Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-09 / 57. szám, szerda
www.ujszo.com I 2016. március 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Berényibe oltott Csáky Az MKP távozó elnökében több volt, de a környezete elhasználta őt B erényi József lemondott az MKP vezetői posztjáról, a vezetés elfogadta. Bölcs lépés az MKP és volt elnöke részéről is. De nézzük meg, minek kellett történnie ahhoz, hogy racionális döntések szülessenek a pártban. Berényi József 2010-ben lett az MKP elnöke, miután a párt csúfos vereséget szenvedett a választásokon, és kiesett a parlamentből. A 2012-es előrehozott választásokon ugyanez történt, de akkor valóban kevés ideje volt a pártelnöknek, hogy arcot adjon politikájának. 2016-ig azonban volt elég ideje, mégsem sikerült. Pedig korábban voltak részsikerek. Maga a pártelnök Nagyszombat megye alelnöke lett, az önkormányzati választásokon rendre jól szerepelt a párt. De idén a harmadik Csónak is elment. 2007-től 2010 júniusáig az MKP otromba kommunikációt folytatott. Csáky Pál idejében az MKP támadólag lépett fel a magyar közösségen belül, az árulózás, a kirekesztés, az ellenségkeresés a mindennapok szótárába lopta magát. 2012-ben ez teljesen megváltozott. A Berényi vezette MKP szótára finomult, békésebb hangnemet ütött meg. Mígnem 2016-ra ugyanazt a harcias, agresszív és ostoba pózt vette fel a párt, amit korábban sikeresen levetkőzött magáról. Berényi elcsákyso- dott. Csáky önmagában is riasztó volt a szlovákiai magyarok jelentős részének. A Berényibe oltott Csáky semmiben sem különbözött az eredetitől. A kirekesztő kommunikáció teljesen elbizonytalanította a választókat. A szlovákiai magyar társadalmon belüli ellenségkeresés és -találás pedig totális tévút volt. Berényi rossz emberekkel vette magát körül. Rosszak voltak a tanácsadói, rossz emberekre hallgatott. Rosszul lőtték be a kampányt. A párt nem szólított meg senki mást, csak a biztos MKP-választót. A többit ellenségként kezelte, vagy nem is törődött vele. Pedig politológiai alapvetés, hogy a potenciális új választóhoz kell szólni, nem azokhoz, akik amúgy is a karámban vannak. Ilyen elbaltázott kampánya még nem volt az MKP-nak. Azzal a simán hazug szlogennel, hogy Közös akarat. Miközben mindenki látta és tudta, hogy nincs közös akarat. Berényi Józsefben több volt. A környezete használta el őt. Úgyhogy a pártnak elsősorban ettől a környezettől kell megszabadulnia. Nem elég az elnök lemondása, mert ő valamilyen szinten áldozat. Hiába lesz, új elnök, hiába próbálják meg hangoztatni majd kívülre az összefogás és az újítás lehetőségét, ha a távozó elnök környezete marad. Ha az MKP komolyan gondolj a, hogy valaha még a nagypolitikában akar működni, akkor a kritikán nem megsértődni, hanem gondolkodni kell. A szlovákiai magyarságon belüli ellenségkeresést abbahagyni. S elkezdeni végre racionálisan gondolkodni. De nemcsak vészhelyzetekben, hanem folyamatosan. Ez a Berényi-korszak legnagyobb tanulsága. De ez volt a Csáky-korszaké is, és mégis megismétlődött. Ki tudja, hány csónakja van még a pártnak. NA, NA, NA, VALAHONNAN HAMIS HANSOKAT HALLOK! Szabad az SNS-szel kormányozni? MÓZES SZABOLCS abad a Smerrel kormányozni? - amikor decemberben ez- f’ W zel a címmel írtam kommentárt, álmomban sem gondol- i W tam volna, hogy pár hónap múlva szintet kell ugranunk. MLA Míg sokan-én is-úgy vélték, hogy a Smerrel való kormányzás is önsorsrontó lehet, az SNS-szel való együttműködés egy magyar párt és politikus számára egyenlő a halálos ítélettel. A Szlovák Nemzeti Párt