Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-15 / 289. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. DECEMBER 15. MANCHESTER UNITED 13 Kevés a kulcspassz kísérletezgetett a csapaton belül. A kritikák már ekkor kezdtek megje­lenni, azonban az első szezon miatt még mindenki türelmesebb volt. A bajnokságban sikerült megszerezni a Bajnokok Ligája indulást érő 4. he­lyet, így újra a BL-ben szerepelhetett a csapat - nem sokáig. A kritikák az idei szezonra végleg megerősödtek, főleg a korábbi játékosok emelték fél szavukat Van Gaal filozófiája el­len: Gary Neville, Roy Keane, Paul Scholes, Peter Schmeichel és Rio Ferdinand is egyaránt azt az agresszív támadófutballt hiányolja a csapat­ból, amely a Ferguson-féle Unitedre oly jellemző volt. „Mit látunk a Unitedtől? Örökös oldalpasszok, meddő labdabirtok­lás, unalmas fiitballstílus. Ahogy elnézem a csapatot, felmerül ben­nem a kérdés: Van Gaalnak van valami problémája a támadókkal?”- tette fel a költői kérdést Paul Scholes a Telegraph hasábjain, Rio Ferdinand pedig egy szóval megvá­laszolta, miben van különbség Van Gaal és Ferguson csapata között: mindenben. Jogosak-e a kritikák? Részben való­színűleg igen. Tény, hogy a Man­chester United idei - és tavalyi- meccsei még véletlenül sem látvá­nyosak, rengeteg a 0-0-s eredmény, a támadójáték akadozik, ellenben a védekezés nagyon stabil, ennek kö­szönhetően nagyon kevés gólt kap­nak. Ebben azonban De Geának is elévülheteden érdemei vannak. A csapat nagyon fegyelmezett játékot játszik, amelyben mindenkinek pontosan meg van határozva a sze­repe, védekezésben és támadásban egyaránt, s ettől a forgatókönyvtől nem lehet eltérni. Ennek eredmé­nyeként a támadójáték mondhatni steril, nincsenek váradan megoldá­sok, a támadások előre meg vannak írva, így a rendszer egy idő után könnyen kiszámíthatóvá válik. Ez a fegyelmezettség a védekezésnél a csapat előnyévé válik, ám rúgott gólok nélkül még senki sem nyert mérkőzést. a rendszer legfontosabb előnyeként a futómennyiség optimalizálását nevezte meg. Ügy gondolja, hogy a modern futballban az egyik legfon­tosabb a játékosok terheltségi szint­jének a lehető legnagyobb mértékű csökkentése, és erre a pozíciós játék tökéletesen megfelel, hiszen ebben a labda mozog a legtöbbet, s a já­tékosok általában már egy előre el­foglalt pozícióban várják a labdát. Az első szezon többnyire az építke­zésről szólt, Van Gaal folyamatosan A támadások főleg a széleken fut­nak végig - mint ahogy a Ferguson- érában is -, a belső középpályások ennek megfelelően főleg a szélek felé húzódnak, így támogatást biz­tosítanak a szélsőknek, valamint ezzel az ellenfél védelmét is meg­próbálják széthúzni. Ennek meg­van az a hátránya, hogy a középső területek sokszor üresen marad­nak, így a két oldal közötti össze­köttetés hiányos, nem megfelelő. Ezért gyakran előfordul, hogy saját magukat szigetelik el a széleken, így az egyeden opció a támadásban a beadás marad. Vízszintes irányú labdajáratás na­gyon ritkán fordul elő, pedig ez az eredményes pozíciós játék alapvető eleme, amely során az ellenfél víz­szintes irányú mozgatásával a cél a felpasszok lehetőségének kiala­kítása; tehát addig mozgatni az el­lenfelet, amíg meg nem nyílik egy passzsáv a támadók felé - gondol­Evra, Nani, Van Persie, Vidia és Chicharito, tehát teljesen új gerin­ce lett a Manchester Unitednek, amelyből szinte csak Wayne Rooney vezető szerepe maradt meg. A csapatnak teljesen új játékfilozó­fiája lett, amelyet pozíciós játéknak hívnak. Egyszerűen megfogalmaz­va ez egy labda­tartásra épülő, támadó kon­cepció, amelynek alapvető része a sok passz annak érdekében, hogy a saját játékosainkat a lehető leg­jobb pozíciókba juttassuk. Ennek természetesen rengeteg értelmezése van, bármilyen formációban meg lehet valósítani, bár a formációk eredményességében azért van különbség. Van Gaal az Ajaxban 3-4-3-as formációt alkalmazott, ahol a csapat erőssége a középpályás rombusz volt, és ezért nevezik Van Gaalt az úgynevezett rombuszjáték- felpassz-visszapassz kombinációk- szülőatyjának. A Barcelonában a 4-3-3-as felállás támadóbb formá­jában bízott, a Bayern Münchennél és a Manchester Unitednél pedig egyaránt a 4-2-3-1-es formáció a domináns a keze alatt, mint nap­jaink legnépszerűbb játékrendszere. A Van Gaal-féle stílussal egy alap­vető probléma van: kockázatos. A taktika esszenciális része, hogy az ellenfelet be kell szorítani a saját kapuja elé, melynek so­rán a védelem mögött hatalmas területek keletkeznek, tehát meg­felelő játékosállomány — valamint karakán edzői filozófia - nélkül szinte leheteden ezt a stílust ered­ményesen megvalósítani. Ezért fordulhat elő az, hogy az európai klubfutballban csupán néhány aa- pat játszik ehhez hasonló stílusban: a Barcelona, a Bayern München, a PSG, vagy a kisebb csapatok közül a Rayo Vallecano. Unalmas passzok, meddő fölény És hogy mik a rendszer előnyei? Egy korábbi interjúban Van Gaal Paul Scholes kendőzetlenül kritizálja Van Gaalt (Fotók: sita/ap, képarchívum) Padlón a csapat, a BL-ben nem sikerült a továbbjutás "It's just a sideways, possession, boring style of football, and you have to ask: does he have a problem with forward players?" junk csak a Barcelona labdajáratá­sára. Az oldalpasszok mennyisége ennek ellenére megvan, azonban a váradan, előre irányuló kula- passzok nagyon hiányoznak, és így sokszor aak hosszú labdákkal próbálkoznak a támadók irányába, több-kevesebb sikerrel. A renge­teg hosszú labda a holland futball alapvető eleme, ám a mai modern futballban, ahol a védelmek egyre kompaktabbak és szervezettebbek, ez a stílus már kevésbé eredmé­nyes. A MU további problémája, hogy felállt védelem ellen a labdatartásuk sebessége lassú, így az ellenfeleknek több idejük van reagálni. Emellett - bármi lyen furcsán is hangzik - gyakran túl gyors a játékuk. Ez alatt azt kell érteni, hogy sokszor túl gyorsan jutnak el a védekező harmadból a támadó harmadba, s emiatt a csa­pat nem tud egységesen mozogni, a támadó alakzat elveszti kompakt- ságát, és így nem tud hatékonyan helyzeteket kialakítani, valamint a visszatámadásuk sem lesz olyan eredményes, mert túl sok a terület az egyes aapatrészek között. Guus Hiddink szelleme kísért A MU letámadása kellően agresz- szív, így a labdabirtoklásuk is ma­gas, az ellenfelek többnyire véde­kezni kényszerülnek, ám sokszor pont ezt tudják kihasználni, mivel kontrákból igenaak verhetőek a vörösök A magas labdabirtoklási mutató az, ami elsősorban stabillá teszi a Manchester United védeke­zését, hiszen az ellenfelek labda hi­ányában nem tudnak támadásokat vezetni, ám arányaiban nézve még így is túl sokszor tudnak az ellenfe­lek helyzetbe kerülni. A aapat egyik legnagyobb problé­mája az, hogy a rendszer fontosabb, mint a rendszert kitöltő egyének. Tehát Van Gaal nem igazítja a rendszerét a aapat játékosaihoz, hanem ehhez a rendszerhez próbált meg játékosokat igazolni. A szélsők nagyon kevés alkalommal tudnak egy az egyben támadni a szélső­hátvédek ellen, Rooney egyszerűen súlytalan a rendszerben, a közép­pályások nem tudják megfelelően diktálni a játék ritmusát, a támadá­sokba belépő középhátvédek pedig sokszor aak céltalanul indítanak a támadók irányába. Szokás mondani, hogy jó pap hol­tig tanul, és ez az edzői szakmára is fokozottan érvényes. Van Gaal nem hajlandó a már évtizedek óta kialakított rendszerén változtatni, és leginkább ez okozza a vesztét Machesterben. Az a futball, ami évekkel ezelőtt még működött, a mai futballban már egyszerűen nem eredményes. A jövőre nézve radiká­lis változás nem várható a játékstílus­ban, Van Gaal nem az az edző, aki pár rossz eredmény hatására változ­tatni fog aapata stílusán, ám jövője erősen kérdéses Manchesterben. Van Gaal pályafutása némiképp emlékeztet egy honfitársa, Guus Hiddink tündöklésére és bukására. Hiddink vezetésével 2002-ben Dél- Korea az ország történelmének leg­jobb fociját mutatta be, 2006-ban így tett Ausztrália, 2008-ban pedig az Európa-bajnokság talán legizgal­masabb fociját mutató Oroszor­szág. Igaz, később aztán Hiddink nem tudta kijuttatni az oroszokat a 2010-es vb-re, sem pedig a törökö­ket a 2012-es Európa-bajnokságra, vagyis túl a hatvanon a mater el­veszített valamit a személyiségéből vagy a szakmai tudásából. Ez akár Louis van Gaallal kapaolatban is igaz lehet. Beregi István LOUIS VAN GAAL ■ Született: 1951. augusztus 8., Amszterdam ■ Iskolái: Amszterdami Testnevelési Akadémia 1968-73 ■ Labdarúgáson kívüli karrierje: Testnevelő tanár a Don Bosco Szakközépiskolában, Amszterdamban 1977-88 között Játékospályafutása: • RKSV De Meer-Amsterdam, első csapat, 1969-71 • Ajax, tartalékcsapat, 1971-73 • FC Antwerp, 1973-77 ■ Telstar-Velsen, 1977-78 ; Sparta-Rotterdam, 1978-86 • AZ Alkmaar, 1986-87 Edzői pályafutása: • AZ Alkmaar, 1986-88, másodedző • Ajax, 1988-91, másodedző • Ajax, 1991-97, vezetőedző • Barcelona, 1997-2000, vezetőedző « Holland válogatott, 2000-02, szövetségi kapitány • Barcelona, 2002-03, vezetőedző • Ajax, 2003-04, technikai Igazgató • AZ Alkmaar, 200S-09, vezetőedző • Bayem, 2009-11 vezetőedző • Holland válogatott, 2012-14, szövetségi kapitány • Manchester Utd, 2014-, menedzser Edzői sikerei: • Ajax Bajnokok ügája-győztes 1994-95 Bajnokok Lígája-döntös 1995-96 UEFA-kupa-győztss 1991-92 Interkontinentális Kupa-győztes 1996 UEFA Szuperkupa-győztes 19% _______ H olland bajnok 1993-94, 1994-95,1995-% Holland Kupa-győztes 1992-93 Holland Szuperkupa-győztes 1994,1995 • Barcelona UEFA Szuperkupa-győztes 1997 Spanyol bajnok 1997-98,1998-99 Spanyol Kupa-győztes 1997-98 • AZ Alkmaar Holland bajnok 2008-09 Bayem München Bajnokok Ligája döntős 2009-10 Német bajnok 2009-10 Német Kupa-győztes 2009-10 Különleges kitüntetései: Lovag, Hollandia Orange-Nassau- rendjének kardos tagja, 1997 Rinus Michels-díj, 2006-07, 2008-09 Az év edzője Hollandiában, 2009

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom