Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-15 / 62. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. március 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Politikai viccnek rossz A Híd az egesz létét annak tagadására építette fel, amit most tesz M inden a választásokkal kezdődött, mikor az elemzőkből bohócot csináltak a valós eredmények: Mari néni a szomszédból is jobban megtippelte volna a pártok eredményét, mint például e sorok szerzője. De ez a kisebbik probléma, a viccnek nincs vége: a politikusok egy héttel a választások után pont úgy viselkednek, ahogy azt a néplélek tulajdonítja nekik, tehát lopnak, csalnak és hazudnak - korábban ennek is pont az ellentettjét állította e sorok szerzője. Az abszurd bő egy hét alatt valósággá vált, s csak akkor zökkenünk vissza a normális kerékvágásba, ha némi idő elteltével bemagyarázzuk magunknak, hogy ami történt, az teljesen természetes. Egy hete még azt hihettük, hogy a választások egyedülálló és kínos patthelyzetet teremtettek, amiből a pártoknak szinte lehetetlen kikeveredniük, hiszen saját magukat semmisítenék meg. Egy hét elég volt azonban ahhoz, hogy a Hídról és Procházka Sieťérôl is kiderüljön, van megoldásuk - ehhez mindössze meg kellett tagadniuk mindent, amiről korábban beszéltek. Procházka az egyszerűbb eset. Az egy hónapja még ígéretes projektnek tűnő Sieť vezetője önmaga paródiájává vált és belevezette pártját egy céltalan, kiúttalan helyzetbe, most pedig mentve a menthetőt, szimbolikus megoldásra törekszik - azaz a háttérben sok-sok papírdarabkát sejthetünk számokkal, melyeken ott virít az Európai Unió szimbóluma. Ami a Hidat illeti, a pártvezetés a választások után szintén osztott- szorzott és meghúzta azt a lépést, amit végképp senki nem hitt volna: nem az SNS-szel lép koalícióra egy jobboldali kormányban, és nem külön a Smerrel. Rátenyereltek a nagy piros gombra, és meghúzták a két lépést egyszerre, hogy magukat jó helyzetbe, mindkét választói csoportjukat pedig más-más okokból kifolyólag lehetetlen helyzetbe hozzák. A Híd az egész létét és identitását annak tagadására építette fel, amit most tesz. A szlovák városi-kávéházi szavazók felé azt közvetítette, hogy Fico jobboldali alternatíváját szeretné kiépíteni és néha úgy tűnt, hogy komolyan is gondolja. Integrálta a szombatig tényleg hitelesnek tűnő Lucia Žitňanskát, kokettált a nagyvárosi értelmiséggel. A Smerrel való összehordással viszont az összes szlovák szavazóját és szimpatizánsát csőbe húzta, nem véletlen, hogy a dühös és csalódott facebookos reakciók nagy része szlovák szavazóktól származik. Ok nem erre adtak mandátumot, elveszett a szavazatuk. Természetesen a magyar választók sem lehetnek elégedettek, hiszen az SNS semmit sem változott - aki ebben egy kicsit is kételkedik, annak elég visszaidéznie, hogy Andrej Danko nemzetiségi ügyekben már a múlt héten falhoz állította a Hidat. Bármilyen Híd-SNS kooperáció alapfeltétele, hogy ne kerüljenek elő nemzetiségi vonzatú problémák, a problémák kezeléséről, megoldásáról le lehet mondani. Érdekes lesz megnézni, miként meccseli le a két párt egymással a homlokegyenest eltérő régiós gazdasági érdekeit (és mennyiben változtat ez a korrupción, melynek felszámolása a Híd egyik központi... inkább hagyjuk). Már csak az a kérdés, meddig tart ez a politikai bohózat, amely a hagyományos politikából való teljes kiábrándultságot eredményez. Milyen szereplők jelentkeznek még? Felkészül: Kollár, a fejleményeket türelmesen váija: Kotleba. Milyen stabilitás? CZAJLIK KATALIN március ötödiké után azt hittük, nagyobb politikai meglepetés már nem érhet minket, alaposan tévedtünk. A dolgok mostani állása szerint (a hangsúly a „mostanin” van, ugyanis körülbelül félóránként változik a kurzus) a hét végére összeáll a Smer-SNS-Híd-Sieť-koalíció. Egy ilyen kormány felál lás nem csupán minden jobb-bal, nacionalista- kisebbségpárti felosztást, hanem a józan észt is felülírná. Procházkánál még találhatunk némi racionális (nem morális) magyarázatot e kétségbe- . esett lépés megértésére: a gyatra választási eredmény után Procházka megértette, végleg lemondhat a jobboldalt vezető politikus szerepéről, sőt a nagyszabású politikai karrierről, s így megragadja az utolsó lehetőséget, ami megadatott neki. Bugárék esetében azonban, bármennyire szeretnénk, egyszerűen nem találunk észszerű magyarázatot a Smerrel és az SNS-szel készülő frigy exkuzálására. Főként azután, hogy még pénteken azt hallottuk a Hídtól, jobboldali kormány létrehozására törekszik, s Ficóval nem is tárgyal. Ennek az elvi döntésnek a komplett megtagadásához elég volt az SNS pálfordulása, amely bejelentette, vagy Smer, vagy hivatalnokkormány. Kérdés, hogy ezekben a hektikus napokban, amikor szinte mindegyik párt megcáfolta már korábbi állítását, miért éppen Danko kijelentése jelentette a fordulópontot Bugáréknál. A Híd hivatalos érvelése szerint a legfontosabb a stabilitás megteremtése és az előrehozott választások megakadályozása, mert azok a szélsőségesek további erősödését hoznák. Vajon komolyan gondolja Bugár és csapata, hogy egy Smer-SNS-Híd-Sieť formáció lehet Szlovákia stabilitásának záloga? Talán a kormányzati posztokra és egyéb állami tisztségekbe beültetett pártkatonák szempontjából, ám a társadalmi viszonyok stabilizálása szempontjából aligha. Sőt! A mindennemű politikai elvárással és minden korábbi kijelentéssel homlokegyenest ellentétes kormánykoalíció csak tovább növelheti az emberek frusztráltságát és kiábrándultságát a politikából, s az, amitől Bugárék egy előrehozott választások esetében félnek, kamatostul zúdulhat ránk négy év múlva. Nyilvánvaló, hogy a szavazók többsége Fico ellen szavazott két hete, hogyan akarjuk hát lenyomni a torkukon a harmadik Smer-kormány „stabilitását”? Az az elgondolás, hogy majd a Híd meg a Sieť kultiválja Ficóékat, merő ábránd. A Smer ugyanis maga a korrupció, irreális azt várni, hogy majd holmi koalíciós szerződés önmaga megtagadására kényszeríti. Már csak azért sem, mert egy komolyabb korrupcióellenes fellépés a Smer legbefolyásosabb mecénásait, sőt, bizonyára némely magas rangú politikusát személyesen érintené. A kisebbségi ügyek-SNS-párosról pedig ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy egy Smer-SNS-Híd-Sieť-koalíció a társadalom, és kiváltképp a magyar kisebbség számára fontos ügyekben a legjobb esetben stagnálást, de sokkal valószínűbb, hogy visszaesést hozna. Nehezen elképzelhető, hogy Bugáréknak olyan engedményeket sikerülne kicsikarniuk a magyar közösség javára, amelyek feledtetik a Smerrel, de főként az SNS-szel való közösködés traumáját. Bugárék magatartásából hiányzik a racionalitás, és ilyenkor jönnek a kérdések: vajon mi vagy ki készteti a pártot mégis erre az önromboló lépésre? Amíg ezt Bugárék hitelesen meg nem válaszolják, olyan spekulációkra adnak okot, amelyeket nehéz kimagyarázni. FIGYELŐ Bizarr nacionalizmus A román hírszerzés megerősödésével hozza összefüggésbe a Romania Libera A Iohanis-rezsim bizarr nacionalizmusa című kommentálja Tőkés László EP-képviselő román állami kitüntetésének visszavonását és azt, hogy terrorizmus gyanújával indult eljárás egy petárdákat tartó kézdivásárhelyi férfi ellen. Klaus Iohannis államfő elvesztette a nevetségessé válásra figyelmeztető „érzékszervét”. „Tőkésnek sok mindent a szemére lehet vetni, de azt nem, hogy ne lett volna meghatározó szerepe a forradalomban. A kisebbségi Iohannis mandátuma alatt a primitív román nacionalizmus rendkívül bizarr újjáéledésének vagyunk tanúi, a titkosszolgálat védnöksége alatt”. - (MTI) Átlépték a Rubicont A jobboldali koalíció csak utópia volt, a március 5-i választás nem az ellenzék győzelmét hozta. Robert Fico sokat veszített, de ő maradt a legerősebb játékos. Éppen ezért a Híd vezetői részéről hiba volt akárcsak egy napig is lehetséges jobboldali többségről beszélni, mert elhitették az emberekkel, hogy létezik ilyen alternatíva. A választás nem hozott olyan eredményt, hogy a jobboldal képes legyen működő alternatívát felmutatni a Smerrel szemben, érdemes lett volna ezt az első pillanattól kezdve elismerni. Aki 12%-os eredménnyel kormányfő akar lenni, vagy naiv, vagy egyszerűen színészkedik. Ám Richard Suliknak könnyű dolga van, miután nem jött össze a nagy mű, fogja magát, és visszamegy Brüsz- szelbe. A pozsonyi parlamentbe ő már ellenzéki képviselőként nem ül be. A Híd és a Sieť történelmi hagyományt szakított meg azzal, hogy úgy döntött, hajlandó tárgyalni a Smerrel a kormányalakításról. Bugár Béla és Radoslav Procházka most a szlovák jobboldali sajtó és az internetes közösség egyes számú közellensége lett, de ezzel számolniuk kellett. Mivel korábbanjobboldali párt soha nem állt be ilyen kormányba, nincs min csodálkozni. Mindkét pártelnöknek tudnia kell, hogy mit áldoz fel azzal, hogy egyáltalán leáll tárgyalni a Smerrel. Bár a jobboldali koalíciót elsőként az SNS vetette el, Dankóék „más közösségből” érkeztek, szemben a Híddal és a Sieťtyel ők nem „árulók”. Hiába beszél akár Bugár, akár Procházka államférfiúi, meg történelmi felelősségről, a szavazókat nem a felelősség érdekli, ezt mutatja a választási eredmény is. Egyszerűen arról lesz szó, hogy képesek-e olyan eredményeket elérni a harmadik Ficokormányban, amelyek szavazóik számára fontosak voltak. A Híd tisztában van azzal, melyek azok a magyar és kisebbségi témák, melyeket évek óta képtelenek vagyunk elfogadtatni. Ha most sikerül, van esély a túlélésre, ha nem, akkor visszatérhetünk a 2009 előtti állapothoz. Ezt nyilván tudják Bugárék is, ennek megfelelően állnak hozzá a tárgyalásokhoz. Mivel a lapok le vannak osztva és egyre valószínűbb, hogy csak négy év múlva lesz újraosztás, a magyar közösség az adott helyzetben már többet nem veszíthet. Nem Szlovákia az első ország, ahol a kisebbség képviselői hol az egyik, hol a másik politikai oldalhoz kötődnek. Romániában ezt teszi az RMDSZ úgy, hogy közben folyamatosan kap pofonokat is. Egy dolog biztos: egy héttel a választások után bármilyen pártot temetni nevetséges, hiszen ebben az országban akár a választások előtt három hónappal is össze lehet hozni egy olyan projektet, amivel az ember nyugodtan bekerül a parlamentbe. A Sieť és a Híd átlépte a Rubicont, a szlovák jobboldali sajtótól semmi jóra nem számíthat, amíg mindenki ki nem úja magából a dühét. S hogy a Ficóval és az SNS-szel való közös kormányzáshoz gyomor kell? A politikusokat nem azért választjuk, hogy moralizáljanak helyettünk, ezt a jogot meghagyjuk magunknak.