Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-12 / 60. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2016. MÁRCIUS 12. 21 Itt a gyógyhatású gyógyír a keménység ellen! S hogy mit jelent ez a szlovákiai magyarság számára? Amit minden jóérzésű, szakmai érvek alapján gondolkodó józan ember számára: most jön csak még a gyűlöletbeszédek kora. A menekültek és a romák után pedig rögtön mi vagyunk, akik egymásra is hányjuk a szennyet, egymás ellen is uszítunk; lehet, hogy most majd összebújunk, mint a szegény ember malacai? És titokban várom az új csodát, mikor a bajnokot huszonötén lenyomják, de tudom, a politikában legalábbis, csodák nincsenek. Most kellett volna az észre szavazni. Mészáros András filozófus, egyetemi tanár Tény, hogy különböző eredménynyel és súllyal, de az MKP és a Híd is a választások vesztesei közé tartozik Mit lehet tenni? Az MKP-nak fel kellene adnia a kizárólagosságába vetett hitét, mert akkor megszüntethetné az állandó megosztottság egyik okát. Ennek a szélsőséges kifejeződése az MKP legnarcisztikusabb politikusának otromba és sértő véleménye, mely szerint „deklasz- szálódott” szlovákiai magyarok állnak az MKP sikertelenségének a hátterében. A Hídnak pedig tudatosítania kell, hogy ha az elkövetkező koalíciós tárgyalások során nem etikai mércék szerint, hanem hatalmi-pragmatikus érdekek alapján fog cselekedni, akkor ugyanúgy marginalizálódhat, mint az MKP. És akkor már választanunk sem kell majd, mert nem lesz kit. És mi legyen a két párt közötti kapcsolatokkal? Erre Karel Čapek adja meg a választ: „Az igent és a nemet nem lehet egybekapcsolni, de az emberek mindig kezet foghatnak egymással. Több az igazság az emberekben, mint a szavakban.” Sánta Szilárd irodalomtörténész, egyetemi oktató A parlamenti választások eredményei azt tükrözik, hogy lezárult egy politikai korszak Szlovákiában. A meéiari kormányzást követően az országnak stabilitást és európai integrációt biztosító pártok eltűntek. Fontos lenne, hogy a helyüket átvevő pártok is elkötelezettek legyenek a demokratikus értékek iránt. Egyfelől pozitív üzenete van annak, hogy a választók büntették a korrupciós botrányokban fuldokló, reformokat elodázó kormányt, másfelől azonban azt is tudatosítani kell, hogy a politikai cselekvést nem szabad átengedni olyan erőknek, melyek rossz, antidemokratikus megoldási javaslatokkal állnak elő. Győry Attila író, könyvterjesztő Egyáltalán nem vagyok megelégedve a választások eredményével! A Smer ámokfutása miatt néhányan talán úgy gondolták, hogy megismétlik a történelem nagy heccét - és tessék, bent nyomulnak a parlamentben a barnaingesek... Döbbenet. Ami pedig a szlovákiai magyarságot illeti - nos, az egyik szemem nevet, a másik meg sír... Megint kint maradt és elosztódik csaknem 100 ezernyi magyar szavazat. Nem értem, hogy ez kinek jó? Nem vagyok politológus, s lehet, hogy utópisztikusnak tűnik, de ahogy elnézem az elmúlt napok fejleményeit, úgy érzem, a két rivális magyar párt érdekei lassan körvonalazódnak, s talán rájönnek, hogy a közös érdekek miatt össze kellene végre fogniuk. Nekem ez lenne az érdekem - bárhogyan csinálják, de csinálják. Közösen, s nem érdekelnek a kifogások. Cséfalvay András képzőművész A korrupt hatalmi rendszerekből sokaknak elegük van, ez messze nem szlovákiai jelenség. Ennek a mellőzött tömegnek az érzelmeivel félelmetes módon vissza lehet élni. A politikai kérdés az, ki elégíti ki ezt az új igényt. Jöhemek kiabálva, uszítva, ellenséget keresve, mint Donald Trump és a szlovák nemzetiszocialisták, vagy, ami sokkal ritkább: intelligens módon és vállalva a pártönkritikát, mint Bemie Sanders. Nekünk most sajnos nincs Bernie-nk. Molnár Csaba filmrendező Egyik szemem sír, a másik is. Egyrészt, a 6,5 százalékos szlovákiai magyar érdekképviselet rossz eredmény, mind a másfél magyar párt nagyot bukott. Másrészt, óriási naivitás lenne azt remélni, hogy Sulik, Matovié, Procházka vagy éppen a Danko vezette SNS most varázsütésre megváltozik, és úgy-ahogy elkormányozza az országot. Ami reményt ad, az a jelen helyzet kijózanító hatása. Nagyon remélem, hogy a szlovákiai magyarság számára a „szavazz az esélyesebbre” vagy a „dönts a szíveddel” politikai üzenetek szintjénél csak feljebb visz az út. Bonyolult kibontakozási lehetőségek A választás előtti utolsó héten már rossz előérzetem volt. Nagyjából az a kép rajzolódott ki lelki szemeim előtt, amely végül megvalósult: teljesen zavaros politikai színtér, ráadásul egy szélsőséges párt parlamenti képviselőivel megspékelve. Őszintén, bíztam a KDH és az MKP minimális sikerében, ami megkönnyítette volna a kormányalakítást. Ez nem jött össze. T ilvánvaló, hogy Kr Bugár Béla hely- \| \ / zete nem köny- JL i T nyű. Annak elle- J nére, hogy a szlovák nyelvű médiában megjelent első elemzések arról szóltak, ő tartja a kezében az adu ászt, nem egészen így van. Pillanatnyilag a legjobb kártyák Andrej Dankónál, a Szlovák Nemzeti Párt vezetőjénél vannak. A Smer melletti kiállással ő licitálhat és növelheti a súlyát, ha majd később egy jobboldali kormány megalakításának lehetőségeiről kezdődnek tárgyalások Richard Sulik vezetésével. A Híd súlya, sajnos, jóval kisebb. Két ok miatt. Egyrészt, a Híd igazából két párt, amelyben a szlovák és a magyar részlegnek némileg mások a prioritásai, és a Hídra szavazó szlovák és magyar választópolgároknak is némileg mások az elvárásai. „Békeidőben” ez a két rész nyugodtan megvan egymással, és külsőleg egy szervezetként tud működni. Most viszont nincs politikai békeidő, és az egymástól eltérő szempontok hatványozódhatnak. Másrészt, ha a magyar részlegnek - egyebek mellett - olyan célja is van, hogy a párt nemzetiségi programjának kulcselemeit leendő partnereivel elfogadtassa, ehhez még kisebb a meggyőzőereje. Hiányzik hozzá a magyar választópolgárok szavazatainak fele. A magyar választók nem tudták eljátszani a mérleg nyelvének szerepét, mint any- nyiszor az előző választásoknál. Ebből nyilván mindenkinek le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Nemzetiségi kérdésekben a Híd Ki akar közösködni ezzel a párossal? (Jozef Jakubčo felvétele) saját tárgyalópozícióját úgy erősíthetné, ha együttműködési szerződést kötne az MKP-val. Az MKP, valamint a szlovákiai magyar civil társadalom egyértelmű támogatása nyomatékot adhatna a nemzetiségi minimumra vonatkozó követeléseknek. Csakhogy, figyelve az első reakciókat, ez a forgatókönyv illúziónak tűnik. Az MKP inkább abban érdekelt, hogy a Híd vérezzen ki, mint ahogy a választások előtt nyilván a Híd is titkon abban reménykedett, hogy végleg megszabadul az MKP-tól. A Híd azzal, hogy a szlovák közvélemény felé a szlovák-magyar, valamint a „polgári” jellegét hangsúlyozta, kisebbfajta csapdát állított saját magának. Ugyanis a „polgári” (občiansky) jelzőnek Szlovákiában hagyományosan téves jelentést szoktak tulajdonítani. A „polgári” meghatározást a szlovák politikusok és politikai elemzők hibásan leszűkítik a nemzetiségi és egyéb különbségek meghaladásának követelésére. Nem kérik számon például a KDH-n, miért nem áll ki hangsúlyosan az ateisták, a moszli- mok vagy a melegek érdekei mellett, nem várják el az SNS-től, hogy a nemzeti kisebbségek jogaiért kardoskodjon, és sorolhatnám. Csak a Hídon és az MKP-n kérik számon, hogy nem eléggé „polgáriak”. Am a polgári jelleget egy pártnak elsődlegesen nem az a körülmény adja, hogy mi a fő célcsoportja, hanem hogy következetesen ki- áll-e a polgári demokrácia, a jogállam és az emberi jogok mellett. Ebből a szempontból a Híd (és az MKP is) „polgáribb”, mint sok más szlovákiai párt. Csakhogy mindez a szlovák közvélemény számára egyáltalán nem világos. Ugyanez a gondom a szlovákmagyar jelleg hangsúlyozásával. A szlovák-magyar együttműködés és megbékélés fontos, követendő cél, saját magam is megpróbálok a lehető legtöbbet tenni érte. Sőt, gyakran szoktak vádolni azzal, hogy túlságosan „szlovákbarát” és liberális vagyok. Mégis, jelen helyzetben a „szlovák-magyar párt” meghatározás ugyanazt a hamis elvárást sugallja, mint az inkluzív oktatás félreértelmezett jelentése. Mintha az inklúzió (vagy a polgári összetartás) leszűkíthető lenne arra a formális jegyre, hogy fehér és roma, egészséges és fogyatékkal élő gyerekeket erőnek erejével közös osztályokba zsúfolunk. Anélkül, hogy ehhez először megteremtenénk a megfelelő feltételeket. A Híd nem köthet kormánykoalíciót a Smer-SNS párossal. Az SNS nélkül a Híd vezetői talán ki tudnának csikarni Robert Ficótól olyan engedményeket, amelyek teljesítésével biztosíthatnák a párt túlélését, még annak árán is, hogy szavazóinak jelentős részét elvesztené. Egy Smer-SNS kombinációban viszont mindez nehezen képzelhető el. Emellett a Híd nem hagyhatja teljesen figyelmen kívül a választópolgárok többségi óhaját. Bármennyire bizarrul hatnak a választási eredmények, az azért eléggé egyértelmű, hogy az emberek az előző kormány leváltására szavaztak. Ebben a helyzetben a Híd számára az lehetne a kiút, ha kívülről támogatna egy kisebbségi jobboldali kormányt, tehát nem kellene semmilyen felállásban nyílt szövetségre lépnie az SNS- szel. Ennek feltétele, hogy a Híd és Boris Kollár Sme rodina nevű pártja helyet cserél. Csakhogy máris elkezdődött Boris Kollár lejáratása, naponta kerülnek elő valahonnan új és újabb kompromittáló adatok Kollár múltjáról. A cél nyilván a jobboldali koalíció megteremtésének megnehezítése vagy ellehetetlenítése. Ám az sem biztos, hogy a Híd számára megemészthető lenne, ha kimarad a végrehajtó hatalomból. Sajnos, még ha jobboldali koalíciós kormány alakulna is, pozíciója végig eléggé ingatag maradna. Fentebb azt írtam, hogy a Híd valójában két párt, de az összes többi jobboldali párt is több elemből áll össze. (Kivéve Boris Kollár pártját, amely egyetlen családi és baráti társaság.) Az SaS-ban ott vannak az euroszkeptikus és libertariánus Sulik emberei, akiket egy kisebb, szociális liberálisokból álló csoport egészít ki. Matovičnál ott van Lipšic, Budaj és egy tucat önjáró „fuggeden személyiség”. Andrej Danko maga vallotta be, hogy a vezetőség fele egyértelműen Fico- párti. Procházka Hálózata (Sieť) már most szakad, az alelnök lemondott, pedig még el sem kezdődtek a tárgyalások. Eléggé világos elképzeléseim vannak arról, mint kéne tenni hosszabb távon. A hosszabb táv azonban a politikusokat kevésbé szokta érdekli. Rövid távon viszont minden óráról órára változik. Könnyen elképzelhető, hogy a kormányalakítás elhúzódik, nem csak két körből fog állni. Belső információk híján az elemző csak találgatni vagy jósolni tud, ám erre most nem vállalkozom. Petőcz Kálmán A szerző emberi jog szakértő A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
