Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-23 / 296. szám, szerda
www.ujszo.com | 2015. december 23. SPORT |19 „Nem csak karácsonykor segítek" Tomi Kid szereti az ünnep hangulatát, és tudja, hogy ha a Winnetou megy, akkor karácsony van BŐDTITANILLA Problémás fiatalokat karol fel, rászoruló családoknak segít. Vezet egy jól működő bokszklubot, és maga is sikeres ökölvívó. Kovács Tamással, azaz Tomi Kiddel beszélgettünk. Hogyan fogja ünnepelni idén a karácsonyt? Edzéssel. December 29-én Budapesten bokszolok én is, és egy tanítványom is, aki most lép be a profik közé. Úgyhogy nem lesz nagy kajá- lás, kell hozni a súlyt. Reggel hatkor elmegyek edzeni, nyolcra már otthon vagyok, aztán már egész nap a családdal leszek. Mit jelent önnek a karácsony? Ez az egyetlen ünnep, amelyet tisztelek, szeretek. Nem szeretem a szilvesztert, a húsvétból is elfogytak már a tradíciók. A névnapok, születésnapok abszolút nem érdekelnek. De a karácsonyt szeretem, nagyon szeretek ajándékokat venni, sokat is vásárolok. Az nem érdekel, hogy én mit kapok, mert nekem mindenem megvan, amire szükségem van. De másoknak örömet szerezni nagyon jó. Mit szeret a legjobban a karácsonyban? Szeretem az egész hangulatot, a karácsonyfa illatát, a nyugalmat, a karácsonyi meséket a tévében, meg persze a Winnetou-t! Ha a Winnetou megy, akkor tudom, hogy karácsony van! Köztudott önről, hogy nemcsak a saját szeretteinek szerez örömet karácsonykor, hanem rászoruló családok ünnepét is megszépíti. Nemcsak karácsonykor segítek, hanem egész évben próbálok tenni másokért, de a karácsony különleges. Az interneten teszek közzé egy felhívást, hogy jelentkezzenek rászoruló családok, megbeszéljük, mire van szükségük, és aztán a gyerekekkel széthordjuk az ajándékokat. Sokan szoktak jelentkezni a felhívásra? Igen, de az is tény, hogy sok közöttük a csaló, akik visszaélnek ezzel. Úgyhogy ha valaki ír nekem, akkor mindig utánanyomozok, tényleg rászoruló-e. Mindig megtaláljuk azokat, akiknek segíthetünk: van egy srác, akinek meghaltak a szülei, és a nagyszülők nevelik, van egy beteg lány, Zuzka, akit egész évben támogatunk, hozzájárulunk a kezeléséhez, próbálunk segíteni olyan anyukáknak, akik egyedül maradtak a kis gyerekükkel, mert valami történt a másik szülővel... 'Hogyan fogadják, amikor megérkezik a sok ajándékkal? Természetesén nagyon örülnek. Igaz, volt már kellemetlen élményem is, amikor a helyszínre érve rádöbbentem, félreismertem az illetőt, jobb helyre is kerülhetett volna az ajándék. OÍyan is előfordult, hogy valakivel hosszabban maileztünk, az utolsó levelet viszont véletlenül úgy küldte el, hogy továbbküldte azt a levelet, amit ő kapott valakitől, és a szívhez szóló szöveg felett az is oda volt írva: „Ez biztosan beválik, ezt küldd el Kidnek!” Az ilyen élmények nem tántorítják el attól, hogy segítsen másokon? Egyáltalán nem. Mindig azt mondom, az egész világot nem tudom megmenteni, de néhány embernek örömet tudok szerezni. Ha valakinek mosolyt varázsolok az arcára, attól nekem is jobb lesz a kedvem. Mióta jótékonykodik? Régóta. Mindenki megengedheti magának, hogy segítsen másokon, ez nem pénzkérdés. Sokszor az a segítség, ha leülsz és beszélgetsz valakivel. Tudsz segíteni a két kezeddel is, munkával, azzal, hogy segítesz neki cipekedni... A segítség nem csak anyagi természetű lehet. A tanítványaim között van két srác, aki pontosan az én méretem, és mivel a szponzoraimtól annyi ruhát kapok, hogy nem tudom mindet kihordani, a srácoknak is jut belőle. Ha egy támogatóval tárgyalok, igyekszem mindig olyan megegyezést kötni, hogy a klubomban bokszoló srácoknak is jó legyen. A KO Box Clubban több olyan fiatalt is felkarolt, akik rendezetlen családi körülmények közül, szegénységből jönnek, van már tapasztalatuk a drogokkal, az ökölvívásnak köszönhetően azonban más életet kezdenek élni. Ezt mivel éri el náluk? Én nem keresem külön őket, de egyszer csak ott vannak, besorakoznak, megtanulják a rendet, és más emberek lesznek. De van ennek veszélye is, aki nagy szegénységből jön, az már megszokta azt a közeget, és ha visszakerülne oda, nem lenne idegen számára, hogy nincs víz, nincs fűtés... Azt'kell elérni, hogy számára már ez a közeg idegen legyen, és ne akarjon oda visszakerülni. Én nagyon rendmániás vagyok, de ha egy kicsit leveszem a srácokról a kezemet, akkor mindjárt kezdenek rendetlenek lenni. Olyankor mindent szétdobálok, megy a kiabálás, mint a katonaságon, és akkor hopp, megint rendet tartanak. Mindig mondom a bokszolóimnak, hogy az ember legnagyobb ellensége a lustaság, hanyagság. Ha nincs rend a környezetében, akkor nem lesz rend a fejében sem. A klubban komoly munka folyik. Idén 163 mérkőzésünk volt, és még nincs vége. 42 helyen bokszoltunk, szinte minden héten utaztunk. Közben edzőtáborok vannak, a Tomi Kid Tourral járjuk az iskolákat, ez sok. De a gyerekek világot látnak, új helyeket ismernek meg, színes életük van. 2016-ban pedig még nagyobb céljaink lesznek. Mik ezek? Még keményebben fogjuk venni a tanulást. Tankó Vilit felvették rendőrnek, de kérvényezni fogjuk, hogy ne kelljen belépnie elsejétől, mert még mindig van esélye, hogy kijusson Rióba. Mindenkinek meg van adva az egyéni cél a képességei szerint, és ezt év végéig kötelező elérni. Ez szigorúan hangzik. Szigorú vagyok a tanítványaimmal, de nagyon jó vagyok hozzájuk. Most is elhoztam őket kávéra, aztán majd az edző fizeti a kávét! Hiszi, hogy amit öntől kapnak, életük hátralévő részében is ki fog tartani? Mindenki maga dönti el, mit akar. Ha valaki azt választja, kész, ennyi volt, már nem érdekel, nincs célom, akkor én hiába akarok tőle bármit. Azt szoktam nekik mondani: „Nézzétek meg, hol vannak a kortársaitok, és hol vagytok ti! Hányszor repültetek, milyen versenyeken vettetek részt, mellette végzitek az iskolát, és az életre is készítenek benneteket...” Beszélünk a szülőkkel, minden srácnál tudjuk, milyen jövőt szánunk neki, hol tanulnak tovább, vagy milyen területen helyezkedhetnek el. A tanárokkal is konzultál? Idén kevesebbet beszélgettem a tanárokkal, ezt komolyabban akarom venni a jövő évben. A srácoknál az egyes, kettes, hármas a megengedett. Nem gond, ha valakinek hármasa van a biziben, de ennél roszszabb ne legyen. Komolyabb gondok csak Luigival, az egykori narkós sráccal vannak, ő nem tudta a környező országokat, fővárosokat sem. Most úgy edzünk, hogy én megkérdezem: „Lengyelország?” „Varsó!” Oké, bokszolhatsz tovább. „Magyarország?” „Ööööö....” Nem tudod? Akkor fekvőtámaszok! Szóval vagy izmos lesz, vagy okos. De vele tényleg nehéz, hétéves korában kezdett drogozni, se szülői háttér, se semmi, alapdolgokat sem tud. Vele hogyan kerültek kapcsolatba? Egy másik sráccal együtt egy re- szocializációs intézetből került hozzánk. Onnan megkerestek, hogy rengeteg energiájuk van ezeknek a fiúknak, lehet, hogy jót tenne nekik a sport, és tudták, hogy én jól tudom a gyerekeket motiválni. Minek köszönhető ez a jó kapcsolat? Mindent megteszek értük, amit csak lehet. Tényleg olyan vagyok, mint a második apjuk. Csináltam most egy év végi kérdőívet, amelyben mindenki leírhatta, mi tetszik neki a klubban, és mi nem, kikkel jön ki jól, kivel van problémája. Ezeket nehéz elmondani szóban, így viszont van idejük átgondolni, leírni. Azért is akartam ezt, hogy az újoncok is jobban megnyíljanak. Van egy lány is a klubban, Francesca, ő a legjobb tanuló, tiszta egyes, ügyesen is bokszol. 14 éves, gimnáziumba készül, mert orvos szeretne lenni. (Somogyi Tibor felvétele) Mióta tagja a klubnak? Egy éve. Az apukája valamikor velem bokszolt, és ő kiskorától mindig bokszolni akart. És tényleg van hozzá tehetsége. A srácoknak viszont mondtam: Francescához nem nyúlunk, nem flörtölünk vele! Szerencsére úgy is veszik, mint a testvérüket. A női ökölvívásról mi a véleménye? Azt hallottam, hogy el akarják törölni a fejvédő használatát, ami ökörség. Egyébként azt gondolom, van sok más, úgymond nőiesebb sport, de hát most mit tehettem volna, ha Francesca bokszolni akart? Egyébként nem akartam női versenyzőt a klubba, mert nálam nagy a rend, és azt gondoltam, ha jön egy lány a sok fiú közé, akkor ez az egész felborul, mindenki majd előtte akar felvágni. De nem ez történt, Francesca nagyon jól beilleszkedett, ő már a miénk. Milyenek a szabályok a klubban? Tudják, hogy nem cigizhetnek, drogozhatnak. Bár az iskolában másról sincs szó, mint hogy ki mennyit ivott, meg mit szívott... Azt mondják a fiúk, hogy az osztálytársaik 80%-a drogozik. Ha a srácok inni akarnak, velem ihatnak, én meg nem iszok! Néha egy-egy verseny után megengedek nekik egy pohár bort. A szülők is tudják, hogy rám lehet bízni a fiúkat. Miért ilyen szolidáris a rossz körülmények közül érkező gyerekekkel, fiatalokkal? Rendőr voltam, nyomozótiszt, és nemhogy kemény, hanem már túl kemény is voltam. Ezért is kellett eljönnöm a rendőrségről, egy visszaeső bűnös egy nagy késsel be akart tömi egy lakásba. Otthon volt egy 14 éves lány, ő hívta a rendőrséget. Kimentünk a helyszínre, elkaptuk, nagyon agresszíven viselkedett, én pedig megvertem. Nem írtunk jegyzőkönyvet arról, hogy kényszerítő eszközöket alkalmaztunk, ő pedig másnap bíróságra adott. Hat évig húzódott az ügy, de végül mennem kellett, pedig jók voltak az eredményeim. De hála Istennek, hogy ez így történt, akkor nem lenne Tomi Kid. A rendszeretet azonban máig bennem maradt. Utálom, ha valaki eldobja a cigicsikket! A gyerekekkel is mindig járunk szemetet szedni Ga- lánta és Kaskády között, ez egy 10 kilométeres szakasz. Az első évben 106 zsák szemét gyűlt össze, aztán már csak 26, most pedig már csak olyan húsz. De mindig ugyanaz: sörösüvegek, energiaitalos dobozok. Mondtam is, ej, ezek a hülye nyulak sört isznak Red Bull-lal. Maradt még valami az egykori nyomozói ösztöneiből? Persze. Volt is két esetünk. Először egy nő kezdett el írogatni a srácoknak, hogy van neki egy félje, akit meg kellene verni. Filipmeg Vili csak úgy hülyeségből válaszolgatott neki, de aztán megmutatták nekem, hogy már olyanokat írt a nő, vigyük ki. a férfit Kaskádyra, dobjuk bele a vízbe, nem baj, ha nem fogja túlélni... Mondtam nekik, ez nem vicc, ha azzal a férfival történik valami, akkor benneteket fognak elővenni! Bejelentettük a rendőrségen, Vili volt a tanú, két hónapra lefoglalták a telefonját, mondta is mérgesen: „Legközelebb nem mondok semmit!” És mi volt a másik eset? A taksonyi gyilkosság. Minden reggel járunk fúrni, 6.30-kor indultunk, 7.20-kor jöttünk vissza, és találkoztunk a gyilkossal, aki éppen azelőtt ölte meg a nőt. Én voltam a koronatanú. Egy erdő mellett futottunk el, ott találkoztunk vele, nekem rögtön feltűnt. Úgy ment, mint aki vagy totál be van drogozva, vagy nincs kedve az élethez. Délután hívtak a kollégák, hogy rajta vagyunk valamelyik kamerán, ahogy futunk, és nem találkoztunk-e valakivel. Leírtam az illetőt, másnap el is kapták, és bevallotta a gyilkosságot.
