Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-26 / 20. szám, kedd
www.ujszo.com I 2016. január 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Amiről ez a sztrájk szól Előbukkan a Nyugathoz viszonyított általános elmaradottságunk TOKÁR GÉZA H étfőtől sztrájkolnak a pedagógusok. Pontosabban egy részük - nagyjából hétszáz oktatási intézmény tízezernél is több tanára vesz részt valamilyen módon a megmozdulásban. De vajon mi az egész tiltakozás értelme, mit várhatnak a tanárok a tiltakozástól és mire számíthat a társadalom? A sztrájk mögött álló Szlovák Tanárok Kezdeményezése (ISU) január elején helyezte kilátásba a tiltakozás legradikálisabb formáját. Futottak néhány eredménytelen kört a Smer minisztereinél, kiderült, hogy semmi hajlandóság az egyezkedésre, sőt, Robert Fico szerint a pedagógusok helyzete egyenesen optimális. így nem maradt más, mint hangosan tiltakozni és rámutatni arra, amit egyébként is mindenki tud: az oktatásügy egy nagyon mély gödör alján van, rendszerében nem versenyképes, a pedagógusok presztízse és javadalmazása egyaránt gyenge. Lett volna esély egyáltalán a megegyezésre? A Smer kategorikusan kizárta, hogy a választásokig bármi történhet az ügyben. De szlovákiai magyarként jól emlékezhetünk arra, hogy amikor nagyon kellett, például a magyar állampolgárság ügyében, a Smer egy alapvető törvény megváltoztatására is össze tudott rántani az utolsó pillanatban parlamenti ülést. Ha megvan az akarat, akkor a Smer cselekszik - de most nincs: egyezkedés és ígéretek helyett Fico felvette a tanárokat az egyre hosszabb „halállistájára”. Egyben a tőle megszokott, hisztérikus módon oktatta ki őket arról, hogy az állam majd tesz értük valamit, ha ők is tesznek az államért. A minisztérium a sztrájk kifulladásában bízik - az ennél jóval nagyobb, 2012-es sztrájk is csak napokig tartott, miután a tanári szak- szervezet Smer-közeli vezetői megegyeztek egy szimbolikus fizetés- emelésben. Minél tovább tart a jelenlegi sztrájk, annál nagyobb az esély, hogy a tanárok megunják az ellenük felhecceit közvélemény támadásait és meghátrálnak. Furcsa módon azonban talán nagyobb hasznot hajtanak a társadalomnak eközben, mint saját maguknak. A kampány során most először jelentkezik egy olyan probléma, aminek köze van az életszínvonalhoz, az ország általános elmaradottságához a Nyugathoz viszonyítva, és ahhoz, hogy a Smer négy éve alatt egy fontos területen, az oktatás fejlesztése terén semmit sem sikerült előrelépni. Igen, kampány idején természetesen átpolitizálódik egy ilyen megmozdulás. A jobboldal örül és üdvözli a sztrájkot, előtérbe kerülnek a szakági problémák (akár még a magyar iskolákat sújtó speciális gondok is), lehet szolidaritást vállalni azzal a réteggel, amelyik a következő generációkat oktatja. Viszont ez az egész kalamajka nem következett volna be akkor, ha Smer az általánosnak hirdetett osztogatásába bevonja egy kicsit a tanárokat is. De ők - sok más csoporttal egyetemben - valamiért nem fontosak Ficónak.- Állítólag ellenzéki diákok szervezték a pedagógussztrájkot! (Peter Gossányi rajza) LÖVÉSZÁROK Méregdrága kampány az adófizetők pénzén A Smer politikusai és kampánymenedzserei büszkén harsogták, hogy januártól 10%-kal csökkent néhány alapélelmiszer áfája (nálunk DPH). Azt viszont a kormányfőhöz hasonlóan a közmédia elhallgatta, hogy ez csupán néhány kiválasztott termékre vonatkozik. Emiatt a polgár idén sem fizet sokkal kevesebbet, mint tavaly, viszont ebből a tételből 70 millió eu- róval kevesebb folyik be az államkasszába, amit a „hatékonyabban beszedett” adókból szeretnének pótolni. Valójában tehát mi, állampolgárok, önmagunkat támogatjuk, de tapsoljuk meg érte a kormányt! Mennyivel is támogatjuk magunkat? Ha a 70 milliót elosztjuk 5 millió lakossal, évi 14 euró, tehát havi 1 euró 15 cent jön ki fejenként. Nem téve különbséget a rászorulók és a tehetősek között. Aki a hentesnél megveheti a bélszínt, mert futja rá, őt minden kiló húsnál 3 euróval támogatja a kormányunk, ugyanis ennyivel kevesebbet költ el. Aki viszont csak a 3 eurós lapockát engedheti meg magának, az legfeljebb 30 centtel fizet kevesebbet. Ez kérem az önmagát szociáldemokratának kikiáltó Smer igazi szolidaritása... Ennél már csak az éves nyugdíjemelés mértéke nagyobb átverés, köztudott, hogy a nyugdíjak idén csak 1,90 euróval emelkedtek. De téijünk vissza az áfacsökkentésre. Az összes élelmiszerre nem volt elég a pénz, ezért van a listán csak a 400 g feletti kenyér, de nincs ott a kifli vagy az ugyanúgy kenyértésztából készült zsemle. Szintén hiányzik az itthon megtermelt gyümölcs és zöldség. A hivatalos ok az, hogy szezonális termék lévén, főleg az utóbbiakból sokat importálunk, külföldi árut pedig nem kívánatos támogatni. De akkor miért más a disznóhús? A hazai sertéságazat az ország fogyasztásának már csak alig a felét képes produkálni. Annak is a jelentős részét élő-, vagy félsertés formájában kiviszik az országból. Vagyis a miniszter nem mond igazat, amikor a hazai termékek támogatásáról papol, ami valóban kívánatos lenne. Mégis zajlik a masszív agymosás, amely szerint a kormány segít, támogat, gondoskodik az emberekről. A százszor elmondott hazugságot az emberek hajlamosak elhinni. De ha a kabinet szociális szempontból valóban érzékeny lenne, akkor az igazán rászorulókat támogatná. Ha eddig az áfacsökkentésre szánt 70 millió eurót urambocsá' a helyi feldolgozóiparba fektémé be - ami jelenleg alig létezik —, hogy ezzel új munkahelyeket teremtsen, akkor több mint negyedével csökkenhetne valamennyi élelmiszer ára! Nem lennénk rászorulva holmi odavetett alamizsnára, ami csillogó papírba van csomagolva. Összegezve: a kormány csalóka áfacsökkentése nem más, mint egy méregdrága választási kampány. Méghozzá az adófizetők pénzén. Csicsai Gábor, a Híd képviselője Miért baj az összefonódás NAGYANDRÁS S okan nem tudják, vagy inkább nem akaiják megérteni, mi a probléma azzal, ha a szlovákiai magyar civil szféra egyes szakmai szervezeteinek vezetői nyíltan részt vesznek az MKP kampányában, vagy a párt listáján indulnak. Pedig pofonegyszerű. Az MKP az elmúlt két parlamenti választás idején rendre 110 ezer körüli szavazatot kapott, ami még a 60 százalékos részvételi arányt számítva is elég messze van a hazai magyarságtól felétől. Az aktuális felmérések pedig rendre azt mutatják, hogy a márciusi eredmény sem fog sokban eltérni ettől. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Magyar Közösség Pártja legfeljebb a szlovákiai magyarok felét, vagy annál kevesebb embert képes megszólítani és képviselni. Ennek ellenére úgy a párt, mint annak szinte minden civil szateílit szervezete folyamatosan úgy beszél, mintha bárki feljogosította volna őket arra, hogy a teljes magyarság nevében mondjanak ki szentenciákat. Az évtizedes szakmai múlttal rendelkező szervezetek vezetői pedig annak ellenére, hogy elvileg a szakma egészét kellette képviselniük, folyamatosan az MKP mellett teszik le a voksukat, és húzzák be a szervezeteket is. Ennek két oka lehet: egyrészt a szervezetek vezetőségének többsége még a kilencvenes évek végén teljesen rátapad az MKP-ra, és a magyar egypártrendszer időszakában megszokták az egyszerű helyzetet, hogy egy párt van, abba kell belépni, azzal kell a kapcsolatot tartani. Ezért van az, hogy bár a szervezetek tagsága jóval színesebb, a szervezetek vezetői folyamatosan az MKP-val fonódnak össze, az MKP listáján indulnak, és szinte minden szakmai és politikai kérdésben egyetértenek. A második ok ennél sokkal szomorúbb, mivel kizárólag a pénzről szól. Ahogy azt az elmúlt napokban, sőt hónapokban az Új Szó is többször megírta, a Magyarországról érkező állami pénzekkel egy rettenetes hűbéri rendszert hoztak létre. Ennek legnagyobb részét az MKP vezetői osztják szét, és folyamatosan sakkban tartják a civileket, egyfajta kényszerhelyzetbe szorítva őket. Aki beáll a sorba, az kaphat a stratégiai partnerségből és a bethlenes forint százmilliókból, aki viszont nem, annak még azt sem árulják el, hogy milyen postacímre kellene küldeni egy kérvényt. A nyilvános magyar pályázatoknál pedig jóval kevesebb pénz van a kalapban. Egyébként akik szerint a magyar állami pénz nem közpénz, nem kell hozzá nyilvános pályázati rendszer, az kérdezze meg erről bármelyik magyarországi ismerősét, ő hogy gondolkodik erről. Vagy gondoljon bele, mi lenne, ha ugyanez lenne a helyzet a szlovákiai közpénzekkel. S ha mégsem jut be az MKP a parlamentbe, akkor a szakmai szervezeteknek eszébe jut, hogy van még valaki, akinek esetleg valós befolyása is van a szlovákiai országos politikára, és érdemes vele leülni, egyeztetni bizonyos szakmai kérdésekben. Ez a helyzet addig tartható fent, amíg a magyarországi főúr nyitva tartja a pénzcsapot. Ám a hazai magyar civil társadalmat ez teljesen degradálja, elveszíti valódi önállóságát, és lassan az emberek érdeklődését is. Aki benne van, az jól érezheti magát, aki nem akar behódolni, annak annyi. A szlovákiai magyar közélet és a civil világ jóval színesebb, mint ahogy azt az MKP köré csoportosuló kiválasztottak mutatják. Egy egészséges társadalomnak szüksége van a sokféle véleményre, á vélemények és világnézetek ütköztetésére, mert e nélkül poshadásnak indul. Ha erre nem lesz meg a lehetőség, az egész skanzenné válik. FIGYELŐ Magyarellenes román gárda alakult A csapatot egy kick-box-bajnok vezeti, papíron a hóeltakarításban segítenek. Vlád Tepes Őrjárata (Karóbahúzó Vlad Őijárata) néven félkatonai szervezetet hozott létre az Egyesült Románia Párt (PRU), amelyet a magyarellenességéről elhíresült Bogdan Diaconu független parlamenti képviselő alapított. A Drakula-történeteket ihlető havasalföldi uralkodó nevét viselő szervezet kék egyenruhákba öltözött első osztagát a párt vasárnapi első kongresszusán mutatták be. A gárdát a párt bukaresti III. kerületi polgármesterjelöltje, Dániel Ghita kick-box-bajnok vezeti. Az Adevarul című lap beszámolója szerint a PRU kongresszusán a pártalapítók katonai indulókra vonultak színpadra. A pártelnök szerint a Vlad Tepes Őrjáratának tagjai fegyvertelenek lesznek, „csak lapát lesz náluk, hogy a hóeltakarításnál, illetve veder, hogy az árvizeknél segítsenek”. Ghita szerint az őrjárat tagjainak a szegényeket kell oltalmazniuk, hogy ne váljanak az „okleveles bűnözők” áldozataivá. Az erdélyi Krónika című lap felidézte, hogy Diaconu decemberben az RMDSZ betiltásáról terjesztett be törvénytervezetet, arra az állítólagos merényletkísérletre hivatkozva, amelyet az ügyészség szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szervezet (HVIM) kéz- divásárhelyi elnöke akart elkövetni. Augusztusban olyan jogszabályt terjesztett be, amely betiltaná a kisebbségek nyelvének használatát a romániai közintézményekben. Korábban Diaconu az autonómiatüntetéseket és az „etnikai” zászlókat is betiltatta volna. Diaconu a Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben szerzett mandátumot, ám tavaly, amikor az RMDSZ-szel közös kormánykoalícióban lévő pártja önmérsékletre szólította fel, kilépett a PSD- ből, és megalapította saját politikai alakulatát, a PRU-t. Román politikai elemzők szerint Diaconu a bukaresti parlamentből kiszorult, idegengyűlölőnek tartott Nagy-Románia Párt egykori szavazóit próbálja megszólítani, hogy támogatásukkal az ősszel esedékes választásokon újabb parlamenti mandátumhoz jusson. (MTI)
