Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-18 / 65. szám, péntek
8 I RÖVIDEN Almási Éva lett a nemzet színésze Budapest. Almási Éva Kossuth- ésJászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt választották a nemzet színészének szerdán Budapesten. A választást hagyományosan a Nemzeti Színházban tartották, ahol a nemzet színésze címet viselő tizenegy művész döntött arról, hogy a február 25-én elhunyt Psota Irén helyére Almási Éva kerül a testületbe. Boldogító érzésnek nevezte Almási Éva az MTI-nek adott interjújában, hogy a „szakma krémje” a nemzet színésze elismeréssel tüntette ki. „Felidézte, hogy Psota Irénnel nagyon szerették egymást, barátnők voltak, ezért ambivalens érzés épp az ő helyére kerülni. „Ezt nehéz feldolgozni, mégis azt érzem, hogy ennek a fantasztikus, csodálatos művésznek a helyére lépni hatalmas felelősség, annak ellenére, hogy úgy gondolom, Psota Irént nem lehet pótolni” - jelentette ki. Almási Éva nevéhez számos színpadi és filmes alakítás fűződik, emellett rendezőként is dolgozott. (MTI) Almási Éva nevéhez számos színpadi és filmes alakítás fűződik (Képarchívum) Meghalt Kamondi Zoltán rendező Budapest. Életének 55. évében elhunyt Kamondi Zoltán Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, producer. A színházi és filmes alkotót szerda este váratlanul érte a halál. Kamondi Zoltán 1986 és 1988 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja volt. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon, Makk Károly for- gatókönyvírója, társrendezője volt. Első játékfilmjét 1990-ben forgatta Halálutak és angyalok címmel, bemutatója a cannes-i filmfesztiválon volt. Rendezőkéntnevéhez olyan filmek kötődnek, mint az Alkimista és a szűz (1999), a Kísértések (2002), valamint a Petri György címet viselő, a legendás költőről szóló portréfilm (2001), illetve Bodor Adám Az érsek látogatása című regényéből készült Dolina (2007). Legutóbbi, 2015- ben forgatott játékfilmje befejezése alatt áll. Számos díjat kapott: 1986-ban elnyerte a nyugat-berlini rendezői díjat, 1992-ben San Re- móban a legjobb zenés film díját, 1996-ban és 2002-ben a filmszemle díját, 1997-ben és 2003- ban a filmkritikusok díj át. (MTI) A vörös kapitány nézettségi rekordja Nézettségi rekordot döntött A vörös kapitány című bűnügyi film, melyet Michal Kollár rendező Dominik Dán regénye alapján forgatott szlovák-cseh-lengyel koprodukcióban, Maciej Stuhr lengyel színész főszereplésével. Az új krimire a bemutató-hétvégén 36 328 néző váltott jegyet. A vörös kapitány ezzel túlszárnyalta az eddigi legnézettebb hazai filmeket, Juraj Jakubisko Báthoryját, melyet 35 925-en, valamint Agnieszka Holland Jánošíkját, melyet 31 107-en láttak a premierhétvégén. A vörös kapitány a hazai nézettséget tekintve a hollywoodi produkciókkal is felveszi a versenyt, a szlovákiai mozikban idén bemutatott amerikai mozgóképek közül csak a Deadpool című akciófilm, valamint A visszatérő című Oscar-díjas kalandfilm ért el magasabb nézőszámot a bemutatót követő hétvégén. (tb) Elhunyt Andai Györgyi színművész Budapest. Elhunyt Andai Györgyi Jászai Mari- és Aase-díjas színművész. A színésznőt 68 éves korában, hosszú betegség után szerdán érte a halál. Andai Györgyi 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban, 1973-ban a Vígszínház szerződtette. 1983 óta a Népszínház, majd a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. Számos tévéjáték szereplője volt. Andai Györgyi a Játékszínben lelt otthonra, de a Katona József Színházban is j átszőtt. (MTI) KULTÚRA 2016. március 18. | www.ujszo.com Az etióp Mulugeta Gebrekidan mint élő szobor ■ (A szerző felvétele) T ársadalmi holtak Ot ország művészeinek csoportos tárlata a kirekesztettekről JUHÁSZ KATALIN A társadalmi kirekesztés különböző módszerei ihlették azt a kiállítást, amely a pozsonyi tranzit.sk galériában látható. Az Ausztriában, Magyarországon és Csehországban működő kortárs művészeti hálózat szlovákiai részlegének vezetője, Angel Judit fejéből tavaly nyáron pattant ki az ötlet, hogy bemutassa, hogyan jelenik meg a képzőművészetben ez a társadalmi probléma. Egy osztrák kurátor, Christian Kravanga volt segítségére, aki öt fiatal alkotó műveiből válogatott, összefüggést keresve a modem kori munkatáborok, kerítések, falak, börtönök között, amelyekkel a fejlett országok a gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket igyekeznek kontroll alatt tartani. A kiállítás címét (Ghosts... of the Civil Dead) az az 1988-as film ihlette, amelynek egyik forgatókönyvírója Nick Cave rockzenész volt. Ő használta először a „civil dead” kifejezést az ausztrál sivatag közepén működő ipari komplexumban dolgozó rabokra, akik, bár fizikailag élnek, társadalmi szempontból halottak. Ugyanez a helyzet napjainkban azokkal a bevándorlókkal, akik a nyomor elől menekülve az ígéret földjének tekintik Európát. Hosszú és veszélyes utat tesznek meg azért, hogy valamelyik fejlett nagyvárosban telepedjenek le, ahol legjobb esetben is csak munkaerőnek tekintik őket, és talán sosem lehetnek igazi polgárok. Társadalmi értelemben ők is holtaknak számítanak. Erről szól a kiállítás számunkra leg- elgondolkodtatóbb alkotása, Mulugeta Gebrekidan etióp művész videója, amelyet több európai nagyvárosban vett fel. Egy fekete férfi - maga a művész - áll mozdulatlanul, a jellegzetes narancssárga mentő- mellényben Európa különböző nagyvárosainak ismert pontjain. Kezében alaktalan nejlontáska, hosszú perceken át élő szoborként néz a kamerába. És a divatos kézitáskákkal közlekedő járókelők úgy mennek el mellette, hogy észre sem veszik. Levegőnek nézik. Az Auo- pa című videó egyszerre bizarr és megdöbbentő, hiszen a római Colosseumot, a londoni Tower hidat vagy az Európai Bizottság brüsszeli székházát sokszor láttuk már mozgóképen, ezúttal azonban a helyszínek csak az alkotás háttereként szolgálnak. A hangsúly épp a mozdulatlanságon van. A „műalkotás” pedig nem illik a térbe, ha úgy tetszik, zavarja a megszokott látványt. Egyszerű, de rendkívül hatásos ábrázolása ez a jelenlegi helyzetnek, amellyel Európa nem igazán tud mit kezdeni. Az Ausztriában élő szlovák grafikusművészt, Robert Gabrist a romák kirekesztettsége foglalkoztatja. A börtönben készült tetoválásokat emelte magasabb szintre azzal, hogy rajzokat készített róluk, amelyek egy galéria falára kerültek. A rabok ezekkel az ábrákkal, feliratokkal üzennek a társadalomnak egy olyan közegben, ahol véleményüket nem kommunikálhatják verbálisán. A rajzok új dimenzióba kerülnek annak tudatában, hogy ihletőjük a művész édesapja, aki börtönévei alatt készítette őket rabtársai, illetve saját testére. A német Christina Meisner finom ceruzarajzai a rabszolgaság térképei. Azokat az útvonalakat rajzolta meg a kartográfia eszközeivel, amerre az USA déli államainak ültetvényeire szállították az afrikai rabszolgákat. A brit Emma Wolukau-Wanambwa fotói egy volt brit gyarmaton, Angolában készültek. Azt vizsgálta, milyen nyomokat hagyott a kolonizáció időszaka az ország mai képén. Az osztrák Juri Schaden videója pedig egy, a semmi közepén működő ausztriai gyárkomplexumban készült, ahol szinte csak bevándorlók dolgoznak. Őket nem látjuk a filmkockákon, csak a monoton ritmusban zakatoló gépeket, a rideg, in- dusztriális környezetet, amelybe ezeket az embereket belekényszerí- tik a körülmények. A rövidfilm azt sugallja, hogy a jobb élet reményében útra kelők nyilván nem így képzelték el az ígéret földjét. Az izgalmas és gondolatébresztő tárlat május 7-ig látható a tranzit.sk Beskydská utcai kiállítótermében. Megkongatták a vészharangot Pozsony. Dagad a botrány Marian Kotlába sajátos színikritikusi megmozdulása körül. Művészek, közéleti személyiségek, sőt Andrej Kiska államfő is felháborodásának adott hangot. A szólásszabadság védelmében indított internetes petíciót két nap alatt 2600-an írták alá. A tiltakozók úgy vélik, az eset precedenst teremthet a vélemény- és szólásszabadság politika általi megsértésére. A hozzászólók zöme az arrogancia csúcsának, a szabad művészet sárba tiprásának tartja Kotleba döntését, amely a hitleri, illetve kommunista ízlésdiktatúrát idézi. A frissen megválasztott parlamenti képviselő megyei elnöki minőségben vett részt Breznóbányán a pedagógusok kitüntetésén, amelyet követően a helyi Ján Chalúpka Színtársulat előadását tekintette meg. Mivel a darab nyelvezetét túl expresszívnek találta, menet közben leállíttatta az előadást, amelyet a megyei hivatal rendelt meg aznap estére. Kotleba most be akarja perelni a társulatot nemzetgyalázás címén. „Nem minden színházi előadás felel meg az ízlésünknek, nem mindig távozunk elégedetten a moziból. És nyilván sokakkal előfordult már, hogy félretettek egy könyvet, amelyet többé nem vettek kézbe. Ebben áll a művészet sokszínűsége. Mindenki szabadon kiválaszthatja, mi felel meg neki, kritizálhatja azt, ami nem tetszik és dicsérheti azt, amitől el van ragadtatva. Megengedhetetlen azonban, hogy valaki, mint Kotleba úr, a hatalom pozíciójából leállítson és ne engedjen folytatni egy színházi előadást. Ráadásul feljelentse a társulatot a darab tartalma miatt. Ez a cselekedet túllépi a határokat egy szabad társadalomban” - írta Andrej Kiska államfő hivatalos honlapján, illetve közösségi oldalán, hozzátéve, hogy felhívta telefonon a társulat vezetőjét, hogy első kézből értesüljön arról, mi történt. Továbbá biztosította őt arról, hogy közösen megtalálják a módját a szabad és nyitott társadalom fontosságának még egyértelműbb hangsúlyozásának. Az internetes petíciót számos közéleti személyiség aláírta már. A szöveg megfogalmazói tudatos erődemonstrációnak tartják a történteket, mivel Kotleba pont a fasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulóján adott parancsot az előadás leállítására. „Meggyőződésünk, hogy a művészek szabadon karikírozhatnak és expresszív eszközökkel is tükröt tarthatnak a társadalmi folyamatok elé. Nincí okunk kételkedni abban, hogy Marian Kotleba fasiszta. /.../ Szükségéi érezzük, hogy elhatárolódjunk tőle és nyilvánosan, hangosan elutasítsuk ezeket a módszereket. Nen várhatunk addig, amíg az ellenállá: már nem lesz lehetséges” - áll a petícióban, amelynek végén arra kéri! a hasonlóan gondolkodó színház igazgatókat, kulturális intézményei vezetőit, hogy következő előadásul előtt olvassák fel a színpadon a pe tíció teljes szövegét. (juk
