Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-15 / 37. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. február 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Bosszús amerikaiak Xenofób kirohanások a SIDÓH. ZOLTÁN ár még csak az amerikai elnökválasztási folyamat elején tartunk, máris kristálytisztán érződik, hogy sokan elvetik az olyan hagyo­mányos, fösodorbeli áramlatokat képviselő politikusokat, mint Jeb Bush vagy Hillary Clinton. Emellett olyan nézetekkel, amelyekkel ko­rábban csak a politikai paletta peri­fériáján lehetett eddig tengődni az USA-ban, most a népszerűségi listák élére lehet ugrani. Gondoljunk csak bele: a bevándorláson alapuló, a po­litikai korrektségre kínosan ügyelő országban a republikánus Donald Trump bevándorlóellenes, xenofób kirohanásai rendkívül népszerűek. Vagy a másik oldal: a formálisan de­mokrata Bemie Sanders, aki a maga 74 évével lett a fiatal választók üd­vöskéje, azzal tölti meg a sportstadi­onokat, egyetemi aulákat, hogy nyíltan szapulja a kapitalizmust, a Wall Street, azaz a pénzvilág zsar­nokságáról beszél, emellett Skandi­náv módra adókat akar emelni, álla­mi egészségbiztosítót építene. S ha bevándorláson alapuló Egyesült Államokban ez még nem volna elég, a piacgazda­ság őshazájában nyíltan szocialistá­nak vallj a magát, ez utóbbi - normá­lis körülmények között - egyenesen szitokszónak számít Amerikában. Korábban is voltak különc jelöltek az elnökválasztásokon, a 2008-as világgazdasági válság kirobbanása után pedig megjelent és évekig moz­golódott a Foglaljuk el a Wall Streetet rendszerellenes mozgalom, vagyis voltak előzmények, azonban az kirívó, hogy mind a republikánus, mind a demokrata oldalon több, a hivatalos washingtoni politikát csí­pőből elutasító, mégis esélyekkel bí­ró elnökjelölt bukkant fel. Bár az Egyesült Államok gazdasága már talpra állt, de a 2008-as válság utáni recesszió milliókat taszított sze­génységbe, sokaktól vett el jelzálog­gal terhelt ingatlant. Az átlagpolgár bosszúsan látja, hogy miközben em­berek milliói stagnálnak, az állam a kisujját sem mozdította értük. Nem úgy a Wall Street-i befektetési ban­kokért és biztosítókért, melyeket az adófizetők pénzén mentett meg. Rá­adásul a válság kialakulásában kulcsszerepetjátszó pénzintézetek vezetői börtön helyett pár év múlva újra milliós bónuszokat kaptak. A felsőoktatás egyre drágább, nehe­zebbjó munkát találni, illetve az ál­lást megtartani. A második világhá­ború óta tartó életszínvonal­emelkedés után a most felnövő ge­neráció lehet az első, melynek kilá­tásai rosszabbak a korábbiakénál, s egyben úgy érzi, a társadalmi fel- emelkedést biztosító lift megállt. Összességében tehát nőtt a vélt vagy valós fenyegetettség érzése, más­részt csökkent a demokrácia intéz­ményeibe vetett bizalom. Az ameri­kai álom sokak számára szertefosz­lott, a középosztály reálbére évtize­dek óta nem emelkedik érdemben, a vagyoni különbségek pedig üteme­sen nőnek. A most felbukkanó formabontó elnökjelöltek ezt megérezve ugyan­arra a választói rétegre építenek: a dühös, csalódott, egyre lejjebb csú­szó amerikai középosztályra, amelynek tagjai félnek a terrortáma­dásoktól, a bevándorlóktól, akik el­vennék a munkájukat, és úgy érzik, az állam vezetése cserben hagyta őket. Természetesen az USA ereje és hatalma sziklaszilárd, a választópol­gárok hangulata mégis rossz. A no­vemberi választás tétje, hogy az Egyesült Államok megtalálja-e a megfelelő választ az elmúlt évtized­ben felhalmozott belpolitikai fe­szültségekre, vagy győz a frusztrált­ság, aminek eredménye az lehet, hogy esetleg világpolitikai zavarokat okozó új elnök kerül a Fehér Házba. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) BEVÁNDORLÓK NEM. LEGFELJEBB UFÓK JÖHETNEK. AZOKAT ÚGYIS / IMÁDJÁK AZ AMERIKAIAK! Kotleba százalékai KOCURLÁSZLÓ F elmérésekkel Dunát lehet rekeszteni most, a parlamenti válasz­tások előtt „pár” nappal, abban azonban csaknem mindegyik felmérés megegyezik, hogy a Marián Kotleba vezette Mi Szlo­vákiánk Néppártot mélyen az öt százalékos választási küszöb alatt méri. Sőt, még a három százalékot sem ugoija meg, ami ahhoz szük­séges, hogy a választásokat követően állami apanázsra ácsingózhasson. Kotlebáék viszont valahol két százalék körül vannak, s jellemzően alulról nézik. A két százalék azonban csak arra elegendő, hogy a pártok a befize­tett 17 ezer eurós választási kauciót visszakapják, szóval két százalék alatti választási eredmény az igazi szívás. A Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke vasárnap mégis bizakodó hangon nyilatkozott, mondván, pártját tudatosan mérik alul a közvélemény­kutatók, saját, objektív felméréseik azt mutatják, meglesz az a parlament. A magam részéről már azt a két százalékot is sokallom, 4,4 millió válasz­tóval számolva ugyanis az 88 ezer embert tesz ki, az pedig nem túl öröm­teli, hogy (elméletileg, persze) ennyi olyan ember él az országban, akik szerint akár a munkatáborok újbóli bevezetése is megengedhető. Kotlebá- nak azonban most nem lesz olyan könnyű dolga, mint 2013-ban volt, a megyei választások során. Az új pártok tabula rasák, a múlt terheit nem hordozzák, ígérni pedig mindenki tud. Hajó a kampány, egyszer bejöhet, mutatja több hazai, egyszer használatos párt példája, a Szlovák Munkás­szövetségtől a Polgári Együttműködés Pártján keresztül az Új Polgári Szövetségig, vagy éppen Kotleba 2013-as megyei diadaláig. Azóta viszont eltelt három év. Azt, hogy a 2013-as megyeelnökké vá­lasztás elsősorban Kotleba személyes sikere, nem pedig a Mi Szlovákiánk Néppárté, az is mutatja, hogy a megyei testületben Kotleba egyedül kép­viseli a zöldingeseket, tehát egyetlen párttársát sem választották meg kép­viselőnek. A mindennapi működés rögvalósága aztán gyorsan megmutat­ta, amit talán Kotleba korábban nem tudott: a megyefönökség elsősorban hivatalnoki munka, kisebb része az, hogy veretes beszédeket kell mondani a nemzetről, a nagyobbik része aktatologatás. Erre pedig nem volt felké­szülve, megfelelő apparátusa sem volt rá, a teljesítménye is ennek megfe­lelő. Még a krasznahorkai földtulajdonosok helyzetét sem sikerült ren­deznie, mivel 2013-ban Kotleba részben rájuk építette a kampányát, és most megint rájuk építi. A besztercebányai megyefőnöki székből Brüsszelben sem lehet rendet vágni - merthogy most megint „brüsszele- zik”. És persze Besztercebánya megye sem lett az ígéret földje. De attól nehéz elvonatkoztatni, hogy valaki egyfolytában cigányozik, gárdát akar felállítani, és visszavezetné a szlovák koronát. Szemben 2013-mai, amikor a választók megnyerésére elegendőek voltak az ígéretek, most már három év valós munkatapasztalatából is informálódhatnak az emberek, mielőtt választói döntésüket meghoznák. Az elmúlt három év Besztercebánya megyében nem a látványos fejlődésről, hanem elsősorban arról szólt, Kotleba melyik megyei hivatalba vagy cégbe milyen rokonát vagy szárny segédjét helyezte el. Ez pedig nem túl jó belépő a törvényhozásba, ilyen típusú képviselőből már most is túl sokat ismerünk! FIGYELŐ Bécs korlátozná a külföldi munkaerőt Csökkentené a külföldi munka- vállalók számát, és időkorláthoz kötné ausztriai munkavégzésüket az osztrák kancellár. A terveket az Österreich napilap közölte. A Wemer Faymann által ismertetett szigorítás az összes ágazatban érvényes lenne, hogy ne érje meg külföldieket foglal­koztatni. A kancellár arról is beszélt, hogy korlátozná a Kelet-Európából ér­kezők hozzáférését az osztrák munkaerőpiachoz a növekvő munkanélküliség miatt. Faymann úgy vélte, hogy túl sok munkavállaló érkezik Áusztriába, mivel itt kevésbé „nehéz” munkát végezhet. Egy magyar munka­vállalónak Ausztriában ugyan­annyi bért kellene adni, mint az osztráknak, így nem érné meg foglalkoztami - hozta fel példa­ként a kancellár. (MTI) Merkel egyre jobban magára marad az uniós csúcs előtt Az e héten sorra kerülő, döntő fontosságú uniós csúcs előtt egyre kevésbé valószínű, hogy Angela Merkel rá tudja venni Európát, hogy azonosuljon menekültpolitikájával - írta elemzésében az AFP francia hírügynökség. Franciaország elengedte a német kancellár kezét, Kelet-Európa or­szágai pedig egyenesen szembe mennek vele, otthon csökken a népszerűsége, s egyre nő az ellenál­lás menekültpolitikájával szemben. Ugyanakkor kevés a szövetségese. Manuel Valis francia miniszterel­nök a minap a müncheni biztonság- politikai konferencián beszélt arról, hogy Európa nem tud több mene­kültet fogadni, s Párizs nem támo­gatja a kötelező kvótákat. Ä konferencián elhangzottakból az AFP kiemeli Ursula von der Le- yen német védelmi miniszter nyilat­kozatát, aki szerint az ötszázmilliós Európa alapjait nem rázhatja meg 1,5—2 millió menekült, s a kontinens nem kapitulálhat emiatt. John Kerry amerikai külügyminiszter szerint a menekültválság szinte az EU létét fenyegető kihívás, Merkel kancellár viszont nagy bátorságról tesz tanú- bizonyságot. Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő ezzel szemben „hülyeségnek“ nevezte a német po­litikát. Ugyanakkor Ursula von der Le- yen összehangolt európai választ sürgetett. „A legmélyebb válság morális jellegű” - állapította meg a konferenciát megnyitó beszédében. Gyengülni látszik a szolidaritás az Európai Unió tagországai között, hetven esztendő után elhomályosul­ni látszik az európai szabadságmo- dell, az európai értékeket pedig az idegengyűlölet és a nacionalizmus fenyegeti. „Mindez az Iszlám Állam malmára hajtja a vizet” - mondta, hozzáfűzve, hogy az európai álla­mok közötti széthúzás azoknak ked­vez, akik az európai egység felbom­lását akarják. A földrészünkre nehe­zedő migrációs nyomás módszeres, összeurópai választ követel - hang­súlyozta. Konszenzus hiányában Merkel pénteken jelezte: önkéntes országok csoportja oszthatja szét egymás kö­zött a menekülteket, ha cserébe Tö­rökország fellép az illegális migrá­cióval szemben. Arról Merkel egye­lőre nem beszélt, hogy mely orszá­gok jelentkeznek önként, hogy be­fogadják a migránsokat, ám vezető­ik Brüsszelben tanácskoznak majd a török vezetéssel. A nyár és az ősz folyamán az uni­ós országok nagy nehezen 160 ezer menekült elosztásáról állapodtak meg, ám eddig mindössze párszáz embert sikerült szétosztani a tagál­lamok között, s nagyon úgy fest, hogy a terv füstbe megy. Látva ezt a megosztottságot, s miközben az unió azt szorgalmazza, hogy Törökor­szág minél több olyan embert fo­gadjon be, akik a szíriai konfliktus elől menekülnek, a török elnök a hé­ten azzal fenyegetőzött, hogy meg­nyitja az utat nyugat felé a migrán- sok előtt. „Véges a türelmünk” - idézi a francia hírügynökség a török elnököt. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom