogy az élelmiszeripar szemetet etet velünk, mégis, amikor kiderül, hogy versenylovak húsából (is) készítik a szalámit, meglepődünk (aztán vesszük továbbra is ugyanazt). A logika azt diktálja, hogy minél ol­csóbb valami, annál rosszabb mi­nőségű, de huszadszor is meglepő­dünk, amikor a huszadik kínai bolt­ban vett akármi megy tönkre a hasz­nálat második napján. Százezrek vándorolnak el egy több éve polgárháború sújtotta or­szágból (Szíria), meglepődünk. Két párt (a Smer és a Híd), amely a vá­lasztások előtt nem állította, hogy a választások után nem fog közös ko­alícióra lépni, a választások után koalíciót köt, meglepődünk. Évti­zedek óta tudjuk, hogy a gazdag és befolyásos emberek adóparadicso­mokba viszik a pénzüket, majd mi­után kiderül, hogy ez tényleg így van (Panama-ügy), meglepődünk. Kiderül, hogy az országok gazdasá­gi növekedését a hátukon (vagy in­kább a zsebükben) cipelő autógyá­rak trükköznek a károsanyag­kibocsátásokkal, meglepődünk. Évtizedek óta tudjuk, hogy a foci­meccsek többségének végeredmé­nyeit a dzsungelligától a világbaj­nokságokig polgármesterek, buk­mékerek és egyéb hivatásos blatte­rek korrupt módon befolyásolják, amikor viszont néhány konkrét eset kiderül, ismét meglepődünk. A közterület-fenntartó erők köteléké­ben dolgozó polgártársainkkal együtt sokszor megtapasztaltuk, hogy az általunk lakott földrajzi szélességen a kontinentális éghaj­latnak köszönhetően télen az égből szilárd halmazállapotú csapadék is potyog, mégis minden évben várat­lanul ér minket, ha hó áll az utakon. Az említett éghajlati adottságokból kifolyólag nyáron kánikulák szok­tak előfordulni, mégis nagyon meg­lepődünk, amikor évente újra és újra beköszönt a hőség. Nem, cseppet sem vagyunk nai­vak. Talán csak szeretünk megle­pődni. Miben áll a nagy titok? MARIÁN LEŠKO B árki volt is eddig kormányon, a csekély számú pozitív politikai hagyomány közé tartozott, hogy a kormánypártok nyilvános­ságra hozták a koalíciós szerződésüket. Még Vladimír Mečiar kezdte ezt a hagyományt 1994-ben, és 22 hosszú éven át kitartott. Paradox módon éppen most szakadt meg, amikor a Híd és a Sieť került kormányra, és ennek a két pártnak egyenesen létérdeke lenne meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nincs takargatnivaló- juk, hogy nem kötelezték el magukat valami tisztátalan dolgok mellett. Rejtélyes, sötét titok a választók és a politikai kommentátorok előtt is, mi az oka, hogy 2016-ban Bugár Béla és Radoslav Procházka nem képes megtenni azt, amire még Mečiar, Ján Slota és Ján Eupták is képes volt. A politológusok pedig, akik aztán soha nem értenek egyet semmiben, most egyöntetűen azt hangoztatják, hogy a szerződést nyilvánosságra kellene hozni. Michal Horský szerint bár ez nem törvényi kötelesség, de a politikai kultúra alapvető része. A titkolózást megfontolatlan lépésnek nevezte, amiért ez az egyáltalán nem hagyományos pártokból álló ellenzék egy­folytában csépelni fogja a kormányt. Soňa Szomolányi, aki a Híd és a Sieť kormányra lépését a Smerrel és az SNS-szel az etikai felelősség praktikus alkalmazásának nevezte, rögtön leszögezte, hogy az új kormány egyik el­ső lépése azonnali és szigorú kritikát érdemel. Ugyanis a szerződés rejte­getése csak felerősíti a koalíciós paktum alapjaival kapcsolatos kételyeket. Az egyszerű emberek is racionálisan kalkulálnak, ha két rossz közül kénytelenek választani, és mindig a kisebbik rossznak vélt lehetőséget választják. Ezt a racionális kalkulálást a politikusok sokkal magasabb szinten művelik, és éppen ez a legnyugtalanítóbb a szerződés titkolásában. Amikor úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra azt, amire Mečiar, Slota és Eupták is képes volt, tudták, hogy ezért nagyon komoly bírálatokat fognak kapni. Ennek csak egyetlen magyarázata van: tudták, hogy a bírálatözön még élesebb lenne, ha nyilvánosságra hoznák a szer­ződést. A koalíciós szerződés a kormány működésének alapjait, a döntéshoza­tali mechanizmust, a parlamenti többség bebiztosítását teremti meg. Egy szerződés, amely a döntéshozó és végrehajtó hatalom működését szabá­lyozza, eleve nem lehet a kormánypártok belső ügye. Teljes mértékben közügyekről van szó, ezért a nyilvánosságnak joga van tudni, hogy miben egyeztek meg a kormány tagjai. A legszebb, hogy ezt maga a kormány is elismeri, hiszen az alapvető prioritásai közé bekerült a következő prog­rampont is: „a nyitott kormányzás elveinek következetes betartása”. Ami nem titkos, az nyilvános (és hogy mi titkos, azt a törvény pontosan szabályozza). Ehhez az alapelvhez tartotta magát mindig Lucia Zitňanská miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter. Akkor is, amikor el­lenzékben volt, és akkor is, amikor Iveta Radičová kormányának tagja. A harmadik Fico-kormányban éppen azt a törvényt készíti elő, amely kitá­gítaná a szerződések kötelező nyilvánosságra hozását. „Ha valami nem esik a törvény hatálya alá, akkor azt világosan meg kell indokolni” - je­lentette ki Zitňanská. Nincs rá semmi ok, hogy ez a szabály csak a kor­mányra, a minisztériumokra, az állami szervekre vonatkozzon, magára a kormánykoalícióra viszont nem. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ SS-tiszt és kém volt Mossack apja A Panama Papers a világ eddigi legszaftosabb kiszivárogtatott adatcsomagja. Az adatokat egy éve adta át a Süddeutsche Zeitung német lapnak egy magát megne­vezni nem kívánó személy. Mintegy 2,6 terabájtnyi anyagot adott át ingyen az újságnak: az adattengerben 215 ezer offshore cég dokumentumai vannak, mindegyik a Mossack Fonseca panamai ügyvédi iroda ügyfele. Jürgen Mossack, a Mossack Fon­seca ügyvédi iroda egyik alapítója a bajorországi Fürth-ben született 1949-ben. Apja, Erhard Mossack tizedes volt a Waffen SS-ben, majd Panamába költözött, ahol a CIÄ kubai ügyeket megfigyelő kémje lett. A most kiszivárgott információk szerint az idősebb Mossack azt is felajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy kémkedni fog a „kommunistaként álcázott korábbi nácik után”. Jürgen Mossack és Ramón Fon­seca Mora 1977-ben alapította a Mossack Fonseca céget, amely körül most kirobbant a „Panama­ügy”. (MTI) Panama-ügy: nagy a csend Kínában A botrány kellemetlenül érinti a kínai kommunista vezetőket, ám a kínai média vagy hallgat, vagy a Nyugat összeesküvéséről ír. Á Global Times című angol nyelvű kínai lap egy szóval sem említi, hogy jelenlegi és volt kínai veze­tők hozzátartozói is érintettek. Mindközben kínai informatikusok hada dolgozik azon, hogy a kínai vezetők érintettségéről szóló hírek ne juthassanak el Kínába. Az in­formációk szerint offshore cége volt a kínai államelnök sógorának. Teng Csia-kuj nevét 2009-es hi­vatkozással két vállalat nevéhez kötik. Hszi Csin-ping pártfőtitkár sógorának is voltak offshore cégei. A listán szerepel a voltkormányfő, Li Peng lánya, a népfront volt or­szágos elnökének, Csia Csin-ling- nek az unokája, valamint az éppen korrupciós ügyek miatt életfogytig tartó börtönbüntetését töltő volt csungkingi párttitkárhoz, Po Hszi- lajhoz köthető személy is. A BBC a jelenlegi politikai csúcsvezetés további két tagjának, Csang Kao- linek és Liu Jün-sannak rokonait is azonosította a listán. (MTI, TASR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom