Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-17 / 39. szám, szerda
www.ujszo.com | 2016. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Korrupció Fico körül Ami még soha nem volt ennyire közel egy kormányfőhöz MARIÁN LEŠKO anuárban az osztrák hatóságok megszüntették az eljárást egy súlyos korrupciós ügyben Miroslav Výboch vállalkozó ellen. Februárban a prágai bíróság ugyanebben az ügyben öt év börtönre és súlyos pénzbüntetésre ítélte Marék Dali- kot. Mindkét esetben ugyanazok a bizonyítékok álltak a bíróság rendelkezésére. A két gyanúsított egyébként régi jó barát és emellett egyikük Mirek Topolánek volt cseh kormányfő, a másikuk Robert Fico bizalmasa. Az osztrák Steyr cégtől 18 millió eurós csúszópénzt kértek a cseh és a szlovák állami megrendelés elnyerése fejében. Ezt a cég menedzsere, Stefhan Szűcs és felettese, Lutz Kampmann is megerősítette a bíróságon. Ugyanígy tanúskodtak egy amerikai cég képviselői, Viktor Jackovich és John Ulrich.És ami még fontosabb, írásos bizonyítékok is vannak. Dalik és Výboch egy prágai étteremben találkozott 2007-ben az osztrák cég képviselőivel, és előadták a 18 millió eurós javaslatukat. A menedzserek erről rögtön belső jelentést írtak a cégnek, melyben az szerepel, „Dalik elfogadhatatlan feltétellel állt elő a PM megbízásából”. (A PM annyi mint prime minister, vagyis kormányfő.) Lutz Kampmann hozzátette, hogy egy bécsi találkozón Výboch a másik kormányfő megbízásából ugyanezzel a 18 millió eurós követeléssel állt elő. A jelentést a rendőrség megtalálta a Steyr cég irattárában. Az amerikai cég tulajdonosai pedig az USA prágai nagykövetének írtak jelentést - ami a Wikileaks-botrány során nyilvánosságra került. így nemcsak a nyilvánosság, de a rendőrség is tudja, hogy az amerikai követség jelentést küldött Washingtonba a történtekről. Abban az állt, hogy Topolánek megbízottja, Marek Dalik jelentős összeget követelt a Steyr cégtől. A jelentés hitelességét az amerikai fél a cseh bíróságon is igazolta, és az üggyel kapcsolatos további jelentések létezéséről is beszámolt. A bizonyítékokat tanúvallomások is alátámasztották, ezért a cseh bíróság megállapította: a 2007 novemberében sorra került találkozón, melyet Miroslav Výboch szervezett és Marek Dalik is részt vett rajta, a Steyr cég képviselőitől összesen háromszor hat millió euró csúszópénzt kértek. Ezek alapján eléggé érthető, miért ítélte el a cseh bíróság Dalíkot. Az azonban érthetetlen, miért mentették fel az osztrák hatóságok Miroslav Výbochot. Az osztrák cég menedzsereinek és tulajdonosainak vallomása szerint Výboch a találkozókon „a szlovák kormányfő tanácsadójaként vett részt”. Robert Fico mondta elődjéről, hogy „a korrupció még soha nem került ennyire közel egy kormányfőhöz”. A pontos és találó fogalmazás egészen jól illik őrá. A szerző a Trend hetilap kommentátora (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Schengen vagy a Genfi Konvenció GÁLZSOLT a menedékkérők menekültstátust kaphatnak, akkor továbbra is olyan számban fognak Nyugat- Európába áramlani, ami meghaladja sok tagország abszorpciós kapacitását. Az uniónak lépnie kellene, amíg még nem túl késő. Az Európai Unióba irányuló menekültáradatnak eddig semmilyen intézkedéssel nem sikerült gátat szabni, és erre az eddig beharangozott lépések sem igazán alkalmasak. A probléma gyökere, hogy a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi konvenció értelmében az „üldözéstől való megalapozott félelemmel” érkezőket megilleti a védelem, őket nem lehet kiutasítani. A fejlett államok bőkezű jóléti rendszere és szolgáltatásai nyitva állnak előttük, és ez mágnesként vonzza őket. Amíg ez így marad, a menekülthullám nem csökkenthető elfogadható szintre adminisztratív meg határrendészeti eszközökkel. A fejlett államok persze eléggé képmutatóak, mert eleve csak azoknak adnak menekültstátust, akik eljutnak a területükre. Az EU-ban a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy azoknak, akik képesek több ezer eurót fizetni az embercsempészeknek. Az igazán elvszerű hozzáállás az lenne, ha a többi menekültet is ideszállítanánk, másrészt viszont ez lenne az igazi katasztrófa: nem milliós, hanem tízmilliós menekültáradat érkezne. Az is gyakran előfordul, hogy az Európai Unió olyan országokkal köt toloncegyezménye- ket, amelyek finoman szólva sem a demokrácia bajnokai. így akaiják jelenleg visszazsuppolni például a Marokkóból, Algériából, Tunéziából érkező „nem igazi menekülteket, akik valójában gazdasági bevándorlók”. Tavaly azonban a helyzet odáig fajult, hogy már az „igazi menekültek”, a „tankönyvszerű esetek” száma is túllépte számos ország abszorpciós kapacitását (svéd, német, osztrák példák). Egyszerűen fizikailag nincs hova tenni őket, a felmerülő költségekről nem is beszélve. A gond az, hogy a Genfi Konvenció, meg az azon alapuló uniós és nemzeti menekültjogi szabályok nem veszik figyelembe a befogadási kapacitást. Vagyis ha tízmillióan jönnek, akkor is mindenkit be kell, be kellene fogadni. Ha aj elenlegi mértékben folytatódik a menekültek beáramlása, annak beláthatatlan következményei lehetnek: Schengen szétesése, a bevándorlásellenes populista pártok további erősödése, a növekvő európai muszlim népességhez kapcsolódó problémák (jogállam és emberijogok elutasítása, gettósodás, munkanélküliség, iszlamista radikalizmus és terrorizmus) eszkalációja. Ez az elegy az egész uniót szétrobbanthatja. Komolyan el kellene gondolkodni a Genfi Konvenció hatályának korlátozásán, kizárólag Európa területére. Az azon kívülről érkezők nem számíthatnának menekültstátusra - ami persze nem jelenti azt, hogy az Európai Unió és külön a tagországai nem nyújtanának másféle segítséget. Bár a javaslat túl meredeknek tűnhet, valójában csak visszatérést jelentene az eredeti genfi egyezményhez, amelyben pontosan ilyen területi korlát volt, ez csak az 1967-ben hozzácsatoltNewYork-i Jegyzőkönyvvel szűnt meg. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója V4-es ötletelés - a hirtelen összekovácsolt szövetség F rdekes képződmény ez a viE segrádi négyek csoportja. 1991 -es megalakulásától kezdve jó húsz éven keresztül próbálták tartalommal megtölteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az elmúlt huszonegynéhány évben persze rendszeresen zaj lottak V4-es államfői vagy miniszterelnöki találkozók, az ezekről szóló beszámolókat viszont leginkább lyuktömőnek használták az újságok és a televíziók. Ha nem volt elég érdekes hír, hát írtak vagy mondtak a V4-es csúcsról is valamit. Gondolatban talán néhányan már el is temették ezt a szép szövetséget, hiszen teljesen nyilvánvaló volt, hogy a négy országnak ez egy szervetlen, erőltetett együttműködése. Mígnem eljött a 2015-ös év, Európába minden korábbinál több menekült érkezett. Az Európai Uniónak pedig ki kellett találnia, mit kezd velük. Nyilván egy ilyen problémára nem lehet előrántani olyan megoldást, ami azonnal működik, mindenkinek tetszik és még olcsó is, bár ez utóbbi nem biztos, hogy most szempont. Ahogy teltek a hónapok, egyszer csak megszaporodtak a V4-es csúcsok (most is volt egy Prágában), és az unalmas közép-keleti blokk országai hirtelen úgy tesznek, mintha lenne mondanivalójuk ebben a kérdésben. Persze nemcsak úgy tesznek, hanem mondják is: bátor kiállás, hangzatos jelszavak, hogy ők most aztán most már tényleg kiállnak, és megmondják. Ez egyébként teljesen rendben van, lehet ta- lálkozgatni, tárgyalgatni, és konstruktív megoldásokat javasolni. Sokszor volt már rá példa, hogy ha a közös érdek nem is mindig, de a közös ellenség összekovácsolja a szövetségeseket. Ez van most a V4- es országokkal. Ha úgy akarják, történelmi esélyük van arra, hogy adjanak Európának valamit, amiből Európának is haszna lehet. Közben Közép-Európa V4-estül visszazuhanhat oda, ahonnan még ki sem mászott rendesen: a nagy keleti majdnem-szomszéd érdekszférájába. azért jó lenne, ha ez a valami erősítené az Európai Unió egységét és szolidaritását, nem pedig rombolná. Mert olyanokat is hallani már (és ezt nem is igen igyekszik senki cáfolni), hogy az unió alapító országai arról ötleteinek, nem kellene-e inkább egy olyan unió, amelyben csak azok az országok lennének, amelyek a közös megoldásokért áldozatokat is képesek hozni, és kormányaik nem azzal szerzik a szavazatokat, hogy folyamatosan harcban állnak Brüsszellel. Ha ez a forgatókönyv bekövetkezik, Közép-Európa V4- estül visszazuhan oda, ahonnan még ki sem mászott rendesen: a nagy keleti majdnem-szomszéd érdekszférájába. Szóval a menekültkérdés kezelésének van egy ilyen tétje is. Kicsit bonyolultabb üzenet, mint hogy „mindegyik terrorista migráns”, de talán érdemes rajta elgondolkodniuk a kedves választóknak, akik az utóbbi hónapokban és években igencsak hozzászoktak az egyszerű megoldásokhoz. Arra, hogy Szíriában béke lesz, felesleges várni, mert egyrészt Moszkvának nem érdeke, hogy Szíriában béke legyen (már csak az uniós széthúzás szítása miatt sem), másrészt ha lesz is hatalomváltás Szíriában, az csak újabb menekülthullámokat indít majd el. Szóval 1989 óta talán most először kell nagyon bebizonyítanunk, hová akarunk tartozni, mit ér nekünk a nyugati szövetség, és a demokratikus értékek, amelyeket ez a szövetség (jó esetben, valamennyire) garantál. Ezek az értékek ugyanis a mindennapokban nem igazán látványosak, de ha hirtelen megszűnnének, azt elég gyorsan megéreznénk. Sajnos az említett V4-es találkozókon épp nem azok a vezetőink ülnek, akik az utóbbi években agyonhangsúlyozták volna ezeknek az értékeknek a fontosságát. Reméljük, azért ők is tudják: ha ebből a szövetségből kiesünk, azt nagyon fogjuk sajnálni. És nem biztos, hogy lesz visszaút.