az elmúlt 26 évben a szlovák nacionalizmus megtestesítője volt, azé a szélsőségé, amely mindvégig a magyarok ellen irányult. Az SNS az összes kormány közül a legkártékonyabbnak volt a tagja, és tevékenyen kivette a részét a rombolásból. Ne tévesszen meg senkit Andrej Danko csalfa mosolya! Ő is egy közülük. Danko és családja még a 90-es évek végén haszonélvezője volt a meéiari privatizációnak, évekkel ezelőtt Ján Slota potenciális utódjaként ültette őt az alelnöki székbe. Hogy később páros lábbal rúgja ki főnökét - ami nem annak a jele, hogy a magyarokkal kapcsolatban nem értene egyet Slotával, csupán azt mutatja, hogy rátermett politikus. Aki skrupulusok nélkül képes megszabadulni gátlástalan nevelőatyjától. A párt frakciója pedig még mindig tele van a slotai sötét korszak szereplőivel. Opportunisták, magyarfalók, céljuk a zsebeik megtömése. Egy ilyen párttal felelős magyar politikus nem lép koalícióra. Nemcsak elvi okokból - ha ez a kifejezés még mond valamit a közéleti szereplőknek -, hanem gyakorlati okokból sem. Egy SNS-es kormánykoalícióban kisebbségi szempontból csak dekorációs változásokat lehet elérni. A nagy semmit. Abból pedig volt elég eddig is. Nem lennék most Bugár Béla helyében. Pedig a választások előtt úgy tűnt, nyerő pozícióban találja magát. Egy Fico- vagy Procházka-vezette koalícióba ültetheti be pártját, míg fő riválisa a harmadik sikertelen nekifutás után befejezheti. Nem így lett. Most három nagyon rossz alternatíva közül választhat. Vagy belemegy az SNS-t (és csendestársként Boris Kollárt) is magába foglaló széles jobboldali koalícióba, és magyar választóinál teljesen leírja magát. A többség nem tudná feldolgozni, hogy pár miniszteri bársonyszékért még az SNS-szel is képes összeállni. Ráadásul egy ilyen kormány egy-másfél éven belül garantáltan szétesne. Az előrehozott választásokon pedig tarolhatna egy revitalizált MKP. (Persze utóbbi alap- feltétele, hogy az MKP harmadszorra képes magát revitalizálni...) A második verzió, hogy Bugár nemet mond Sulíkéknak, ám akkor a szlovák jobboldali pártok és a szlovák média jelentős része őt fogja okolni a sikertelenségért és az előrehozott választásokért. Az eredmény: a Híd szlovák szavazóinak elvesztése, a szlovák-magyar párt, mint ideológiai projekt teljes összeomlása. Valószínűleg választhatna egy Smer-vezette koalíciót is, Sieť plusz SNS-es felállással (utóbbi két párt talán benne lenne), ám itt az SNS mellett még Fico jelenlétét is meg kellene magyaráznia magyar és szlovák választóinak - cserébe egy ilyen kormány kibírna négy évet. Kérdés, mit érne 2020-ban egy 0,4%-os eredmény a Hídnak... Mindeközben a Bugárékat az SNS elfogadására felszólító internetes kommentelők, jobboldali politikusok meg jegyzetírók tömege azt mutatja, az elmúlt években a szlovák-magyar kapcsolatok javulásáról szóló áriák eltakarták a valóságot. Nincs acsarkodás és nyílt színi magyargyűlölet, ám a szlovákok továbbra sem értik a magyarok alapvető problémáit. A Híd pedig jelentős részük számára csak addig volt szimpatikus, amíg ritkán hozakodott elő holmi „megosztó” kisebbségi témákkal és pragmatikusan viselkedett. Amint viszont úgymond magyar szempontok alapján elfogadhatatlannak tartja az SNS-t, máris kicsinyesnek, szűk látókörűnek, horribile dictu nacionalistának, „olyan MKP-szerűnek” titulálják szlovák választói is. Társadalmi ellenállás MARIÁN LEŠKO ok embernek fogalma sincs, valójában kire, mire is szavazott, és egyáltalán miért szavazott, és persze sokan meg pontosan tisztában vannak vele. Néhányan azért