Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-10 / 58. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2016. március 10. KULTÚRA 111 Angol deszkákon Lučkay Róbert megvetette a lábát Shakespeare hazájában Lučkay Róbert (Josh Reeves felvétele) JUHÁSZ KATALIN A kassai születésű Lučkay Róbert színművész e hónap­ban lesz negyvenéves. Sokan még mindig nem tudják, hova tűnt a hazai színházi életből. Érettsági után három évet töltött a Thália Színházban, 1997-ben bekerült a pozsonyi színművészetire. Diploma után Komárom, majd a buda­pesti Bárka Színház követke­zett, vágiil pedig Anglia, ahol nagyon kávás itteni színész tud megkapaszkodni. Először 2004-ben lépett angol színpadra. Mondhatni, jókor volt jó helyen, konkréten Budapesten. Egy jó nevű comwalli társulat, a Kneehigh művészeti vezetője a magyar fővá­rosba utazott megnézni egy barátnője előadását, aki történetesen Lučkay Róbert élettársa volt. Egy közösen át­bulizott éjszaka után felajánlotta neki Dionüszosz szerepét a Bacchánsnők­ben. A meglepett színész igent mon­dott. Akkor még nem tudta, hogy előtte egy már futó előadásba, a Trisztán és Izoldába is beugorhat, egy távozó színész helyére. A Baccháns­nők óriási siker lett, 2005-ben ko­moly szakmai díjat is kapott, Lučkay pedig hamarosan a híres londoni Glo- be Színház Periklész-előadásában ta­lálta magát. Eleinte még ingázott Bu­dapest és London között, aztán úgy döntött, kiköltözik. Ekkor már új ba­rátnője volt, egy angol színésznő ni­gériai felmenőkkel, akivel 2009-ben össze is házasodtak. „Sokáig Londonban laktunk, de másfél évvel ezelőtt úgy éreztük, le­vegőváltozásra van szükségünk, és Leedsbe költöztünk. Angliában tu­lajdonképpen nem igazán számít, hol él egy színész, mert munkalehetőség úgyis mindig máshol adódik. Itt a rendezők konkrét szerepre keresnek és válogatnak embereket. Aztán, ha kész az előadás, általában turnézik vele a társulat. Ennek köszönhetően az elmúlt tizenkét évben bejártam a világot. Például Kolumbiában a Kneehigh és a Royal Shakespeare Company közös produkciójával nyi­tottunk meg egy fesztivált, ahol állig felfegyverzett katonák őrködtek. Az­zal az előadással Brazíliába is elju­tottunk. Aztán egy másikkal az Egye­sült Államokat turnéztuk végig.” És vajon hogyan lehet bekerülni egy előadásba? - kérdezné most ka­pásból mindenki. „Talán szeren­csém volt, de soha nem könyököl­tem szerepért, mindig hívtak. A tár­sulatvezetők a legtöbbször láttak egy előadásban, és valamiért megtet­szettem nekik. Lehet, hogy egzoti­kusnak találják a fura angol akcen­tusomat. Senki sem tippel arra, hogy magyar vagyok, a beszédem alapján általában dél-afrikainak gondolnak. Egyébként 2004-ben szinte csak annyit tudtam angolul, hogy ne vesszek el a városban és tudjak ren­delni egy sört.' A nyelvtudásbeli hi­ányt bátorsággal, kitartással és sze­retettel pótoltam. A szereptanulás egészen más dolog, a színész agya úgy működik, hogy bármilyen szö­veget megtanul, akár japánul is. A próbafolyamat alatt, nyolc óra mun­ka után általában egy pubban kötöt­tünk ki, és én általában csak fülel­tem, hallgattam többieket. Tizenöt perc múlva azonban már nem tud­tam figyelni, betelt a memóriám. Bambultam a sarokban, néztem az embereket, próbáltam feldolgozni azt a rengeteg adatot, ami addig a fe­jembe került. Ez legalább egy évig így ment, aztán az éber, beszélgetős időszak kitolódott húsz percre, majd fél órára, és így tovább, nagyon las­san. Most már nem is regisztrálom az időt, ennyi év után nincsenek nyelvi gondjaim. Keveset beszélek magya­rul, szinte csak telefonon a szüleim­mel, a barátaimmal.” A pozsonyi színművészetin sokak szerint különleges képzés folyik, leg­alábbis az ott diplomázott szülészek még a magyarországiakhoz képest is más játékmódot, gondolkodást sajá­títanak el. Angliában ez még inkább egzotikusnak hat. Inteijúalanyunk ráadásul magyar nemzetiségű, ami külön búkét ad a színpadi jelenlété­nek. „Több rendező kérte már, hogy „Egzotikusnak találják a fura angol akcentusomat. Senki sem tippel arra, hogy ma gyár vagyok, a beszé­dem alapján általában dél-afrikainak gondolnak." Lučkay Róbert mondjak valamit magyarul a színpa­don, mert ez annyira érdekes nyelv. A színészi egóm viszont inkább azt mondatta velem, hogy nem, ragasz­kodom az angolhoz, mert hiába imádják hallgatni a magyart, ha nem értik... Egyébként nagyon sokat kö­szönhetek a pozsonyi színművésze­tinek. Különleges emberek tanítot­tak, rengeteg inspirációt kaptam ott. Fizikai szempontból pedig igazi lé­giós kiképzésben volt részem, úgy­hogy bármilyen darabban bevethető vagyok. Az angol színház egyébként is fizikai színház, vagyis nagy hang­súlyt fektetnek a mozgásra, a moz­galmasságra is.” Lučkay Róbert hosszan sorolja ed­digi a szerepeit, és csak úgy röpköd­nek a városnevek. De persze az is elő­fordul, hogy két munka között hóna­pok telnek el. Az angliai szülészek azonban rugalmasak, nem derogál nekik a soförködés, az eladóskodás, a pincérkedés sem. Lučkay Róberttel az is megesett már, hogy egy presszó­ban ő főzte a kávét egy másik szí­nésznek. ,Jelenleg egy luxusszállo­dában dolgozom az információs pult­nál. Útba igazítom a vendégeket, ha például keresnek valamit a városban vagy szabadidős tippeket kémek. Egyenruhában, nyakkendőben állok rendelkezésre. Épp tegnap futott át az agyamon öltözés közben, hogy ez tu­lajdonképpen olyan, műit egy jel­mez. Épp azt a szerepet játszom, hogy mindent tudok, mindenre találok megoldást. Ez a jelenet napi nyolc órán át tart.” A kérdésre, hiányzik-e a magyar nyelvű színjátszás, bevallja, hogy igen. Örömmel dolgozna itthon vagy Magyarországon. Ha például Czaj- lik József hívná Kassára, szívesen menne. Felajánlom, hogy átadom ezt az üzenetet a Thália Színház igaz­gatójának. „Nem kell, tudja ő ezt. Jól megértjük egymást, remek előadá­sokat csináltunk együtt anno a Bár­kában. Nem tudom, lesz-e még va­laha lehetőségem magyarul játszani, hiszen most már itt az egzisztenci­ám, itt kell fenntartanom egy kertes házat, ami a hazai gázsiból nehezen menne. Nem arról van szó, hogy anyagias lennék, ezek egyszerű té­nyek. Másrészt, a hazai magyar szín­házakban legfeljebb tizenötször megy le egy előadás, sajnos ennyire van közönségigény. És ha közben felhív az ügynököm, hogy lenne itt egy szerep a számomra, nem mond­hatom, hogy rendben, de a próbaidő- szakban ötször el kell utaznom más­hova. Mert az lenne a válasz, hogy rendben, akkor keresnek valaki mást. Szóval néha hazamegyek, és akkor nosztalgiázunk a régi kollégákkal, barátokkal Pozsonyban, Dunaszer- dahelyen, Budapesten vagy Kassán. Hamarosan mind a négy városban meg fogjuk ünnepelni a születésna­pomat.” PENGE Fékezett habzás Neil Gaiman novelláskötetéhez írt bevezetőjében elég komolyan fi­gyelmezteti az olvasót, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas történetekkel találkozik majd. Saj­nos, inkább reklámfogásnak tűnik a felkavaró tartalomra utaló retori­ka, mintsem tényleges mentegető­zésnek, ugyanis ami a szövegekben tapasztalható, az inkább fékezett BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA habzás. Akkor is, ha a többféle zsánert képviselő szövegeket az adott zsáner kontextusában nézem, meg úgy általában is. Coelhótól annyival azért jobb, hogy nem próbálja elhitetni velünk, hogy a leírtak életbölcseletek (a Coelho- hatás a zsáneren kívüli szövegek­ben kísérti meg a leginkább). És persze azért egy-két szövegben - sajnos, csak ritkán - megcsillant valamit abból is, amiért Gaiman annyira közkedvelt. Hogy a pár beválogatott vers miért azzal az élménnyel zárul, hogy örülünk, végre, vége, arról kicsit a fordítók is tehernek a gyanúm szerint („ Ki tudja, talán tovább prédikált és tanított, miután feltá­madt, /A míg el nem hallgattatták, betömték a szájátfölddel ” - Relig Odhráin földjén). Mint ahogy a prózában is: mit keres például egy drótostót az angolszász kontex­tusban, még ha az adott mese a Grimm fivérek Hófehérkéjét és Csipkerózsikáját írja is újra? Gaiman bevezetőjének másik fon­tos eleme a maszk: „Először a saját oxigénmaszkját vegye fel, utána segítsen utastársainak ”—hivatko­zik az utaskísérők mondatára, je­lezve, hogy a történetekben a maszkok fel-, illetve levételéről lesz szó. Hogy a jó alatt ott a rossz, arossz alatt ott ajó. Csakhogy ez így elég kevés, igazi szereplői ka­rakter, a közhelyestől elemelkedő történet nélkül üres mutatvány. Főleg azokban a szövegekben in­dul be kissé a habzás, amelyek az adott műfaj (horror, fantasy, krimi, sci-fi...) keretén belül maradva kihasználják a téma, a kontextus és a tág értelemben vett szövegközi- ség lehetőségeit. Ilyen például a David Bowie inspirálta A sovány, fehér herceg visszatér, a Sherlock Holmesra utaló A halál és a méz esete, a skót mondavilágra épülő, Az igazság egy barlang a fekete hegyen” vagy a saját koráb­bi hősét szerepeltető Fekete kutya. Kár, hogy kevés a hab. Neil Gaiman: Felkavaró tartalom. Agave Kiadó, Budapest, 2015. Értékelés: 4/10 RÖVIDEN Múzeumi Szalon Kovács Magdával Tornaija. „Kihelyezett” Múzeumi Szalonnal jelentkezik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma: a be­szélgetős sorozat következő ven­dége Kovács Magda írónő, akivel Tornaiján, a Rákóczi Magyar Házban (Béke utca 90.) ma 17 órától Miklósi Péter beszélget, (ú) Elhunyt az „ötödik Beatle" London. Elhunyt 90 éves korában George Martin zenei producer, ze­neszerző, akit a Beatles együttes tiszteletbeli tagjaként az „ötödik Beatle” néven emlegettek. Halál­hűét a 75 esztendős Ringó Starr tette közzé a Twitteren. George Martin az EMI-hoz tartozó Par- lophone lemezkiadó vezetőjeként hallgatta meg a Beatles első demó- felvételét 1962-ben, és ezt követő­en egyengette az együttes útját a világsiker felé. Öt évtizedes pálya­futása alatt több mint 700 lemez producere volt, ő jegyezte a Beatles albumait is. John Lennon és Paul McCartney számos alkalommal rábízta a dalok hangszerelését, az ő ötlete volt a Yesterday vonósné­gyese. A közös munkát később így idézte fel:, A pedagógus szerepe jutott nekem, ők voltak a csibészek, akiket át kellett formálnom.” Mar­tin számos Grammy-díjat kapott pályafutása alatt, az Egy nehéz nap éjszakája filmzenéjéért pedig Oscar-díjrajelölték. (MTI) Creme de la Creme - francia filmhét Pozsony. Harmadik alkalommal rendezik meg a Creme de la Cre­me elnevezésű francia filmhetet Pozsonyban és több vidéki város­ban, köztük Kassán és Nyitrán. A fővárosban ma két filmmel nyitják meg a szemlét: az Eurovea üzlet- központban lévő Cinema Cityben David Oelhoffen Távol az embe­rektől című, Velencében bemuta­tott alkotásával, a Film Europe moziban pedig Maiwenn Királyok című, a cannes-i versenyben sze­repelt romantikus drámájával. Mindkét filmet 19 órától vetítik. A március 16-ig tartó Creme de la Creme filmjeit négy szekcióba sorolták. A legfrissebb termés elnevezésűbe az elmúlt két év legjobb francia mozgóképei közül válogattak be nyolc alkotást. A Visszatérések szekcióban az előző két évfolyam legsikeresebb film­jeit vetik újra. A 3 x Marion Co- tillard szekció magáért beszél: az Oscar-díjas francia színésznő há­romjelentős filmjét tartalmazza, a Két nap, egy éj szakát, a Macbeth című Shakespeare-adaptációt, valamint egy romantikus drámát, a Rozsda és csontot. (tb)

Next

/
Oldalképek
Tartalom