Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-16 / 12. szám, szombat
www.ujszo.com I 2016. január 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nyakunkon az elnökség Nagy kérdés, mit tesz majd Szlovákia az unió soros elnökeként K eveset beszélünk róla, de 2016 második felében Szlovákia átveszi az Európai Tanács (ET) soros elnökségét. Most a holland szemeszter tart, júliustól pedig élesben is egy kicsit Pozsony felé fordul az EU figyelme. A soros elnökséget megelőző fél év hagyományosan a felkészülésé. Bár a színfalak mögött már zajlanak az egyeztetések, a szlovák kormány vajmi keveset árul el azzal kapcsolatban, mit is szeretne tenni júliustól. Az ET elnöki pozíciója ugyanis nem pusztán formális: az az ország, amelyik éppen soron van, hatással bír az EU szerveinek és tagjainak találkozóira, azok ütemezésére, témáira. Másképpen megfogalmazva: segíthet egyes ügyeket napirenden tartani, és ezzel karaktert adhat a saját időszakának. De vajon milyen arca lesz a szlovák időszaknak? Ezt már csak azért is nehéz megmondani, mert ajelenlegi kormány kétarcú játékot játszik Brüsszellel. Fico miniszterelnök idehaza keménykedő énjét mutatja, a menekültek ügyében például perre ment az EU-val. Amikor pedig Brüsszelben van, akkor a híresen kompromisszumképes, jó közvetítő szerepében tetszeleg. Megint csak a menekültek ügyében: nem véletlenül fogadott be az ország átmenetileg pár száz menekültet Ausztriából önkéntesen. És nem véletlenül érkezett hozzánk az a 150 iraki keresztény, akiknek a sorsa még ma is rendezetlen. De hogy más példát említsek: az ukrajnai válság esetében Fico a belföld felé már-már oroszbarát álláspontokat fogalmazott meg, miközben uniós partnerei felé a hírek szerint nyugatorientált arcot mutatott. Nem véletlen, hogy a válság hevében Fico neve többször felmerült, mint lehetséges közvetítőé. A dolgot tovább bonyolítják a márciusi választások. Bár a Smer nyilván azzal számol, hogy továbbra is kormányon marad (vagy egymaga, vagy valamiféle koalíciós partnerrel), azért nagy a különbség a valószínű és a biztos között ezen a téren. így ma még alig látni valamit abból, mi lesz a szlovák soros elnökség ambíciója. Probléma pedig van elég. Ott van rögtön a menekültválság. Vajon a szlovák EU-elnökség a közös fellépés, vagy pedig a tagállami széthúzás irányába tereli majd az eseményeket? Vajon a szlovák kormány képes lesz kihasználni azt, hogy Miroslav Lajčák külügyminiszter személyében ismert Balkánszakértő áll a rendelkezésére? Vajon Pozsony reagál-e majd arra, hogy a keleti határa mentén még mindig háború van, vagy nem veszi fel ezt a fonalat? Fontos kérdések, mégis, a kampányban alig esik szó róluk. Nem tudjuk, hogy a pártok kormányra kerülve mit szeremének kihozni a soros elnökségből. Pedig nem ártana számon kérni a felkészültségüket e téren, hiszen összeurópai jelentőségű dologról van szó. Molesztált Európa Kiskorú menedékkérők legalább három fiatal lányt szexuálisan zaklattak egy vonaton - írta a belga sajté. A Le Soir értesülései szerint a Brüsszel és Toumai között közlekedő vonaton történt a molesztálás. A három gyanúsítottat már Toumai pályaudvarán kihallgatták. Az ügyben eljárást indítottak szexuális agresszió miatt, a zaklatókat viszont szabadon engedték, és azóta már el is hagyták Belgiumot. A Hét Laatste Nieuws című újság szerint a kiskorú elkövetők Francia- országban tartózkodó szíriai menedékkérők, közülük a legidősebb is mindössze 13 éves. Uszodai zaklatás Németországban újabb incidensek történtek, ezért