Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-12 / 287. szám, szombat

KÜLDJÉK BE A „LUSTA RABSZOLGA" REJTVÉNY ÉS/VAGY A „TALÁLJA KI, KIRŐL VAN SZÓ!" JÁTÉK MEGFEJTÉSÉT! www.ujszo.com REJTVÉNYSZIGET 13 < QĹ N (/) in ILI cc ILI N in 14 ■ 1 30 A hálózatba írandó megfej­téseket 12 szimmetrikusan elhelyezkedő fekete négyzet választja el egymástól. Az ábrához tartozó meghatá­rozásokat az eredeti számozás szerint közöljük, de nem választottuk szét őket irányon­ként. Ahol egy számtól mindkét irányba indul megfejtés, ott véletlenszerű sorrendben adjuk a definíciókat. Segítségül két számot és két fekete négy­zetet előre megadtunk. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Istenfélés - délkeletről fúvó, olykor viharos erejű szél az Al- Dunán. 2. Illatos, fehér virágú növény. 3. Vagonbelső! 4. Meg­történt dolog. 5. Szaklap, röv. 6. Nehézkesen olvasó. 7. Fatuskó feszítése. 8. Becstelen, aljas. 9. ÉVFORDULÓ Az USA Nap-kutató műholdcsa­ládja. 10. Kelet-Ázsiában honos szarvasfaj. 11. Indul a staféta! 12. Rátalál - kerékpárral eleső. 13. Fájd jelzője lehet. 14. Segít a ta­nulásban. 15. Annál lejjebbre. 16. Juhhodály. 17. Eszméletét vesz­tő - étkezés délben. 18. Szóban megnyilatkozó. 19. Ádám, becéz­ve. 20. Szénarakományt rögzít. 21. Vidám ének hangja. 22. Mun­kát elkezdő - Niamey lakosa. 23. Kieszel. 24. Kerek pékáru - egy­kori katonaétel; kétszersült. 25. A búza népies neve. 26. Pap hirdeti. 27. Ugrásfajta a műkorcsolyázás­ban - Thury Zoltán színműve. 28. A házba taszító. 29. Mosószer­márka. 30. A vanádium és a kén vegyjele. 31. Ókori sémi nép a Közel-Keleten. 32. Trikó, dressz - máltai és német autók jelzése. 33. A házból az udvarra osonó. A nőnevelés legnagyobb legendája A 19. századig a nők csak olyan leányne­velő intézetet láto­gattak, amelyek elsősorban az anya- és háziasszony szerep­re készítette fel őket, ennek megfelelően érettségi vizs­gát sem tettek. A rendszer tulajdonképpen jól mű­ködött, hiszen a korabeli nők aránylag széles körű ismereteket, tudást és tapasztalatot szereztek mindazokról a dolgok­ról, amelyekre nemcsak ■ | egy háztartás, hanem £ ¥ akár családi gazdaság, birtok vezetéséhez, a tár­sasági életben való sikeres helytálláshoz is szükségük volt. A rendszer fő hátránya akkor mutatkozott meg, ami­kor nyilvános, rendes felsőfokú intézményekben szerettek volna továbbtanulni: érettségi vizsga hiányában ezt nem tehették meg. A visszásság áthidalására születtek aztán az olyan megoldások, mint amit az asszonyok előtt kapuit elsőként megnyitó zürichi egye­tem vezetett be: nem volt feltéte­le a tanulmányok folytatásának a matúra, csak az államvizsga előtt kellett az érettségi bizonyítványt felmutatni, ennek megfelelően az érintett hölgyek - egyetemi tanul­mányaikkal párhuzamosan - vala­melyik fiúgimnáziumban tették le a megfelelő felkészültségüket iga­zoló záróvizsgát. Természetesen a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy ez csak átmeneti megoldás lehet, egy idő után meg kell szervezni a leánygimnáziumokat is. A kor közhangulata ugyanis egy ideig nem tette lehetővé a koedu­kált tanintézmények felállítását. Tehát min­ik dent az alapoknál kellett kezdeni. Magyarorszá- ; gon ennek a munkának az oroszlánrészét Beniczky Hermin vállalta magára, akit az utókor - érdekes mó­don - csupán asszonynevén, Veres Pálnéként ismer. Hogy mi a különös ebben? Amíg nem je­lent meg az emancipáció fogalma a köztudatban és nem egyenjogú- sították a szebbik nem képviselő­it, teljesen természetes volt, hogy lánykori nevükön ismerik őket. Nem akármilyen paradoxon, hogy épp ekkor kezdett elterjedni az a divat, hogy férjük nevét veszik fel. Beniczky Hermin 200 évvel ez­előtt, 1815. december 13-án a Veszprém megyei Lázin született az egyik legrégebbi felső-magyar­országi - beniczei és micsinyei - nemesi család sarjaként. Mivel szüleit korán elvesztette, nem ka­pott megfelelő oktatást. Viszont az égvilágon minden érdekelte, így saját magát képezve sajátí­totta el a földrajz, történelem, politika, irodalom és kultúra legfontosabb ismereteit. Huszon­négy évesen férjhez ment Nógrád megye főjegyzőjéhez, Veres Pál­hoz. Csaknem másfél évtizeden át a családjának szentelte idejét, nagy gonddal nevelve egyeden lányukat. Mivel nem talált meg­felelő nevelési kézikönyvet, ta­nulmányozni kezdte Rousseau és Pestalozzi nevelési elveit, ezek hatására saját pedagógiai mód­szertant dolgozott ld, amelyben már kifejti, hogy a lányoknak a fiúkkal azonos képzésben kellene részesülniük. Európa-szerte nagy visszhangot váltott ki, amikor 1864-ben a zü­richi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt. Minden bizonnyal ez a bátor lépés is befolyásolta Veres Pálnét abban, hogy hamarosan megjelentette a Hon című lapban Felhívás a nők érdekében című vi­tairatát. Ennek az írásnak a hatá­sára és a szerző javaslatára összeült 1867 májusában az a legkiválóbb 22 magyar asszony, akik célul tűzték ki az egyenjogúsítás meg­valósítását. Az így kialakult elő­készítő bizottság 1868. március 23-án megalakította az Országos Nőképző Egyesületet, amelynek fő céljául a lányok, nők tanulá­sának segítését jelölték meg. Kö­zépiskolát kellett alapítani, amire a következő évben sor is került: 1869. október 17-én nyílt meg egy osztállyal, 12 tanulóval az Országos Nőképző Egyesület tan- intézménye, amelynek igazgatását Petőfi Sándor sógora, Gyulai Pál vállalta el. Ebből az intézményből fejlődött ki a nagyhírű Veres Pál- né Leánygimnázium. Beniczky Hermin több évtizedes eredményes munka után, 74 éves korában az iskola patronálásától visszavonult, bár ezt követően is élénk figyelemmel kísérte mű­ködését. Nyolcvanéves korában, 1895. szeptember 28-án hunyt el Váchartyánban. Tevékenysége legfontosabb terüle­te az első magyar lánygimnázium megszervezése és a nőnevelés forra­dalmasítása volt. Pedagógiai elveit viszont bokros teendői mellett is volt ideje közzétenni: 1868-ban jelentette meg Pesten a Nézetek a női ügy érdekében című tanulmá­nyát, 1895-ben Budapesten a Ta­pasztalati lélektan felnőttek számá­ra című művét. Halála után három héttel I. Ferenc József császár és fe­lesége, Sissi névnapi ajándékaként 1895. október 19-én, Erzsébet napján aláírta az egyetemek kapuit a nők előtt megnyitó rendeletét. Sajnos ekkor még nem minden karra jelentkezhettek a gyengébb nem képviselői, viszont tény, hogy 1896 őszén elindult az a folyamat, amely lehetővé tette a magyar nők számára a legfelső képesítés meg­szerzését, valóra váltva ezzel Veres Pálné álmát. Ozogány Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom