Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-14 / 264. szám, szombat
114_ INTERJÚ/ÉVFORDULÓ PRESSZÓ ■ 2015. NOVEMBER 14. www.ujszo.com Egyszerre vagyok görög és magyar is Csodálatos személyiségével, hangjával, temperamentumával esténként elkápráztatja a Budapesti Operettszínház közönségét. A nézők tudják, hogy görög neve ellenére Papadimitriu Athina magyar. Vagy mégsem? Erre a kérdésre is választ kaptunk a művésznővel folytatott beszélgetésünk során. N em okozott a neve semmiféle nehézséget a pályafutása során? Nem kérték, hogy magyarosítsa? De, igen! Negyven éve lesz jövőre, hogy elvégeztem a Színművészeti Főiskolát. Ottani tanárom, Simon Zsuzsa valóban rá akart venni arra, hogy változtassam meg a nevem, mert szerinte ezzel a névvel nem lehetek magyar színésznő. Megígértem, hogy megpróbálok valamit, de a magyarosítás szóba sem jöhetett. Kicsit lerövidítettem a nevemet, de két nap múlva teljesen felháborodtam magamon. Hogy tehetek ilyet?! A szüleimtől kaptam a nevemet, én pedig egyszerűen eldobom? Volt olyan választás, hogy Dimitriu, de az román név, volt Dimi Athina, volt Papasz, meg még mindenféle. Ám rájöttem, (Fotokredit: rtlklub.sajtoklub.tv/Barsony Bence) nincs jogom megváltoztatni a nevemet. Ügy gondoltam, ha valaki meg akar jegyezni, az a szokadan nevemet is megjegyzi. Hogyan került családja annak idején Magyarországra? Közvedenül a második világháború után Görögországban polgárháború tört ki, és nagyon sok baloldali embernek el kellett menekülnie. Az én szüleim azonban - talán meglepő - nem Görögországból jöttek, sőt nem is éltek ott sosem. Ok az egyiptomi Alexandriában születtek. Az édesapám a második világháborúban az angol hadseregben szolgált, és belekeveredett egy baloldali mozgalomba. Franciaországból irányították az akkori eseményeket. Apukámat sok más göröggel együtt Magyarországra küldték, hogy az ideérkező görög gyerekeket fogadják, mentsék. Akkor a férfiak még partizánként harcoltak a hegyekben, a nők pedig őket látták el. Az édesapám mindig azt mondta nekem: sose felejtsem el azt az országot, népet, amely befogadott minket, de azt se felejtsem el, honnan jött a családom. A szüleim görögül szóltak hozzám, görög ételeket főztek, és így lényegében görög környezetben nőttem fel. Görögnek és magyarnak j egyaránt ŕ # érzem ma- , gam. Én is f és testvérem is már Budapesten születtünk, de már húsz éve vidéken élek. Régen persze más volt Budapest, ma már egy teljesen élheteden város. Milyen a vidéki élet? Nagyon jól érzem magam falun a magyar környezetben. De görög Jubileumi hagyományteremtés B ensőséges ünepségre került sor november 5-én az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Lágymányosi campusán: a Természettudományi Kar épületeit körbeölelő parkban a 90. életévét ünneplő, nagymácsédi származású geológus, Kubovics Imre ültetett emlékfát, amely első abban a sorban, amelyet a világhírű intézmény komoly tudományos eredményeket elért jubilánsainak biztosít a jövőben. A családias hangulatú aktust az egyetem Ortvay Rudolf termében megtartott méltató ünnepsége követte. Harangi Szabolcs, az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszékének vezetője külön kiemelte, hogy Kubovics Imre a kőben rejtőző titkokat tárta fel, s kutatásainak eredményeit tartalmazó Földövek kőzettana és Kőzetmikroszkópia című művei a szakma legkiválóbb teljesítményei közé tartoznak. Külön méltatta az ünnepelt pedagógiai tevékenységét: korábban a Természerttudományi Kar dékánja is volt, a rendszerváltás után, az Antall-kormányban pedig felsőoktatási helyettes államtitkárként oroszlánrészt vállalt az oktatás korszerűsítésében. A Mátyusfold szülötte: Nagymácsé- don látta meg a napvilágot 1925. november 5-én. Hatan voltak testvérek: öt fiú és egy lány. Tanulmányait 1949 és 1953 között a Pázmány Péter Egyetem - amelyet 1950-ben a legnagyobb magyar fizikusról, Eötvös Lorándról neveztek el - geológus szakán végezte. Az 1960-as évek második felétől a kísérleti magmás kőzettan területén fejtette ki tevékenységét az ELTE Természettudományi Karán létrehozott petrurgiai laboratóriumban. Az olvadékszerkezettel foglalkozó kutatásaival nyerte el a földtudományok doktora fokozatot. Az 1980-as évektől a magmás kőzetek kőzettani-geokémiai vizsgálatával foglalkozott. Kutatási eredményei hozzájárultak a Kárpát-medence magmás fejlődésének pontosabb megértéséhez. Élete egyik nagy élményének tekinti, hogy sikerült elérnie, hogy a közoktatási minisztérium szerződést kössön Houstonnal a holdkőzetek vizsgálatáról, amelynek keretében Kubovics Imrének is volt lehetősége kimenni az űrkutatás texasi Mekkájába, hogy két sorozat holdkőzetet feldolgozzon. 1983-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát és az Eötvös Emlékérem arany fokozatát, ezt követte az ELTE Pro Universitate emlékérem, a Felsőoktatási Emlékplakett, a Szent-Györgyi Albert-díj, az Apáczai Csere János Emlékérem arany fokozata, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, az Eötvös József-koszorú, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktori és professzori kinevezése. Valóban impozáns lista. Viszont Kubovics professzor külön kiemeli, rendkívül büszke arra, hogy 80. születésnapja alkalmából, 2005-ben szülőfaluja díszpolgárrá avatta. Az óvatlan megfigyelő azt gondolhatná, hogy immár 90 évesen kertecskéjét gondozgatja, macskáját vagy kutyáját ajnározza. Elég csak találkozni vele, megérezni férfias kézfogását, megtapasztalni bámulatra méltó testi és szellemi frissességét, hogy megértse az ember: naponta bejár a munkahelyére, ahol kutatócsoportot vezet, melynek újabb és újabb feladatokat ad, tekintve, hogy van még számára feladat e földtekén. Hogy mi élteti? Szakmájának szeretete, tisztelete, az emberben rejlő örök kíváncsiság és a hűség. Hűség a tudományhoz, őseihez, az övéihez. Saját szavaival: ,A magyarságnak sok évszázados hagyományai vannak. Elvész, gyö- kértelenné válik, aki elhagyja a hagyományait. A nemzeti öntudatnak éltető ereje van.” Mivel van még elég feladat a számára, a jövőben is várható, hogy beszámol kutatásainak legújabb eredményeiről. Ozogány Ernő Elvész, gyökértelenné válik, aki elhagyja a hagyományait. A nemzeti öntudatnak éltető ereje van. ételeket főzök. Voltak kecskéim is, kecskesajtot szintén készítettem. Régen az iskolában gyakorlati foglalkozásokon tananyag volt a háztartás és a konyha, de ott ez nem érdekelt. Aztán egyszer csak hatalmasat fordult velem a világ. Azóta kötök, varrók, legújabb dilim pedig az, hogy csomózott kötőfékeket készítek lovaknak. Nem keresek ezekkel semmit, mert nem eladásra csinálom, hanem elajándékozom a barátaimnak. w ... ha valaki meg akar jegyezni, az a szokatlan nevemet is megjegyzi. Miért választotta a színészi pályát? Negyedikes gimnazista koromig eszembe sem jutott. Édesapám Keleti Márton idején a rendezői szakot végezte el a színművészetin. Apám talán felfedezett bennem valamit, mert zongoráztatott, balettre járatott, és mindig azt ismételgette, hogy színésznek kellene lennem. Ugyanakkor bennem szörnyű sebeket hagyott az, amikor tizennégy évesen az iskolából kivett a filmgyár, és elvitt néhány napra statisztának. Nagyon megalázva éreztem magam, ugyanis csúnyán bántak a statisztákkal. Üvöltöttek velünk, lökdöstek, ta- szigáltak... Érdekelt a pszichológia és a kémia. Az érettségi előtt azonban megnéztem egy amatőr színházi előadást, ami nagyon megtetszett. Arra gondoltam, milyen jó lenne ehhez a csapathoz tartozni. Az előadás utáni közönségtalálkozón felfigyelt rám a főszereplő srác és a rendező, majd megkérdezték, akarnék-e velük játszani. Az örömtől majd kiugrottam a bőrömből. Egy évig jártam hozzájuk, onnantól kezdve pedig egyértelmű volt, hogy színésznő leszek. Elsőre felvettek a főiskolára. Mennyire volt hatással színpadi szerepeire a görög származása? Sokat számított. A főiskolán is eljátszottam az Elektrát, Antigonéval felvételiztem, görög dalokat kellett énekelni, és rengeteg cigány szerepem is volt. Az Elektrával kapcsolatosan pedig egy hatalmas meglepetés is ért. Színpadra került a Magyar Elektra, és a szerepek kiosztásánál mindenki biztosra vette, hogy én kapom a főszerepet. De nem így lett! Nagyon jó fej volt a rendező, a szerepek kiosztását követően odajött hozzám, és elmondta, hogy ez a Magyar Elektra, ezért én mint görög nem játszhatom a főszerepet. Igaza volt, meggyőzött. Hatalmas élmény lehetett a pályafutásában, hogy Görögországban is felléphetett. Valóban, nagyon érdekes volt. Egyszer meghívtak egy nyári színházi szezonra. Ha jól emlékszem, tíz előadást tartottunk. Nagyon izgultam, egy népszínműben szerepeltem, olyasmi volt ez, mint nálunk a János vitéz. Én voltam az ottani Iluska. Az első előadásunk az Olümposz alatt egy faluban volt, soha nem fogom elfelejteni azt a légkört. A nézők a hegy oldalában ültek ugyanolyan parasztruhában, mint amilyen rajtam volt. Én persze jelmezbe öltöztem, de ők ezt viselik, az életükhöz tartozik. Alig tudtam megszólalni, annyira elér- zékenyültem. Amikor a kilencedik, tizedik előadást tartottuk Athénban, a helyiek nem hitték el, hogy nem vagyok görögországi görög. Olyan szépen beszéltem a nyelvet. A szüleim nagyon büszkék voltak, és megnyugvással vették tudomásul, hogy amit kértek, betartottam. A görög származásomat szeretettel és tisztelettel viselem. Mint ahogyan azt már mondtam, egyszerre vagyok magyar és görög is. Albert József Kubovics Imre elülteti a páfrányfenyőt (Fotó: Bánki Gyula)
