Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-01 / 277. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015.decemberi. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Jó reggelt! A választási hajrában nem marad más, mint nyílt levelek irogatása A hazai kulturális élet több képviselője nyílt levelet írt a pártoknak, és a kisebbségi kultúra támogatását kéri tőlük. A kezdeményezés apropója, hogy a Híd ezzel kapcsolatos törvénytervezete elbukott a parlamentben és nem változik a jelenlegi támogatási szerkezet. Egyrészt: egyértelműen szükség van arra, hogy az állam minél több pénzt fordítson a kisebbségi kultúrára. Másrészt: már bő fél éve létezhetne konszenzus - ha a Híd az adott pillanatban úgy akarja. Utólag is nehéz megítélni, mennyi esély volt a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozására. Első pillantásra a kampányhajrá kezdete előtt ellenzéki javaslatként már a megfogalmazása idején bukásra volt ítélve, de a parlamentben átment az első olvasaton, majd második olvasatban is szavazott mellette néhány smeres képviselő. Hogy azért-e, mert az adventi időszak alatt megszállta őket a szentlélek, vagy külön megegyezés volt erről, esetleg jelzést akartak küldeni a kisebbségeknek, az voltaképpen mindegy. Ahogy mondani szokás, végül „nem volt kellő politikai akarat.” Nem először és nem utoljára szembesülünk azzal, hogy közérdekű ügyekben nincs elég erő egy-egy kezdeményezés megvalósítására. A kisebbségi kultúra és a civil szervezetek támogatása olyan kérdés, amely mindannyiunkat érint. Például a helyi kulturális rendezvényeket, a könyvkiadást, több száz helyi aktivistát, közvetett módon pedig mindenkit, aki életében egyszer elnézett egy rendezvényre. A közösségünkről szól és fontos is, hogy ne sorvadjanak el pénzhiány miatt az ötletekkel teli civil szervezetek. Ám ebben a kérdésben rég konszenzus lehetne, legalább MKP-Híd viszonylatban. A két párt ugyanis már áprilisban, jóval a kampány kezdete előtt (és nem mellesleg a kulturális alapról szóló tervezet előkészítéséről szóló bejelentés idején) asztalhoz ülhetett volna, hogy közös nevezőre jusson a kérdésben. De nem tették, mert a Híd a tervezet előkészítése mellett azzal volt elfoglalva, hogy a Kerekasztal MKP-s elköteleződését bizonygassa, mikor az javaslatot tett a két párt közti egyeztetésre a közös ügyekben. Az MKP és a Híd azóta se ült egy asztalhoz, miközben Bugárék tárgyaltak a KDH- val, a Sieftyel vagy a Sáncával, az MKP pedig az SaS-szel és az OKS- szel. Csak a magyarokat megszólító két párt között nem volt stratégiai egyeztetés, mert valakinek ez nem volt érdeke. így megy ez felénk. Eközben rengeteg ügyben egymásra vannak utalva a minket képviselő politikusok. Mint a Brian élete című, örökbecsű Monty Python- filmben a Júdea Népe Front aktivistái, mi is sorolhatnánk, mi mindenben kellene konszenzus. (Semmiben! Kivéve persze a kisiskolákat, az iskolaügyet. Na meg a kultúrát, a kultúra az fontos. És a régiók felemelkedése, a régiókra szükség van. Vagy a nyelvhasználat, az is közös érdek. Na de az iskolaügyön, a kultúrán, a régiós ügyeken, a nyelvhasználatiérdekképviseleti ügyeken kívül nem kéne egyeztetni másról is..?) A partvonalon kívülről nem marad más, mint nyílt levelek irogatása. így lépünk a választási hajrába, amikor már tényleg alig van idő érdemi egyeztetésre. Akarat meg végképp nincs rá. A szerző a Kerekasztal szóvivője Cukrosnéni. Édességet szór az újságíróknak és a segélymunkásoknak egy idős nő, miután menekültként partot ért Leszbosz szigetén. CtASR/AP-feivétei) LÖVÉSZÁROK Somorjai tanulságok Egy