Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-29 / 298. szám, kedd
FOCITIPP ■ 2015. DECEMBER 29. 12 ANKÉT www.ujszo.com ■ Az év film- vagy olvasmányélménye: Van-e olyan e lap rendszeres vevői, olvasói közt, aki nem ismeri Gazdag Józsefet és az Egy fütballfuggő naplójából című tárcagyűjteményt? Ha igen, sürgősen szaladjon el az első könyvesboltba, vagy rendelje meg neten. Alapmű. Nem csak a futball iránt szenvedéllyel viseltetőknek. Mindenkinek, aki szereti a választékosán egymásba fonódó szavak, gördülékeny mondatok segítségével elmesélt, olykor nevettető, máskor meg épp megrázóan tökéletes élményeket, gondolatokat. Hogy vezérfonal a futball? A könyvélmény szempontjából ez másodlagos. Mokány Lajos a csakfoci.hu főszerkesztője ■ Az év játékosa: Luis Suárez. Bár lehet, hogy Messi vagy Neymar jobb alap- képességekkel rendelkezik nála, de szerintem a kissé befásult Barcelonát az uruguayi állította újra pályára. Trófeák nélküli játékosként érkezett, és az extra motivációja érezhetően átragadt a többiekre is. ■ Az év csapata: Magyar emberként csakis a magyar válogatottat mondhatom, ráadásul ez a szó tökéletesen illett nemzeti tizenegyünkre, mert Norvégiát csapatként tudtuk felülmúlni. ■ Az év meccse: A pótselejtező visszavágója. Lehet, furán hangzik, de amíg az odavágón többször is a szívbaj kerülgetett a hajrában, a hazai mérkőzést 5-6 perc elteltével teljesen nyugodtan tudtam nézni, mert gyorsan kiderült, hogy aznap a norvég válogatott nem lesz jobb a szervezett magyarnál. ■ Az év pozitívuma: A Leicester City. Bevallom őszintén, bár a futballt ölelő show és népszerűség manapság hatalmas a világon, nálam a rengeteg pénz jelenléte inkább már visszás: ezért is üde színfolt az angol kiscsapat remeklése, amely legalább néhány hónapig dacolni tud az anyagiakkal, és megmutatja, hogy jó futballt kemény munkával is lehet csinálni a sok pénzzel szemben. • Az év negatívuma: Louis van Gaal és a Manchester United. Világbajnoki bronzérmes edzőként érkezett Angliába, eltapsolt több százmillió fontot, és másfél év alatt nyomait sem lehet felfedezni annak, mit is akar ezzel a csapattal. ■ Az év film- vagy olvasmányélménye: Szentségtörésként egy sorozatot mondanék: az Aranyélet. Bár egy néhány másodperces jelenetet leszámítva sok köze nincs a futballhoz, de magyar sorozatként hozta a nemzetközi színvonalat. Könyvek közül Jósé Mourinho életrajzi kötetét említeném, sajnos Alex Fergusonénak elolvasására idén nem jutott idő - de majd jövőre... Murányi András a Népszabadság főszerkesztője ■ Az év játékosa: Király Gábor. Nem elsősorban azért, mert harminckilenc évesen is pompásan véd, s mert - kis hullámvölgy után, felszívva magát, bravúrokkal - abszolválta csúcsválogatottságát. Sokkal inkább azért, mert ugyanaz az ember maradt, akit tizenhat évesen . megismertem. Akkor - elnézést a személyes szálért - az MTK ifjúsági csapatával Zalaegerszegen szerepeltünk kispályás futball- tornán, amelyen a Haladás is föllépett. A meccsek között Király nagy bajusszal, fehér Dorkóban járkálva, végtelen udvariassággal és őszinte kíváncsisággal beszélgetett bárkivel a csarnokban, s legnagyobb meglepetésre mindig előre köszönt az összes „pestinek”, noha - megannyi, klasszikus fútballbunkó kollégájához hasonlóan - simán nagyképűsködhetett volna azon egyszerű oknál fogva, hogy tagja a korosztályos, nem mellesleg Dárdai Pált, Lisztes Krisztiánt vagy éppen Tököli Attilát felvonultató válogatottnak. Kell-e mondani: Király a mécseseken is fölöttébb sportszerűen viselkedett; stílusa már-már angol úriemberekével vetekedett. S ugyanez a Király vette fél a telefont, amikor sérülés miatt kellett hazatérnie a Hertha edzőtáborából; amikor laza interjút kértem tőle egy kis hazai havilapba; vagy amikor éppen arról beszéltettem, mitől véd olyan átkozottan jól Angliában. A nyáron a magyar labdarúgás legszerényebb, legalázatosabb, legtisztességesebb labdarúgójaként tért haza, hogy beváltsa ígértét, s újra elfoglalja helyét imádott klubja, a szezon elején viharvertnek tetsző Haladás kapujában. Igen, az ilyen embert - pláne a magyarországi futballközegben - ldónoztatni kellene. Kivált, mert a leendő Eb-performanszok kapcsán adott nyilatkozatainál ugyanazt a tizenhat éves fiút hallottam, aki abban a zalaegerszegi csarnokban beszélt. ■ Az év csapata: A Hertha. Szisztematikus munkával fejlesztett, mintegy pontról pontra előrelépő garnitúra, amely a labdarúgósportot immár nem csupán védekezéssel, hanem komplex futballtevékenységgel is űzi. A Bundesliga harmadik helyét aligha kell magyarázni, miként Dárdai Pál edző szakmai és emberi kvalitásait is számos alkalommal méltatták már ahhoz, hogy eme összesítésben magam jól nekiálljak. Itt, most azt sem mondom el - főleg az iménti Király-sztori után -, hogy milyen volt Dárdai serdülőben meg ifiben... Legyen elég annyi, hogy - Királyhoz hasonlóan - Dárdai sem változott; ugyanaz a munkában bízó, naprakész, intuitív pali, aki egykor volt. Na, ja: az elképesztő fejlődést bemutató Hertha pontosan ettől az, ami. ■ Az év meccse: A norvég-magyar Eb-pótselejtező. Elemezzem...? ■ Az év pozitívuma: Az a válságmenedzsment, amelyet az MLSZ alkalmazott az Eb-pótselejtező előtt. Bár Bernd Storck előzőleg a telki fűszálakkal is összeveszett, s - finoman szólva - a válogatotton sem volt érezhető a mindent elsöprő erő, a szövetség vezetősége fölismerte: hitet kell tennie a legalábbis ellentmondásos, megközelítőleg őrültnek tetsző, főállású és végtelenül elhivatott stábot maga mellé szerződtetni óhajtó (jó, akaró) szövetségi kapitány mellett. Az MLSZ-ben all int mondtak; bejött. Ha másként alakul, most alighanem rendkívüli tisztújító közgyűlésről szólnak a hírek ■ Az év negatívuma: A magyar futball számos alkalmazottja, főbb vezetője gondolja azt: az Eb-kvalifikációval minden megoldódott, minden szép. Hát, ezúton is jelzem: nem oldódott meg minden, és nem minden szép. Az utánpódás-nevelés struktúráját és minőségét illetően továbbra is akad kihívás bőven, miként a fútballközeg általános állapota, szürkeállománya, eredményessége (stb.) sem ad okot túlzott optimizmusra. Hogy csak egy példát említsek: a nyáron megint elhasalt a nemzetközi színtérre kilépő összes magyar kupacsapat, s egyik sem a Real Madriddal találkozott. De még csak nem is a Getaféval. ■ Az év film- vagy olvasmány- élménye: A közös szenvedély című, a korántsem korrupt FIFA-t magasztaló - s természetesen oltárit bukó - film mintegy inverzeként megjelenő sztori, amelyben Sepp Blatter, a nemzetközi szövetség elnöke sikálással vegyes valóságtorzítással igyekszik bizonyítani a feltárt tények ellenkezőjét. Spéciéi ebből a történetből is lehetne mozit készíteni: képzeljék csak el a svájci elöljárót, amint elárulják és bokszzsáknak nézik... Mit gondolnak: egy jó kis szatíra? Novota János a bécsi Rapid és a szlovák válogatott kapusa ■ Az év játékosa: Jamie Vardy ■ Az év csapata: SK Rapid Wien ■ Az év meccse: Ajax Amsterdam-SK Rapid Wien 2-3 ■ Az év pozitívuma: hogy a válogatottal kijutottunk az Eb-re ■ Az év negatívuma: a párizsi terror ■ Az év film- vagy olvasmányélménye: Everest Priskin Tamás a pozsonyi Slovan és a magyar válogatott támadója ■ Az év játékosa: C. Ronaldo