átmenetileg kitiltották a menedékkérő férfiakat egy uszodából. Német hírportálok jelentése szerint az észak-rajna-vesztfália tartományi Bomheim uszodájába azért nem léphetnek be felnőtt férfi menedékkérők, mert molesztálásokra panaszkodnak nő vendégek és a személyzet. A zaklatok egy közeli menekültállomáson élnek. Összesen hat esetről készült feljegyzés, valamennyi a szóbeli zaklatás kategóriájába tartozik. Az önkormányzat szociális ügyekért felelős vezetője elmondta, bűncselekmény nem történt az uszodában, és feloldják a tilalmat, amint sikerül megértetni a menedékkérőkkel, hogyan kell viselkedni az uszodában. A megértést elősegítendő a város befogadóállomásán felvilágosító előadásokat tartanak a nyugati nőképről és a nemek egyenjogúságáról, három nyelven. A felvilágosító munkára azért is szükség van, mert már történt feljelentés bűncselekménynek minősülő szexuális zaklatás miatt; egy 54 éves helyi nő azért fordult a rendőrséghez, mert egy 18 éves menedékkérő az utcán zaklatta. A szilveszteri kölni zaklatások és rablások óta szinte naponta ad hírt hasonló esetekről a német sajtó. Túllőtt a célon a Charlie Ismét felháborodást váltott ki a Charlie Hebdo szatirikus magazin. A németországi szexuális zaklatásokra reagálva a gúnylap ezúttal azon gondolkodott el: vajon Aylan Kurdiból is erőszaktevő vált volna, ha felnő. A hároméves szír kisfiú tavaly szeptemberben fulladt a tengerbe Törökország partjainál, a holttestéről készült fénykép bejárta az egész világot. A Charlie Hebdóban a szilveszter éjszaka német nők ellen elkövetett csoportos szexuális zaklatások karikatúrája látható, a felső sarokban pedig egy rajz Alyan Kurdi holttestéről. A szöveg azt boncolgatja: vajon Aylanból is szexuális erőszaktevő vált volna, ha felnő? A rajz megbotránkozást váltott ki egész Európában és a tengerentúlon is, különösen azért, mert egy halott gyermekről van szó. (MTI, MN) Saul fia, a provokáció SERES LÁSZLÓ imént mosogatni akartam, de amikor megnyitottam a csapot, onnan is csak holokauszt folyt. Valaki meg tudná mondani esetleg, hogy meddig fog ez még tartani? - kérdi az egyik. Nem is tudtam, hogy tudományos fantasztikum kategóriára is adnak Aranyglóbuszt. Érted, úgy volt holokauszt, ahogy nekem pi..m! - teszi közhírré a másik. Ebben mi a magyar? - értetlenkedik a harmadik. Az Index összeállításában még számos ehhez hasonló érdekes kor- történeti adalékot olvashatunk, a kérdés csak az, jogos-e, ha a lap „össznépi zsidózásnak” nevezi a Saul világsikerét követő hazai szennykomment-cunamit. Felturbózva, jobbikosodva, migránsügyileg közel egy éve agymo- sottan, jóval nagyobb széles sávú intemetpenetráció birtokában ugyanaz történik most az Oscar-díjra is jelölt Saullal, mint tizenkét éve a hazai hungarista értelmiség által Imre Kertésznek nevezett írónk irodalmi Nobel-díjával. Kit érdekel. Nem a mi ügyünk. Ki az a Kertész? Kit érdekel a Sonderkommando? Ezek mindig csak panaszkodnak. Ahelyett, hogy. Ezeknek csak a kárpótlás kell. Őket ölték meg, az ő ügyük. Az ő írójuk. Az ő filmjük. Közünk? Nemcsak a filmszakmában, de az egész összmagyar kulturális életben nem történt még olyan, mint Nemes Jeles László alkotásával. A Cannes-i Zsűri Nagy díj, csomó fesztiváldíj, majd a Golden Globe, végül az Oscar-jelölés; 100 ezer hazai néző, 80 ország fogja vetíteni, soha nem látott elismerő kritikák az egész világon a film egyedi formanyelvéről, hangzásáról, a főszereplő, Röhrig Géza alakításáról - majd idehaza beindul a már idézett kommentáradat, „örüljön, aki akar egy zsidó filmnek”. Ez lett a Saul fiából: zsidó film, ami jellegéből adódóan sértő a jó érzésű magyarságra nézvést, hiszen ha zsidó, akkor nem magyar film. Nincs mit ünnepelni: a zsidó Hollywood a magyar közpénzmilliókból is készült magafajta film sikerének örül. Ebben mi a magyar? Mi a magyar Kertészben, mi a magyar a holokausztban? A gond az, hogy ezt nem egyszerűen a hungarista értelmiség nem tudja, hanem lassan egész generációk sem. Miért, honnan tudnák? Ki tudja, mit és mennyi ideig tanulnak gimnáziumainkban az emberiség első, ipari méretekben szervezett népirtásáról? Az abban vállalt magyar állami szerepről, német megszállás ide vagy oda? Miután a nem hungarista értelmiség valamiért kivonult a történeti vitákból, és ezzel magából a történelemből, lassan azok ismerték fel a fiatalok átnevelésének lehetőségét, akik simán lehetnének a nyilasok örökösei is. Online információkat, közösségi oldalakat, egyáltalán: szellemi közösséget kínáltak nekik. És a vetés most beérik, dacára annak, hogy és-sel nem kezdünk mondatot. Akadt magyar író-műfordító, aki egy másik magyar íróval cinkosan összekacsintva a köztévében is Imre Kertészezte az írót, kifogásolva, hogy Nobel-díjat kapott, hiszen nem is magyar, hanem zsidó. A kormányhű „Magyar Művészeti Akadémia” vezetője pár éve arról beszélt, hogy Konrád György „külföldről magyarnak látszik”, ergo valójában nem az. Számos egyéb példát lehetne felhozni arra, hogyan vált a természetes hangon előadott kirekesztés elfogadottá a mai Magyarországon. Botrány általában (még) van belőle, attól elhatárolódnak, nem úgy értették, majd folyik a politikai ellenzék nemzetárulózása, a menekültek válogatás nélküli migránsozása. Sem a kormány, sem a kormányfő nem antiszemita természetesen. Ám egyértelműen a mostani kormánypárt elmúlt évekbeli ténykedésének köszönhető a fiatalok történeti tudatlanságára és az össznépi közönyre való apellálás, a magyar-zsidó konfliktusok központi generálása (Szabadság téri emlékmű), a magyar állam 1944-es felelősségének elmaszatolása, a holokausztoktatás elsekélyesítése. Egyáltalán nem véletlen, hogy nagyon sokan nettó provokációnak érzékelik a Saul fiát, és valami külső zsidó kényszernek való megfelelést észlelnek ott, ahol csak gondolkodni kéne. Meg emlékezni. Meg örülni egy igazi, a szó szoros értelmében vérbeli magyar sikernek. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus biog szerkesztője FIGYELŐ Már nem kell biciklizniük a menekülteknek Moszkva engedett a migránsok visszavételével kapcsolatos vitában, így a Norvégiában elutasított menedékkérőknek nem kell többé visszakerékpározniuk a határon. Az orosz törvény ugyanis tiltja a gyalogos átkelést az orosz-norvég határon, ezért a menekültek biciklivel mentek át Norvégiába. Az oroszok most hozzájárultak, hogy a norvégok buszokkal vigyék vissza őket orosz területre. A döntés oka a kemény tél, a storskogi és a kirkenesi határátkelőn a napokban mínusz 23 fokot is mértek. Az Oroszországban tartózkodási engedélyt szerző menekültek tavaly rendre orosz biciklikkel keltek át a norvég határon. Mivel az ócska bringák nem feleltek meg a norvég közlekedésbiztonsági szabályoknak, ezerszámra kerültek a színesfémtelepre. Miután a norvég parlament novemberben határozott arról, hogy visszaküldi az oroszországi tartózkodási engedéllyel rendelkező menekülteket a határon, a roncstelepekről szedték össze a még valamennyire használható kerékpárokat, hogy az orosz szabályok miatt azokon toloncolják vissza őket. (MTI) RAVASZ ÁBEL