elárusítónőt, aki idáig Pozsonyban jól dolgozott, a regionális menedzser elbocsátott a Deichmann új, somoijai üzletéből. A hölgy szerint azért, mert magyarul beszélt és telefonált, anyanyelvén üdvözölte a boltba belépő ismerőseit. A felmondásról döntő illetékes indoklást nem adott. Arra hivatkozott, hogy az eladónő próbaidejét tölti, így indoklás nélkül elküldhető. Négyszemközt viszont célzott a valós okra. Az ügyből nagy vihar kerekedett, nemcsak Somoiján, hanem számos hazai és magyarországi internetes portálon is, és bizony sorjáznak a gyűlölködő bejegyzések. Olyannyira, hogy a sértett asszony ezektől elhatárolódott. Nem tartja sovinisztának a világ 25 országában tevékenykedő német céget, elismerően nyilatkozott arab származású volt közvetlen főnökéről is. Viszont bátran megnevezte a bajkeverőt: a magyarokat és a magyar nyelvet nem kedvelő regionális menedzsert, aki méltatlan a céghez és üzleti filozófiájához. A szombati békés tüntetés szervezői és résztvevői nem getj esztették tovább az indulatokat, pedig voltak ilyen sugallatok. Ugyanakkor határozottan kiálltak a kétnyelvűség érvényesítése, emberi és közösségi jogaink mellett. Méghozzá a lehető legnemesebb eszközzel: békés énekléssel, a magyar népdalok mozgósító és azonosságtudatunkat szilárdító varázserejével. Nem eredménytelen a kiállásuk, hiszen a cég vezetése már pénteken kitette az üzletben a táblát: „Magyarul is beszélünk”. Ugyanezek a fiatalok nem is olyan régen elérték, hogy az egyik somoijai bevásárlóközpont két nyelven, tehát magyarul is feltünteti reklámszövegeit, az elárusítók pedig gond nélkül beszélhetnek egymás között és a vevőkkel is közös anyanyelvükön. Úgy hírlik azonban, még mindig akad Somoiján - és nemcsak ott - néhány olyan nacionalista paprikajancsi, akik az üzletükből, a környékükről igyekeznek száműzni a magyar nyelvet. Őket is jobb belátásra kell bírni, mert a kétnyelvűség nemcsak írott malaszt, hanem törvényes jogunk, amellyel élnünk kell. Mert ugyan távolról sem optimálisak kisebbségi törvényeink, ám arra lehetőséget adnak, hogy régiónkban a hivatalokban - természetesen az üzletekben, munkahelyeken is - anyanyelvűnkön is beszélhetünk. Ezt a jogunkat érvényesítenünk kell. Ha kell, öntudatos fellépéssel, amely a nacionalizmusra nem nacionalista sértegetésekkel, általánosító gyűlölködéssel válaszol, hanem európai értékrendet mutató civil kurázsival. Ahogy szombaton a somoijai tüntetők tették. Érsek Árpád, a Híd képviselője Diszkriminatív lépések, avagy a cipő nyelve CZAJLIK KATALIN öbbtucatnyi ember gyűlt össze szombaton Somorján, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a cipőbolti eladóval, akit állítása szerint azért bocsátottak el, mert magyarul beszélt a vásárlókkal. Ez szlovákiai magyar közegben önmagában figyelemre méltó, ugyanis közösségünkre inkább a passzivitás jellemző - ennél sokkal nagyobb sérelmekre sem reagáltunk spontán polgári megmozdulásokkal. Nem mintha egy ember kirúgása a munkahelyéről a nyelvhasználat miatt nem lenne elég nagy baj. Igenis, az. Pláne egy olyan helyen, mint Somorja. S bár a dolgot bizonyítani gyakorlatilag lehetetlen, sejtjük, hogy több ilyen eset van. Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy hasonló eset ne forduljon elő? Pontosan azt, amit a somorjaiak tettek. A társadalomban érvényesülő normákat ugyanis elsősorban nem az alkotmány, nem a törvények, hanem a társadalom tagjai közt meglévő, ki nem mondott egyezségek határozzák meg. Az, hogy min háborodunk fel, s mit intézünk el csak egy legyintéssel. Vagy, hogy mi az a szint, amin túl egy embert kirekesztünk a társaságból, nem megyünk be egy üzletbe, vagy nem szavazunk egy pártra. A diszkrimináció és a korrupció is törvényileg tiltva van, mégis dívik, mert az emberek hallgatólagosan beleegyeznek. Azaz, eltűrik a környezetükben, nem tesznek ellene semmit. Ezért fontos, ami Somorján történt. Hogy valóban jogsérelem érte-e Juditot, valószínűleg sosem fog kiderülni. Azt már viszont tudjuk, hogy a somorjaiak érzékenyek a témára, s ezt nyilvánosan ki is merik fejezni. Ez jó esélyt teremt arra, hogy a vállalatok a jövőben nagyon meggondolják, tesznek-e diszkriminatív lépéseket alkalmazottaikkal szemben. S ha történnek ilyenek, az érintettek ne hallgassanak az ügyről, mert tudják, a közösségük támogatja őket. Törököt fogtunk, nem ereszt NAGYANDRÁS M egegyezett Törökország és az EU, nagyjából három- milliárd euróért, könnyített vízumért és a jövőben felújítandó csatlakozási tárgyalásért Törökország megvédi az Európai Uniót a menekültektől, illetve fogadja az EU-ból visszatoloncolt menekülteket. Dobpergés, tapsvihar, gratulálunk, minden politikus elégedetten hátradőlt, mert megoldották a nagy problémát. Legalábbis ez jött le az első nyilatkozatokból. Az EU vezetői nagyjából hárommilliárd euróért nyugalmat vásároltak maguknak a törököktől, ezt hiszik, vagy ezt adják el az embereknek. Az EU egyszerűen a határain kívülre próbálja tolni a problémát, arra hivatkozva, hogy az nem itt keletkezett. Korábban sokan joggal arról beszéltek, hogy a menekültkérdést ott kellene megoldani, ahol keletkezett, vagy azokat az okokat kellene felszámolni, melyek a menekülthullámhoz vezettek és azt erősítik. Ehhez képest a megoldással Törökországig jutottunk. Mivel annyira azért nem erős és határozott az Európai Unió, hogy a problémát valóban ott orvosolja, ahol létrejött, megpróbálta megtalálni a láncolatban azt a láncszemet, ahol nem olyan sok pénzért rendet lehet vásárolni. Azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy hárommilliárd euróval valóban megoldják az eredeti problémákat, és Törökország az egész EU helyett minden menekültet ellát majd. Az EU legfeljebb egy kis időt nyerhet ezzel a lépéssel, amit arra kellene kihasználnia, hogy találjon egy valós, működő, mindenki számára elfogadható, uniós szintű döntésrendszert. Ám ennek nagyon kicsi a valószínűsége, mert mindenki csak a saját országa határáig, meg a következő választásig lát el. Ennek a döntésnek az igazi nyertese Törökország. Nem csak azért, mert Erdogan elnök félautoriter rendszere hirtelen teljesen szalonképes lett mindenki számára. Hanem egyszerűen azért, mert a törökök olyan zsarolási potenciálra tettek szert, amiről korábban álmodni sem mertek. Ha ugyanis az EU nem lesz képes felállítani saját működő rendszert a menekültek igazságos befogadására és a gazdasági migránsok megfékezésére, Törökország, pontosabban annak jelenlegi vezetése azt csinál majd, amit csak akar. Bármiről egyeztet majd bárkivel, mindig ott lesz a kezében az adu, hogy ha nem egyeznek meg, egyszerűen továbbengedi a menekülteket. Természetesen fontos döntés, hogy sikerül a törökökkel együttműködve csökkenteni a menekülthullámot, ám kétlem, hogy a stratégiai együttgondolkodás folytatódni fog Brüsszelben. Ehelyett minden európai vezető arról fog beszélni, hogy ő bizony megoldotta a problémát, mégpedig úgy, hogy az az ő országának egyáltalán ne fájjon. A magyar és a szlovák miniszterelnök is a saját győzelemről beszél, mert pár millió euróért nyugalmat vásároltunk, és egyetlen menekültet sem kell befogadni. Abszurd, hogy ötszáz év után pont a törökök védik majd a „keresztény” Európát. Itt tartunk.
