Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-12 / 8. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. január 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kampánytémák Az ellenzék hagyja, hogy a kormányfő határozza meg a közbeszédet A ttól függetlenül, hogy a szlovák miniszterelnök nem hajlandó észrevenni, az országban sokkal fajsúlyosabb gondok is vannak, mint a menekültek ügye, és sokkal fontosabb lett volna, ha a kampány inkább ezekről szólna, mintsem az emberek riogatásáról. Am Robert Fico megadta az alaphangot, majd maga diktálja a ritmust is, így mindenki csak fut utána. Pártállástól függetlenül, sőt még maguk a magyar fiatal politikusjelöltek is felszálltak a menekültvonatra, és olyan dolgokkal riogatnak bennünket, amelyeknek egyáltalán nincs közük Szlovákiához, vagy legalábbis közvetlenül nem érintenek bennünket. A miniszterelnököt túlharsogni senki sem fogja, a fontos témák meg teljesen a háttérbe szorulnak. A szemünk előtt történnek olyan dolgok, melyek normálisan működő politikai rendszerben régen kiverték volna a biztosítékot. Az elmúlt évek legfontosabb és legtöbb embert érintő botrányai az egészségügyben voltak. Civilizált országban nehezen képzelhető el, ami Pozsonyban megtörtént a napokban, amikor január első hetében be kellett zárni a legnagyobb egyetemi kórházat, mivel elromlott a fűtési rendszer. Abban a városban, melynek GDP-je állítólag az ötödig legmagasabb az EU-ban. Egy rendes országban nem a kórház igazgatóját, hanem az egészségügyi minisztert meneszte- nék másnap. Ehhez képest Szlovákiában még mindenki a helyén van, a miniszterelnök pedig személyes sértésnek vette, amikor az újságírók rajta kérték számon azt, ami a pozsonyi egyetemi kórházban történt. De ez csak a legutóbbi eset volt, az egészségügyi nővérek már hosszú ideje folyamatosan küzdenek a bérükért, ám a Fico-kabinet rájuk se hederít, a túlárazott kórházi vásárlásokat a többség elfelejtette. S ugyan Pavol Paškát a Smer nem indítja a választásokon, nem kell megmagyarázniuk, mi köze a volt házelnöknek az egészségügyhöz. Persze közben mindenki tudja, de valahogy ezt is el lehetett simítani. Maga a miniszterelnök úgy beszél a tavalyi év két komoly botrányáról, a CT-ügyről és az egészségügyi biztosító Anka nénis sztorijáról, mintha a haverokkal anekdotázna, és nem tartja az egészet morálisan elfogadhatatlannak. Jó, jó, megtörtént, pár embert leváltottunk, aztán a többit hagyjuk a rendőrségre, meg az ügyészségre. Pedig ő is pontosan tudja, illetve leginkább ő tudja pontosan, hogy ezekből az ügyekből sosem lesz semmi. És természetesen sorolhatnánk a többi ügyet, ami nem lett a választási kampány központi témája. Máshol ezekkel simán lehetne választást nyerni, nálunk meg szép csendben elmúlnak. Ha az ellenzék nagy része nem hagyná, hogy a miniszterelnök és pártja határozza meg a közbeszédet, és nem önmagával lenne elfoglalva, az egészségügyi témával is sokkal könnyebben szembe lehetett volna szállni a Smerrel. Ám ehelyett mindenki inkább a menekültekkel foglalkozik. így aztán ne csodálkozzanak, ha a Smer kenterben veri őket. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Esólyt adunk Dól-Szlovákiának Ha az elmúlt tíz évet nézzük, Dél- Szlovákiában sokat romlott a helyzet. A Radičová-kormány rövid időszakán kívül a Smer által vezetett kormányok elhanyagolták ezt a régiót. Nem érkeztek befektetések, nem épültek az utak, nagy az elvándorlás. Ezen változtatnunk kell! Tennünk kell egy élhetőbb Dél- Szlovákiáért. A Híd több fontos intézkedést is javasol azért, hogy újra felvirágoztassuk ezt a vidéket. Nagyon fontos az infrastruktúra kiépítése. Utakra van szükség, hiszen ha régiónk nem megközelíthető, a gazdaság stagnál. Rossz utakon elmenni szoktak, nem érkezni... A Híd programja, a Polgári Vízió egyik legfontosabb célkitűzése éppen az, hogy Szlovákia minden egyes településéről 30 percen belül elérhető legyen autópálya vagy gyorsforgalmi út. Különösen Dél-Szlovákiában lenne ez fontos, ahol szinte semmiféle ilyen út nem épült az elmúlt 25 évben. Kormányra kerülve ennek beteljesítése lenne az egyik legfontosabb célkitűzésünk. A jó utak hozzásegítenek a munkahelyteremtéshez is. De az is kell, hogy a kormány azokat a vállalkozókat támogassa, akik hosszú távon tudnak tenni régiónkért. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy a nagybefektetők helyett a helyi kis- és középvállalkozókra kellene helyezni a hangsúlyt. Az államnak azért kellene küzdenie, hogy ezeknek az embereknek megélje itt maradni, itt vállalkozni, és ezzel értéket és munkahelyeket teremteni. A Híd kormányra kerülve mindent megtesz majd'a vállalkozói környezet javításáért. Hatalmas szerepe van az iskolaügynek is, hiszen a mai világban jól képzett emberekre van szükség ahhoz, hogy egy régió boldogulni tudjon. Fontos szerepet tulajdonítunk a szakképzésnek, programunkban szerepel annak reformja, kibővítése. Hiszen a szakmai tudás ma is biztos boldogulást jelent. És harcolunk azért is, hogy a kisiskolákat ne zárják be, mivel ez a falvak elnéptelenedését, elvándorlást hozna magával. Sikerült egy év haladékot nyernünk ennek a kérdésnek a megoldására, de végleg csak kormányra kerülve tudnánk rendezni ezt. Magyarként fontos kérdéskört jelentenek a kisebbségi jogok is. A Híd a fennállása során már többször tudott tenni azért, hogy bővüljenek jogaink. Elsősorban a nyelvtörvény módosításával, amely kiterjesztette a kétnyelvűséget Dél-Szlovákiában. Most pedig a kisebbségi kultúrák finanszírozását is szeretnénk rendezni, hiszen csak egy jól működő, jól finanszírozott és önszervező szlovákiai magyar kulturális élet fenntartásával tehetünk az itteni magyarság megmaradásáért. A Híd évek óta jelen van Dél- Szlovákiában, és ezért pontosan tudjuk, mit kell tennünk ahhoz, hogy esélyt adjunk a régió felvirágzásának. Kormányra kerülve akarunk és tudunk is tenni ezért a vidékért. Kérem, adjon egy esélyt a Hídnak, hogy mi esélyt adhassunk Dél- Szlovákiának. Sólymos László, a Híd alelnöke Komámasszony, ki a mocsok? MOLNÁR NORBERT órakoztató társasjáték folyik Szlovákia jobboldalán a választások előtt nem egész két hónappal. Nevezzük „Komámasszony, hol az olló?”-nak. A játék két síkon zajlik. Pártsíkon az az alapkérdés, lehet-e kormányozni a Smerrel. A logikus válasz az, hogy lehet. De kérdés, mit kockáztat az a párt, amelyik arra vállalkozik, hogy négy évig együtt vezeti az országot Ficóékkal. Pártsíkon az SNS-en kívül gyakorlatilag mindenki azt akarja rábizonyítani a másikra, hogy hajlandó a Smerrel kormányozni. Logikus, hiszen akire sikerül rásütni ezt a billogot, attól szavazatokat lehet szerezni. A jobboldali pártok feladták azt a lehetőséget, hogy a Smertől szerezzenek voksokat, inkább a könnyebbik utat választották, egymástól próbálnak csórni. Pedig a megnyilvánulásokból inkább úgy tűnik, hogy mindegyik hajlandó lenne kormányozni a Smerrel. Logikus, hiszen egy politikai pártnak nem lehet az a célja, hogy ellenzékből üvöltözzön, hogy minden rossz, amit a kormány csinál. Egy politikai pártnak az a célja, hogy hatalomba kerüljön, és az elképzeléseit, már ha vannak, megvalósítsa. Amelyiknek meg nincsenek, az basáskodjon a minisztériumban, meg a kormányzó parlamenti padsorokban. Vagyis az, aki nem akar kormányozni, az nem párt, hanem a politikán élősködik. A jobboldali pártok a közös kormányzás lehetőségét is feladták. Logikus. Ott a Radičová-kormány rossz emlékű bukása, s a jobboldal, ha lehet, azóta még jobban szétaprózódott. Ez a kormányzás csak fiaskóval végződhetne. Emellett fennállna még egy nagyon komoly veszély: egy mostani vegytiszta jobboldali kormányzás szinte biztosan kétharmados visszatérést garantálna a Smemek. És nem négy, hanem nyolc évre. Na, ettől tényleg meg kellene menteni az országot. Tehát csakis olyan kormányban gondolkodhatunk, amelynek vezetője a Smer. Az SNS lenne a legkönnyebb préda Ficóéknak, de a négyéves közös kormányzás olyan emlékeket hagyott a Smerben, hogy inkább elkerülnék az újabb közösködést, s a jobboldalról kerítenének maguknak partnert. Ezt a játékot pedig úgy hívják: Ki kér kevesebbet, és ki szavatol stabilabb kormányzást? És akkor kezdődik majd a holland típusú licit, vagyis az aláígérgetés. A jobboldali pártok kettős játékot játszanak. A választás előtt mindegyik azt próbálja bizonyítani, ő márpedig nem megy kormányozni a vörösökkel, de március hatodikán már más szabályok lesznek, és rágni fogják a körmüket, hogy megjött-e a meghívó a Smer-székházból, és ha nem, akkor mikor jön. De ez is logikus. Annak a jobboldali pártnak, amelyikre végül rábólint a Smer, egy dologra kell felkészülnie: darabokra lesz tépve. Elsősorban a nagy koalíciós testvér fogja felzabálni, másodsorban a sajtó. Nem a Smert, hanem a koalíciós partnert fogják halálra kínozni, ami választói egy részének elvesztését is jelenti. A játék másik síkja a választói, szurkolói, politológiai és mediális sík. Itt is az ollóról szól a dolog, és már most tépik a pártokat, már most próbálják beleszorítani őket abba a sarokba, ahonnan alig van menekülés, mert az a Smer sarka. Melyik mocsok fog Ficóval közösködni? A legszebb az, hogy ez a játék úgy folyik, hogy fogalmunk sincs, a Smemek egyáltalán szüksége lesz-e koalíciós partnerre. így az egész játék csak a karaktergyilkosságról szól. Ennek a játéknak csak március hatodikától van értelme. De akkor már élesben megy, s mindent, ami addig történt, amatőr színielőadásként fogunk értékelni. FIGYELŐ Merénylő: összefutó párizsi és kölni szál A múlt csütörtökön egy párizsi rendőrkapitányságnál lelőtt, az Iszlám Állammal szimpatizáló szír férfiről kiderült, lehetséges, hogy ott volt a kölni szilveszteri mo- lesztálásoknál. Walid Salihit 2014- ben már egyszer letartóztatták Kölnben, miután egy éjszakai klubban szexuálisan zaklatott nőket. Egyik barátját letartóztatták a kölni szilveszteri molesztálások után, abban az ügyben már több mint 500 panasz érkezett a rendőrséghez. Ebből arra következtetnek, hogy Salihi is ott lehetett még a német városban újévkor, és ezután utazott ki Párizsba - írta a Bild. A német hatóságok megerősítették, hogy Salihi mintegy 100 km-re északra Kölntől, Recklinghausen- ben egy menekültszálláson élt, és egyszerre hét álnevet is használt. A tartományi büntetés-végrehajtási hivatal úgy tudja, hogy Walid Salihinek hívták, 18 éves volt, aki Németországban kért menedéket. Franciaországban azonban azt mondta, 20 éves, Marokkóból érkezett, és Tarek Belgacemnek hívják. A francia rendőrség a lelövése után az 1995-ben született Sallah Aliként azonosította, aki a marokkói Casablancából származik. Németországban töltött rövid ideje alatt háromszor is a rendőrök látókörébe került: ült már kábítószerbirtoklásért, testi erőszakért, lopásért, és engedély nélküli fegyver- tartásért. Az egyik szobatársa a német Bildnek úgy nyilatkozott, hogy nagyon gyorsan dühbejött, főleg, ha vallási kérdésekről volt szó: „Minden hitetlen értéktelen volt neki, és meg kellett halniuk.” 2011 januárjában Romániában kért menedéket, áprilisban Ausztriában, októberben Olaszországban, 2013 januárban pedig Svájcban. Ezt követően 2015 márciusában Svédországban, végül augusztusban újra Németországban kért menedéket, ekkor került Reckling- hausenbe. A Bild szerint érthetetlen, hogyan kerülte el a férfi minden egyes alkalommal a kiutasítást, hiszen a regisztrálások és a letartóztatások alkalmával is ujjlenyomatot vettek tőle. (VS.hu) NAGY ANDRÁS
