Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-23 / 44. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP 2016. FEBRUAR 23. KÍNAI SZUPERLIGA 13 Alex Teixeiráért 50 millió eurót is megadott a Csiangszu Suning, és elhappolta a brazil támadót a Liverpool orra elől Kuangcsou Evergrande bátor lépése hozta meg. A klub 2012-ben előbb Marcello Lippit, majd Fabio Cannavarót és Luiz Felipe Scolarit szerződtette edzőnek, az eredmények pedig önmagukért beszéltek: a kantornak 2011 óta zsinórban öt bajnoki címet nyertek, és 2013- ban, valamint 2015-ben megnyerték az ázsiai Bajnokok Ligáját. Ez elég inspiráló volt ahhoz, hogy más klubok is kövessék a példát, azonban az indokoladanul magas légiósárak eltorzították a hazai piacot is. Amíg Alex Teixeira értékét 28-30 millió euróra becsülték, addig a Csiangszu Suning 50 millió eurót fizetett érte. Ezek után ki csodálkozott volna azon, hogy egy 200 ezer eurós csatárért, Bi Csinhaoért kilencmilliót (!) adott a Sanghaj Senhua, a 85 ezer eurós Lu Csangért pedig nyolcmilliót (!) a másodosztályú Tiencsin? 15-20 éven belül kínai vb lesz Az utóbbi másfél-két év nagy költekezése mögött politikai szándék is rejlik, Hszi Csin-ping kínai elnök óriási futballrajongó, és arról álmodik, hogy Kína egyszer vb-há- zigazda lesz, de akár meg is nyeri a világbajnokságot. „Az nem kérdéses, hogy a liga játékosai túlfizetettek. Sőt azt is tudni lehet, hogy a kínai Szuperligát az állam finanszírozza, csak az nem világos, milyen mértékben” - állítja Simon Chadwick, az angliai Salford University professzora. „Egyelőre a helyi futball a brandépítés korszakában van, a vezetők csak azt szeretnék közölni a világgal, hogy íme, itt vagyunk, és ezt csináljuk. Kína hírnevének öregbítéséhez nagyon fontos a jó futball, biztos vagyok benne, hogy évtizedes tempókban tud majd haTELI CSUCSIGAZOLASOK A KÍNAI SZUPERLIGÁBAN Alex Teixeira (brazil) Sahtar Donyeck - Csiangszu Suning 50 millió euró Jackson Martinez (kolumbiai) Atlétcio Madrid - Kuangcsu Evergrande 42 millió euró Ramíres (brazil) Chelsea - Csiangszu Suning 28 millió euró Elkeson (brazil) Kuangcsu Evergrande -> Sanghaj SIPG 18,5 millió euró Gervinho (eiefántcsontparti) AS Roma -* Hebei China Fortune 18 millió euró Fredy Guarín (kolumbiai) Inter -» Sanghaj Senhua 13 millió euró Csinhao Bi (kínai) HN Jianye -* Sanghaj Senhua 11 millió euró Geuvanio (brazil) FC Santos -* Tiencsin 11 millió euró Ezequiel Lavezzi lesz a liga legjobban fizetett játékosa, a Hebei China Fortune-ben heti 400 000 eurót keres majd ladni, és 15-20 éven belül vb-ren- dező lesz.” A támogatók politikai-gazdasági érdekek miatt segítenek, nem véletlen, hogy a legtöbb klub nagyobb szponzorai között építőipari és ingadanértékesítéssel foglakozó cégek vannak, a vállalkozások sikere ugyanis nagymértékben függ a helyi önkormányzatokkal való kapcsolattól. Európában is terjeszkednek A helyi milliárdos üzletemberek más okok miatt is érdeklődnek a sportág iránt. Egyrészt az óriási hazai piac bombaüzlettel kecsegtet, ha egyszer valóban beindul a fút» Magyarok a kínai ligában Az elmúlt 12 évben négy magyar labdarúgó is szerencsét próbált a kínai bajnokságban. 2004-ben Kovács Zoltán (Sencsen Csienlipao), majd Kenesei Krisztián futballozott ott (Beijing Guoan, 2004- 2006), tavaly pedig Huszti Szabolcs (2014-2015, 39 mérkőzés, 9 gól) és Elek Ákos (2015, 28 mérkőzés, 2 gól) erősítette a Csangcsun Jataj együttesét. A március elején rajtoló új szezonban honfitárs nem, csupán NB I-ből érkezett külföldi lesz: a Tiencsin Teda egyik légiósa az a szenegáli Mbaye Diagne, aki ősszel még újpesti színekben szerzett 11 gólt. ball-láz. Másrészt egy futballőrült elnök mellett nagyon sok jó pontot lehet szerezni, pláne, ha valaki nemcsak a hazai, de az európai fut- ballba is fektet pár milliárdot. A második leggazdagabb kínai üzletember, az Alibaba alapítója, Jack Ma két éve ötvenszázalékos tulajdonrészt szerzett a Kuangcsu Evergrande csapatában, mert úgy vélte, hogy a szórakoztatóiparé a legnagyobb jövő. Vang Csien-lin sem akart lemaradni mögötte, az üzletemberről néhány hónapja azt írta a Forbes, hogy egy év alatt megduplázta vagyonát, és már ő a leggazdagabb kínai. Az ingadanbizniszben és a szórakoztatóiparban érdekelt üzletember cége, a Dalian Wanda Group tavaly 1,05 milliárd euróért megvette az Infront svájci sport- marketing-ügynökséget, amely egyebek közt a labdarúgó-világbajnokság közvetítési jogai fölött rendelkezik, majd 20 százalékos részesedést vásárolt az Adético Madridban is. Decemberben aztán a CMC Holdings és a CITIC Capital 335 millió euórért 13 százalékos részesedést vásárolt a Manchester Citynél. Chadwik professzor szerint azért, mert így bepillantást nyerhetnek az Etihad Campuson folyó akadémiai képzésbe, és ezt hosszú távon otthon is felhasználhatják. De kínai érdekeltség van az Es- panyolban (Rastar Group - 56 százalék), a Slavia Prahában (CEFC China Energy Company - 60 százalék) vagy a Sochaux-ban (Ledus —100 százalék) is. Már Wenger is megijedt Az őrült tempó és a féktelen költekezés Arséne Wengert, az Arsenal mesterét is félelemmel töltötte el. „Ügy vélem, a Premier League vezetőinek aggódniuk kell, mert olyan pénzügyi hatalom tűnt fel, amely képes elszipkázni a legjobbakat. Persze emlékszünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt Japánban is belefogtak hasonlóba, de ott lelassult a folyamat. Nem tudom, milyen elszántak a kínaiak, de ha az erős politikai akarat megvan, akkor igenis van okunk a félelemre” - mondta Wenger. A statisztika már most őrjítő: az előző szezonban 22 ezres ádagnézőszámot produkált a liga, ami 17 százalékos növekedést jelentett a korábbi idényhez képest. Az élvonal mérkőzéseinek közvetítési jogát pedig öt évre, 2016 és 2020 között 1,25 milliárd dollárért (1,1 milliárd euróért) sikerült értékesíteni. Hszi Csin-ping kínai elnök víziója szerint Kína húsz éven belül a világ legjobbja lehet. Ehhez első lépésként 20 ezer futballiskolát nyitnak 2017 végéig, a végső cél, hogy 100 ezer minőségi játékost neveljenek. Látva a Kuangcsou Evergrandét, pénzzel és akarattal mindez megvalósítható: a címvédőnél jelenleg 2200 fiatal játékossal a Real Madridtól érkezett 22 spanyol szakember foglalkozik. Printz László A játékosok csak bábok a színházban A játékosok adásvétele mára akkora üzletté nőtte ki magát, és olyan hatalmas a kínálat, hogy a piaci szereplők rendszere már nem írható le pusztán a játékos-menedzser-klub hármas modelljének segítségével. A jelenség bemutatására talán a legjobb példa Radamel Falcao esete. A kolumbiai center 2009- ben került a River Plate-től a Portóhoz. A portugál sztárcsapat előszeretettel halászik dél-amerikai vizeken, de a szükséges anyagi javak nem mindig állnak rendelkezésre. Egy ilyen pillanatban sietett a portugálok segítségére nem éppen önzetlen és humanitárius szempontokat szem előtt tartva a Doyen Sports nevet viselő csoport, amely kifizette a transzfer nagyobb hányadát (feltehetőleg úgy 55 százalékát), ezáltal többségi tulajdont szerzett Falcao játékjogában. Ezzel azonban még nem értünk