Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-03 / 52. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. március 3. KULTÚRA I 9 A hős Görgey Az „áruló" tábornok tisztára mosása a Teátrum előadásában Miskovics László, Molnár Xénia és Dráfi Mátyás (Dömötör Ede felvétele) »Úgy éreztem, 15 millió Sauljaként vagyok ott" JUHÁSZ KATALIN A15. évadát taposó Teátrum színházi polgári társulás Görgey Gábor darabját mutatta be hátfőn Pozsonyban. A szerző tisztára mossa a magyar szabadságharc „áruló" tábornokát, mellesleg saját dádnagy- apja fivérét. Nem úgy volt az, ahogy az iskolában tanultuk. Ez a Görgey című darab fő mondanivalója. 1914. augusztus 13-án vagyunk, a világosi fegyverletétel évfordulóján, az első világháború kitörésének napjaiban. A 96 éves Görgey Artúr kedvenc foteljében üldögél, és visz- szaküldi az aludttejet rozskenyérrel, mert ezen a napon sosem szokott vacsorázni. Aztán elszenderül, és előbb édesanyja, majd egykori harcostársai, politikai ellenfelei jelennek meg előtte, a sor végén Kossuth Lajossal. Neki köszönhető, hogy Görgey kénytelen volt elvinni a balhét, miközben Kossuth külföldre menekült, és sietett elsőként árulónak titulálni Görgeyt, tönkretéve az akkor alig 30 éves, remek katonai stratéga életét. A nemzetnek szüksége van egy árulóra, akin a gyűlöletét kitöltheti, enél- kül nem tudná megemészteni a ve- reséget-állapítjamegatábomok. De legbelül igazságtalannak tartja Kossuth húzását, ezért leginkább a vele való „találkozást” várja, egy bocsánatkérést az ő szájából. Illetve talán nem is ő várja, hanem Görgey Gábor, aki nyolcvanhoz közeledve írta meg ezt a drámát, bevallása szerint régi adósságot törlesztve. A téma érdekes, hiszen a szerző a fantáziája mellett Görgey Artúr emlékirataira támaszkodott, ám a végeredmény egy meglehetősen közepes tandráma lett. Egy ügyes dramaturg talán tudott volna vele mit kezdeni, ám a rendező-címszereplő Dráfi Mátyás a kelleténél óvatosabban bánt a szöveggel, nem volt szíve húzni belőle. Rajta kívül ketten vannak még a színpadon, Molnár Xénia játssza a házvezetőnőt, Miskovics László pedig a tót szolgát. A tábornok álmában felbukkanó karaktereket filmbejátszásokkal oldották meg, nyilván takarékosságból, hiszen minél kevesebb színészt kell egyeztetni, annál rugalmasabban tudnak tájolni az előadással. így kis túlzással azt mondhatjuk, szerepel az előadásban Költi Helga, Tóth Károly, Nagy András, Szabó Viktor és Jakubecz László is. A Molnár Csaba által rendezett filmbetétek álomalakjai nem álomszernek, hús-vér emberek, csak a hangjuk lett kicsit visszhan- gosítva. A bejátszásokban használt nyelvezet nagyon különbözik a színpadon zajló cselekmény már- már népszínműbe illő fordulatokkal teli nyelvétől. Ami nem is csoda, hiszen Görgey ilyenkor a személyzettel beszél. Ezt az izgalmas kettősséget azonban nem tudtam maradéktalanul élvezni, mivel a vetített részek túl hosszúnak tűntek; talán több a filmbejátszás, mint az élő játék ebben a két felvonásban. Nyilván bennem van a hiba, türelmetlen vagyok, nem szeretem a tíz-tizenöt perces vetítéseket, az akciódúsabb és életszerűbb színház híve vagyok. Ahol nem olvassa fel a szolga a dátumot, évszámmal együtt, ha amúgy is ki van biggyesztve a falra egy jókora „tépkedős” naptár. És ahol nem az a fő humorforrás, hogy a házvezetőnő évődik az agg tábornokkal, Görgey pedig többször is megjegyzi, hogy bárcsak húsz évvel fiatalabb lenne. Molnár Xéniának egyébként jól áll a csupa szív fehémép szerepe, a szövegbeli hátráltató tényezők ellenére is képes hihető, szerethető karaktert formálni Terkából. Miskovics László azonban szerintem kissé túljátssza Joskó huszárt, az inas és a tiszti szolga fura keverékét. Akcentussal, hibásan beszél magyarul (értsd: humorforrás), haptákba vágja magát, ha az öreg viccesen vigyázzt vezényel, és díszlépésben masírozik ki a szilvapálinkáért. A ružinovi kul- túrház közönsége mindenesetre úgy nevetgélt ilyenkor, mintha a néhai Vidám Színpad nézőterén ülnének. Dráfi Mátyás jól belehelyezkedett Görgey szerepébe, érezhető, hogy közel áll a szívéhez ez a karakter. Finoman érzékelteti a belső drámát, közvetlen környezetének viszont csak annyit mutat mindebből, amennyit a zárkózottságáról híres Görgey természete megenged. Egy kivételes koponyát ismerhetünk meg általa, aki a körülmények áldozata lett. Egyébként azt gondolom, ez a Teátrum eddigi leghasznosabb előadása. „Talán arra készteti majd az érdeklődő nézőt, hogy utánaolvasson ennek a tragikus életnek, amit ez az ember olyan méltósággal viselt el” - írja Dráfi Mátyás a műsorfüzetben. Mit mondhatnék erre? Legyen így! ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Tapsvihar fogadta a Saul fia Oscar-gála után hazatért alkotógárdáját tegnap a budapesti Toldi moziban tartott sajtótájékoztatón. „Elért a szívünkhöz, hogy egy emberként szorított az ország a film sikeréért” - fogalmazott Sipos Gábor, a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjával kitüntetett magyar holokausztdráma producere. Röhrig Géza, a film főszereplője arról beszélt, hogy nagyon megérintette az a sok üzenet, amit kapott. „Én már a díjátadó előtt úgy éreztem, hogy 15 millió Sauljaként vagyok ott” - mondta. Egy belső nézőpontot akartak bemutatni a filmben, „hogy megértsük az embert a holokausztban” - foglalta össze Nemes Jeles László rendező a film esszenciáját. Felidézte, fontos visszajelzés volt számára, hogy Steven Spielberg, akivel az Oscar-gála előtt és után is beszélgetett, fontos filmnek nevezte alkotását, és úgy értékelte, hogy a Saul fia hozzájárult a holokauszt kollektív emlékezetéhez. Nemes Jeles a hollywoodi díjátadóról elmesélte: az Oscar-gála színpadára a protokoll szerint csak egyedül léphetett a legjobb idegen nyelvű film rendezőjeként, és mindössze 45 másodperce volt arra, hogy elmondja gondolatait az Oscar-szoborral a kezében. A film szívéről akart szólni, arról, hogy alkotásával azt akarta megmutatni, miként lehet „embernek maradni akkor is, ha már nincs remény”. Az eseményen elhangzott, hogy a Saul fiát Magyarországon már több mint 180 ezer néző látta. A film áprilisban különleges DVD- és Blue-ray-kiadásban is megjelenik számos extrával kiegészítve. Vági Zoltán, a film történész szakértője bejelentette: a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár elindítja a Saul gyermekei programot, amely az Auschwitz-Birkenauban meggyilkolt csaknem félmillió magyar áldozat közül a százezer gyermek nevét szeretné felkutatni. A program fövédnökségét Nemes Jeles László vállalta. A történész emlékeztetett arra, hogy a film alkotói hatalmas anyagot kutattak fel a Saul fia előkészítése közben, amit szeretnének megosztani a közönséggel közérthető, de tudományos igényű kötet formájában. A könyv egyik darabja lesz annak a Jelenkor Kiadónál megjelenő sorozatnak, amely a Saul fia történeti hátterét, a film keletkezését és témáját dolgozza fel. (MTI) Saul ölelése: Röhrig Géza és Nemes Jeles László a tegnapi budapesti sajtótájékoztatón (MTI-felvétel) PENGE Rész az egész helyett „János nyelve lóg, hozzáragadnak a /meggondolatlan szavak, melyek legel- /sóként hagynák el a biztonságotje- / lentő száját, a fogak kiszedik, ki- / húzzák egymásból a titkot” - olvashatók az Egyáltalán című versben az önreflektívnek vehető szavak. Fellinger Károly tízes BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA években megújult lírája enigmati- kusságával, szójátékaival, asszociációs soraival és paradoxonaival méltán érdemli meg a kritikusi figyelmet. Számomra a Rész és egész című 2012-es kötet jelenti ennek a megújulásnak az alapművét, amit poétikailag sajnos a Külön bejárat nem tudott továbbgondolni, a megtalált ösvényt nem sikerült szélesebbé taposni. Eredményes elképzelés, ahogy a lírai ént, a családját vagy éppen az al- teregó Jánost és Julit érintő valós vagy a valóságtól elszakadó mikro- történetekből kibomlik valami más, ami legtöbbször a transzcendens felé nyit utat, másszor megelégszik a kisebb téttel. Ezeknek a történeteknek a bonyolításában leginkább az asszociáció játszik szerepet, annak is legtöbbször az a formája, amikor egy szó vagy kifejezés hív elő egy másikat. Rögtön látszik, hogy kétféle csapdába eshet a szó - egyrészt az asszociáció túl távoli lesz, „indokolatlan”, s a paradoxon sem menti, illetve amikor túl nyilvánvaló, első körös. Utóbbira példa a már idézett Egyáltalán, itt a következő, verszáró sorok nélkül mélyebb tudna maradni a titok: „ amely /olyan, akárcsak egyfogtömés, / ami után persze jó megszívják”. Az asszociációnál fontos elem a váratlanság, a zavarba esés - az olvasó meghökken. De van úgy, hogy a túl laza kapcsolódás vagy az eljárás el- túlzása miatt nem áll össze a vers, az abszurd abszurdként nem válik részévé,és valami mélyebb értelem sem körvonalazódik: „A nemlét FELLINGER UROtY ÜLŐN BEJÁRAT magába szippant, formára /szabályosgömb, érzem, zuhanok, mégis/ az én marad mindig a középpontban, / aztán meg alkalmazkodik, és persze /függetleníti is magát... ” (Formára szabályos). Az eljárás akkor sikeresebb, ha nem próbál meg „túl sokat” mondani, például aNagyítás, a Gólyamese stb. versekben. Ezekben a nyelv is mintha kevésbé lenne darabos, a szavakjobban esnek. Rövid kritikám inkább a hiányosságokra összpontosított. De ugyanennyijó megoldás is olvasható Feliinger Károly kötetében, s egy kis húzással, az egész helyett a rész szerepeltetésével biztosan pozitívba fordult volna a mérleg, az ilyen részletek miatt is: „ míg apja képtelen felismerni, hogy/a tükörből, amibe belebámul, /arca igazolatlanul hiányzik” (Kivizsgálás). Feliinger Károly: Külön bejárat. Media Nova M - Nap Kiadó, Du- naszerdahely, 2015.132 o. Értékelés: 5/10 r Útnak indult a Mediawave 46 alkotással, eredeti nyelven, angol felirattal, új témákkal elindult a Mediawave Úton című online filmfesztiválja. A filmek április 27-ig tekinthetők meg a Mediawave honlapján, szavazni ugyanott március 31-ig lehet. Műfaji csoportosítás helyett a nézők idén tematikus válogatásokat találnak. A Harcosok útja kategóriába háborús filmek és fiatalok mindennapi csatáival foglalkozó alkotások kerültek. A Nők útja küzdelmes női sorsokat tár elénk. Az Útközben filmjeinek hősei hétköznapi emberek, akik nap mint nap utazni kényszerülnek, a kíváncsiság hajtja őket, vagy hazájukat elhagyva kelnek útra. Az Édes otthon otthonokat, hazákat mutat be: hegyvidéki kínaiak, török munkás, elhagyatott grúz hegyi falu lakói, etióp muzsikusok élik hol küzdelemmel, hol boldogsággal teli mindennapjaikat. (ú)
