Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-20 / 42. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. február 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Megtörtént a csoda Tenni valamit a köszönés rehabilitálása érdekében LAMPL ZSUZSANNA A mikor gyerekkoromban falun nyaraltam, városi létemre nagyon meglepett, hogy az emberek mindig mindenhol köszönnek egymásnak. Az unokatesóm is. Kimentünk az utcára, és ő minden arra jövőt harsány csókolommal üdvözölt. Többségüket ismerte, volt, akit nem, de köszönt azoknak is. Nagyon csodálkoztam, de mivel tetszett, hogy mosolyogva visszaszólnak (még nekem is, aki pedig eleinte nem köszöntem! !!), én is átvettem ezt a szokást. És nagyon élveztem. Csóklom! !! A második o betű elveszett a vidám rikkantásban. A következő meglepetés sok évvel később ért, amikor azt tapasztaltam, hogy már falun sem dívik ez a tömeges köszönés. Merthogy sok az idegen, nem köszönnek, akkor a helyiek miért köszönjenek nekik? Meg ez már nem divat, sok családban nem tanítják meg köszönni a gyerekeket. De miért nem divat? Igen, a mai falu már más, tényleg sok a betelepült, a más nyelvű is, fellazultak a belső szabályok. Mint sok minden másban, itt is előfordul, hogy a fürdővízzel együtt a csecsemőt is kiöntjük. Pontosan ez történt a köszönéssel. De nincs még minden veszve! Ismerek egy embert, aki Pozsonyban nap mint nap ugyanabban az étteremben ebédel. Egy idő után észrevette, hogy abban az időben mindig ugyanazok járnak oda. Csupa ismeretlen. És akkor úgy érezte, ha már a sors napi fél órára egymás mellé rendelte őket az asztalnál, akkor meg kell tisztelni egymást. És elkezdett nekik köszönni. A fiatalabbaknak is. Mindenki meglepődött. Valaki meg is kérdezte, hogy miért köszön neki, mire ő elmondta, hogy jó falusi gyerekként megtanulta: az ismerősöket köszönteni kell. Márpedig mi ismerősök vagyunk, hiszen naponta együtt eszünk, nem? És megtörtént a csoda. Fiatal, idősebb, falusi, városi -mindenkiből előjött a köszönési késztetés, és ma már ott tartanak, hogy jó asztaltársaságként megbeszélik a napi fejleményeket, a világ problémáit, sőt, így együtt már kettejük születésnapját is megünnepelték. De én is tettem valamit a köszönés rehabilitálása érdekében! San Die- góban tapasztaltam, hogy az egyetemi kampuszon, hatalmas egy térség rengeteg emberrel, mindenki mindenkinek köszön. Ez jutott eszembe nemrég, amikor nem messze a nyitrai egyetemtől, a folyó partján szembejött velem egy csomó diák. Nem ismertek, nem az én tanítványaim. Eldöntöttem, hogy köszönök nekik. Mert az olyan jó. Nem baj, hogy fiatalabbak. Meglepődtek. Ézmegmi, láttam az arcukon. Aztán kicsit tétován, de visszaköszöntek. Azóta kétszer találkoztunk. Utoljára már ők üdvözöltek először. És tegnap, a bevásárlóközpont forgatagában mosolyogva rám köszönt egy csapatnyi fiatal. Ok voltak. Homo hipermarketicus (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Egy kis hazai francia krumpli JUHÁSZ KATALIN A mióta a szüleim nálam vendégeskednek, nincs okom panaszra. Nemcsak meleg vacsora vár, amikor este hazazuhanok, de másnap finom ebédet is vihetek magammal kis műanyag dobozban, ahogy azt néhány irigyelt kollégám teszi. Édesanyám - áldassék a két dolgos keze! - első számú feladatának tekinti a família pozsonyi ágának táplálását, különös tekintettel két kiskorúra, valamint egy agyonhajszolt, dolgozó nőre. O abba a kategóriába tartozik, akik nem röstellik olvasó- szemüvegben böngészni az élelmiszerek származási helyét, összetevőit, szavatosságát. Gyártó legyen a talpán, aki rajta kifog. Sosem vásárol „sajt ízű élelmiszeripari terméket”, „vajacskát” (Masielko), „tejitalt” vagy „csoki ízű édességet”. És igyekszik hazai élelmiszert venni, ami nem is olyan egyszerű. Például kétszer is sikerült őt a Tescóban jól megvezetni. Szép darab sertéscombbal érkezett, amelyről kiderült, hogy Spanyolországból származik. Rejtély számomra, miért éri meg kétezer kilométeres távolságból húst rendelni, hacsak nem olyan silány, hogy a spanyol boltosok nem vennék át. És akkor még nem szóltam az antibiotikummal felduzzasztott kínai csirkékről - legyen most elég annyi, hogy ismeretségi körömben egy hároméves kislánynak ijesztő gyorsasággal kezdtek fejlődni a mellei, és a gyerekorvos azt tanácsolta, hogy kevesebb csirkehúst adjanak neki. Ma rakott krumpli lesz, úgyhogy megtudom, milyen ízű a francia burgonya, és mennyit lehet „kipucolni” a kétkilós nejlonzacskóból. Anyut megint átverték. A zacskón minden felirat szlovák, és valóban nálunk csomagolták az árut, egy trencséni mezőgazdasági üzemben. Legalul azonban diszkréten ott lapul: származási hely - Franciaország. Vagyis a burgonya hazájába ez az alapélelmiszer is Nyugatról érkezett. Bár lehet, hogy csakis ebből készülhet igazi „francúzske zemiaky”, azaz rakott krumpli, úgyhogy még örülhetünk is. Viccet félretéve: a fogyasztónak nagyon résen kell lennie, ha hazai terméket akar venni. Még a hentesnél vagy a piacon sem lehet biztos a dolgában. A zöldségek és gyümölcsök valódi ízéről pedig a hipermarketekben vásárló nagyvárosi emberek többségének fogalma sem lehet. A paradicsom legközelebbi származási helye Görögország, az uborka olasz, az alma portugál - igazi nemzetközi gasztronómia ez, viszont minden íztelen, hiszen mindent nyersen szüretelnek és a kamionban - hajón, repülőn - érik be. Nekünk ez is jó, mondják a kereskedők, és igazuk van, hiszen ha nem lenne rá kereslet, a kínálat is változna talán. A szomszédos Ausztriában nem esznek meg bármit, így oda nem is szállítanak szemetet. Ezt többször teszteltem zöldségeken, joghurtokon, sajtokon. Mindennek jobb íze van odaát, még ugyanazon a márkán belül is. A pozsonyiak egy része már kenyérért is átjár a határon, mert az is ízletesebb, mint nálunk. Sőt, legtöbbször olcsóbb is. Hiányzik egy jobbközép erő RAVASZÁBEL héten jelentek meg az utolsó felmérések a választások előtt. Mostantól március ötödikén estig moratórium van érvényben, azaz nem lehet közölni politikai közvéleménykutatások eredményét. Azonban már most, két héttel a választások előtt is szinte biztosnak látszik pár dolog. Például az is, hogy ismét lesz a szlovák parlamentben új párt, mégpedig a Sieť. Nem jut be azonban az előző évtized egyik meghatározó pártja, az SDKÚ. Ez egyben jobboldali őrségváltást is jelent, hiszen 1998 és 2010 között az SDK, majd az SDKÚ volt a kormányképes szlovákiai jobboldal vezető ereje. A párt olyan politikusokat tudott az élén, mint Mikuláš Dzu- rinda és Iveta Radičová miniszterelnök. Sikeresen ötvözték a konzervatív világnézetet a liberális gazdaságpolitikával és az európai irányultsággal. És ami a magyar szempontból talán a legfontosabb: az SDKÚ által vezetett kormányok átalakították az állam arculatát, amely a kilencvenes évek vad nacionalizmusa után sokat finomodott. A 2012-es választások kaotikus eredményt hoztak ajobboldal számára. A kormány bukása után széteső négyes koalíció pártjai közül a legjobb eredményt a KDH érte el. Azonban a kereszténydemokraták az elmúlt négy évben nem akartak és nem tudtak középre húzódni, átvéve a szerepet az évek óta gyengélkedő SDKÚ-tól. Ehelyett továbbra is a konzervatív szavazók megszólítására szorítkoztak. Ebbe a térbe robbant be az ex-KDH-s Radoslav Procházka és a Sieť. Ez a párt azonban több okból sem tekinthető az SDKÚ közvetlen örökösének. Egyrészt, az SDKÚ ereje teljében egy ideológiailag fegyelmezett, világnézeti indíttatású párt volt. A választók értették, hogy milyen értékek támasztják alá a párt politikáját. A Sieť esetében erről nem lehet beszélni. A párt pozíciói sokkal inkább pragmatikusak, a közvéleményt követik. Ezért is vesztette el saját liberális szárnya egy jó részét, amely az elmúlt egy év során folyamatosan lemorzsolódott. A „nagy” SDKÚ egy piacbarát, európai, demokratikus jogállamot építő párt volt. Ezen a három fronton a Sieť olvashatatlan, habozó és opportunista. Másrészt az SDKÚ három alkalommal is képes volt arra, hogy maga köré gyűjtse a jobbközép erőket egy kormánykoalícióba. Integráló erőként működött, még akkor is, ha ezek a koalíciók nem voltak könnyen működtethetőek, és több esetben idő előtt el is buktak. A Sieť ambíciója nem ez, hanem ajobboldal összetömörítése egy pártba. Gondoljunk a Fidesz „egy a tábor, egy a zászló” szlogenjére, vagy a Smer „kannibalizmusára” a baloldalon 2010 tájékán. Ez pedig egy egész másfajta perspektívát kínál a potenciális partnereknek. így a mostani választásokon is túlmutat az a kérdés: vajon a Sieť képes lesz-e valaha ajobboldal központi szereplőjévé válni? Könnyen lehet, hogy a válasz nem. Erős ugyanis a gyanú, hogy stabil világnézet és őszinte együttműködési vágy nélkül a Sieť nem tudja majd vezetni a jobboldalt. Ha pedig nem, az a Smer malmára hajtja a vizet, és csökkenti ajobboldal esélyeit a kormányzásra. FIGYELŐ Tíz éve nem volt ekkora terrorveszély Rob Wainwright, az Europol európai rendőri együttműködési szervezetének igazgatója a Neue Osnabrücker Zeitung című német lapnak azt nyilatkozta, több mint tíz éve nem volt ekkora terrorveszély Európában. Wainwright korábban a brit elhárításnál a terrorizmus elleni ügyosztályt vezette. Megismételte, hogy az Iszlám Állam újabb merényletekre készül a kontinensen. „Számítani kell arra, hogy az Iszlám Állam vagy más, vallási alapon szerveződő terror- csoport lesújt valahol Európában azzal a céllal, hogy a polgári lakosság körében hatalmas veszteségeket okozzon.” Nem csupán csoportokkal, hanem magányos terroristákkal is számolni keíl. Az egyedül támadó merénylők jelentette veszély nem csökkent, a terrorcsoportokhoz kapcsolódó kockázattal ugyanúgy fennáll, mint eddig. Az Éuropol becslései szerint időközben 3—5 ezerre nőtt azon európaiak száma, akik terrorista kiképzőtáborbanjártak, háborús tapasztalatot szereztek, majd visszatértek Európába. Wainwright arra figyelmeztetett, hogy a kontinensre visszatérő külföldi harcosok növekvő száma az EU- tagállamokat új kihívások elé állítja. Az európai rendőri együttműködési szervezet becslései szerint a Közel-Keletről Európába tartó menekültek áradata mindazonáltal nem növeli feltétlenül a terrorveszélyt. „Nincsenek konkrét adatok arra vonatkozóan, hogy a terroristák szisztematikusan kihasználnák a menekültáradatot arra, hogy észrevétlenül Európába jöjjenek” - mondta Wainwright. (MTI) Szlovénia napi kvótát vezet be Szlovénia az osztráknál alacsonyabb napi menedékkvóta bevezetését tervezi, hogy területén ne torlódjanak fel a migránsok - írta a Vecer című napilap. Az osztrák hatóságok az elmúlt héten naponta 40 migránst fordítottak vissza a szlovén-osztrák határról. Bostjan Sefic szlovén belügyi államtitkár úgy nyilatkozott, eddig 227 menedékkérelmet fogadtak be, de ha ez a szám meghaladja az ezret - amennyi befogadókapacitásuk van -, akkor kénytelenek lesznek elutasítani a beadványokat. Miro Cerar szlovén miniszterelnök azt mondta: a számos kritika ellenére, amely szerint jogellenes az osztrák beléptetési kvóta, Szlovénia megérti a bécsi korlátozásokat, és maga is alkalmazkodni fog hozzájuk. (MTI)
