Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-08 / 283. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015. december8. KULTÚRA 113 Séta meghasadt tájakon Január 31-ig látható Nagy Zoltán gyűjteményes kiállítása a komáromi Limes Galériában TALLÓSIBÉLA Komárom. A Limes Galériában 2016. január 31-ig látható Nagy Zoltán kiállítása, melyet a festő- ás grafikusművész eddigi életművéből válogatott Farkas Veronika művészettörténész. A tárlaton mintegy százhúsz festmény - akril-ás olajkáp - mutatja be Nagy Zoltán munkásságát. A technikai megoldásaikban sokrétű színes vásznakat a művész kiterjedt grafikai művészetéből válogatott gazdag összeállítás egészíti ki. „Ha végignézik a tárlatot, láthatják, ez a képzőművészeti anyag tanúságtétel” - mondta a péntek esti megnyitón Farkas Veronika. Valóban így van. Nagy Zoltán munkásságának minden egyes eleme - valósághűséggel, formákkal és színekkel visszaadott, átélt-megélt igazával - hiteles vallomás. Képről képre haladva, meg-megmerülve az egyes művek mélységében, hol csiszolt költészetet, hol kitárulkozó i Nagy Zoltán: Imaginárius kép, 2013, akril, karton (Fotók: Nagy Zoltán archívuma) epikát, hol ordító drámát tudunk felfedezni az adott és követhető valóságot feltáró beszédes, vizuális tartalmakban. Bár Nagy Zoltán festészete a klasszikus, helyzetmegjelenítő, elbeszélő-előadó festészetben gyökerezik, egyben annak nagyon erős folytatása, nem realisztikus tükörképfolyama a valóságnak. Ennek a festészetnek (s ez a grafikákra is érvényes) az ereje az eredeti képteremtés, amelyet a meghökkentő, elragadó, szellemdús vizuális képzettársítások ötletes egymásra épülésével, egymáshoz fűzésével és társításával ér el az alkotó. A látvány asszociatív, továbbhul- lámzó, rezonáló tartalmakat hordoz - akár a megjelenített figurák drámai helyzetének sodra a kép tárgya, akár a portrék karakterének leíró kibontása, akár a meditativ terek imaginárius bejárása. Újabban meditativ terek is megjelennek Nagy Zoltán vásznain - ezek az élet megmentésének és a halál túlélésének lehetőségem eltöprengő, lecsendesedett vagy impulzív alkotások. Ide tartozik az egyik leghiggadtabb, az áthangolódás állapotára leginkább rákapcsolódó nonfiguratív festmény, a 2014-ben készült Meditáció a folyónál, mely a zöld színnek az árnyalatira való felbontásával tesz kísérletet a létezés változatai közötti átjárhatóság érzékelésére - a személyes megbékélés és a természet békéje ivódik egybe a színabsztrakció- ban. Remek példa az összeszedettség állapotához vezető gyakorlás vizuális kivetítésére az ösztönző erejű Háló című metafizikus kompozíció. A négy képtérből felépülő látványmezőben a viaskodásból a csendbe, az ellenállásból a megadásba, a feladásból a ragaszkodásba, az elveszített- nek az elengedésébe vezető lelki állapotok kerülnek egymás mellé. Az elme elcsendesítésének gyakorlása ragyogó portrékat is eredményez, mint a Sárga Krisztus vagy a Salome. Az előző olyan, mint a lélek vén tett számtalan sajátos kísérleten, majd megérkezik a legújabb, meditativ művekhez. A Limes Galériának és a kiállítás társszervezőjének, a Pozsonyi Magyar Intézetnek köszönhetően tehetünk most sétát ezen az úton, amelyet nevezzünk meghasadt tájnak - a táj tünékenységét líraian bemutató Maghasadt táj című, 2008-ban, kombinált technikával készült remek festmény alapján. Nagy Zoltán ezt a „meghasadt tájat”, amelyben otthon van, felülnézetből - iróniával, szarkazmussal - szemléli és szemlélteti. Nagy Zoltán: Háló (Metafizikus kompozíció), 2014, akril, vászon elmosódó fátyolképe, amelyet az ecsetkezelés finom és a színezés hártyaszerű alkalmazásával ér el az alkotó. A Salome pedig egy gyöngyszem-arc: letisztult vonalfonattal, kontúrjaiban is eltűnőén kiemelt vonásokkal, minimális festői gesztusokkal megfogott éteri portré. A Nagy Zoltán eddigi munkásságát bemutató kiállítás művészeti középiskolásként alkotott portréjától indít, átvezet a Milánóban sikeresen szerepelt grafikáin, emlékezetes könyvillusztrációin, a festészet nyelAmikor Kárpátalja is visszatért RÖVIDEN A Szemle és a Zsemle bemutatója Pozsony. Idén utoljára tart irodalmi estet az Irodalmi Szemle Pozsonyban. December 10-én (csütörtökön) 18.30-tól a Pozsonyi Magyar Intézetben (Védcölöp utca 54.) a Keleti mesék című decemberi lapszámot mutatja be a szerkesztőség, benne közel- és közép-keleti irodalmakkal. Emellett bemutatják a Zsemle című prózaantológiát is, amely az Irodalmi Szemle Zsemle című online rovatában megjelent prózai írások gyűjteménye; szerzői: Balázs Imre József, Barlog Károly, Bartók Imre, Bencsik Orsolya, Czinki Ferenc, Csanda Máté, Csema-Szabó András, Csillag Lajos, Forgács Miklós, György Norbert, Hizsnyai András, Kru- sovszky Dénes, Szécsi Noémi, Veres István, Vida Gergely. A bemutatón közreműködik Czinki Ferenc, Csanda Máté, Csillag Lajos, Hizsnyai András, Veres István. (ú) Adventi