Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-13 / 36. szám, szombat
www.ujszo.com I 2016. február 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nem elég szömyülködni Rendezésre van szükség, és ehhez egy erős európai irányvonalra RAVASZ ÁBEL szlovák közvélemény, hasonlóan a régiónk többi országáéhoz, szelektív vakságban szenved. Miközben a kampányban nem egy párt próbál a menekültválsággal támogatókat szerezni - élen a Smer- rel -, és a bevándorlók által elkövetett minden egyes köztörvényes bűncselekmény címlapos hír, alig irányul figyelem Szíriára, ahol komoly események zajlanak. Pedig ha valahol eldől Európa következő éveinek sorsa, az valószínűleg legalább annyira az aleppói frontvonal, mint a menekülteket kitiltó bomhei- mi uszoda. A két tényezőt, a kül- és belpolitikait, egyszerre kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy sikerrel nézzünk szembe ezzel a kihívással. A szíriai események felgyorsulását az okozta, hogy Aleppónál az Asszád-féle kormányzati csapatok offenzívát indítottak az ún. mérsékelt lázadók állásai ellen. Szíria második számú városáról van szó, így a tét nyilvánvalóan nem kicsi. A harcok elől máris több tízezer ember menekült el a romvárosból, zömében Törökország felé. A törökökje- lenleg zárva tartják előttük a határokat, de folyamatosan lebegtetik, hogy lehet ez másként is. A nyugat- szíriai status quo megváltozása ráadásul nemcsak a menekültek kapcsán, hanem a geopolitikai frontvonalak alakulása miatt is komoly kihívást jelent. Vajon ez az átrendeződés kiváltja a török beavatkozását? Ha igen, akkor ki lesz az elsődleges célpontjuk? Hogyan reagálnak a nyugati hatalmak Asszád előretörésére? Megannyi fontos kérdés, amelyek nemcsak azt fogják nagyban befolyásolni, hogy most mennyi menekülttel kell szembenéznünk, hanem azt is, milyen sokáig tart majd ez a konfliktus, és fokozódik-e még a vérontás. Mi a szlovák kormány álláspontja ebben a kérdésben? Mit tud Robert Fico kormánya, de akár az ellenzék, mondani erről a kérdésről? A választók közül nagyon kevesen tudnának erre választ adni. Pedig ezt nem lehet annyival lesöpörni, hogy Szlovákia irreleváns, ezáltal úgyis mindegy. Az ország ugyanis hamarosan az EU soros elnökségét töltheti be, és az új kormány tehet azért, hogy Európa egységesebb és erélyesebb álláspontot próbáljon megfogalmazni a szír válsággal kapcsolatban. Ma a szlovákiai politikai pártok nincsenek nyomás alatt ezen a téren. A választók leginkább a gazdasági ügyeket kérik rajtuk számon, illetve a kirobbanó botrányokat. A menekültválság kérdésében pedig általában beérik azzal, hogy közvélemény-kutatási eredmények által jóváhagyják az újabb és újabb lózungokat a Szlovákiába soha meg nem érkező menekültekkel kapcsolatban. Pedig a szíriai válság olyan kérdés, amelyben a menekülthullám társadalmi hatásai miatt nyugtalan konzervatívok és az emberi szenvedéstől kiboruló liberálisok érdeke egybeesik. Rendezésre van szükség, és ehhez egy erős európai irányvonalra. Nem elég szömyülködni, érdemes lenne egy olyan kormányt választani, amelyik akar tenni a válság rendezéséért az EU soros elnökeként. HOGYHOGY A PARADICSOMBAN NINCSENEK SE NŐVÉRKÉK, SE PEDAGÓGUSOK, SE POLITIKUSOK?! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Erőre kaptak LAKNER ZOLTÁN A magyar kormány, jsonzultációt” szervezne az oktatásról. A tapasztalatok alapján ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az általa meghatározott témáról az általa meghatározott kérdések alapján az általa kiválasztott partnerek bevonásával meg sem állna az általa elérni kivánt eredményig. Bár a miniszterelnök sajtosa felháborodottan utasította vissza, hogy Orbán Viktor valamiféle összeesküvést vetített volna a tanárok tiltakozása mögé pártja évindító frakcióülésén, ám eddig minden pártos és nem pártos tüntetést a külső és a belső ellenség összejátszásának tulajdonított a kormányfő. A Miniszterelnökséget vezető miniszter a tárgyalás elutasítása miatt teremtette le a szombatra tüntetést szervező Pedagógusok Szakszervezetét, amely korábban inkább hajlott a tárgyalásra és megegyezésre. A kormány tárgyalási szándékainak komolyságát az oktatásban is számos alkalommal felmérhették az érintettek - rendszeres a „megkonzultált”, majd a kormány által egyoldalúan megváltoztatott javaslatok jogerőre emelése. A kormány eddig jól bevált halogató és megosztó stratégiája ezúttal vagy legalábbis eddig nem vált be. Azok a tiltakozók, akik elmentek a sebtében összerántott - a lassacskán mindenható Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Művészeti Akadémia részvételével, de például a diák- és szülőszervezetek meghívása nélkül ülésező „köznevelési kerékasztalra” - utólag hamut szórtak a fejükre és visszaálltak a protestálók közé. A kormánypárt nem számított arra, hogy ismét tiltakozások lesznek az oktatásban. Ráadásul ezúttal nem a renitens jobbára eleve „gyanús” társadalomtudományokkal fertőzött hallgatók akcióznak, hanem a százféle módon megfegyelmezett pedagógusok. Még csak nem is béremelést követelnek, hiába állítja róluk ezt a kormány. Ami a pénzről szól, az a továbbképzések vagy a túlmunka kifizetésére vonatkozik. A tiltakozásokat elindító Hermanos-pontok annyiban foglalkoznak a béremeléssel, hogy leírják, miért nem igazak a kormány győzelmi jelentései. Ezzel szemben a legfontosabb követelések az oktatás működésével, a tanítás hétköznapjaival függnek össze. Nem azért, mert 2010 előtt minden rendben volt, hanem azért, mert bebizonyosodott, lehet annál rosszabb. A kormány nagyon próbálja az „elmúltnyolcév” skatulyájába gyömöszölni a tanárokat meg az őket támogatókat, de ők sehogyan se passzolnak bele. Talán maguk is meglepődnek rajta, de ahelyett, hogy belementek volna a „konzultációs” játszmába, erőre kaptak. Inkább tüntetnek, mert tanítani akarnak. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Összeroppannak a hot spotok A Brüsszel által Olaszországban és Görögországban szorgalmazott regisztrációs központok (hot spot) összeroppanhatnak a migránsok áradata alatt, ezért nem jelentenek megoldást - írta a La Repubblica olasz napilap. A lap interaktív szimulációja szerint ha a Földközitengeren keresztül idén is annyi migráns érkezne Görögországba és Olaszországba, mint 2015-ben, akkor az EU által a két államban szorgalmazott regisztrációs központok „egyetlen nap alatt az ösz- szeroppanás szélére kerülnének, főleg a nyári időszakban”, vagyis amikor a legtöbben érkeznek. A Brüsszel által sürgetett regisztrációs központok feladata a többségében dokumentumok nélkül érkező migránsok azonosítása és nyilvántartásba vétele fényképpel, ujjlenyomattal, mégpedig a migránsok érkezésétől számított 48 órán belül. Tavaly Olaszországba több mint 153 ezer illegális bevándorló érkezett, és idén