Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-27 / 274. szám, péntek
www.ujszo.com j 2015. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A hálás téma Az oktatásban felmerüld problémákra, csak tiltakozással reagálunk LAJOS P. JÁNOS Az oktatás volt a legfontosabb téma a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának éves konferenciáján. Négy előadó mondta el véleményét, de csak egy, F odor Attila, a pedagógusszövetség képviselője nevezhető szakembernek. A másik három jogvédő vagy kisebbségi aktivista, vagyis az oktatáshoz hozzávetőleg annyi köze van, hogy járt iskolába. Jelenleg két - politikai szempontból is artikulálható - oktatási téma van a köztudatban, a kisiskolák sorsa és a magyarórák száma az alsó tagozaton. Ezekre reagálni kell, amint azonban az elmúlt bő két évtized mutatja, az oktatás csak akkor éri el a politika, a civil szféra és a társadalom ingerszintjét, amikor petíciózni és tiltakozni lehet. Sajnos. Mert ilyenkor csak a „Mentsük meg az iskoláinkat!” jellegű zsigeri válaszok születnek, általában minden elemzés, háttértanulmány nélkül. Ezt mutatja az is, hogy a beszámoló szerint a konferencia nagyrészt arról szólt, kinek kell eljuttatni a tiltakozásokat, hogy bármilyen hatásuk legyen. Valójában azt sem tudjuk, mit akarunk megmenteni, és aztán mihez kezdjünk vele. Ez abból derül ki, amit Fodor Attila mondott: „Nincsenek háttérintézményeink, ahol a kisebbségi magyar oktatásban zajló folyamatokat térképeznék fel, az állami intézetekben pedig alulprezentáltak vagyunk. Kevés szakmai anyag készült a témában, s holott ezek nyilvánosak, mégis kevéssé ismertek”. Nézzük az állításokat. Hogy 26 évvel a rendszerváltás után nincsenek megfelelő oktatási háttérintézményeink, az az egész szlovákiai magyar társadalom sara. Természetesen a fő ludas a magyar párt, most már két magyar párt, amely(ek) ezek megalapítását nem segítették elő, amikor megtehették volna. Igaz, 2010 után létrejött az állami pedagógiai központ kihelyezett komáromi részlege, amely a magyar nyelvű oktatásra fókuszál, de az ott dolgozó négy embertől nem várható el komplex program kidolgozása. De nemcsak a pártok bűne, hogy itt tartunk, hanem a civil szféráé is, szélesebben véve a szlovákiai magyar társadalomé. Ezt mutatja ez a konferencia is, ahol a felvetett problémákra egyetlen válasz érkezik: a tiltakozás. Pedig van civil szervezet is, amely foglalkozik vagy foglalkozhatna az oktatással, és komplex választ, stratégiát is kidolgozhatna. Egyik a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség, a másik a somorjai Fórum Intézet, de egyik honlapján sem található olyan stratégiai dokumentum, amelyik utat mutatna. Pedig erre valószínűleg pénzt is lehetne szerezni, nem beszélve arról, hogy mindkét szervezet „nemzeti jelentőségű intézmény”, vagyis a magyar kormánytól is komoly támogatást kap. Iskoláink helyzete téma marad, de jó lenne, ha nemcsak konferenciákban és petíciókban merülne ki az érdeklődés, hanem - ha megoldás nem születik is gyorsan - elkezdődne a munka, aminek a végén választ kaphatnánk arra, milyen változásokon kellene átesnie a kisebbségi oktatásnak, hogy művelt, versenyképes fiatalok kerüljenek ki a nemzetiségi iskolákból. Fellélegezhetünk JUHÁSZ KATALIN edves pozsonyi nőtársaim, végre fellélegezhetünk - elfogták a „kakifantomot”. Az elnevezés nem az én találmányom, ijesztőbbnél ijesztőbb neveket kreált a sajtó arra a vélhetően szexuális tévelygőre, aki az elmúlt hónapokban - a nyomozás állása szerint április óta - rettegésben tartotta a fővárosi nőket. Általában villamosmegállókban támadott, székletet kent fiatal nők arcára és hajára, aztán eliszkolt. Volt, akit bonuszként levizelt. A rendőrség eddig hét esetről tud, de lehet, hogy több nőt kent össze, csak ők nem tettek feljelentést, mert féltek, mert szégyellik a dolgot, vagy egyszerűen irtóznak a rendőrségi procedúrától. Most, hogy elfogták, remélhetőleg mégis jelentkeznek a sértettek, hogy legalább valamelyest elégtételt vegyenek. A huszonnégy éves fiatalember tulajdonképpen saját magát buktatta le: ürülékkel összekenve őgyelgett egy buszmegállónál. Naná, hogy feltűnt az ott várakozóknak, akik értesítették a rendőrséget. Nagy erőkkel kivonultak, átfésülték a környéket, elkapták a fickót és őrizetbe vették. Kiderült, hogy egy magas rangú katonai tisztviselő fia, szembesítéskor három nő is felismerte. Apuci természetesen nem szívesen nyilatkozik, el tudom képzelni, mit élhet át. Valószínű, hogy előbb- utóbb őt is kihallgatják az ország történetében példátlan üggyel kapcsolatban. És nem csodálkoznék, ha azt vallaná, hogy fogalma sem volt fia perverz hajlamairól. Létezik ugyanis egy mizofília nevű pszichiátriai betegség, amikor az embert a kosz vagy az ürülék látványa hozza erős izgalmi állapotba. Az ilyesmi azért feltűnhetne a közeli rokonoknak. Emberünk nyilván nem olyan volt, mint a vele egykorú srácok. Kilógott a sorból, furcsán viselkedhetett, megmagyarázhatatlan dolgokat művelt. Vajon miért nem kezelték, miért nem foglalkoztak vele? Az idegen szavak szótára szerint a fantom szójelentése: kísértet, álomképjelenés, szellem. Azaz olyan valaki, aki csak a képzeletünkben létezik. Esetünkben azonban nagyon is valós személyről van szó, aki nyilvánvalóan orvosi segítségre szorul. Lehet persze viccelődni a bizarr ügyön, ám a kakifantom szóösszetétel azért talán túlzás. A sértettek számára is megalázó és a problémát is degradálja. Ennél még az angol nyelvű sajtóban használt „Shitman”-t is találóbbnak tartom. De a legjobb persze az lenne, ha nem igyekeznének mindenáron szellemesek lenni a tisztelt kollégák... Béla, nem akarsz koalíciózni? MÓZES SZABOLCS osszú idő után - ha nem számítjuk a bumerángként visszavisszatérő kétnyelvű vasúti próbálkozásokat - ismét kisebbségi témájú tervezet volt a parlament előtt, a meglepetésre második olvasatba kerülő kisebbségi kulturális beadványt kis híján el is fogadta a plénum. A politikában ritkán vannak véletlenek, feltételezzük, hogy a keddi végszavazás sem volt az. A Smerről közismert, hogy alapból dózerol el minden ellenzéki kezdeményezést, még azt is, ami egyébként - állítólagos szociális - programjába vágna. A legjobb, ami az elmúlt négy évben a jobboldali tervezetekkel történt, hogy a kormánypárt elutasítása után Ficóék egyszerűen lenyúlták, és saját beadványként - beleírva két pontosvesszőt - fogadtatták el a tisztelt házzal. Szintén ismert a Smerről - és ezt olvasóinknak nem is kell különösebben magyarázni -, hogy hadilábon áll a kisebbségi ügyekkel. A magyar témákban egy jottányit sem moccanna pozitív irányba, s ha lehet, fű alatt ott tesz keresztbe, ahol csak tud. Ilyen körülmények között eleve furcsa volt, hogy a kormánypárt jótékony közreműködésével második olvasatba került az ellenzéki Híd által kidolgozott, a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló tervezet. Aztán a második olvasatban jött a majdnem meglepetés: szinte az egész Smer- frakció tartózkodott (nem voksolt nemmel!), sőt, hatan még támogatták is a javaslatot. Ha az ellenzék -közte a Híd frakciója - teljes számban jelen lett volna, a beadványt elfogadják. Persze emiatt naivitás lenne az oppozíción elverni a port, hiányzások mindig voltak és lesznek is. Sokkal érdekesebb a Smer viselkedése, melyet a Híd egyfajta üzenetként vagy egyenesen meghívóként is felfoghat. „Látjátok