Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-20 / 42. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. február 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Megtörtént a csoda Tenni valamit a köszönés rehabilitálása érdekében LAMPL ZSUZSANNA A mikor gyerekkoromban falun nyaraltam, városi létemre nagyon megle­pett, hogy az emberek mindig mindenhol köszönnek egy­másnak. Az unokatesóm is. Kimen­tünk az utcára, és ő minden arra jövőt harsány csókolommal üdvözölt. Többségüket ismerte, volt, akit nem, de köszönt azoknak is. Nagyon cso­dálkoztam, de mivel tetszett, hogy mosolyogva visszaszólnak (még ne­kem is, aki pedig eleinte nem kö­szöntem! !!), én is átvettem ezt a szo­kást. És nagyon élveztem. Csók­lom! !! A második o betű elveszett a vidám rikkantásban. A következő meglepetés sok évvel később ért, amikor azt tapasztaltam, hogy már falun sem dívik ez a töme­ges köszönés. Merthogy sok az ide­gen, nem köszönnek, akkor a helyiek miért köszönjenek nekik? Meg ez már nem divat, sok családban nem tanítják meg köszönni a gyerekeket. De miért nem divat? Igen, a mai falu már más, tényleg sok a betelepült, a más nyelvű is, fellazultak a belső szabályok. Mint sok minden másban, itt is előfordul, hogy a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kiöntjük. Pon­tosan ez történt a köszönéssel. De nincs még minden veszve! Ismerek egy embert, aki Pozsonyban nap mint nap ugyanabban az étteremben ebé­del. Egy idő után észrevette, hogy abban az időben mindig ugyanazok járnak oda. Csupa ismeretlen. És ak­kor úgy érezte, ha már a sors napi fél órára egymás mellé rendelte őket az asztalnál, akkor meg kell tisztelni egymást. És elkezdett nekik köszön­ni. A fiatalabbaknak is. Mindenki meglepődött. Valaki meg is kérdezte, hogy miért köszön neki, mire ő el­mondta, hogy jó falusi gyerekként megtanulta: az ismerősöket köszön­teni kell. Márpedig mi ismerősök vagyunk, hiszen naponta együtt eszünk, nem? És megtörtént a csoda. Fiatal, idősebb, falusi, városi -min­denkiből előjött a köszönési készte­tés, és ma már ott tartanak, hogy jó asztaltársaságként megbeszélik a napi fejleményeket, a világ problé­máit, sőt, így együtt már kettejük születésnapját is megünnepelték. De én is tettem valamit a köszönés rehabilitálása érdekében! San Die- góban tapasztaltam, hogy az egyete­mi kampuszon, hatalmas egy térség rengeteg emberrel, mindenki min­denkinek köszön. Ez jutott eszembe nemrég, amikor nem messze a nyitrai egyetemtől, a folyó partján szembe­jött velem egy csomó diák. Nem is­mertek, nem az én tanítványaim. El­döntöttem, hogy köszönök nekik. Mert az olyan jó. Nem baj, hogy fia­talabbak. Meglepődtek. Ézmegmi, láttam az arcukon. Aztán kicsit této­ván, de visszaköszöntek. Azóta két­szer találkoztunk. Utoljára már ők üdvözöltek először. És tegnap, a bevásárlóközpont forgatagában mosolyogva rám kö­szönt egy csapatnyi fiatal. Ok voltak. Homo hipermarketicus (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy kis hazai francia krumpli JUHÁSZ KATALIN A mióta a szüleim nálam vendégeskednek, nincs okom panaszra. Nem­csak meleg vacsora vár, amikor este hazazuhanok, de másnap finom ebédet is vihetek magammal kis műanyag dobozban, ahogy azt néhány irigyelt kollégám teszi. Édesanyám - áldassék a két dolgos keze! - első számú feladatának te­kinti a família pozsonyi ágának táp­lálását, különös tekintettel két kisko­rúra, valamint egy agyonhajszolt, dolgozó nőre. O abba a kategóriába tartozik, akik nem röstellik olvasó- szemüvegben böngészni az élelmi­szerek származási helyét, összetevő­it, szavatosságát. Gyártó legyen a talpán, aki rajta kifog. Sosem vásárol „sajt ízű élelmiszeripari terméket”, „vajacskát” (Masielko), „tejitalt” vagy „csoki ízű édességet”. És igyekszik hazai élelmiszert venni, ami nem is olyan egyszerű. Például kétszer is sikerült őt a Tescóban jól megvezetni. Szép darab sertéscomb­bal érkezett, amelyről kiderült, hogy Spanyolországból származik. Rejtély számomra, miért éri meg kétezer ki­lométeres távolságból húst rendelni, hacsak nem olyan silány, hogy a spanyol boltosok nem vennék át. És akkor még nem szóltam az antibioti­kummal felduzzasztott kínai csir­kékről - legyen most elég annyi, hogy ismeretségi körömben egy há­roméves kislánynak ijesztő gyorsa­sággal kezdtek fejlődni a mellei, és a gyerekorvos azt tanácsolta, hogy ke­vesebb csirkehúst adjanak neki. Ma rakott krumpli lesz, úgyhogy megtudom, milyen ízű a francia burgonya, és mennyit lehet „kipu­colni” a kétkilós nejlonzacskóból. Anyut megint átverték. A zacskón minden felirat szlovák, és valóban nálunk csomagolták az árut, egy trencséni mezőgazdasági üzemben. Legalul azonban diszkréten ott lapul: származási hely - Franciaország. Vagyis a burgonya hazájába ez az alapélelmiszer is Nyugatról érkezett. Bár lehet, hogy csakis ebből készül­het igazi „francúzske zemiaky”, azaz rakott krumpli, úgyhogy még örül­hetünk is. Viccet félretéve: a fogyasztónak nagyon résen kell lennie, ha hazai terméket akar venni. Még a hentesnél vagy a piacon sem lehet biztos a dol­gában. A zöldségek és gyümölcsök valódi ízéről pedig a hipermarketek­ben vásárló nagyvárosi emberek többségének fogalma sem lehet. A paradicsom legközelebbi származási helye Görögország, az uborka olasz, az alma portugál - igazi nemzetközi gasztronómia ez, viszont minden íz­telen, hiszen mindent nyersen szüre­telnek és a kamionban - hajón, repü­lőn - érik be. Nekünk ez is jó, mond­ják a kereskedők, és igazuk van, hi­szen ha nem lenne rá kereslet, a kí­nálat is változna talán. A szomszédos Ausztriában nem esznek meg bármit, így oda nem is szállítanak szemetet. Ezt többször teszteltem zöldségeken, joghurtokon, sajtokon. Mindennek jobb íze van odaát, még ugyanazon a márkán belül is. A pozsonyiak egy része már kenyérért is átjár a határon, mert az is ízletesebb, mint nálunk. Sőt, legtöbbször olcsóbb is. Hiányzik egy jobbközép erő RAVASZÁBEL héten jelentek meg az utolsó felmérések a választások előtt. Mostantól március ötödikén estig moratórium van érvény­ben, azaz nem lehet közölni politikai közvélemény­kutatások eredményét. Azonban már most, két héttel a vá­lasztások előtt is szinte biztosnak látszik pár dolog. Például az is, hogy ismét lesz a szlovák parlamentben új párt, mégpedig a Sieť. Nem jut be azonban az előző évtized egyik meghatározó pártja, az SDKÚ. Ez egyben jobboldali őrségváltást is jelent, hiszen 1998 és 2010 között az SDK, majd az SDKÚ volt a kormányképes szlovákiai jobboldal ve­zető ereje. A párt olyan politikusokat tudott az élén, mint Mikuláš Dzu- rinda és Iveta Radičová miniszterelnök. Sikeresen ötvözték a konzerva­tív világnézetet a liberális gazdaságpolitikával és az európai irányult­sággal. És ami a magyar szempontból talán a legfontosabb: az SDKÚ által vezetett kormányok átalakították az állam arculatát, amely a ki­lencvenes évek vad nacionalizmusa után sokat finomodott. A 2012-es választások kaotikus eredményt hoztak ajobboldal számá­ra. A kormány bukása után széteső négyes koalíció pártjai közül a leg­jobb eredményt a KDH érte el. Azonban a kereszténydemokraták az el­múlt négy évben nem akartak és nem tudtak középre húzódni, átvéve a szerepet az évek óta gyengélkedő SDKÚ-tól. Ehelyett továbbra is a konzervatív szavazók megszólítására szorítkoztak. Ebbe a térbe robbant be az ex-KDH-s Radoslav Procházka és a Sieť. Ez a párt azonban több okból sem tekinthető az SDKÚ közvetlen örökösének. Egyrészt, az SDKÚ ereje teljében egy ideológiailag fegyelmezett, vi­lágnézeti indíttatású párt volt. A választók értették, hogy milyen értékek támasztják alá a párt politikáját. A Sieť esetében erről nem lehet beszél­ni. A párt pozíciói sokkal inkább pragmatikusak, a közvéleményt köve­tik. Ezért is vesztette el saját liberális szárnya egy jó részét, amely az el­múlt egy év során folyamatosan lemorzsolódott. A „nagy” SDKÚ egy piacbarát, európai, demokratikus jogállamot építő párt volt. Ezen a há­rom fronton a Sieť olvashatatlan, habozó és opportunista. Másrészt az SDKÚ három alkalommal is képes volt arra, hogy maga köré gyűjtse a jobbközép erőket egy kormánykoalícióba. Integráló erő­ként működött, még akkor is, ha ezek a koalíciók nem voltak könnyen működtethetőek, és több esetben idő előtt el is buktak. A Sieť ambíciója nem ez, hanem ajobboldal összetömörítése egy pártba. Gondoljunk a Fidesz „egy a tábor, egy a zászló” szlogenjére, vagy a Smer „kanniba­lizmusára” a baloldalon 2010 tájékán. Ez pedig egy egész másfajta pers­pektívát kínál a potenciális partnereknek. így a mostani választásokon is túlmutat az a kérdés: vajon a Sieť képes lesz-e valaha ajobboldal központi szereplőjévé válni? Könnyen lehet, hogy a válasz nem. Erős ugyanis a gyanú, hogy stabil világnézet és őszinte együttműködési vágy nélkül a Sieť nem tudja majd vezetni a jobboldalt. Ha pedig nem, az a Smer malmára hajtja a vizet, és csökkenti ajobboldal esélyeit a kormányzásra. FIGYELŐ Tíz éve nem volt ekkora terrorveszély Rob Wainwright, az Europol eu­rópai rendőri együttműködési szervezetének igazgatója a Neue Osnabrücker Zeitung című német lapnak azt nyilatkozta, több mint tíz éve nem volt ekkora terrorve­szély Európában. Wainwright ko­rábban a brit elhárításnál a terro­rizmus elleni ügyosztályt vezette. Megismételte, hogy az Iszlám Ál­lam újabb merényletekre készül a kontinensen. „Számítani kell arra, hogy az Iszlám Állam vagy más, vallási alapon szerveződő terror- csoport lesújt valahol Európában azzal a céllal, hogy a polgári la­kosság körében hatalmas veszte­ségeket okozzon.” Nem csupán csoportokkal, hanem magányos terroristákkal is számolni keíl. Az egyedül támadó merénylők jelen­tette veszély nem csökkent, a ter­rorcsoportokhoz kapcsolódó koc­kázattal ugyanúgy fennáll, mint eddig. Az Éuropol becslései szerint időközben 3—5 ezerre nőtt azon európaiak száma, akik terrorista kiképzőtáborbanjártak, háborús tapasztalatot szereztek, majd visszatértek Európába. Wain­wright arra figyelmeztetett, hogy a kontinensre visszatérő külföldi harcosok növekvő száma az EU- tagállamokat új kihívások elé állít­ja. Az európai rendőri együttmű­ködési szervezet becslései szerint a Közel-Keletről Európába tartó menekültek áradata mindazonáltal nem növeli feltétlenül a terrorve­szélyt. „Nincsenek konkrét adatok arra vonatkozóan, hogy a terroris­ták szisztematikusan kihasználnák a menekültáradatot arra, hogy ész­revétlenül Európába jöjjenek” - mondta Wainwright. (MTI) Szlovénia napi kvótát vezet be Szlovénia az osztráknál alacso­nyabb napi menedékkvóta beve­zetését tervezi, hogy területén ne torlódjanak fel a migránsok - írta a Vecer című napilap. Az osztrák hatóságok az elmúlt héten naponta 40 migránst fordítottak vissza a szlovén-osztrák határról. Bostjan Sefic szlovén belügyi államtitkár úgy nyilatkozott, eddig 227 me­nedékkérelmet fogadtak be, de ha ez a szám meghaladja az ezret - amennyi befogadókapacitásuk van -, akkor kénytelenek lesznek elutasítani a beadványokat. Miro Cerar szlovén miniszterelnök azt mondta: a számos kritika ellenére, amely szerint jogellenes az oszt­rák beléptetési kvóta, Szlovénia megérti a bécsi korlátozásokat, és maga is alkalmazkodni fog hoz­zájuk. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom