Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-08 / 283. szám, kedd
Rafa Benitez: ketyeg az óra 2015. december 8., kedd, XI. évfolyam, 46. szám A jövő futballja: negyven csapat a vb-n: A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottsága múlt csütörtökön tárgyalta azt a javaslatot, amely a mostani 32-ről 40-re emelné a világbajnokságon szereplő csapatok számát. A testület egyelőre leszavazta az ötletet. Wolfgang Niersbach, a végrehajtó bizottság német tagja azt közölte, hogy a javaslatot elsősorban az ázsiai és afrikai vb-tagok támogatták, de most visszaküldték további elemzésre. A mostani lebonyolítás 1998 óta van érvényben, a franciaországi volt az első torna, amelyen az addigi 24 helyett 32 válogatott vett részt. Ha a jelenlegi javaslatból a későbbiekben valóság lesz, akkor négy- helyett ötcsapatos csoportok lennének a 2026-os világbajnokságon, és ez nagyjából egy héttel meghosszabbítaná az általában egy hónapig tartó tornát. A létszámemelést ellenzők szerint a 40 csapatos világbajnokság esetén nagyon felhígulna a színvonal, de látva, hogy az Eb-t is 16-ról 24 csapatosra bővítették, nem kizárt, hogy a vébét érintő javaslatot is sikerül keresztülvinni. Az európai labdarúgóklubokat tömörítő szervezet (EGA) ellenzi, hogy 2026-tól negyven válogatott szerepeljen a világbajnokságon. Közleménye szerint az ECA többek között azért bírálja a FIFA- tervezetét, mert azt nem egyeztette vele, így a csapatok véleményét figyelmen kívül hagyta, pedig az ECA 220 klubot képvisel. Karl- Heinz Rummenigge, a Bayern München elnöke, egyben az ECA vezetője szerint mindez bizonyíték arra, hogy a FIFA a korrupciós válság miatti reformfolyamatok lezajlása után sem fog megfelelően működni. * * * „Ide figyelj, Georgie! Gondolj a jövődve, gondolj arra, mi lesz itt, ha a futball istenigazából meghódítja a világot. Gondolj arra, hogy Afrikában minden kisgyerek focizni akar majd, hogy Amerikában is rajongani fognak a játékért. Gondolj Kínára, Japánra, Indiára, a Távol-Keletre. Emberek milliárdjaihoz fog még eljutni a föd, és ők Kalkuttától Pekin- gig New Yorktól Melboume-ig téged néznek majd a TV-ben. ” Ken Stanley játékosügynök George Bestnek az 1960-as években Az elmúlt harminc évben a sport fejlődött a leggyorsabb tempóban a szórakoztatóipar szegmensei közül, és a labdarúgás még a sportok közül is kiemelkedett. A robbanás hátterében elsősorban a TV-közvetítések állnak. Amikor az angol labdarúgó-bajnokság közvetítési jogát először értékesítették csomagban, a vevő 2,5 millió fontot fizetett egy évre. Az 1990-es években azonban a kábelszolgáltatók paradicsoma elérte Európát is, és az olyan médiamogulok, mint Rupert Murdoch vagy Silvio Berlusconi bevezették a tematikus sportcsatornákat is, sőt már ekkor akadtak olyanok, melyek kizárólag focit közvetítettek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még a legnépszerűbb szappanoperák - melyek pedig évtizedekig egész nemzeteket ültettek a képernyők elé - sem vehetik fel a versenyt a labdarúgás népszerűségével. A klubok hamarosan de facto a televíziós tartalmak producerei lettek, ami átírta az egész iparág szabályait, hiszen ha valami vagy valaki hétről hétre képernyőre kerül, annak jól kell kinéznie. A lepusztult stadionokra és a hőbörgő huligánokra többé senki sem volt kíváncsi; az 1990-es években a közvetítési jogok árának emelkedésével párhuzamosan indultak be Angliában a nagy stadionrekonstrukciós programok is. A biztonsági rendszerek korszerűsödése véget vetett a huligánok rendbontásainak is Nyugat-Európában. Ami a futball globális növekedését illeti, Stanley jóslata csak a 21. században kezdett igazán valósággá válni - elsősorban az angol Premier League jár az élen a márka kiterjesztésében. Kevin Alavy, a Futures Sport + Entertainment ügyvezető igazgatója állítja: a PL sikere elsősorban azon múlt, hogy ők kínáltak először topfutballt ingyenesen a távol-keleti piacoknak, Kelet-Eu- rópának vagy Oroszországnak. Néhány évvel ezelőtt Indonéziában szinte ismereden volt a futball, de az ingyenes TV- közvetítéNémetország még 31 ellenféllel szemben nyerte meg a világbajnokságot, de vajon tartható ez a létszám? seknek köszönhetően egyre többen kezdték követni a bajnokságot. ,A 250 milliós Indonézia a TV-társa- ságok elsődleges célpontjává vált. Először beetettek az ingyenes csomagokkal, aztán mikor mindenki rákapott a Premier League ízére, akkor bedobták a nem annyira ingyenes TV-csomagokat” - magyarázza Alavy. Ezekkel a