feleim szümtükkel, nem utasítjuk el élből a kisebbségügyi kezdeményezéseket, sőt, készek vagyunk akár megszavazni is. Ehhez csak egy aprócska változás kell: koalícióban kell lenni velünk”-minimális politikai fantázia mellett így is dekódolható a meglepő szavazás. A Smer frakcióvezetője meg is mondta: alapból nem tartja rossz ötletnek a javaslatot, a választások után visszatérhetnek rá. A Smer számára a következő hónapokban fontos lesz, hogy az ellenzék általános kritikája mellett apró gesztusokat is mutasson potenciális partnereinek, ezzel mintegy elvárva ugyanezt tőlük is. Azt ugyanis Ficóék is látják, hogy koalíciós társ nélkül márciustól aligha lesz kormányzás, az ellenzéki pártok pedig valószínűleg már tudatosították, hogy - hacsak valami csoda nem történik - a Smer nélkül lehetetlen kormányt alakítani. A kisebbségi alapról szóló tervezet emellett tipikusan olyan jogszabály, amelyet még egy komoly magyargyülölő bázissal rendelkező populista párt is tud vállalni. Külső jelekben nem manifesztálódik - nem kell emiatt magyar táblákat kitenni vagy a hivatalnokok egy részének magyarul megtanulni -, a szlovák többség számára csupán egy mínuszos hír, ráadásul akár korrupcióellenes lépésként is eladható. Utóbbiból pedig kevés van a Smer háza táján. Ha pedig valaki nacionalista vonalon támadná érte a Smert, elmondhatja: tddig is voltak kisebbségi támogatások, az új alap „csupán” más formát ad a szétosztásnak. Pozitív végkifejlet egyelőre nincs: ugyanis pont az ilyen jellegű törvények jelentik azt a falat, ameddig a Smer el tud menni. Ez pedig - amellett, hogy egy ilyen alap létrehozása önmagában előremutató lépés lenne - kevés a honi magyarság megmaradásához. Mindez viszont elvezet minket a szabad-e a Smerrel kormányozni című politikai dilemmához, s ezt a vitát még nem folytatta le a honi magyar közélet. Viszont előbb-utóbb valószínűleg szükséges lesz megnyitni. FIGYELŐ Még több olaj a tűzre Putyin bizonyítsa be, hogy Törökország olajat vásárol az Iszlám Államtól - reagált az orosz vádra Re- cep Tayyip Erdogan török elnök, egyúttal azzal vágott vissza, hogy Aszad szír elnök veszi az olajat a dzsihádistáktól, Putyin pedig Asz- adot támogatja. „Mindenki tudja, hol vásárolunk energiahordozókat. Leginkább Oroszországból, majd Iránból, Azerbajdzsánból és Észak- Irakból. Ha keresik az Iszlám Állam finanszírozási forrását, akkor legelőször az Aszad-rezsimre kell vetniük a pillantásukat, és azokra, akik támogatják. Az olajat Aszad veszi meg tőlük” - mondta Erdogan a moszkvai vádakra.Hozzátet- te, Oroszország nem az Iszlám Állam ellen harcol Szíriában, hanem a Latakia tartománybeli türkméneket támadja. Törökország a török ajkú szíriai kisebbséget támogatja, amely a felkelőkkel küzd Aszad ellen. (MTI) A nemzet ötven árvája Körülbelül ötven gyerek veszítette el egy vagy mindkét szülőjét a párizsi merényletekben, ők megkapják az anyagi támogatással járó „nemzet árvája” státust, 21 éves korukig - írta a Le Figaro. A támadásokban megölt 130 ember többsége 20 és 35 év közötti aktív fiatal volt, többen alig pár hónapos gyerekeket hagytak maguk után. „Körülbelül ötven gyermekről van szó, de meg kell várni, hogy beérkezzenek a kérelmek. A Charlie Hebdo elleni merénylet után is a nemzet árvái lehettek az áldozatok gyerekei, de ezt nem kérte mindegyik család” - mondta Laurence Rossignol családügyi államtitkár a lapnak. Az első világháború árváinak 1917-ben létrehozott státust fokozatosan terjesztették ki a terrortámadásban meghaltak és a külföldi szolgálatban elesett francia katonák gyerekeire. * (MTI)- Megbolondultál, katonásdit játszol?! Azt akarod, hogy az egész családot elvigye a TEK?!