a befektetés végére, a csoport ugyanis állta Falcao bérének tetemes hányadát is. Nem nehéz összerakni a képet: a Porto azért nem tudja megtartani hasonlóan szerzett sztárjait, mert az ügynökök eleve csak ideiglenes állomáshelynek szánták a csapatot védencüknek - Falcaóhoz hasonlóan ugyanez volt a forgatókönyv a brazil Hulk esetében is, aki a Zenitben kötött ki végül. A cél mindig a nagyobb figyelem kicsikarása, majd a munka gyümölcsének learatása egy bombaüzlet formájában. Gondolhatnánk, hogy a bombaüzlet az Atlético Madridba igazolása volt, ez azonban nem így van. A Doyen emelte a tétet, és csak egy következő lépcsőfoknak használta a spanyol csapatot, látva a Falcaóban rejlő potenciált. A matracosok 40 millió eurót fizettek a kolumbiaiért, mindezt akkor, amikor a csőd szélén táncoltak félmilliárdos adósságot egyensúlyozva a hátukon. Honnan volt akkor a 40 millió? Egyszerű: nem volt. Az igazolás több mint felét a Doyen fizette, pontosabban tette át egyik zsebéből a másikba, hiszen eleve övé volt a játékjog. A maradék 18 milliót két 9 milliós részletben kellett volna törlesztenie a madridi egyesületnek, ami azonban nem történt meg. 2012 nyaráig csak 6,5 millió került átutalásra, a Porto pedig kezdett türelmetlenkedni. A játékos eladása tehát elkerülhetetlenné vált - nem mintha valaha is felmerült volna a megtartásának lehetősége a tulajdonviszonyok miatt. Történt azonban még valami érdekes: a pénzszűkében lévő madridi csapat szert tett egy új mezszponzori szerződésre: a Rixos Hotels luxusláncolat lett a fő hirdetőjük. És hogy ki a szállodalánc tulajdonosa? Véledenül a Doyen Group, melynek a Doyen Sports csak egy szelete. Érezzük ugye, hogy a klub milyen mozgástérrel rendelkezik ebben a helyzetben? És a játékos még annyival sem. Falcao kiváló teljesítménye a vételárát 60 millióra srófolta fel, ami eleve leszűkítette a lehetséges vevők körét, amely jogi okok miatt tovább fogyatkozott. A Chelsea, a Manchester City és a MU is kiesett, mivel a Tévéz- és Mascherano-ügyletek kapcsán a PL már megálljt parancsolt az olyan transzfereknek, amelyekben valamely harmadik fél is érdekelt. Maradtak hát a spanyol óriások, a PSG és a Monaco - ha élünk az optimista feltételezéssel, hogy a Doyen nem akarta Da- gesztánba száműzni Radamelt. Mivel a Doyen ekkorra már tetemes összeget költött a játékosra, az első adandó alkalommal benyújtotta a számlát. Sokan Falcaót bírálták, hogy a BL-helyett a pénzt és a Monacót választotta, holott a valóságban a Doyen eladta az első kérőnek, aki kifizette érte a 60 millió eurót, hogy rendbe tegye a saját büdzséjét. Sikerült. Már csak egy dolog maradt hátra történetünk lezárása előtt: a hab a tortán, ami még talán a fentieknél is szebben világít rá arra, hogy a modern idők emberkereskedői milyen mértékben is tartják markukban a fiitball világát. A Doyen Sports alapítói nem mások, mint Peter Kenyon, a Chelsea és a Manchester United korábbi ügyvezető igazgatója, valamint sokak szerint a foci Antikrisztu- sa, a FIFA-t behálózó ezerfejű szörny egyik pénznyelő feje, az ügynökvilág Gordon Gekkója: Jorge Mendes. A Doyen Sportshoz jelenleg olyan játékosok tartoznak - többek között -, mint Alvaro Negredo (Valencia), Alvaro Morata (Juventus), Jósé Antonio Reyes (Sevilla), Sergio Oliveira (Porto), Eliaquim Mangala (Manchester Gity), Geoffrey Kondogbia (Internazionale), Marcos Alberto Rojo (ManUnited). Vagy éppen Radamel Falcao. Jesch Dávid Radamel Falcao nem a saját kapzsiságának, hanem a Doyen Sportsnak az áldozata (Képarchívum)
