Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-19 / 66. szám, szombat
KULTÚRA 8 2016. március 19. www.ujszo.com A meseképvarázsló kincstára Szegedi Katalin illusztrátor Színem java című kiállítása április 8-ig látható a komáromi Duna Menti Múzeumban TALLÓSI BÉLA Komárom. Szegedi Katalin illusztrátor Színem java című kiállítását jó szívvel lehet ajánlani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A magyarországi művész Duna Menti Múzeumban rendezett tárlatán a közönség finom esztétikájú, lélekkel teli, míves munkákból teremtett birodalmat lel. Olyan kincstárban találja magát a látogató a múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében, melyet eredeti illusztrációkból, könyvekből, dobozképekből, videókból állított össze kitűnő rendezői érzékkel Szabó Csekei Tímea művészettörténész. Egy meseképvarázsló világa tárul fel rajzolt, színezett, festett, kombinált vagy kollázstechnikával készült részletgazdag illusztrációkkal és dobozképekkel, melyeken, illetve melyekben ott van a természet szépségének puhasága a virágokkal, a levelekkel, a madarak röptével és a pillangók cikázásával. De ott van a múlt lehelete is a különféle talált, lepusztult tárgyakban, kacatokban, amelyek beépülnek a képbe - e tárgyak (ugyanúgy, ahogy a természet részletei) intenzív érzelmi töltetet adnak a látványnak. Szegedi Katalin képei élő és tárgyi környezetünk kedves elemeit mutatják meseszépen kiszínezve, elomló, hajlékony, kecsesen ívelő formákkal. E szín- és formaözönnel teremtett megkapó természetkulisszában a művész összetéveszthetetlen figurális ábrázolásával megelevenednek az irodalmi alkotás, a szöveg szereplői, és megélik világraszóló kalandjaikat. Szabó Csekei Tímea kérdésünkre, miért esett a választása a magyarországi illusztrátorra, elmondta, régi álma volt, hogy Szegedi Katalint személyesen is megismerhesse. Nagy vágya teljesült azzal, hogy művészetét, alkotói világát bemutathatják Komáromban. „Március a könyv hónapja, jobb alkalmat nem is találhattunk volna egy ilyen kiállításra. Szegedi Katalinra esett a választás azért is, mert az ő könyvei grafikailag és tartalmilag is értéket képviselnek. Ha találkozunk a nevével egy könyvben, biztos, hogy nem csalódunk. Szempont volt, hogy egy igényes művész könyveit mutassuk be. Az az igazság, hogy mifelénk nem nagyon ismerik Szegedi Katalint, pedig érdemes és fontos lenne megismerni. Hogy minél többen lássák, nemcsak a Disney-világ létezik, hanem vannak más formák is. Ezért is tartottam fontosnak, hogy az általa illusztrált köteteket is kiállítsuk, és főleg, hogy ne zárjuk vitrinekbe, hanem a látogatók nézegethessék, lapozgathassák, a gyerekek a képekhez, az illusztrációkhoz meg tudják találni a szövegkömyezetet is. Olyan magasságba helyeztük el a könyveket, hogy a szülő lehajoljon a gyerekhez. Együtt olvasva közös élmény lehet számukra ennek a csodás mesés világnak a felfedezése, bejárása. A sarokban kialakítottunk egy műhelyszerű teret, egy asztalon megteremtettük Szegedi Katalin műtermének hangulatát. Ezzel is érzékeltetni szeretnénk, hogy a művész, ennek a rajzolt-festett világnak a megalkotója itt járt. A látogató így nem annyira múzeumi légkörben, hanem egy olyan élő térben érezheti magát, ahol jó lenni, ahol jó eltölteni egy kis időt az illusztrációkkal, a könyvekkel, és ahol Szegedi Katalin lelke is jelen van egy kicsikét. Igazi kincskeresés lehetőségének gondolom ezt a kiállítást, mivel csipkéket, rozsdás villákat, lepkeszámyakat, madártoliakat, mindenféle elbűvölő relikviákat lehet találni a képeken. És kitárt karokat, amelyek invitálnak, bevonza- nak. A kiállított alkotásokból érezni, hogy Szegedi Katalin olyan illusztrátor, olyan grafikus, olyan művész és olyan ember, aki megtalálta a helyét a világban, s az ilyen létnek a nyugalmát, biztonságát, harmóniáját fontos közvetíteni mások felé. A közvetítést segíti majd az is, hogy a Jókai Színház művészei közül néhá- nyan ellátogatnak a kiállításra, s a gyerekek által kiválasztott könyvből felolvasnak nekünk. Holocsy Katalin, Holocsy Krisztina és Bandor Éva már biztos itt lesz velünk, de mások is ígérték, hogy eljönnek.” (Somogyi Tibor felvételei) Jodie Foster túszdrámája Cannes. Május 11-én a cannes-i filmfesztiválon debütál Jodie Foster új filmje, amelynek két főszerepét George Clooney és Julia Roberts alakítja. A Money Monsterben Clooney egy tévés befektetési tanácsadót játszik, akinek az élő műsorába bemegy egy fegyverrel fenyegetőző, elkeseredett férfi (Jack O'Connell). Elégtételt akar venni, amiért a gazdasági válság tönkre tette az életét. Julia Roberts az adásrendezőt alakítja, aki folyamatosan kapcsolatban áll a műsorvezetővel, és közben nemcsak a stábot igyekszik nyugtatni, de az élő adást nézők millióit is. Ez lesz Jodie Foster második olyan rendezése, amit Cannes- ban mutatnak be, korábban a 2011-es A hódkóros debütált ugyanott. A film amerikai bemutatója május 13-án lesz, a magyar mozikba május 26-án kerül a film. (Variety, juk) MOZIJEGY Omar Sy a mennybe megy Tipikus francia film ez a Csokoládé: vannak kedvelhető karakterei, vannak kedves kis poénjai, és van megszívlelendő tanulsága is. Nem mellesleg: Omar Sy úgy tündököl benne, mint az Életrevalókban és a Sambában. Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés. Tipikus francia film, viszont a történet egyáltalán nem szokványos: az első fekete bohóc, Padilla életútját követjük a vásznon, hogy miként lett a vándorcirkusz szánalmas ijesztgetőjéből a párizsi színház Öthellója, hogyan ébredt öntudatra ez a szerethető figura. Van itt minden, mint a búcsúban: helyes férfibarátság, majd veszekedés és csalódások, végül a keserű felismerés - a 19-20. század fordulóján egyszerűen nem tart ott a világ, hogy elfogadjon egy színes bőrű művészt. Vagy ha igen, csak bohócnak jó. Ennek ellenére a Csokoládé nem A Csokoládé igazi színészfilm, Omar Sy (Padilla) és James Thiérrée (Footit) parádés alakításával (Képarchívum) kimondottan dráma. Roschdy Zem rendező sokkal inkább a vígjátékot látta meg az alaptörténetben, többször nevetünk, mint szomorkodunk a filmen. No, nem a fenéken rugós, cirkuszi poénokon, hanem mindenekelőtt a karakterek öniróniáján. Padilla és Footit, a fehér bohóc barátsága például az Életrevalókban látott kapcsolatra haj az, a két ellentétes figura itt is képes szót érteni egymással. Közben pedig váltogatja a derűs és kevésbé derűs jeleneteket a rendező, és tényleg csak néha rontja el: jó volna, ha a karakterek drámája kissé árnyaltabban jelenne meg, ha nem ennyire direkten mondaná ki a film, hogy Padillát elnyomják. Persze, a mozi így is működik, felépül a világa, a korabeli Párizs gyönyörű és él. Arra is hamar rájövünk, hogy a Csokoládé színészfilm. James Thiérrée (Footit), aki valóban a cirkusz világából jön, remekül játssza el a magányos, őrlődő fickót. De Omar Sy ennek a két órának az igazi sztárja, olyan energiával alakítja Padillát, hogy csak nézünk, mint a moziban. És örülhetünk, hogy olyan korban élünk, amikor ő a francia mozi egyik nagyágyúja. Gera Márton Csokoládé. Francia filmdráma, 2016.119 perc. Rendezte: Roschdy Zem. Szereplők: Omar Sy, James Thiérrée, Noémié Lvovsky, Frédéric Pierrot.
