Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-07 / 55. szám, hétfő
www.ujszo.com ] 2016. március 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 113 Magyar erő Nem engedhetjük, hogy a kukába menjen százezer szavazat A választások után egy dolog biztos: vasárnap egy merőben új realitásban ébredtünk, és sokáig tart, amíg magunkhoz térünk a sokkból. Ami elénk tárul, az a teljes káosz, és olyan társadalmi mozgásokat sejtet a felszín alatt, amelyektől borsózik a hátunk. Egy olyan időszakban - véletlen kizárva -, amikor nemcsak Közép-Európa, hanem az egész EU válságban vergődik, tehát éppen most kellene mindennél jobban egy stabil és európai kormány. Nézzünk azonban körül a saját portánkon. A kép itt is lesújtó. Először is látható, hogy a hazai magyarság növekvő hányada teljesen apatikussá válik a politika iránt, tehát el sem megy szavazni. Mindkét magyar párt veszített támogatottságából, bár ezt többféleképpen próbálják kozmetikázni. S ami a legszomorúbb, újra százezer magyar szavazatot hajítunk a kukába. Óriási pocsékolás, amit nemcsak a magyar közösség, hanem az ország szempontjából sem engedhetünk meg. A magyar „választóerő” ugyanis mindig az ország stabilizálásához, demokratizálásához járult hozzá - a Hídnak, minden hibája ellenére ezt az erényét nem lehet elvitatni, s bizonyára ezt a vonalat erősítette volna az MKP is, ha bejut, ami alapvetően átrajzolta volna az erőviszonyokat. Nem ez történt, s ezért Berényiék a jelek szerint sok mindenkit - köztük kiemelten lapunkat - okolnak, csak éppen önmagukat nem. Pedig a lassan felszálló porfelhő közepette kirajzolódik, hogy a szlovákiai magyarok körében nem lehet választást nyerni egy orbáni, uszításra, kirekesztésre és félelemkeltésre építő kampánnyal. Háromszor is megpróbálták, háromszor elbukták. Csak reménykedni lehet abban, hogy maradt még a pártban olyan életképes erő, amely szembe tud nézni a tényekkel, s le is vonja a megfelelő következtetéseket. Ami pedig a folytatást illeti, egyre világosabban látszik, hogy a megosztottság hosszú távon tarthatatlan, ugyanis Bugárék is veszélyesen közel kerültek ahhoz a szinthez, ahol a parlamenti bejutás/kiesés a statisztikai hiba határán belül mozog. Az egység így nem is annyira a meggyőződés, mint a puszta racionalitás kérdésévé válik. Kiváltképp olyan időkben, amikor a hazai politikai paletta egyre átláthatatlanabbá és kiszámíthatatlanabbá válik. Nagy hiba lenne ebben a helyzetben elpocsékolni a „magyar erőt”. Olyan hiba, aminek a levét nemcsak a magyar közösség, hanem az egész ország inná meg. MEG NEM VOLT OLYAN ÖISZNÓ. KI ELÁJULT / ... (Ľ ubomír Kotrha karikatúrája) Együttműködést neonácik térnyerésével súlyosbított, tovább gyengülő magyar érdek- képviselet egy Elm utcainál is rosszabb rémálom. Tegnap egy rosszabb országban ébredtem. A Híd listáján hét magyar képviselő jutott be, az OĽANO-NOVA listáján Grendel Gábor, a Siet’én Cséfalvay Katalin. Kilenc magyar képviselő lesz. Az első szabad választáson 23 nagyar képviselő jutott be, öt párt istáján, igaz, kommunisták is voltak íözöttük. Az MKP-nak nem sikerült íz, ami az SNS-nek immár másodszor. Berényiék több irányba is igye- ceztek nyitni. Halász Bélával törököt ogtak; Somogyi Szilárd mozgalma íem osztott, nem szorzott, vagy in- cább osztott. A reményeket valame- yest a F iatal Függetlenek váltották >e, bár az ő 17 ezer karikájuk sem a 'hág. Az MKP ifjúsági tagozata is sózta a kötelezőt, de az ICS volta- :épp pártintézmény, támogatottságra másként kell tekinteni, mint a 4F-ére. 2012-höz képest az MKP nem gyengült jelentősen, parlamenten kívüli pártként a 105 495 voks nem rossz, de az 5% a nagyobb mobilizáció, és a kevesebb „mosztozás” ellenére most sem jött össze. Főhet a Híd feje. A tömbmagyarság által lakott két legnagyobb járásban a parlamenten kívüli párt utasította maga mögé Bugárékat, s bár összességében csak mintegy 7000 szavazattal kaptak kevesebbet, mint legutóbb, ha a területi megoszlást nézzük, látni, hogy a szlovák szavazatok nélkül ez bizony nem lett volna annyi, amennyi. A Híd persze többször hangsúlyozta, hogy nem etnikai, hanem polgári pártként határozza meg magát. De figyelemre méltó, hogy Nagyszombat és Nyitra megyében, ahol nagy valószínűséggel a magyar szavazatok döntötték el az eredményt, mindkét párt hajszálra ugyanannyi szavazatot kapott, Nagyszombat megyében 31 ezret, Nyitra megyében 40 ezret. Ha összeadjuk a két párt eredményét - ami elméleti konstrukció, mivel egy „túl magyar” pártra nem szavaztak volna szlovákok, -, az 275 ezret tesz ki. 2011-ben megtudtuk 458 467-en élünk itt. És ez a szám inkább csökkenni fog. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy két pártot „eltartsunk”, ez újfent bebizonyosodott. 2012-ben elméleti síkon megjelent az együttmü- ' ködés lehetősége, de a gyakorlati megvalósulástól távol volt. Idén azonban akár tető alá is lehetett volna hozni, ha a személyes sérelmek nem csapnak át a közös képviselet reális igénye(?) felett. Nincs egy hibás és egy ártatlan fél, de mivel a Híd pozíciója volt az erősebb, és az MKP kikopásával profitált volna, az ő felelősségük nagyobb. Emberileg nehéz meghozni a jámbor, babitsi „ki a bűnös, ne kérdjük” nagyvonalú gesztust, de mindkét pártnak fel kell ismernie, hogy a kicsinyes, oviba való farokméregetés ideje lejárt. E helyzetben nem ragadhatunk le ott, hogy ki ütött először. Kit érdekel, amikor 100 ezer magyar voks harmadszor megy a levesbe. Én kimondom: együttműködést. Ponttal a végén, nem felkiáltójellel. Higgadtan. Racionálisan. Mert a számok nem hazudnak. A népet nem lehet lecserélni. Amit választott, abból nem látni, hogyan jön össze egy kormány. És nem látni, hogy a besztercebányai bakancsok árnyékában ki lesz az, aki a magyar intézményrendszerért hatékonyan tenni képes. Egy előrehozott választás adhat reményt. A megalázott ország MOLNÁR NORBERT lovákia szembe köpte magát. Sötét, kiszámíthatatlan időszak következik. Pont akkor, amikor az ország az Európai Unió soros elnöke lesz. Pontosan ekkor változtatta a politikai teret sekélyessé, bulvárossá, szélsőségessé, ostobává. A választások előtt pontosan meg lehetett nevezni azokat a problémákat, amelyeket az országban meg kell oldani, így az oktatást, az egészségügyet, a korrupciót, a romakérdést, a gazdaság fellendítését. De fellendítés helyett a karlendítésre szavazott az ország, a választói irracionalitás a csúcsra hágott, megoldások helyett cirkuszt és erőszakot akar. Az elkövetkező időszakban senki sem a problémákról fog beszélni, sutba dobtuk ezek megoldásának lehetőségét. Új problémákat kreáltunk, és azokat fogjuk oldani. Neonácikat és celebeket bízott meg a nép, hogy döntsön a sorsáról, hogy törvényeket hozzon, és azokkal meghatározza a mindennapjait. Döbbenet, csend, értetlenség. * * * Nem tud alakulni normális, működőképes kormány Szlovákiában. Minden, ami kormányként próbál viselkedni, csak ingatag próbálkozás lesz. Protestszavazatokból nem állhat össze egy kormány. Az önmagukat komoly pártként meghatározóknak tudatosítaniuk kell, hogy valamit elrontottak. Mert szombaton Szlovákiában mindenki tiltakozott valami ellen. * * * A legnagyobbat a választások győztese bukta. Fico kormányfő pártja elvesztette mandátumainak negyven százalékát. Az a magabiztosság, amely sugárzott a kormányerőből, mára teljesen elszállt, az alázatos Ficót látjuk. De annyi szavazatot azért szerzett, hogy megkerülhetetlenné váljon, bármi történjen is a következő napokban, hetekben. Még pár napja is azzal riogatta a választót, hogy ha nem őrá szavaz, akkor jobboldali tákolmánykormány jön létre, ami a legrosszabb lenne az országnak. Ma Fico annak is örülne, ha egyáltalán össze lehetne hozni egy tákolmányt, aminek ő maga is részese lehetne. * * * Egyértelműen azok a pártok égtek le, amelyek nem határolódtak el határozottan a Smertől. Olyannyira, hogy a KDH 26 év után kizúgott a parlamentből, a Sieť, amelyet gyakorlatilag a jobboldal vezérének, a Smer legnagyobb ellenfelének kiáltottak ki, épp csak becsúszott, amivel a választások egyik legnagyobb meglepetését okozta. így a Népi Platform legerősebb pártja a maga 6,5 százalékával a Híd lett. Márpedig ez nem siker. A Hídnak esélye volt a két számjegyű eredményre, de az utolsó hónap szerencsétlen kettős kommunikációjával mindent elrontott. Bugár Béla hiába próbálta magyarázni a magyarázhatatlant, nem volt muníciója a vitákban: nem mondta ki, hogy a Smerrel nem. Ezért a választók megbüntették a pártot. És az egész hagyományos jobboldalt. A sors fintora, hogy a Hidat a Smer miatt büntették meg, most pedig már azt próbálják neki sugallni, hogy menjen kormányba az SNS-szel. * * * A választók kiemelték az SaS-t és az OEaNO-t, amelyek szintén vaskos meglepetést okoztak. De azt se feledjük el: az ő szavazataik is protestsza- vazatok. Akik rájuk szavaztak ilyen nagy arányban, ajobboldalt büntették, mert nem állt a sarkára. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Sulíkéknak és Matoviééknak nincs programjuk, azt sem, hogy rendszerellenesek lennének, pusztán azt, hogy önmagukat folyamatosan valakivel szemben tudják meghatározni. Ha kell, Ficóval szemben, ha kell, az Európai Unióval szemben, ha kell, a menekültekkel szemben. * * * Az MKP harmadszor nem került be a parlamentbe, pedig fél éve még szinte biztos bejutónak számított. De az MKP elkezdett kampányolni, és ugyanazt az önsorsrontó, vádaskodó, agresszív kampányt folytatta, amelyre 2010-ben már egyszer ráfázott. De akkor legalább politikai ellenfeleivel csatázott, idén más taktikát választott. A szlovákiai magyar intézményrendszert támadta. Lapunkat politikai ellenfélként kezelte, noha nem vagyunk ellenfelek. Teljesen célt tévesztett a kampány. És ezzel elbizonytalanította a szlovákiai magyar választót is. Ezért voltak délen kevesebben választani. Meg sem próbált új választókat szerezni, a meglévőkhöz beszélt, őket próbálta konzerválni. A pártnak gyorsan le kell vonnia a konzekvenciákat, ha talpon akar maradni. Gyors vezetés- és szemléletváltás kell, hiszen paradox módon az MKP-nak kedvezhet a jelenlegi politikai patthelyzet. Egy előrehozott választással új esélyt kapna. * * * Boris Kollár celebpártjáról nincs mit írni. Az a hagyományos politikai pártok válságát, és a választói irracionalitást mutatja, hogy alig néhány hónapos létezés után, politikai program nélkül, azzal az ostoba szlogennel, hogy ne válasszanak politikusokat, 6,6 százalékot tud bezsebelni. Még csak humorosnak sem nevezném. * * * Az a párt, amelyiknek nem írom le a nevét, 14 képviselőt küld a parlamentbe. Az a pártelnök, akinek nem írom le a nevét, bakancsban masírozik be a besztercebányai megyeházáról a parlamentbe. 14 nettó neonáci. A legutóbbi felmérések még két százalék körüli eredményt jósoltak neki, végül nyolc százalék felett végzett. Mindez azt jelenti, hogy ebben az országban 160 ezer rejtőzködő neofasiszta választó van, csak 50 ezer vállalja nyíltan. Hogyan jutott el ez az ország oda, hogy az SNS kelendő menyecskévé válik, s az a párt, amelyiknek nevét nem íijuk le, parlamentbe kerül? Minden szlovákiai magyar, aki örül a nácik sikerének, ne feledje: bármikor ő is a kopaszok célpontja lehet. Nagyon kicsin múlik. * * * Csúnya világ jön. És nagyon bizonytalan. Csak vért és könnyeket ígérhetünk.