módszerekkel a labdarúgás a világ minden országába eljutott, és ez a legnagyobb különbség a húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. „Ez azonban még nem minden - állítja Alavy. - A futball még csak az áttörés küszöbén áll a világ legnépesebb országainak körében. Kína, India, az Egyesült Államok és Indonézia alkotja a világ lakosságának 45 százalékát. Kínában és Indiában az emberek alig tíz százalékát érdekli a labdarúgás - egyelőre. Amíg a Premier League 3 tent bevételhez jut minden egyes kínai néző után, addig 56 dollárt kaszálnak Szingapúrban per fő. Mindenki kiszámolhatja, micsoda mozgástér előtt áll még a liga. Aztán ott van még Japán, Kanada vagy Ausztrália, ahol a futball szintén gyorsan fejlődik. Hogy a ki nem használt potenciált még jobban érzékelni tudjuk, ahhoz tudnunk kell: a Premier League még mindig több bevételhez jut a hazai piacon értékesített TV-jogok után (4,8 milliárd dollár a 2013-2016- os időszakra), mint az összes külföldön értékesített jog után együttvéve (4 milliárd dollár).” Ezek az egyenlőtlenségek azonban nem sokáig maradnak majd így: Európa jócskán meg fogja csapolni a távol-keleti vagy a tengerentúli piacokat. Az sem zárható ki, hogy a Bajnokok Ligája küzdelmeibe bekapcsolódnak majd az Egyesült Államok, Kína vagy Japán bajno2011-ben Japán az Egyesült Államokat verte a vb-döntőben kai is, a sorozat nézettsége pedig az egekbe emelkedik. A pesszimisták persze azzal érvelnek, hogy nagy különbség van néző és fizető néző között, vagyis hogy magát a sportot népszerűsíteni könnyű, de ez önmagában még nem garantálja az újabb és újabb bevételeket. Ha az emberek a világon mindenhol torrenteznek, akkor miért pont az Arsenal-Chelsea-t ne töltenék le? A PwC 2014-es, Kitekintés a sportvilág piacára című jelentése azt mutatja, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a TV-nézők a világon mindenhol hajlandóak áldozni arra, hogy élőben követhessék kedvenc eseményeiket. A labdarúgás elterjedését az is elősegíti, hogy a nézőknek már egyáltalán nincs szükségük TV-ké- szülékre, sőt több platform közül is választhatnak: nézhetik a meccseket a telefonjukon, tableten vagy Xboxon is, és mindezt megtehetik a metrón, a kávézóban vagy az irodájukban. A fiatal generációk már most is használnak valamilyen second screen (másodlagos képernyő) alkalmazást, amelyen a meccsek közben beszélgethetnek a barátaikkal, vagy követhetik az érdekes statisztikákat. A technika fejlődése csak még élvezhetőbbé teszi majd a meccseket; nincs messze az a nap, amikor hologramok szaladgálnak majd a nappalinkban. Az 1990-es évek végén a futball egyik nagy kliséje, sokat hangoztatott mondása az volt, hogy egy afrikai ország „hamarosan” megnyeri majd a világbajnokságot. Ezt az elméletet olyan nagyságok is hangoztatták, mint Pelé vagy Walter Winterbottom, az 1950-es évek kiemelkedő angol menedzsere. Végül semmi sem lett belőle, elsősorban (Fotók: képarchívum) azért, mert bár Afrika népessége növekszik, gazdaságilag nem tud olyan potenciált felmutatni, amivel képes lenne importálni a futball legfelső szintjét. A nyerő választás manapság inkább Japán, Kína vagy az Egyesült Államok lehet: a világ három vezető gazdasági hatalma, amely megengedheti magának a tudásimportot, edzőket és játékosokat, miközben megfelelő életkörülményeket is biztosítani tud a számukra. Nézzük meg például, milyen messzire jutott az Egyesült Államok válogatottja az elmúlt hatvan évben. Az USA, Japán és Kína fejlődése folytatódni fog a jövőben is. A dél-afrikai világbajnokságon Japán és az Egyesült Államok is bejutott a legjobb 16 közé - az utóbbi válogatott ráadásul pechesen esett ki. Az MLS gyors ütemben fejlődik, és az amerikaiaknak van a legtöbb fiatal igazolt labdarúgójuk. Japán szeretne újra vb-t rendezni, Kína is nagyüzemben tör előre a sport területén, a pekingi olimpián meg is nyerték a nemzetek éremtáblázatát. Ezek az országok ráadásul egyre jelentősebb szerepet töltenek be a női futball mezőnyében is, a 2011- es világbajnoki döntőben például Japán éppen az Egyesült Államokat győzte le. A sikereik konzerválódása is várható, hiszen a női labdarúgásnak nincsen évszázados történelme, így a győzelmekről nagyjából a gazdasági potenciál és a népesség dönt az országok között. A nagy európai fütballnemzeteknek biztosan nem érdeke a negyvencsapatos világbajnokság, mindenki másnak viszont igen, így aztán nem is maradhat sok kétség afelől, hogyan is alakul majd a kérdés sorsa. Hegedűs Henrik
