Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-26 / 273. szám, csütörtök
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2015. november 26 I 7 A védelmi pénz A biztonságnak ára van, eddig a kormányok nem akarták megfizetni KOCUR LÁSZLÓ elmúlt négy évben ezeken a hasábokon viszonylag kevés jót irhattunk a Fico-kormányról. A párizsi merényleteket követően azonban a kezdeti, kötelező kampányszagú verbális kilengés—a menekültek és a terroristák összemosása - után az egyedüli jónak mondható lépést hozta meg. A nagyon közeli jövőben növeli a biztonsági erők létszámát. A Biztonsági Tanács tegnapi ülésén a belügyminiszter elmondta, „békeidőben” átlag napi 450 járőr teljesít szolgálatot. Ez a korábban csak bennfentesek számára ismert szám alapesetben akár alacsonynak is tűnhet. Az is. Matematikailag e 49 ezer négyzetkilométeres ország 108 négyzetkilométerére jut két rendőr. Párizst követően nálunk is fokozták a biztonsági szervek készültségi szintjét, a járőröket is megháromszorozták. Az 1200járőr, ami 2400 rendőrt jelent, a jelenlegi, 20 000 körüli állománnyal nem tartható fenn az idők végezetéig. A létszám növelése tehát indokolt. A probléma az, hogy most azonnal lenne szükség több rendőrre, és ilyenek készen nem sétálnak az utcákon, mint mondjuk a virágkötők, vagy a Linux-rendszergazdák. A rendőrség „felhizlalása” hároméves folyamat lesz. Addig a hadsereg nyújt segítséget. 800 katonát azonnali hatállyal átvezényelnek, a rendőrökkel fognak vegyes járőröket alkotni. Erre már a kilencvenes évek elején is volt példa, amikor a rendszerváltás után hirtelen nagyon megromlott a közbiztonság. Közép- és hosszabb távon viszont nem feltétlenül helyeselhető a hadsereg létszámának emelése. A terrorizmus elleni harc nem reguláris háború. A szlovák hadsereg létszáma és felszereltsége csak elméletileg teszi lehetővé, hogy harci feladatokba kapcsolódjon ezen a téren, de parlamenti felhatalmazást valószínűleg nem kapna hozzá. Belföldön pedig inkább a rendőrség és a titkosszolgálatok végzik ezt a tevékenységet. A hadsereg létszáma megfelel az ország méretének. Sokkal inkább műszaki fejlesztésre szorulna. Ha együtt volna az a pénz, amit a rendszerváltás óta „takarításra” és más gyanús tenderekre költöttek a védelmi tárcánál, valószínűleg nem küzdene ilyen gondokkal. A legneuralgikusabb pont a titkosszolgálatok létszámának növelése. Ezekből a katonai hírszerzés és az elhárítás összevonása után kettő van. A nyilvánosság azonban nem elsősorban a szisztematikus elemző munkájukról ismeri őket. A katonai elhárítás legutóbb közpénzek „elhárítása” miatt került a sajtóérdeklődés középpontjába, az SIS pedig Vladimír Mečiar óta nem tudta levetkőzni a mindenkori kormány- hadseregi imázsát, amelynek a Gorilla-ügy aztán már végképp nem használt. Valószínűleg az adófizetők leginkább e két testület feltun- ningolására sajnálnák a közpénzeket, lehet, hogy joggal. A biztonságnak ára van, amelyet az eddigi kormányok, valós veszély híján, rendre nem akartak megfizetni. Azt gondolták, a meglevő erőforrásokkal úgy-ahogy fenn lehet tartani a biztonság látszatát. Amikor azonban a terror kéri a „védelmi pénzt”, nincs hova hátrálni. Az biztos, hogy ez drága lesz nekünk. De inkább legyen drága, csak ne fájjon. Visszacsatolás VERES ISTVÁN A parlamenti választások közeledtével elszaporodó nyomtatott ígéretek közül egyik sem említi a visszacsatolás fontosságát. Mert munkában, magánéletben, és a táplálkozásban is elengedhetetlen, hogy visszacsatolásokkal szerezzünk tudomást az eddig megtett út helyességéről, az elvégzett munka értelméről, elégtelenségeiről. Egyszer Budapesten, a Dob utcában pálinkáztunk, és bejött egy cigiző szkinhed. Nemdohányzó hely volt, ő pedig demonstratíve tüdőzte. Nekitámaszkodott a pultrészünknek, majd olyan tekintetet biztosított, mint aki akar valamit, de azért sem mondja el, mit. Barátságosan közöltem vele, hogy az emberi tüdőt, az övét is, apró kis karfiolocs- ' kák alkotják, amelyek a cigifüst hatására elfonnyadnak. Amikor már nagyon sok karfiolocska fonnyad el, a tüdő nem képes ellátni a feladatát, így tulajdonosa véredényrendsze- rének oxigénellátása veszélybe kerülhet. Mire a szkinhed azt mondta, hogy akkor ő ezt inkább most el is nyomja, és kiment. Ez az eset a visszacsatolás szempontjából két kérdést is felvet. Egyrészt mindenképpen pozitív, hogy a hívatlan dohányzó vendég látványosan tudta hasznosítani az irányába küldött információt, másrészt a legtöbb ember egyetért abban, hogy ha lehet, akkor az ilyen eseteket minimalizálni kellene, legalább lakott területeken. És itt jöhet ismét képbe a politika, pontosabban a politikusok, akik a megfelelő döntéshozatali mechanizmusok segítségével a törvényhozó, majd a végrehajtó hatalom rozsdásvéres hurkatöltőjén keresztülpréselt paragrafusokat a rendfenntartó erők kezébe adhatják, az ilyen karfiolos eseteket is megoldandó. Ehhez viszont elsőként mandátumra van szükségük, a mandátumhoz szavazatokra, a szavazatokhoz pedig szavazókra, a szavazók megszólításához pedig plakátokra, amelyeken tömör, ütős jelszavakban kifejtik, mi a céljuk, és hogy ez nekünk miért lesz jó. De azt is csinálhatják, hogy nem mondanak semmit, csak elrendelik, hogy este tíz után minden belvárosi szórakozóhely eh legyen csend, mert az emberek aludni akarnak (ahogy Radoslav Števčík pozsony-óvárosi polgármester gondolja). Ézért is mondom mindig mindenkinek: ne utasítsuk el eleve a politikát, hiszen azzal olyan lehetőségekről mondunk le önként, amelyek mindannyiunk mindennapi életét mind jobbá tehetik. Pénz a kultúrában SZALAY ZOLTÁN N incs pénz a kultúrában, szokták mondani. Meg azt is, szép dolog, ha valakit érdekel a kultúra, de megélnie úgyis másból fog kelleni. Valóban: akiket tényleg érdekel a kultúra, azoknak végül úgyis másból kell megélniük. Pedig az általános közvélekedéssel ellentétben (ha van egyáltalán ilyen, mert a kultúra mindenféle közvélekedés perifériáján helyezkedik el) igenis van pénz a kultúrában. Már ami az ezzel a címkével ellátott fejezetet illeti az egyes államok költségvetési táblázatában. Magyarországon például az történt tavaly, hogy a Magyar Művészeti Akadémiának kétmilliárd forintért (ez több mint hat és fél millió euró) vett a kormány palotát az Andrássy úton. (Azóta már egy MMA-szálloda kialakításáról is beszélnek.) Annak az MMA-nak, amelynek vezetője Fekete György, a magyar kultúrpolitika, hm, mondjuk úgy, egyik leg- megosztóbb alakja, és aki most kitalálta, hogy saját képére formálja át az eddig viszonylag megbízhatóan működő Nemzeti Kulturális Alapot. Azt a Nemzeti Kulturális Alapot, amely a szlovákiai magyar kultúra támogatásának is fontos forrása, s amely hasonlóan működik, mint a nemrégiben a Marek Maďarič szlovák kulturális miniszter által létrehozott szlovák Művészeti Alap. Az MMA mértéktelen térnyerése (hogy megint egy eufemizmust alkalmazzunk) alaposan rányomhatja a bélyegét tehát a szlovákiai magyar kultúrára is. Mindez nem azt jelenti, hogy nem lesz pénz, csak máshogy fogják osztani - ahol ugyanis eurómilliókat költenek palotákra, ott nehéz lenne pénztelenségről beszélni. Ebben a kontextusban is érdekes, hogy a szlovák parlament a héten elutasította a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozásáról szóló törvény- javaslatot. A közvélekedéssel ellentétben a kisebbségi kultúrában is van pénz, még ha nem is annyi, hogy többmilliós székházakra lehessen költeni. Annyi viszont igen, hogy a megfelelő szabályok mellett egy olyan kiegyensúlyozott intézményrendszer működhessen, amely hosszú távra biztosíthatja a kisebbségi kultúra fennmaradását. Jelenleg ilyen intézményrendszer nincs, egyedül oktatási intézményeink vannak (még), viszont a kulturális struktúrák a végsőkig kiszolgáltatottak és törékenyek. A Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvényjavaslat több pénzt is irányzott volna elő a kisebbségi kultúrára - nem ez lett volna azonban a legfőbb haszna, hanem hogy átláthatóbbá tette volna a pénzek elosztását. A jelenlegi, csaknem négymillió euró jelentős része ugyanis úgy folyik el, hogy hosszú távú kulturális építkezést nem tesz lehetővé. Például azért sem, mert a szakmai szervezetek beleszólása az elosztásba minimális, a kulturális pályázatokról hivatalnokok döntenek - a döntések jelentős részét olyan személyek hozzák meg, akik általában még azt a nyelvet sem beszélik, amelyen az adott projekt megvalósul. Mára nem maradtak szlovákiai magyar főállású irodalmi szerkesztők, a folyóiratok egyik évről a másikra élnek, a könyvkiadók hobbiegyesületekké alakulnak, miközben egyre csak burjánzanak a különféle „nemzetiségi fesztiválok”, amelyeket mindenki falunapnak hív, de ha egy pályázó a benyújtott projektben „népművészeti fesztiváľ’-ról ír, a hivatal így is kezeli. Mert falunapot a hivatalos szabályok szerint nem lehet támogatni, de minden bizonnyal itt csak az elnevezéseket vizsgálják. Bár a Smer frakcióvezetője úgy nyilatkozott, a választások után elképzelhetőnek tartja a törvény elfogadását, s ezzel mintha még egyszer szembeköpött volna mindenkit, akit ez az ügy érdekel. A választások után minden megtörténhet, ezt elég jól tudjuk. Aminek lehet örülni, hogy végül is pénzből nem lesz kevesebb. Meg lehet tehát élni a kultúrából, csak másképp kell hozzáállni. Igazából az sem kell hozzá, hogy az ember egész életében egyetlen könyvet is elolvasson. FIGYELŐ Integrációs átképzés menekülteknek A menekültek társadalmi befogadására készítettek tervet Ausztriában. Az 50 pontból álló integrációs terv sarokpontjait a Die Presse ismertette. A szakértők szerint a menekültek integrációját, az együttélés alapértékeinek, valamint az ország nyelvének elsajátítását az óvodai nevelés alatt kell elkezdeni. Az óvodákat köteleznék, hogy az alapításkor lefektessék az általuk képviselt világnézeti elveket. Az osztrák adatok szerint Bécsben 150 olyan óvoda van, amely iszlám elvek szerint nevel. A bécsi egyetem év végéig elkészíti tanulmányát, amely a bécsi kisgyerekek óvodai nevelésével foglalkozik, részletesen kitérve az alkalmazott pedagógiaelvekre. Az iskolákban a bevándorlók az osztrák demokráciafelfogásról és az emberi jogokról szóló politikai képzésben részesülnének, továbbá etikai oktatást kapnának. Azokat a diákokat, akiknél észlelnék, hogy szélsőséges eszmékre fogékonyak, külön feladatokkal és iskolán kívüli foglalkozással próbálnák lekötni. A menekültstátusszal rendelkezők számára olyan tanfolyamokat tartanának, amelyek bemutatják a társadalmi együttélés szabályait és a magatartásmintákat. A szakértők szerint szorgalmazni kell továbbá az európai értékekkel és az alkotmánnyal összhangban lévő iszlám vallás megélését, és figyelemmel kell követni azokat az iszlám szervezeteket, amelyek a menekültek között akarnak tagokat toborozni. A közel 8,5 milliós Ausztria lakosságának 6 százaléka muszlim, és a közösség fele osztrák állam- polgársággal is rendelkezik. A MedienServicestelle osztrák portál adatai alapján Ausztria iszlám lakosságának többsége török és bosnyák származású, a muszli- mok mintegy 400 szervezetbe és egyesületbe tömörülnek. (MTI)
