Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-29 / 23. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. január 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Napsugár Mai világunkban már a napsugarak is a médiával terjednek LAMPL ZSUZSANNA A utóbbi időbenjól M beborult a világ, / > M de most a napsu- jL » M A garakról szeret­nék szólni. Egész pontosan: egy koncertről és egy dokumentum- filmről. Januárban a pozsonypüspöki Szent Miklós-templomban koncer­tezett Lucie Bílá, a fenomenális, magát csehszlováknak nevező éne­kesnő (ő is egyike azoknak a kis nemzetekhez tartozó művészeknek, akik ha Amerikában születnek, ma világhírűek). Kétjótékonysági koncertet adott, amelyekkel a csak­nem 800 éves templomban nemrég felfedezett középkori freskók feltá­rását támogatja. A jótékonyságot úgy kell érteni, hogy ingyen énekelt. Ezt azért hangsúlyozom, mert hal­lottam már olyan jótékonysági fel­lépésről, amelyért a művész erede­tileg nem kért honoráriumot, de a szereplés befejeztével benzinkölt­ségként annyit számlázott ki a szer­vezőknek, ami felért a honorárium­mal. Bílá nem okozott csalódást. A produkciója sem. Bár ajegyek nem voltak olcsók, a templom dugig megtelt. Abból ítélve, hogy voltak férfiak, akik végig fedett fővel ül­tek, nem csak templomlátogatók érkeztek, vagyis nem „szűk egyhá­zi” akció volt. Ráadásul volt a kon­certnek egy máshol nem hallható különlegessége: a templom fiatal káplánjának szereplése. Először „belebrummogott” Bílá Panis an- gelicusába, aztán szólót énekelt gyönyörű, mély basszus hangon, merthogy mellesleg konzervatóriu­mot végzett operaénekes. Tehát akárhonnan nézzük, nem minden­napi koncert volt, jót tett freskónak, embernek, s talán a papok között sem gyakori az operaénekes. Érde­kes módon mégsem volt sajtóvissz­hangja. Pedig a lapok megírták, hogy Bílá milyen bulit rendezett 50. születésnapja alkalmából, meg azt is, hogy Pozsonyban vett lakást (még a konyhájában is jártak), és milyen prominens szomszédai van­nak, meg még sok minden mást, de erről a fellépésről csak egyetlen blogbejegyzést találtam. Erre mon­dom, hogy hm. A másik januári napsugár a Kuk- kónia dokumentumfilm. Pozsony az én városom, sosem akartam máshol élni, de ha van a szívemnek két csücske, akkor a második a Csalló­közé, ahol a rege szerint az unkabé­kák kukk hangot adtak ki, és itt van a legnagyobb édesvízi szivacskoló­nia! Lassan, komótosan hömpölyög a kisfilm, mint Csallóközben a nyári délután. Dráfi Mátyás nyugodt tempójú, szépen artikulált kom­mentárja, ami a mai hadaró világban külön kincs, még inkább jelzi, hogy Kukkónia a béke szigete volt, van, s remélhetőleg lesz. Háromszor há­rom napig voltam itt szlovák diá­kokkal, és nagyon megszerették. Ennek a népszerűsítő kisfílmnek van sajtója. Erre mondom, hogy éljen! Mert ma már a napsugarak is a médiával terjednek. Szudánba menekülő szíriaiak MTI-HÄTTÉR Egyre több szíriai menekült vá­lasztja úti céljául Európa helyett Af­rikát, nevezetesen Szudánt - derül ki a Reuters hírügynökség jelentéséből. Már tavaly júliusban is több mint százezer szír volt az afrikai ország­ban, azóta pedig - miután Európa egyre nagyobb része bezárkózik - számuk a korábbinál jóval lendüle­tesebben nőhetett. Szudánnak ugyan van elég baja - a gazdasági válságtól a belső békétlen­ségig mégis tárt karokkal fogadja a szíriai menekülteket: állampolgársá­got ad nekik, amely feljogosít egész­ségügyi ellátásra és ingyenes okta­tásra is. Vízumkötelezettség nincs, így aztán könnyedén léphetnek szu­dáni földre azok a szíriai családok, amelyek a Damaszkuszból hetente kétszer induló repülőjárattal érkez­nek Kartúmba, a fővárosba. Kartúmon máris látszik a beván­dorlás: a város utcáit egyre több szí­riai étterem szegélyezi. Van, amelyik 40 szíriai ifjút foglalkoztat és szállást is biztosít nekik. „Szíriában az a férfi, aki elmúlt 18 éves, vagy beáll a hadseregbe, ahol a biztos halál vár rá, vagy úgy dönt, hogy elhagyja hazáját. Más válasz­tása nincs” - mondja az egyik étte­rem tulajdonosa, aki maga is Szíriá­ból vándorolt ki. Az afrikai ország sokáig Irán szö­vetségesének számított, Irán pedig a szíriai kormányt támogatja a belhá- borúban. Tavaly azonban változott a szudáni külpolitika iránya: Kartúm Irán fó ellenlábasával, Szaúd- Arábiával kezdett barátkozni, Szaúd- Arábia viszont a szíriai kormány el­len lázadókat támogatja. Bár a bevándorolt szíreknek nem könnyű Szudánban - bérük csekély ahhoz, hogy új életet kezdjenek -, akadnak köztük, akik utcai akcióval is kifejezik hálájukat a befogadásukért. Tavaly júliusban a Köszönjük, Szu­dán! elnevezésű megmozduláson szíriaiak köszönetképpen édességet és palackozott vizet osztogattak szu­dáni autósoknak. „Ha Szudán is bezárja kapuit, a szí­reknek két választásuk marad: Tö­rökország vagy a tenger” - húzta alá Mázin Abu el-Heir, aki szíriai-szu- dáni kettős állampolgár, és a Szudán­ban élő szíreket számon tartó Szíriai Támogató Bizottság alapítója. A tiltakozások haszna LAJOS P. T eljes gőzzel zakatol a Smer kampánya, Robert Fico minden napra tartogat valamilyen „akciót”, ha nem a gázdíj egy ré­szének visszaadását jelenti be, akkor éppen postára viszi a leveleket az első „szerencséseknek”, akik megtudják, hány eurót kapnak vissza a tavaly befizetett gázárból. Ha már „gáz” naponta kétszer sajtótájékoztatót tartani a gázdíjról, akkor Fico bejelenti, hogy 80 millió eurót adnak az óvodák kapacitásának bővítésére. Es ha már a 80 milliós összeg belengetése sem köti le az újságírók figyelmét, akkor mindig kéznél vannak a menekültek, akikkel akkor is lehet riogatni, ha nincsenek az országban - amit ugye Ficónak köszönhetünk, mert ha ő nem lenne, akkor az unió által ránk erőltetett rengeteg muzulmán mene­kült a köztereinken erőszakolná lányainkat, asszonyainkat. Ha csak a Smert és Ficót hallgatjuk, úgy tűnik, az országban minden rendben van, és csak azért van minden rendben, mert Fico és a Smer ke­zében van a kormányrúd. Mintha két külön világ létezne Szlovákiában, az egyik a rózsaszín bu­borékban élő Fico világa, ahová nemcsak a menekültek nem tudnak „betömi”, hanem a másik világ, a sztrájkoló pedagógusok és a felmon­dással tiltakozó nővérek hangja sem hallatszik be. Mert a köztereinket nem a menekültek foglalták el - és nem is foglalták volna el akkor sem, ha a „bátor” Fico nem küzdene olyan hősiesen ellenük -. hanem a bér­emelést követelő tanárok és az egészségügyi nővérek. Ám a kormányfő a feszes kampány programjába nem tud beiktatni még egy rövid találkozót sem, sem a pedagógusokkal, sem a nővérekkel. A tiltakozások valószínűleg nem hozzák meg azt az eredményt, amit a szervezők várnak, nem emeli jelentősen a szaktárca a pedagógusok fi­zetését, és a nővérek követeléseinek sem engednek, sem most, és várha­tóan a választások után sem, ha Fico kerül újra hatalomra. A nővérek esetében nyilvánvalóan arra játszik a kormány, hogy abban a néhány kórházban, ahol valóban komoly gondot okoz a távozó nővérek hiánya, valahogyan átvészelik azt a néhány hetet, esetleg hónapot, amíg pótolni tudják őket. A betegek meg mindent kibírnak, mert nincs más választá­suk - esetleg panaszkodhatnak egymásnak. A pedagógusok néhány na­pig még kitarthatnak, de az már látszik, hogy nem sikerül olyan, valóban országos mértékű sztrájkot kirobbantaniuk, amely meghátrálásra kény­szerítené a Smert. Ennek ellenére köszönetét kell mondanunk a pedagógusoknak és a nővéreknek, mert képesek és merik láttatni a valós szlovákiai viszo­nyokat, azokat, amelyek között az ország lakosságának többsége él. Sikerült megmutatniuk, hogy vannak sokkal súlyosabb problémáink is, mint a nem létező szlovákiai „menekültprobléma”, amellyel Fico rio­gat, és rámutattak arra is, hogy a kormány jól elvan saját kis rózsaszín buborékjában. FIGYELŐ Menedék meleg menekülteknek Leszbikus, meleg és transznemű menedékkérőknek nyitnak szál­lást a németországi Nümbergben - jelentette be a bajor tartományi közszolgálati médiatársaság. Nümbergben a Fliederlich nevű helyi leszbikus-meleg egyesület kibérelt egy üresen álló épületet, amelyben 25 embernek alakítottak ki szállást. Az első menedékkérők a jövő héten költöznek be, köztük egy leszbikus etiópiai, akit hazá­jában nemi identitása miatt bán­talmaztak, és egy meleg iraki, aki egy Nürnberg környéki befogadó­állomáson ismét belebotlott abba a homofób bandába, amely már ha­zájában is gyötörte szexuális irá­nyultsága miatt. A szállásra azért van szükség, mert a menedékkérőket ellátó intézmé­nyekben a muzulmánok egy része sértésként éli meg a homoszexuá­lisok vagy transzneműek jelenlé­tét, akik így állandó stresszben él­nek - mondta az egyesület egyik vezetője. Egész Németországban a nürnbergi lesz az első menekült­szállás a szexuális kisebbségek tagjainak. Az intézmény fenntar­tását a nürnbergi önkormányzat fi­nanszírozza. A rászorulók az egyesülethez fordulhatnak segít­ségért, de az önkormányzat szoci­ális osztályán döntenek arról, hogy ki költözhet be. (MTI) Most is táborban él a Merkellel szelfiző Továbbra is a berlin-spandaui menekültszálláson él, és alig vál­tozott a helyzete annak a férfinak, aki múlt szeptemberben Angela Merkel német kancellárral szelfi- zett, vagyis mobiltelefonnal közös fotót készített magukról. A kép akkor bejárta a világsajtót. A né­met Ciceró magazin most megke­reste a férfit, hogy interjút készít­sen vele. Még mindig rajong Merkelért.Sá- kir Kedidának hívják, Irakból menekült el, az Iszlám Állam által üldözött jazidi közösséghez tarto­zik, otthon földműves volt. Fele­sége és öt gyereke várja a csa­ládegyesítést, hogy újra együtt le­hessenek, immár Németország­ban. Az interjúban Kedida kije­lentette: Angela Merkel ajazidik védőszentje, aki új otthont terem­tett népének Németországban, s nemcsak rövid időre, hanem mindörökre. Kedida a mai napig őrzi telefonjában a Merkellel ké­szült szelfit. Szeptemberben több német párt is bírálta a kancellárt a fénykép mi­att, mondván: az ilyen képek erő­sítik a menekültáradatot, amit Angela Merkel azzal utasított vissza, hogy, ha bocsánatot kell kérni azért, ha valaki vészhely­zetben barátságos arcát mutatja, akkor az nem az ő országa. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom