Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-27 / 48. szám, szombat
20 SZALON 2016. FEBRUAR 27. www.ujszo.com Lear király közismert története korántsem követelt ki magának lírai zenét Aribert Reimann legendás operájában, melynek magyarországi bemutatója nemrég volt a Magyar .Állami Operaházban, s melyet a közönség a monumentális Shakespeare 400+ fesztiválon (május 17-től június 22-ig tart majd) egyéb, Shakespeare-ihlette operák, balettek társaságában láthat újra. Egy nem lírai Lear opera 1979- ben jelent meg CD-n (egy évvel korábban mutatták be) a Deutsche Grammophon kiadásában, majd 2009-ben az Oehms Classics is újra kiadta: kortárs operáknál ez nagy szó. Ahogy az is, hogy Jean-Pierre Ponnelle rendezése is kiállta az idő próbáját: ezt a klasszikus rendezést rekonstruálta hatványozott műgonddal Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely Budapesten. A gyönyörűséges tablók és képpé váló, megelevenedő zenei térképek költészete méltó Shakespeare világának látomásosságához: érezhető valósággá vált, ahogy a mese rítussá és szakrális cselekvéssé alakult. Amikor Lear a halott Cordeliát tartva énekli halálba magát, a szuggesztív expresszionizmus egy különösen hatásos válfajával szembesülünk: egyszerre érzékeljük a külső világ kérlelhetedenségét és labirintusszerű reménytelenségét, valamint a belső történések irracionális érzékenységét. A Reimann-féle Lear ugyanis elsősorban a belső, azaz a lelki és a társadalmi téboly briliáns analízise. A sikolyok, zajok, zörejek, a hallucinációs, horrorisztikus és szinte hisztérikus elemeket ragyogóan ellensúlyozza a meg-megcsillanó líraiság, illetve a borzalomból megszülető katarzisszerű pátosz. A drasztikus, elképesztően brutális, szinte anarchista zene felfokozott expresszivitása minden romantikát nélkülöz: a reneszánsz archaikus mélységeihez sokkal közelebb áll. A dodekafónia, illetve a szerializmus fantasztikus dramaturgiai alkalmazása kapcsolja öszsze a két kegyvesztett, Cordelia és Edgar sorsát, de a szereplők kapcsolatrendszerét is „behálózza”. A nővérek jellemrajza zeneileg is elkülönül, felismerhető: a lekerekített, kiegyensúlyozott líraiság Cordelia sajátja lesz, Goneril kimért és „szögletes” szólama boszorkányosán baljós, Regan pedig mindig túlzó, melizmákkal terhelten cikornyás és betegesen hisztérikus. Edmund a radikális brutalitás sátáni karakterét nyeri el. Reimann zenéje sokat köszönhet Berg és Webern zenepoétikájának, ugyanis belőlük kiindulva született meg a 20. század egyik legprovokatívabb hangú operája. Lear szerepe kifejezetten Dietrich Fischer-Dieskau számára (és ösztönzésére) íródott, akit a zeneszerző még zongorakísérőként és korrepetitorként ismert meg. A kortárs, illetve modern opera sikerének titka nem kis mértékben az együttes összjátékán alapul: a magyarországi verzióban minden együtt volt ahhoz, hogy a darab életre keljen. A főszerepet a kiváló Tómas Tómasson énekelte, különösen hatásosnak bizonyult Matthew Shaw kontratenor alakítása, de a női szerepekben fellépő Caroline Melzer, Bátori Éva és Rálik Szilvia is kitett magáért. Stefan Soltész vezényelt. Csehy Zoltán Aribert Reimann: Lear. Magyar Állami Operaház, Budapest Jean-Pierre Ponnelle munkája kiállta az idő próbáját - ezt a klasszikus rendezést rekonstruálta hatványozott műgonddal Anger Ferenc és Zöldy Z Gergely Budapesten (Fotók: Magyar Állami Operaház) Kurtág 90 - egy hét egy élő klasszikus tiszteletére G őz László heroikus vállal(koz)ása, a Budapest Music Center Mátyás utcai épülete nemcsak a budapesti koncertélet új játszóhelye, hanem a kortárs zene szempontjából forradalmi változást hozott, új kor nyitányát jelentette. Az itt működő Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár mintegy 90 ezer tételből álló, ingyenesen látogatható gyűjteménye könyveivel, kottáival, hanghordozóival a magyar kortárs zene és dzsessz páradan adatforrása; ide költözött az addig külföldön működő, nagyhírű Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítvány, és itt van Budapest egyik legjobb akusztikájú koncertterme, ahol egymást követik a fontosabbnál fontosabb kortárs zenei hangversenyek. A BMC fő szervezője és központi helyszíne az élő magyar zeneszerzők évfordulóiról való megemlékezéseknek. Ilyen volt a Jeney 70 (Jeney Zoltán születésnapjára), az Eötvös 70 (Eötvös Péter születésnapjára), az idei nagy vállalkozás pedig a Kurtág 90 - Kurtág György 90. születésnapjának tiszteletére. A társzervezők, a Zeneakadémia és a MÜPA közreműködésével 8 nap alatt 10 rendezvénnyel ünnepelték a magyár és nemzetközi zenei élet egyik legnagyobb alakját, a már életében klasszikussá emelkedett kortárs zeneszerzőt. Az első két koncerten sajnos nem lehettem jelen, de a szakmai és laikus közönség szinte egyöntetű lelkesedése alapján az első estén elhangzó, 1981-ben bemutatott és Kurtágnak a nemzetközi elismerést meghozó, A boldogult R.V Truszova üzenetei című dalciklus, Kurtág „orosz korszakának” első darabja, az Anna Ahmatova verseire írt Négy Ahmatova-költemény, valamint a cimbalomra írt Szálkák méltó nyitánya lehetett a fesztiválnak. (A zeneszerző 50 éves korában tanult meg oroszul, majd több művet komponált orosz szövegekre.) Kurtág műveinek jelentős hányadát alkotják a Jelek elnevezésű, a hetvenes évek elején indult és máig is gyarapodó, bővülő ciklus miniatűr darabjai, melyek miatt Kurtágot egyesek a kis formák művészének is nevezték, ez azonban több szempontból is tévedés, illetve pontadan meghatározás. Egyrészt mert a „miniatűrök” mellett ott vannak - az utóbbi években egyre szaporodó - nagyobb formák is, másrészt pedig: ezek a néha megdöbbentően rövid művek hiheteden drámai feszültséget hordozó, formailag is tökéletesre csiszolt remekek. Ráadásul, ha értő művész nyúl hozzájuk, konzekvens, összetartozó nagyobb egységeket is alkothatnak. Ilyen szintetizáló, Kurtág művészetét mélyen, alaposan ismerő és hitelesen interpretáló művész Csalog Gábor. A Zeneakadémia kamarazene tanszékének docenseként, nemcsak az oktatásban használja a Kurtág-mű- veket, hanem Lúdium elnevezésű kamaraegyüttesével 2009 óta rendszeresen állít össze koncertműsorokat (az utóbbi években Kemenes András zongoraművésszel közösen), melyekben a rövid művekből csodálatosan egységes hatást nyújtó, revelatív produkciók születnek. Ezek legfrissebbjét hallhatta a második este közönsége a BMC-ben. A harmadik estén az UMZE Kamaraegyüttes Rácz Zoltán vezényletével a magyar kor- és pályatársak művei hangzottak el. Számomra a legörvendetesebb Szőllősy András Elégiája volt. Meggyőződésem szerint Szőllősy életművének értéke a Kurtágéhoz és Ligetiéhez mérhető, mégis jóval kevésbé ismert és kevesebbet játszott, mint világhírű kortársaié. Az Elégián kívül elhangzott még Ligeti András csellóversenye Rohmann Ditta ihletett szólójával, valamint Vidovszky László Promenade-ja és Jeney Zoltán Herakleitoszi töredékekje. Kurtág számára a zeneszerző elődök közül talán Bach a legfontosabb, a leginkább meghatározó. Kruppa Bálint (hegedű), Tornyai Péter (brácsa) és Zétényi Tamás (cselló) Bach háromszólamú invencióit és a Jelek, játékok, üzenetek egyes darabjait komponálta egységes műsorrá, ismételten bizonyítva, hogy Bach és az igazán értékes kortárs művek között lenyűgöző összhang lehetséges. A koncert második részében a Nemzeti Filharmonikusok kamarazenekara és a Nemzeti Énekkar előadásában Olivier Cuendet-nek a Játékokból készített kamarazene- kari átiratai és Kurtág-kórusművek (Klárisok, Pilinszky János: Körkép és hattyúdal) hangzottak el. Kocsis Zoltánnak diákkorában az őt tanító Kurtág György kéziratos hangjegyfüzetet állított össze. A sorozat következő koncertjén ebből játszott, ezt mutatta be a zongora- művész, karmester a BMC-ben. A születésnapi (február 19.) ünnepi nagy koncertre a Zeneakadémia nagytermében került sor. Itt az Üzenetek és az Új üzenetek zeKurtág György köszöntése a tiszteletére rendezett hangverseny előtt, a budapesti Zeneakadémián (MTi-feivétei) nekarra, a Kettősverseny csellóra és zongorára, az eredetileg zongoraversenynek induló .. .quasi una fantasia. ..és - magyarországi bemutatóként - Kurtág legutóbbi zenekari műve, a Pierre Boulez születésnapjára írt Petit Musique solennelle hangzott el, valamint különleges érdekességként Kurtág Györgynek zeneszerző fiával, ifj. Kurtág Györggyel közösen írt műve, a Zwiegeschprach - dialógus szintetizátorra és kamarazenekarra. Felemelő, zeneileg, szellemileg izgalmas koncert volt, melyet a tévedésből megszólaló és csak sokára elhallgattatott tűzriadó sziréna sem tudott igazán megzavarni. A 90. születésnap megünneplésében a Művészetek Palotája is szerepet vállalt: február 20-án este a Fesztivál Színházban Kurtág Judit dokumentumfilmjének részletei „zenei köszöntőkkel” váltakoztak, melyeket nemzetközi viszonylatban is a legnevesebb Kurtág-előadóknak számító művészektől - valamint elektronikán közreműködve ifj. Kurtág Györgytől - hallhattunk. Hiromi Kikuchi (hegedű), Ken Hakii (brácsa), Xelo Giner (szaxofon), Szalai András (cimbalom) újra igazolta koncerteken és CD-felvételeken is bizonyított „Kurtág-értését”, poétikája iránti érzékenységét, Pierre-Laurent Aimard zongorajátéka viszont számomra nem volt olyan, a lélek legmélyebb rejtekéig hatoló, az értelemre is lenyűgöző erővel ható, mint egyes magyar kollégáié. Az est második részében Kurtág György egyik legnagyobb szabású, időben is leghosszabb műve, a Kafka-tö- redékek hangzott el, az ugyancsak Kurtág-specialista Keller András (hegedű) és Juliane Banse (szoprán) előadásában, mintegy megkoronázva az egész heti ünnepségsorozatot. A nálam szerencsésebbek vasárnap este még A csaknem ismeretien Kurtág és Virágok a régi muzsika kertjéből címmel hallhattak kétrészes koncertet a BMC-ben Kurtág ritkán játszott, valamint számára fontos zeneszerzők műveiből, hétfőn pedig Magyarország legrégebbi hivatásos komolyzenei együttese, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara ünnepelte a mestert a Magyar Állami Operaházban. Befejezésül a MTA BTK Zenetudományi Intézete rendezett Tudományos Fórum Extra: Kurtág - 90 címmel tudományos tanácskozást Kurtág művészetéről és helyéről az európai zenetörténetben. A Kurtág 90 rendezvénysorozat méltón ünnepelte meg az egyik legnagyobb élő magyar művészt, felejthetetlen, sokáig ható koncertélményeket nyújtott a hallgatóknak, és új hitet, reményt adott a kortárs zenét szeretőknek: a helyzet nehéz, de nem reménytelen. Az ilyen művészi értékű, ekkora hatást kiváltani képes zenének előbb-utóbb meg kell találnia az utat a hallgatók szélesebb köréhez is, különösen, ha ehhez olyan segítői lesznek, mint a Kurtág 90 kezdeményezői, szervezői. Hizsnyan Géza