koncert Lovász Irénnel Pozsony. Magyarország pozsonyi nagykövetsége és a Pozsonyi Magyar Intézet adventi koncertre invitálja az érdeklődőket december 11-én (pénteken) 18 órakor a pozsony-óvárosi Ferences templomba (Ferencesek tere 2.). Lovász Irén Égi hang / Sacred voice című ünnepi műsora az égi és az emberi világ találkozásának ünnepi pillanata, és a szakrális népköltészet énekelt darabjaira épül. Elhangzanak továbbá Mária-himnuszok, zsoltárok, valamint középkori latin nyelvű gregorián és többszólamú énekek. Közreműködik: Stano Palúch (hegedű), Mi- zsei Zoltán (ének, orgona, pszaltérium, középkori hárfa, udu) és Ágoston Béla (duda, furulya, kaval, saxofon, fujara). A jótékonysági estként szervezett koncert után önkéntes adományt lehet felajánlani a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő családokat támogató Carissimi Nonprofit Alap javára. (ú) Egy évvel ezelőtt jelent meg a budapesti Jaffa Kiadónál Simon Attila hiánypótló munkája, a Magyar idők a Felvidéken 1938-1945, a napokban pedig napvilágot látott a „társkötet" is, A magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja, Fedinec Csilla történész tollából. A Kárpátalja 1918-tól napjainkig tartó történelmével két évtizede foglalkozó szerző kismonográfiája a két világháború között Csehszlovákiához tartozott, majd részben az első bécsi döntés értelmében (a mai Szlovákia déli sávjával együtt) Magyarországhoz visszacsatolt,' részben pedig a magyar honvédség által 1939 márciusában elfoglalt régió 1938 és 1944 közötti történelmét dolgozza fel. Fedinec Csilla számos téveszmével, illúzióval számol le kötetében. Egyebek mellett leszögezi, hogy a két világháború között a magyarországi közvéleményben tévesen a „magyar Kárpátalja” képe élt, holott a valóságban a terület etnikailag és nyelvileg is igen sokszínű volt. Az 1941-es magyar népszámlálás adatai szerint a lakosság mintegy 27%-a vallotta magát magyarnak, szemben az 58% ruszinnal/ukránnal. Kitér arra is, hogy nem fogadta egyöntetű lelkesedés a két évtized után visszatérő magyar fennhatóságot. A magyar kormány elsősorban a magyaroknak akart kedvezni, és a korabeli közvélekedés szerint a kisebbségből többségbe került magyarságnak elemi igénye volt az idegen uralom alatt eltöltött évtizedek sérelmei miatti kárpótlás, valamint az elveszített gazdasági, kulturális és közigazgatási pozíciók visszaszerzése. A visszacsatolás után ugyanakkor nagy számban érkeztek a trianoni országterületről „ejtőernyősök” vagy „anyások” a helyi hivatalokba. Emellett csak azok tarthatták meg a közigazgatásban betöltött állásukat - legyen szó bár magas rangú hivatalnokról vagy egyszerű útkaparóról -, akiket az erre illetékes bizottságok a magyar nemzethez megfelelő mértékben lojálisnak ítéltek. Hasonló kritériumok alapján döntöttek arról, ki kaphatott nyugdíjat, iparengedélyt vagy szociális támogatást - hangsúlyozza Fedinec Csilla, hozzáfűzve, hogy a lakosság kénytelen volt életszínvonalromlást elkönyvelni a csehszlovák időkhöz képest. Általában a ruszin nyelv második államnyelvvé tételét szokták megnevezni a, magyar időszak legnagyobb jótéteményeként a régióra nézve - mutat rá az MTA Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársaként kutató történész. Kárpátalja autonómiája azonban a magyar kormány határozott ígérete ellenére sosem emelkedett törvényerőre, nem csupán a háborús viszonyok, hanem a magyar belpolitika ellenállása miatt sem. Külön fejezet foglalkozik a könyvben a régió zsidóságának tragikus sorsával, valamint a Rongyos Gárda kárpátaljai diverzáns akcióival, amellyel a magyar vezetés egy önálló katonai beavatkozás szükségességét akarta kierőszakolni. Fedinec Csilla kitér arra is, hogy a mindenkori politika jelentősen befolyásolja, mit jelent a régióban élők számára kárpátaljainak lenni. Mint fogalmazott, előbb volt a politika, csak aztán a kárpátalj aiság, ugyanis az 1918 után hatalmi okokból többször is megváltoztatott határok sosem igazodtak az ott élők etnikai, néprajzi, kulturális, nyelvi vagy más szempontjaihoz. (MTI, ú) A kritikusok is díjazták a Saul fiát Los Angeles. Nemes Jeles László Saul fia című alkotása kapja a legjobb külföldi film díját a Los Angeles-i F ilmkritiku- sok Szövetségétől, amely vasárnap hozta nyilvánosságra szavazásának eredményét. A legjobb színész kategóriában Röhrig Géza, a film főszereplője lett a szavazás második helyezettje (a Steve Jobs-filmbenját- szó Michael Fassbender előzte meg). Nemes Jeles első játékfilmje májusban a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a nagydíjat három további rangos elismeréssel együtt. A Saul fia Magyarország hivatalos Oscar- nevezése a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A rangos amerikai sajtóorgánumoknak író 57 kritikust tömörítő szervezet a Spotlight című produkciót szavazta meg az év legjobb filmjének. (MTI)
