Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-01 / 25. szám, hétfő
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. február 1. I 5 Egy korszak vége Ezek után már semmi nem lesz olyan, mint M ár a folyamatosan csökkenő benzinár is nagyon gyanús volt. Aztán amikor saját szemünkkel láthattuk, hogy Rákay Philip tényleg nincs a Dal zsűrijében, már nyilvánvaló volt, hogy valami készül. Valami, ami után semmi nem lesz az, ami eddig volt. Aztán a hétvégén bekövetkezett, amire még gondolni sem mert senki. Bizony, megtörtént: Jolly és Kis Grófo összeveszett. Ennyi volt a barátság, a sok közös fellépés. Jolly ráadásul azt mondta: soha nem bocsát meg Grófónak. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, akkora ütést kapott ezzel a magyar könnyűzenei élet, amelyhez csak Zámbó Jimmy hirtelen és tragikus halála mérhető. Szóval Jolly és Kis Grófo összevesztek. Még leírni is fájdalom. Mintha azt kellene leírni, hogy zöld az ég és kék a fű, annyira irreálisnak hat. Hogy ez a két jó barát, akik fáradságot, kreativitást és színvonalat nem kímélve dolgoztak eddig közösen azon, hogy nekünk jobb kedvünk legyen, most egyszer csak összevesznek. Talán érdemes lenne a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma közbenjárását kérni az ügyben. Ráadásul Londonban, miközben koncertet adtak a helyi magyaroknak. Sosem fogjuk már élőben hallani a No Roxa áj és a Lej mamo lej című dalokat, amelyeket a szakértők joggal tekintenek generációs vallomásoknak (mivel nemcsak szerzőik, eddig volt hanem rajongóik értelmi szintjét is : híven tükrözik). Voltak nagy szakítások a könnyűzene történetében. Amikor Ritchie B lackmore otthagyta a Deep Purple-t, vagy amikor Deák Bili Gyula kiszállt a Hobo Blues Band- : bői. Viszont Jolly és Kis Grófo ; balhéja mellett ezek nevetséges : béka-egér harcok voltak. Vagyunk néhányan, akik még nem adtuk fel a reményt. Képtelenek vagyunk ugyanis beletörődni, hogy ennek a két ikonnak a csillaga : nem egymás mellett ragyog a ma- : gyár popzene királykék egén. Talán i érdemes lenne a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma köz- ; benjárását kérni az ügyben, hiszen az említett előadók rengeteg ál- ; lampolgár szellemi erejének forrá- : sát jelentették az elmúlt évek során. Vagy ha ez nem is sikerül, mindenképpen érdemes lenne legalább egy országos petíciót indítani a j ó i ügy érdekében. De egy szimpáti- : atüntetést mindenképp. (Cartoonizer) Nyugalmazott bika a mezőn KOCUR LÁSZLÓ A igazi erő passzív. Ez a mondat nem egy „Oravecz CoM JTW elho”Facebook-oldalról, vagy egy harcművészed / > M bullshitgyűjteményből való. Nick Davies veterán an- JL JHl ÉLJ goi új ságíró vetette papírra, a Rupert Murdoch médiamágnás viselt dolgairól írott, Hack Attack című könyvében. Davies az „oligarchaság” természetét a mezőn lépdelő bikával jeleníti meg. Ha a bika a mezőn van, minden óvatosabb lesz - úja. A bikának eközben senkit nem kell fenyegetni vagy utasítani. Elég, ha megjelenik, de még meg sem kell jelennie - mondja Davies, mert az embereknek elég a tudat is, hogy megjelenhetne. A kis természeti kép nagyon jól összefoglalja, hogyan működik a befolyás. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a zsolnai bíróságok az istennek se akarják vizsgálati fogságba helyezni Ján Slotát. E jogi dilemma valóban égbekiáltó lehet, mert még a látszólag gyakran a Smer kihelyezett jogi irodájaként működő főügyészségnél is kiverte a biztosítékot. Mivel azonban az ügyészség és a bíróság két külön „cég”, Jaromír Čiznár főügyész csak a rosszallását fejezhette ki, és ennyiben maradtunk. Egyik oldalon az igazság magvait nyomokban felfedezhetjük a kerekesszékes szlovák igazságszolgáltatás indoklásában, mely szerint a közlekedési balesetek okozóit általában nem szokták előzetes letartóztatásba helyezni. Való igaz, a hazai bírói gyakorlat szerint gyakran még a halálos balesetek okozói is szabadlábon védekezhetnek az eljárás során. Bűnismétlés veszélye nem áll fenn, hiszen a közlekedési baleset okozójának jogosítványát általában bevonják. A tanúbefolyásolás veszélye a másik ok, amely miatt az ügyészség a vizsgálati fogság elrendelését szokta kezdeményezni. Ez viszont ebben az esetben is fennállhat. Slota elutasított az alkoholszondát és a vérvizsgálatot, ez az eljárás során, a cselekmény súlyának megítélésekor is latba fog esni, de sosem fogjuk megtudni, józanon, vagy a rá korábban oly gyakran jellemző módosult tudatállapotban okozta-e a balesetet. Ján Slota két évtizedes politikai ténykedése során elsősorban az etanol befolyásolta hőzöngéseivel, magyar- és romaellenes kirohanásaival hívta fel magára a figyelmet. Miért nem lehet egy 62 éves, nyugalmazott hőzöngőt bevarrni vizsgálatiba? Mert ő nem egy egyszerű 62 éves hő- zöngő. A primitívre hangolt imázs egy mezőn álló bikát takar. Aktív politikusi ténykedése idején is szembeötlő volt polgármesteri és parlamenti képviselői bevételeit sokszorosan meghaladó vízi, szárazföldi és légi közlekedésieszköz-parkja. A fennhéjázó, egyedi rendszámú jármüvekről utóbb mindig kiderült, hogy csak kölcsön kapta azokat, kedves barátaitól. Hiába, madarat tolláról... A Szlovák Nemzeti Párt 2006-2010 közötti kormánytagságának pénzügyi botrányait azonban már nem lehet egy kölcsönnel a szőnyeg alá söpörni. Erre az időszakra tehető a faliújságtender a régiófejlesztési, és a kvótabotrány a rekordszámú minisztert elfogyasztó környezetvédelmi tárcánál. Mindkét esetben milliárdokról volt szó, így értelemszerűen az ügyekben azóta sem született jogerős, elmarasztaló bírósági ítélet. Arra a kérdésre sem kaptunk választ, hogy a nemzeti rablógazdálkodás az akkor (is) regnáló Robert Fico beleegyezésével, vagy tudta nélkül zajlott-e. A Slota potentátjai által elsinkófált milliárdok azonban kétségkívül vannak valahol. Egy biztos - nem az államkasszában. Hogy hol, arról csak találgathatunk. Ahhoz, hogy valaki büntetlen lehessen, nem feltétlenül szükséges rang vagy állami tisztség. Elég, ha a megfelelő helyeken tudják, ki ő. A zsolnai bíróságok búái kétségkívül tudják, ki Ján Slota. Hinta-palinta S okáig körhintás akartam lenni gyerekkoromban. Az a rendkívül fontos ember, aki a vezérlőbódéban megnyomja a gombot és elindítja a csodálatos gépzezetet. A repülő hattyúk felszállnak, az ütközős kisautók elindulnak, a ringlispíl forogni kezd, a kígyóvonat nekilódul, és mindez addig tart, amíg a fontos ember egy újabb gombnyomással véget nem vet a menetnek. Az álmos gömöri kisvárosban, ahol felcseperedtem, már maga a körhinták építése is szenzációnak számított a szocializmus utolsó évtizedében. Hiszen évente csupán kétszer-háromszor volt szerencsénk ilyen látványossághoz. Órákon át bámultuk, ahogy összeszerelik a hatalmas, színes fémszerkezeteket. Aztán egy héten át minden délután ott múlattuk az időt. Szüléink ilyenkor általában megduplázták a heti zsebpénzt, nyilván sejtették, hogy inkább nem veszünk tízóraira szalámis zsemlét, csak minél többet pöröghessünk, foroghassunk, autózhassunk tanítás után. Szóval délutánonként egy komolyabb összeggel, mondjuk tizenöt koronával a zsebünkben elindultunk a térre. Útközben gondosan megterveztük, mire hányszor ülünk fel. A céllövöldében ráadásul külföldi rágóhoz, Bravóból és Pop- comból sokszorosított sztárfotókhoz és menő papírvirágokhoz lehetett jutni, ha az ember célba talált a szivacslabdával vagy a műanyag nyilakkal. Az elhajlított csövű légpuskákat persze csak messziről csodálhattuk, azokkal a „nagyok” kísérleteztek, ha imponálni akartak a barátnőjüknek. A különböző körhintákra rendszerint sorba kellett állni, az ütközős autókért szabályos közelharc folyt. A hangszórókból pedig olyan számok szóltak, amelyeket ritkán lehetett hallani a rádióban. Hol volt még akkoriban szerzőijogi törvény?! Akörhintások nyugati slágereketjátszottak, úgyhogy pénz nélkül is megérte ott lógni. Mindez többször eszembe jut mostanában. A legnagyobb pozsonyi lakótelep közepén ugyanis gyakran vernek tábort körhintások. Minden olyan, mint régen, kész időutazás nézegetni a szerkezeteket. De nincs tolongás, én legalábbis nem láttam még sorban állást, sőt legtöbbször csak a kicsik körhintája üzemelt, amikor arra kanyarodtam. A mai kiskamaszok otthon ülnek a számítógép előtt, ufókra lövöldöznek, autóversenyeznek, labirintusokban barangolnak, dzsungelben harcolnak és a jó ég tudja, mit csinálnak még. Őket már nem lehet elvarázsolni holmi hinta-palintával, és a Google Earth korában az egykor hatalmas attrakciónak számító óriáskerék sem igazán hozza lázba őket. A virtuális világ számukra egyenértékű a való világgal, sőt talán még valószerűbb. És nyilván kevesen vannak köztük, akik körhintások akarnak lenni. FIGYELŐ Lőjenek a határon! A német rendőröknek szükség esetén fegyverrel kell megakadályozniuk az illegális határátlépést - mondta egy interjúban a legnagyobb parlamenten kívüli német párt, az Alternatíva Németországnak (AfD) elnöknője, akit ezért élesen búált a rendőrség és több párt. Frauke Petry a Mannheimer Morgen című lapnak kifejtette, helyre kell állítani a rendet és a jog uralmát, és szükség esetén akár műszaki akadályokat is telepíteni kell. Hozzátette, meg kell akadályozni „az illegális határátlépést, szükség esetén lőfegyver használatával”, mert „ez áll a törvényben”. „Nem használtam a tűzparancs kifejezést, és egy rendőr sem akarna tüzet nyitni egy menekültre. Ezt én sem akarom, de a végső megoldásnak része a fegyver- használat. A lényeg az, hogy ne fajuljon el idáig a helyzet, hanem egy Ausztriával kötendő megállapodás és az uniós külső határok ellenőrzése révén lefékezzük a menekültáradatot” - mondta a jobboldali populista AfD vezetője. A Rendőrség Szakszervezete szerint a jogszabályok nem támasztják alá a politikus állítását, „nincs olyan jogi norma, amely szerint lőfegyver használatával kell megakadályozni menekültek átkelését a határon” - nyilatkozta Jörg Radek elnökhelyettes. Megjegyezte, „ilyesmi volt már a német történelemben, és azt akarjuk, hogy soha többé ne legyen”. A CDU/CSU jobboldali pártszövetséggel kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) egyik vezetője, Thomas Oppermann úgy vélte, az egykori NDK területén fekvő Drezdából származó politikus kijelentése az NDK-s pártállami időket idézi. Frauke Petry felvetése a keletnémet határőrségnek kiadott tűzparancsra emlékeztet, és Erich Honecker néhai keletnémet pártvezető volt „az utolsó német politikus, aki menekültekre lövetett” - mondta Thomas Oppermann. (MTI)