is már több mint négyezren, miközben az összes olaszországi regisztrációs központ egyszerre 2250 embert képes befogadni. „Ha eddig a migráció válságot jelentett, most vészhelyzettel fenyeget”- írta a La Repubblica, hangsúlyozva, hogy az EU-nak a migrációs probléma megoldására irányuló tervei elégtelenek. (MTI) Jól irányzott szívecskék H olnap Valentin-nap. A boltosok szokás szerint alaposan felkészültek, roskadoznak a polcok a szívecskéktől. Idén is a plüss dívik, de láttam fából, fémből, sőt gumiból készült termékeket is, nem beszélve a rengeteg csokiszívről. A minap alaposan megmozgatta a fantáziámat egy gyertyaszív, amely, ugyebár lassan elég, ha meggyújtjuk. Ha egy lírai lelkületű hölgy vagy úr kap ilyet, nyilván úgy értelmezi a gesztust, hogy „ég a szívem érted, majd meghalok érted”, ha viszont az illető földhözragadtabb gondolkodású, értheti úgy is, hogy „elég” belőled, leléphetnél már. Szóval ezzel nem árt vigyázni, mint ahogy a szív alakú lufival is, ami könnyen kipukkadhat. Vagy pesszimistább szóhasználattal: kidurranhat. Tisztelt nőtársaim, talán nem sértem meg önöket, ha azt állítom, hogy mára behódoltunk. Titkon mindegyikünk azt várja, mit kap partnerétől holnap. Vajon eszébe jut-e becsomagolni egy kis figyelmességet? Még akkor is, ha nyilvánosan, például egy napilap hasábjain hevesen fikázzuk ezt az amerikai eredetű „népszokást”. Ami egyébként nem is amerikai, hanem angol, sőt eredetileg az ókori Rómából ered és Szent Bálinthoz kapcsolódik. Tájainkon már az 1500-as évek óta ünnepelték, persze egészen más formában. Számtalan nép'szokás'és szerelmi praktika kapcsolódott hozzá. De most nem ezekről lesz szó, hanem a megállíthatatlannak tűnő Valentin-iparág térnyeréséről tájainkon. A szerelemből árucikket csinálni nem túl magasztos dolog, de a szí- vecske mint klisé, úgy tűnik, könnyen eladható. A másik iránti érdeklődés, vonzalom, megbecsülés legérthetőbb szimbóluma. Ráadásul ma már nemcsak a fiúk és férfiak, hanem a lányok és asszonyok is szükségét érzik, hogy jópofának tűnő, ám hasznavehetetlen ajándékokkal kedveskedjenek partnerüknek e napon. A választék óriási, és tényleg szinte bármit el lehetett adni egy jól irányzott szívecskével. Plüssmacit, papucsot, nyakkendőt, alsónadrágot, szappant, bögrét, törölközőt... Es vajon hány évnek kell még eltelnie, amíg végre betiltják a szív alakú képkeretek gyártását és árusítását?! A giccsverseny győztese viszont nálam egyértelműen az a szív alakú párna, amelyet egy pozsonyi bevásárlóközpontban láttam. Nem akármilyen párnáról van szó. Az még rendben van, hogy piros, szőrös és nagyon műszálas. A lényeg azonban odabent van. Akár hiszik, akár nem, a párna zenél: három romantikus dallamot is tud, csak rá kell feküdni. Kíváncsi lennék, hogyan reagál, aki ezt kapja holnap. A Valentin-nap sikertörténetének lényege, hogy a kereskedők módszeres munkával igyekeztek belénk sulykolni valamit, és ez mára sikerült nekik. Hiába tudjuk, hogy aki szerelmes, annak minden nap Valentin-nap, az magától is kimutatja érzelmeit, nincs szüksége a fent felsorolt „segédeszközökre”. Hiába rühelljük az egészet, mégis vásárolunk valamit a másiknak, mert, jobb a békesség”. Vagy mert körülöttünk mindenki ezt teszi. Kevés lehangolóbb dolgot tudok elképzelni annál, mint amikor egy férfi azt hallja a nőtől, hogy az összes barátnője kapott valamit Valentin-napra, csak ő nem...
