Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-14 / 10. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2016. január • www.ujszo.com Vadászat |XIII Csiholó acél Kováké Serpenyőfsdél Serpenyő Innen kerülhetett Magyarországra, ahol 1501-ben megkezdték a gyártását. Olaszországba a fegyver Magyarországról került, és valószínűleg ezt a konstrukciót jegyezte le Leonardo da Vinci. A keréklakat fő része egy recézett homlokzatú dörz- skerék. Ezt a kereket külön kulccsal húzták fel, és a megfeszített rugó a feloldása után megforgatta a kereket. A felporzó lőpor közvetlenül a kerék mellett helyezkedik el. A szintén rugóval megfeszített kakas pofájában piritkristályt rögzítettek. Miután az elsütőbillentyű útjára engedi a kakast, az előre mozdulva rácsap a dörzskerékre, és kioldja a kerék forgató mechanizmusát. A piritkristály a forgó keréken oly heves szikraképzést produkál, hogy bőven van ereje begyújtani a felporzó lőport. A felporzó lőpor pedig gyújtja a főtöltetet, miáltal a keletkező gázok kirepítették a golyót, illetve a lövedéket. Az új konstrukció kiküszöbölte a kanócot, annak minden gyengéjével egyetemben. A keréklakatos fegyver által megszületett köves gyújtás elve több mint 300 évig szolgált a tűzfegyverek elsütőszerkezetének alapjául. Mivel azonban drága volt, a karbantartása is igényes volt, ez a típusú fegyver nehezen teijedt el. Az úri vadászatokon viszont gyorsan mindennapossá vált a keréklakatos fegyver használata. Ilyen puskával vadászott Zrínyi Miklós, miközben a sok kérdést megválaszolatlanul hagyó vadászbaleset érte. Drága volt, ezért harcászati célokra a gyalogság továbbra is a kanócos puskát részesítette előnyben. oldalon volt. Az ún. csütörtökök, vagyis az üres elcsettenések száma mind a keréklakatos, mind a kovás puskáknál 6-7% körül alakult. Ebbe nagyon gyakran beleszóltak az időjárási tényezők vagy az elégtelen karbantartás. A katonai célokra használt kovás puskák kalibere 18-19 mm volt. A majd 200 évig alkalmazott kováslakat-szerkezetű puskák komoly fejlődésen mentek keresztül. A 18. században elhagyták a felporzó, gyullasztó lőpor használatát és a serpenyőbe is ugyanolyan lőport töltöttek, mint amilyent főtöltetnek használtak a csövekben. Később feltaláltak olyan konstrukciót is, amelyhez nem kellett felporzó lőpor. Ennek a konstrukciónak a tűzgyorsasága már elérte, sőt meghaladta a percenkénti 1 lövés leadását. Az eddig leírt fegyverkonstrukciók komoly fejlődést jelentettek a műszaki életben, de egyet nem tudtak kiküszöbölni, hogy a kedvezőtlen időjárás ne tegye őket használhatatlanná. Gyakran előfordult, hogy rossz időjárásra hivatkozva elnapolták a csaták idejét, mert tudták, hogy mind a nehéz-, mind a könnyűfegyverek az esőben, hóban és ködben nem működnek kielégítően. Ezt a problémát csak egy új, teljesen zárt lakatrendszer tudta megoldani, amit az 1799-ben feltalált durranóhigany és ennek a segítségével konstruált perkussziós gyúj- tású fegyverek már tudtak, és a kováslakat-szer- kezeteket kiszorították a harcászati és vadászélet- bői. De ekkor már 1840-et írtunk! Erről bővebben a következő részben. A kováš - tűzköves lakatszerkezet a 17. század végén jelent meg. Semmivel sem tudott többet, mint a bonyolult keréklakat, de annál jóval egyszerűbb volt, és sokkal olcsóbb. Ez az elsütési rendszer már alkalmas volt a hadseregnél a gyalogsági fegyverek teljes lecserélésére. A kovás tűzköves rendszer alapja, hogy a lecsapódó kakas végében a kakas ajkai közé helyezett kovakő a serpenyőfedél felálló lapján szikrát csihol. A serpenyő és a kakas ennél a típusnál is a jobb oldalon helyezkedett el - nem kis gondot okozva ezzel a balkezes lövőknek. Vadászati célokra később készültek olyan fegyverek is, amelyek elsütőszerkezete és az agyazása a bal voltak egyformák. Ez a tényező tovább növelte a fegyverek pontatlanságát. Sok fegyver lövéskor a golyó rossz alakja miatt megszorult, felrobbant. A csövek falát ezért abnormálisán vastagra készítették, ami elviselhetetlenné tette a fegyver súlyát. CSÖVEK ÉS TÖLTÉNYEK Sok idő kellett ahhoz, hogy a lövéskor végbement kémiai, fizikai és a kilőtt golyó tulajdonságának az összhatásait (mai nyelven ballisztika) kiismerjék, és az így nyert tudást felhasználják a kézifegyverek finomításában. Elsősorban a csövet látták el olyan fagyazással, amellyel a fegyvert megtámaszthatták a vállon. Ehhez viszont finomítani kellett a cső belső átmérőjét. A golyó átmérőjének az egységesítésével csökkent a csövek falvastagsága, ezáltal a súlya is. Sok fejtörést okozhatott, mire rájöttek, hogy a 15 mm körüli csőátmérő már megfelel ahhoz, hogy egy jó kötésű lövész a fegyvert úgy süthesse el, hogy közben nincs veszélyben a testi épsége. Az első „igazi" puskapor működtette kézi tűzfegyvert 1493-1505 között építették. Ez egy belül sima csövű puska volt, 14,6 mm-es kaliberrel. Mivel egyre gyakrabban és egyre több célra kezdték használni a tűzfegyvereket, a gyakorlat megkövetelte, hogy a hozzá való golyókat ne a lövész gyártsa, hanem nagy számban tudják .előregyártani. Ez viszont megkövetelte a golyók nagyságának a szabványosítását. Mivel a méterrendszert csak jó 300 év múlva, 1792-ben a francia forradalom termékeként ismerték el (térségünkben csak 1875-ben), a puskagolyók és a fegyvercsövek szabványosításához a lehető legbonyolultabb módszert találták ki. A puskagolyók tömegéből indultak ki. A képlet úgy hangzott, hogy 1 angol font (libra), azaz 453,592 gramm ólomból hány darab egyforma súlyú és azonos átmérőjű ólomgolyót tudunk kiönteni. Itt a darabszám volt az, ami a kalibert jelölte, holott a fegyver csöve számára a golyó átmérője volt az érdekes. A fent említett első kézi lőfegyver 14,6 mm (0,575 hüvelyk) kalibere az átszámítás után a 24-es számot adja. A sörétes fegyvereknél a mai napig ennek a rendszernek az alapján határozzák meg a puska kaliberét, a golyós puskáknál viszont mindenki másként. Egy sor golyós kaliber csak mm-ben van kalibrálva, az angol és a tengerentúli kaliberek általában hüvelyk mértékegységben vannak jegyezve, egy sor golyós kaliber pedig mindkettőben. Ha valaki esetleg elcsodálkozna azon, hogy valamikor e római eredetű 12-es számrendszeren alapuló közel sem egységes hosszmértékegység még ma is meghatározó lehet egyebek mellett egy olyan pontos területen, mint a fegyverek kaliberének a mérésében, annak figyelmébe ajánlom a tényt, hogy ezen mértékrendszer (inch, feet - hüvelyk, láb) szolgáltatta mérések alapján folyik a mai nemzetközi hajó- és légi forgalom irányítása, és az egész űrrepülés. Maradva a fegyvereknél - a kezdetekben 10 különböző kalibert szabványosítottak, amelyből a mai napig 4-5-öt még használnak. A tűzfegyverek fejlődésének a korai időszakában a lövedékek valóban golyók - gömb alakúak-voltak. Ma már nem azok. Egyedül a sörétes fegyvereknél használnak gömbölyű sőréteket, de azt sem mindenhol. A gömb alaknak nem túl jó az aerodinamikája, és a kilőtt gömb alakú golyó hajlamos a kóválygásra, ami többméteres szórást (pontatlanságot) is eredményezhet. összeállította: Takács Frigyes
