Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-01 / 50. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. március 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A választói apátia ellen Nem csoda, hogy a déli országsávban nem fektet be senki, ha a parlamentben sincs elég erős képviselete TOKÁR GÉZA A nnak, aki csak felületesen követi a politikát, a választási időszak valójában egy vizuális orgia. Hirtelen láthatóvá válnak a pártok, az utak széléről mosolyognak ajelöltek, egymást követik az ingyenkoncertek és mindenkinek jár egy kis ajándék - cserébe pedig a pártok és jelöltek mindössze egy szavazatot kémek. Az általános apátia és az érdektelenség miatt elképzelhető, hogy még ezt sem kapják meg, pedig aki a választásokkal nem törődik, az valójában magába az életbe fáradt bele. Dél-Szlovákiának sok gondja van, különösen azért, mert nem sok sikerélményt hozott a magyarok lakta régióknak az elmúlt huszonöt év, viszont a beletörődés vagy a düh pont nem segít megoldani a problémákat. Elküldhetjük melegebb tájakra a politikusainkat vagy akár a hozzátartozóikat, lehet, egyikük- másikukmeg is érdemli, de attól még nem sikerült javítani a helyzeten. Legkevésbé a régiónknak lesz jobb, különösen akkor, ha más csoportok lelkesen beszavazzák a parlamentbe a saját érdekeik érvényesítőit. A demokrácia ugyanis arra épül, hogy időszakosan megválasztjuk a saját képviselőinket, akik elsősorban minket (egy régiót vagy egy értékközösséget) képviselnek, másodsorban meg az ország javára tevékenykednek. Nem csoda, hogy a déli országsávban nem fektet be senki, ha a parlamentben sincs elég erős képviselete. A passzivitás szempontjából sokat számít, hogy a szlovákiai magyar közösség a rendszerváltás vesztese, tele kudarcélményekkel és félelmekkel. Elég csak átgondolni, miről is szóltak az elmúlt hónapok: a választások előtt azzal vagyunk elfoglalva, hogy egymást kritizáljuk és ütjük, miközben arról, hogy vannak-e közösségi kitörési pontok, s miként definiáljuk a saját érdekeinket, nagyon kevés szó esik. A közös fellépés gondolata is törlődött a közgondolkodásból, számon kérni a felelős politikusainkat nem akaijuk, a szlovákokkal szembeni bármilyen érdekérvényesítő megnyilvánulás feszültséget keltő. Ami úgy-ahogy egyesíteni képes a helyieket, az a bevándorlókkal szembeni antipátia, a változástól való félelem. Amit még fontos tudatosítani, hogy nincs az a jó politikus, aki gyógyírt jelent minden problémánkra. Nem lehet tőlük többet várni, mint amennyit meg képesek oldani és nem szabad kevesebbet kérni, mint amit tehetnek. Az, hogy milyen az életünk, elsősorban saját magunkon és a hozzáállásunkon múlik—mindannyiunkén. De a jó politikai képviselet megkönnyítheti a munkakeresést, az ingázást, javíthatja az általános közérzetet és a helyi közösségek erősödését. Aki mindezek ellenére sem szavaz, annak nem a politikusokkal van baja, hanem belefáradt az életbe. A régiója, a gyerekei, az unokái, vagy éppen a saját maga jövőjét adja fel: és ugyan lehet vonzó alternatíva a távozás, de elmenekülni a problémák elől, vagy bezárkózni - mindig a legkönnyebb megoldás. TELJESÍTETTÜK az összes választási ÍGÉRETÜNKET, AMIT A SZPONZORAINKNAK TETTÜNK/ Tágabb perspektíva NAGYANDRÁS alódni fog, aki a parlamenti választástól megváltást vár. Nem 1989-et írunk, nem lesz rendszerváltás, sem olyan fordulat, mint 1998-ban, amikor az ország demokráciája volt veszélyben. Szombaton az dől el, hogy marad-e az ország jelenlegi vezetése. Se több, se kevesebb. Esetleg még, hogy hány párt jut be vagy esik ki. Ám dönteni mégis kell. A politikának elsősorban a társadalom szolgálatát kellene jelentenie. A modem, demokratikus állam elvileg egy olyan közösség, amely minimális mértékben szól bele a magánéletünkbe, nem próbálja meghatározni és befolyásolni mindennapjainkat. Nem olyan politikai pártokra kellene szavaznunk, amelyek megmondják, hogy mit kell gondolni a világ dolgairól, hanem olyanokra, amelyek segítenek abban, hogy magunk döntsünk saját életünkről és környezetünkről. Persze ez a fene nagy szabadság nagyon sokaknak nyűg, ezért szeretik azokat a politikusokat, akik riogatnak, külső és belső ellenséget keresnek, ahelyett, hogy a valóban létező és minket érintő gondokra tennének megoldásijavaslatot. Önt is biztosan hitegették a kampány alatt, hogy a szlovákiai magyarokra leselkedő egyik legnagyobb veszélyt a mig- ránsok jelentik. A valóságban a veszélyt a közöny, a hamis próféták, és azok a politikusok jelentik, akik az igazi társadalmi problémák helyett álproblémákat gyártanak, mert az előbbiekre nem tudnak megoldást. Én is azt kívánom, hogy a szlovákiai magyarságnak erős képviselete legyen a parlamentben. Ám ennél még fontosabbnak tartom azt, hogy a kisebbségek képviselete ne exkluzív legyen, azaz ne csak saját magunkkal foglalkozzunk. Egy kisebbséget képviselő párt igenis foglalkozzon azokkal is, akik nálunk még nagyobb segítségre és támogatásra szorulnak, azok a marginalizált csoportok, legyen szó romákról vagy menekültekről, amelyek nem képesek erre egyedül. A többség felé ezzel lehet a legjobban bizonyítani, hogy a kisebbségvédelem számunkra univerzális ügy. Azok, akik felvállalják ezeket a témákat, nem feltétlenül számíthatnak könnyen jött szavazatokra, de abban biztosak lehetnek, hogy 21. századi felvilágosult európai politikát képviselnek. Amikor a hétvégén az urnákhoz járulunk, próbáljunk meg mi is egy kicsit tágabb perspektívában látni a dolgokat. (Ľubomír Kotrha karíkatúrája) LÖVÉSZÁROK Szívünkben a döntés Közeleg a parlamenti választás napja. Arról döntünk, lesz-e eredményes érdekképviselete a szlovákiai magyarságnak és Dél-Szlovákiának a következő választási időszakban. A szavazáson tehát jövőnk és további sorsunk is múlik. Közösségünknek négy éve nincs eredményes képviselete a szlovák parlamentben. Dél- Szlovákiát elkerülik a beruházások, régióinkban nagy a munkanélküliség, kisiskoláinkat bezárás fenyegeti. A magyarok lélekszáma az elmúlt huszonöt évben több mint 110 ezerrel csökkent. Ez a folyamat csak akkor fordulhat meg, ha az MKP bejut a parlamentbe. A közösségünket érintő témában négy év alatt csak két javaslat került a parlament elé. Az egyik a vasúti kétnyelvűségre, a másik a kisebbségi kulturális alap létrehozására irányult. Mindkettő elbukott. Az MKP következetesen képviseli a szlovákiai magyarságot, ragaszkodik célkitűzéseihez és elveihez, ugyanígy kitart a migránskérdésben korábban meghatározott álláspontja mellett, miszerint elutasítjuk a kötelező bevándorlási kvótákat. Ezt az álláspontot már 75 ezer ember támogatta petíciónk aláírásával. Programunk négy pilléren nyugszik. Alapvető célkitűzésünk a korrupció elleni küzdelem, a bérből, fizetésből élők helyzetének javítása, a nyugdíj- emelés, a kis- és középvállalkozók járulékterheinek csökkentése, a munkahelyteremtés, a közútfejlesztés, a hatékony oktatás és egészségügy kialakítása. A magyarság megmaradása érdekében olyan kisebbségi önkormányzati modell létrehozását szorgalmazzuk, amely tartalmazza a kulturális és oktatásügyi önkormányzatot, de célul tűztük ki egy olyan megyerendszer kialakítást is, amely a természetes régiókon alapul, s amely közösségünk számára a területi önkormányzatiságot jelentené. Az MKP-nak minden esélye megvan arra, hogy parlamenti párt legyen. Ezt bizonyítják a megyei, a köztársasági elnöki, az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon a szavazók támogatásával elért kiváló eredményei. Választási listánk széles közösségi összefogással jött létre. Tapasztalt politikusok mellett új arcok szerepelnek rajta, minden magyarok lakta régió képviselteti magát. Emellett több párton kívüli jelölt is helyet kapott, akik a különböző civil mozgalmakban már helytálltak, bizonyítottak. Összefogáspártiak vagyunk, szorgalmaztuk a választási koalíciót a magyarokat megszólító pártok között, sajnos az erre irányuló kezdeményezéseket visszautasították. 2016. március 5-én dönthetünk arról, milyen erős érdekképviselete lesz a szlovákiai magyarságnak és Dél- Szlovákiának az elkövetkező négy évben. Szívünkben a döntés. Berényi József, az MKP elnöke „Cukorhegy" bácsi vagyona JUHÁSZ KATALIN A Facebook tulajdonosa szét akarja osztani vagyonát! Mark Zuckerberg figyeli ezt a bejegyzést, és ha megosztod az üzenőfaladon, akkor te is részesedhetsz a pénzből. Szinte hihetetlen. Én kiraktam és másnapjött a postás, hogy valami Mark Zuckerberg küldött nekem valamit. És mint kiderült, 70 000 dollárt. Nem hiszitek el? Itt a bizonyíték! - ez a bej egy zés térj ed a Fa- cebookon, a bizonyíték pedig egy fotó, amelyen egy boldog fiatalember legyezi magát Zuckerberg vagyonának egy részével. Ez természetesen óriása kamu, de az első két-három nap negyvenezren osztották meg, s állítólag percenként most is hatan tudatják ismerőseikkel, hogy igényt tartanak a pénzre. Ha nem lenne eleve gyanús e gáláns gesztus, az azért feltűnhetne, hogy a pénzes postás már másnap csenget. És az is, hogy a legnagyobb közösségi oldal alapítója kapásból tudja a megajándékozottak lakcímét. Erre gondoltam az első pillanatban, aztán tájékozódtam: megosztáskor bizony a postacímet is meg kell adni. Vagyis valakik vadásznak a címekre, nyilván pénzzé akarják tenni a lakcímlistákat. Hiába a sok intés, okítás, az emberek végtelenül naivak, illetve hinni akarnak a csodákban - mondta egy közösségi médiaszakértő a tévében. Azt már én teszem hozzá, hogy a fiatal amerikai milliárdos nagyvonalúsága talán azért tűnik hihetőnek, mert tavaly tényleg jótékony célra ajánlotta fel saját Facebook-részvényeinek 99 százalékát, mondván, bőven elég neki a maradék is (becslések szerint 35,7 milliárd dollárja van). Az ilyen adakozó kedvű embereket mindenki kapásból hülyének nézi. És nemcsak a hetvenezer dollárjukra váró mezei Facebook- felhasználók, hanem a tehetősebbek is. Konkrétan az amerikai hip-hop királyára, Kanye Westre gondolok, aki mostanában furcsa dolgokat posztói magáról. Azt állítja, 53 millió dolláros adóssága van, ezért is döntött úgy, hogy pénzt lejmol Zuckerbergtől. Nem akármennyit: egymilliárd dollárt. A Twitteren kifejtette, hogy az összeget ötletei megvalósítására használná fel, hiszen jelenleg ő a világegyetem legnagyobb művésze, és munkájával Jobbá teszi a világot”. Márpedig egy ilyen korszakos zseni megérdemli a támogatást. Nem csoda, hogy ezek után a fél világ(háló) izgatottan várta, mit lép Zuckerberg. Nos, igen cuki módon pattintotta le Westet. Egyik ismerőse kiposztolta a Facebookra a következő szöveget: „Kedves Kayne West, ha már a Facebook fejétől kérsz egymilliárd dollárt, akkor talán ne a Twitteren tedd”. Zuckerberg pedig elegánsan lájkolta a bejegyzést.
