Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-15 / 11. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. január 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A nők védelme alap Tömeg részeként könnyebb az erőszak - ilyesmi történt Kölnben hogy a migráns férfiaknak oktassák a nőkkel való helyes bánásmódot, s maga is szívesen bekapcsolódna a kölni erőszakoskodók átnevelésébe. Jobb lesz nekik, ha nem teszed, válaszoltam. Értetlenül nézett rám. Nehéz oktatni valakit, akit utálsz, mondtam. Erre kijelentette, hogy ő aztán nem utálja azokat az erősza- koskodókat. Ezek szerencsétlen férfiak, csak kicsit kitombolták magukat a sok szorongás és félelem után, meg az alkohol hatása, meg nem tudták, mit cselekszenek, mert náluk otthon normális így bánni a nőkkel. Ekkor én estem döbbenetbe. Több okból. Először is ez a nő eddig folyamatosan azt hangoztatta, hogy a mig- ránsok nem vademberek, most meg azt mondja, hogy a migráns férfiaknál normális, hogy erőszakoskodnak a nőkkel. Akkor mégis vademberek? A másik dolog: ez a nő utálja a gáláns hazai férfiakat. Viselkedésükben (kabátfelsegítés stb.) sorozatosan a férfisovinizmus jeleit látja, és le is dorongolja őket, volt szerencsém hallani. Ezeket a tényleg erőszakoskodó férfiakat pedig a védelmébe veszi, sőt azt is feltételezi, hogy nem is volt igazi erőszak, a megtámadott nők talán eltúlozták a dolgot, hogy migránsellenes hangulatot keltsenek. Vagy talán maguk provokálták a pasikat (ismerős érv, gyakran az áldozatok is elhiszik, hogy ez volt az ok). S hogy ezt épp ő mondja, a családon belüli erőszak nagy kipellengérező- je... Nem tudtam, mit gondoljak. Egyet azonban tudok. A nők védelme minden kultúra alapja, a velük való erőszakoskodás mindenhol normaszegést jelent (a nem kért fogdosás és hasonlók nálam az erőszak kategóriájába tartoznak). Egy hónapig voltam egy arab család vendége, náluk laktam, rengeteg családdal, férfival találkoztam, és elmondhatom, hogy az ottani férfiak is pontosan tudják, hogy a nőket tisztelni, védeni kell, nem szabad velük erőszakoskodni. Ebből a szempontból tehát nem igazán értem a migráns arab férfiakat nővédelemre oktató programok lényegét. Az más kérdés, hogy bizonyos körülmények között megengedett ennek a normának a megszegése, sőt akár kívánatos is. Például háborúban vagy más erőfitogtatás esetén a nők megerőszakolása része a megalázás, megfélemlítés stratégiájának. Ilyenkor nem azért van erőszak, mert az elkövetők nem tudják, hogyan kell viselkedni a nőkkel, hanem azért, mert nem kell félniük a büntetéstől. Fis azért, mert tudják, hogy nincsenek egyedül. Tömeg részeként könnyebb az erőszak. Én úgy gondolom, ilyesmi történt Kölnben és a többi nagyvárosban. A megelőzés nem az (át)nevelés, hanem a konkrét személyek megbüntetése. Ugyanolyan mérce szerint, mintha nem migránsok lennének. (Lubomlr Kotrha karikatúrája) 17 Utolsó esély MÓZES SZABOLCS következő hetekben a jobboldal megkaphatja utolsó esélyét arra, hogy kissé komplikáltabbá tegye a választások végeredményét. Nem tett érte semmit sem, ám az ölébe pottyanhat - abszolút indokolt a feltételes mód! - két olyan esemény, amely a kampány utolsó hónapjára a háttérbe szoríthatja a menekültválságot, amelyen a Smer fél éve ügyesen élősködik. A tanárok január végén talán sztrájkolni fognak-ha időben rádöbbennek, hogy keveset keresnek-, az egészségügyi nővérek felmondása miatt pedig néhány kórházban február elején kritikus helyzet alakulhat ki. Nem csoda, hogy a Smer az elmúlt napokban ellentámadásba lendült, a felmosórongy karizmájával megáldott Juraj Draxler oktatási miniszter mellett Peter Pellegrini házelnök - mellesleg korábbi miniszter - is szóra emelkedett. Beszédeikben pedig a politikai térbe tolták a tiltakozásokat, mondván: ez csak az ellenzéknek lehet jó. Tény, hogy a választások előtti hetekben nem lehet konstruktív párbeszédre törekedni egy leköszönő kormánnyal, a távozó képviselők és miniszterek semmit sem tehetnek, legfeljebb ígérgethetnek - ígéretekkel meg úgyis tele a padlás. A Smer mégis megérdemelné, ha a finisben égne legalább egy kicsit a körmére a téma, ugyanis éveken keresztül semmit sem tett a két szakterületen (a pénz kitalicskázását leszámítva, amit az egészségügyben műveltek). A tanárok 2012 ősze óta folyamatosan elégedetlenkedtek, ám a Smerhez közeli szakszervezeteken asszisztálás mellett aprópénzekkel szúrták ki a szemüket, a szintén négy éve „ribilli- ózó” nővéreknek még ennyi sem jutott. így Ficóék csak azt kapnák most vissza, amit megfőztek maguknak az elmúlt négy esztendőben. Ha sikerülne egy komolyabb tanársztrájkot összehozni, és a nővérek felmondási akciójának is lenne foganatja, akkor legalább az utolsó hetekben érdemi problémákról szólhatna a kampány, nem a Szlovákiában nulla számban előforduló muszlim migránsokról (Bős nem ér, oda ,,köl- csönmenekülteket” hoztak, akik postafordultával mennek vissza Ausztriába). Ez az ellenzék utolsó esélye arra, hogy ha saját eredményét nem tudja is javítani, legalább a Smer szárnyalását megállítsa, és kicsit izgalmasabbá tegye a véghajrát. FIGYELŐ Visszafordítanák a menedékkérőket Az osztrák kormány határigazgatási együttműködést kezdeményez Szlovéniával és Horvátországgal, javaslata szerint már a horvát uniós külső határon, vagy legkésőbb a szlovén-horvát határnál vissza kell fordítani a hamis iratokkal vagy papírok nélkül érkező menedékkérőket - írta tegnap a Spiegel Online német hírportál, amely szerint Bécs a német kormányt is igyekszik megnyerni a kezdeményezéshez. A hírportál szerint az osztrák kormány tárgyalásokat kezdett a ljubljanai és a zágrábi vezetéssel osztrák rendőrök bevetéséről a szlovén és a horvát határon. Bécs nemcsak a határigazgatás hatékonyságának javulását váija az együttműködéstől, hanem küldeni akar egy „határozott jelzést” is az Európai Unióba igyekvő menedékkérőknek. Az osztrák hatóságok az év eleje óta 1700 embertől tagadták meg a belépést a Szlovéniával közös határon. (MTI) Mi legyen Köln után A szilveszteri kölni bűncselekmények a vártnál gyorsabban szembesítettek bennünket azzal, milyen problémák is várnak ránk az Európába bezúduló menekülthullám révén. Míg a migránsellenes tábor rosszmájban a markát dörzsöli, mondván, ugye, mi megmondtuk, addig az ellentábor jellemzően relativizál, összeesküvést sejt a háttérben vagy egyszerűen ignorálja a történteket. Pedig, ha nem akarunk nagyobb bajt, Európának gyorsan lépnie kell. De hogyan? A migránsválság egyik jellemzője, hogy ideológiai síkon osztja meg a közvéleményt. S amint az az ilyen vitákban gyakori, a felek nem akarják látni a teljes valóságot, hanem annak csupán azt a szegletét, amely alátámasztja álláspontjukat. Ennek egyik eredménye az, hogy az ilyen problémáknak ritkán születnék konstruktív megoldásai, ahhoz ugyanis alapvető, hogy a kérdést teljes egészében szemügyre vegyük. A kölni főpályaudvar előtt - és kisebb mértékben más német városokban - történteket nem nevezhetjük másként, mint undorító bűncselekményeknek. Ezt szögezzük le elöljáróban. S végképp nem mellékes, hogy az elkövetők nagy többségben afrikai és arab származású férfiak, ahogy az sem, hogy az eddig gyanúsított 23 személy közül legalább a fele friss menedékkérő. Ez nem teszi tettüket undorítóbbá vagy elítélen- dőbbé, de a probléma kezeléséhez kulcsfontosságú. A migránsellenes tábor persze azonnal kapott a lehetőségen, hogy a történtekkel alátámassza a maga igazát, s a kölni eseményeket propagandagépezete szerves részévé tegye. Ennek egyik jellemző mozzanata volt, amikor a magyar közszolgálati televízió bemutatott egy videót a kölni szilveszteri éjszakáról, amelyen egy csapat arab külsejű fiatal molesztál egy szőke nőt, aki hiába kiált segítségért. A videóról órákon belül kiderült, hogy nem is Németországban készült, s már hónapok óta látható a Youtube-on. A bevándorlóellenes tábor így is bizonyítottnak látja, az Európába menekülők bűnözők, akik alapvető biztonsági kockázatot jelentenek számunkra. Emellett teljesen elhalványul, hogy a szilveszteri erőszakoskodók hány százalékát is teszik ki a Németországba érkezett mig- ránsoknak, ne adj ’ isten az ott élő muzulmán közösségnek. Mert akkor már egészen más számokat kapunk, amelyek nem illenek a kívánt összképbe. Hasonlóképpen, az ellentábornevezzük őket migránspártiaknak - is előszeretettel ignorálja azokat a . tényeket, amelyek megerősítik a menekülthullám problematikussá- gát. A háború elől menekülő százezrek befogadása nagyon nemes gesztus, ám a kezdetek óta nyilvánvaló volt, hogy több százezer idegen kultúrájú ember hirtelen beáramlása Európába együtt jár majd némi problémával. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy en bloc el kellett volna őket utasítani. A beilleszkedésükkel járó problémák többségét azonban sejteni lehet - erre Európa- szerte számos szakember, tanulmány létezik. Ami azt is jelenti, hogy ezekre előre készülni lehet, és kell is. Az európai és a bevándorlók által képviselt kultúra egyik legmarkánsabb különbségét a nőkhöz való hozzáállás képviseli. S bár a kölni rendőrségről kiszivárgott információk szerint meglehetősen úgy fest a dolog, hogy szervezett akció volt, s persze messze nem az a helyzet, hogy minden arab férfi erőszakoskodó, ez a különbözőség a jövőbeli konfliktusok egyik biztos forrása. Márpedig a nők egyenjogúsága, beleértve a kizárólagos jogot annak eldöntésére, kivel és milyen módon lépnek szexuális kapcsolatba, kultúránk egyik alappillére. Európának tudatosítania kell: bizonyos alapértékekhez igenis ragaszkodnunk kell, s ezt el kell fogadnia mindenkinek, aki itt akar élni. Az nem demokráciaellenes, s nem kezelhető más kultúra elnyomásaként, ha a bevándorlókra „rákény szentjük” az olyan értékek tiszteletben tartását, mint a női egyenjogúság, az emberi jogok stb. Nyugat-Európának egyszer s mindenkorra fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy valamiféle hamis politikai korrektség apropóján olyat tolerál, ami a legalapvetőbb értékeinket tiporja sárba. A szilveszteri eseményekre adott válasznak ezért keménynek és határozottnak kell lennie. A további konfliktusok minimalizálásáért pedig a lehető leggyorsabban hatékony integrációs politikára van szükség. Ez nem légből kapott gondolat: ez a politika létezik, ám megvalósításához pénz és politikai akarat kell. És persze bölcs belátás, hogy ne csak azt ragadjuk ki az eseményekből; ami világlátásunknak megfelel. Enélkül nem a problémák megoldásához, hanem növelésükhöz járulunk hozzá.