szavaztak egy-egy politikusra, amit hirdet, néhányan meg annak ellenére. A legmarkánsabb Boris Kollár és Marián Kotleba esete. Mindkettőnek kiugróan magas a támogatottsága az elsőválasztók körében. Kollár megválasztásához elég volt annyi, hogy celeb, és hogy trendi sálat hord - további „érvek” után nem kutattak a választói. Bár néhány éber elemző rámutatott, hogy Kollár olyat is ígért, amit más nem, és az nagy visszhangra talált - végrehajtási amnesztiát adni az adósságcsapdában vergődő magán- személyeknek. Ha az állam megmentheti a csődtől a bankokat és átvállalhatja a Váhostav adósságait, „akkor most az embereken a sor”. ' Ezt a kampányvideóját többen nézték meg, mint ahányan végül rá szavaztak, de lehet, hogy sokan emiatt. A Focus választási exit pofijából kiderült, hogy a 18 és 21 év közöttiek legnagyobb csoportja Kotlebát választotta. 22,7 százalékos arányuk olyan magas, hogy még a „mai tudatlan fiatalságot” legélesebben os- ■ torozók sem jelenthetik ki, hogy mindannyiuk a fasizoid programja miatt szavazott rá. Kizárt, hogy a szlovák fiatalok negyede csodálja Kotlebát azért, amit képvisel. Azért döntöttek Kotleba mellett, mert már semmire sem tartják a régi, hagyományos pártokat. A kiábrándult fiatalok tömegei nem érzik magukat a társadalom részének, és egyelőre csak egy eltorzított demokráciával találkoztak. Ahogy Samo Marec publicista írta, a választásuk egy kiáltás, hogy kirekesztve érzik magukat a társadalomból. Tény, hogy ennél hangosabbat nem is kiálthattak volna. Ha ezt sem hallja meg a maga önző dolgaival foglalkozó politikai fősodor, már most kezdhetünk rettegni a 2020-as választások eredményétől. Persze annyira ne álltassuk magunkat: sokan pontosan azért szavaztak Kotlebára, amit képvisel és kínál. 209 ezer választójának jelentős része szélsőséges, fasisztoid nézeteket vall. Tim Haughton brit politológus azt írta: ez nem csak valamiféle frusztráltság, ezek az emberek tényleg támogatják Kotleba programját. Néppártjának kemény magja akkor sem fordítana neki hátat, ha a hagyományos pártoknak sikerülne megoldani mindazokat a problémákat és feszültségeket, amelyek kezelésének elmulasztását a demokrata és liberális érzelmű választók a szemükre vernek. Úgy, mint egész Európának, nekünk is van tapasztalatunk azzal, hova vezethet, ha egy fasizoid párt nem ütközik társadalmi ellenállásba, nem ütközik az állam és a demokratikus intézmények ellenállásába. Több területről is elmondható, hogy Szlovákia nem működik jogállamként, ha ez most még abban is megnyilvánulni, hogy nem száll szembe a nemzetiségi, etnikai uszítással, az alapvető emberi jogokat elnyomó eszmékkel, akkor nagyon könnyen újra megtörténhet itt olyasmi, ami egyszer már megtörtént. A szerző a Trend hetilap kommentátora Fico hibája Robert Fico stratégiája a szélsőjobbnak hozott nagyobb támogatottságot - írta a lengyel Rzeczpospolita című lap, amely szerint Brüsszel most attól tart, hogy a migránsellenesség lehet a szlovák baloldalt a szélsőjobboldallal egy tető alá hozó széles kormánykoalíció közös nevezője, és a szlovák uniós elnökség is a migránsellenesség jegyében zajlik majd. Ez megnehezítené a migrációs válság kezelését. Fico nagy hibát követett el azzal, hogy a menekültválság irányította választási stratégiáját, a szociális problémákkal kellett volna foglalkozni - írta a Der Standard osztrák lap. Baloldaliként kötelessége lett volna az ápolónők tömeges külföldi munkakeresésével, a tanársztrájkkal, a fiatal munkaerő kivándorlásával törődni, de a menekültválságot választotta. (MTI)
