Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-25 / 272. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2015. november 25.1 www.ujszo.com K. mint amerikai megfigyelő Michal Dočekal Prágából ismét Kolozsvárra költözött, az Állami Magyar Színház társulatával dolgozott Györgyjakab Enikő és Bodolai Balázs az előadás egyik érzéki jelenetében (Szkárossy Zsuzsa felvételei) SZABÓ G. LÁSZLÓ Három évvel Franz Kafka halála után, 1927-ben Max Brod Amerika címmel jelentette meg barátja talán szándékosan befejezetlenül hagyott regényét. Ennek színpadi adaptációját rendezte most meg Michal Dočekal, a prágai Nemzeti prózai társulatának művészeti igazgatója Kolozsváron, az Állami Magyar Színházban. A tüdőbeteg prágai német zsidó író nem sokkal a halála előtt kérte meg Brodot, hogy semmisítse meg regényeit, köztük az Amerikát, amelynek eredeti címe Az elkallódott fiú. Max Brod a világirodalom javára döntött, amikor barátja kérését felülbírálva előbb lektorálta, majd kiadatta a 20. század egyik legkiválóbb írójának ma is egyik legolvasottabb művét. Michal Dočekal másodszor rendezett a Tompa Gábor vezette kolozsvári társulatnál. Két évvel ezelőtt Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényének színpadi vál- * tozatát vitte színre, de Kafkával is meglehetősen szoros lelki kapcsolatot érez. „Tizenhárom éves voltam, imádtam a Beatlest - meséli -, ők pedig azt nyilatkozták egy interjúban, Michal Dočekal a próbák sűrűjében hogy a kedvenc szerzőjük Kafka. Fogalmam sem volt, kicsoda ő, de rögtön átvizsgáltam a szüleim könyvtárát, és megtaláltam Az átváltozás című novelláját, ami a következő mondattal kezdődik: »Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.« Azonnal el is olvastam a novellát. Ma már elmondhatom, akkor egyáltalán nem értettem. Az viszont kérdés, hogy az évek múlásával, amikor az ember már racionálisan gondolkodik, és verbálisán interpretál valamit, vajon többet ért-e meg a világból? Ami viszont biztos: Kafka egy életre megfogott. Az Amerika egyébként az egyetlen fejlődésregénye, ezzel együtt társadalomkritika is. A tapasztalatok, amelyeket a főhős, Kari Rossmann a nacionalizmusról és az igazságszolgáltatásról szerez, fájók és kiábrándítók. Az első fejezetben a fűtő például arról beszél, hogy ő német, és a hajó is német, ennek ellenére a főnöke román, aki ellenségesen viselkedik a németekkel. A szakácsnő Bécsből származik, de Prágában dolgozott. Tereza szintén német, Kari barátai külföldiek. Robinson ír, Delamarche francia. Bár Kafka nem beszél zsidókról, nem mondja, hogy Karl Rossmann zsidó, a nagybátyját Jákobnak hívják, és Pol- lunder nevéből is erre következtethetünk. A regény a 20. század elején íródott, a 19. század végén és a 20. elején vándoroltak ki a legnagyobb tömegek egy jobb élet reményében Amerikába, főleg Kelet-Európából. Amerika a bevándorlók kontinense, amely az utóbbi pár évszázadban népesült be. Tehát olyan társadalmat látunk, amely nagyon hasonlít napjaink világához. A mi társadalmaink is nyitottabbá válnak abban az értelemben, hogy az emberek szabadon mozognak, gyakran és könnyen költöznek egyik helyről a másikra. Európa és az egész nyugati világ most éppen a bevándorlás bonyolult kérdésével szembesül, akárcsak száz évvel ezelőtt az amerikai kontinens.” Michal Dočekal számára azért is fontos Kafka műve, mert ezzel tud reflektálni a vasfüggöny lehullása óta eltelt huszonöt évre. „Bár a regény nem kötődik ehhez a témához, hiszen közel száz éve íródott, de mint minden nagy szerző, Kafka is többféle értelmezési lehetőséget kínál. Karl Rossmann, a fiatal kelet-közép- európai srác, aki Prágából érkezik meg az ígéret földjére, abba az álomvilágba lép be, amit mi annak idején, kamaszként elképzeltünk Amerikáról. Ami azért is érdekes, mert Kafka sosem járt Amerikában. Az általa elképzelt országra azonban úgy vetíti rá saját korát, hogy az igazi írói bravúr. Az irodalomtörténetben számos ilyen példa van. Például a Gulliver utazásainak helyszíne is egy fantáziaország, de Swift a 18. századi Angliára reflektál. Az Amerika is utópisztikus helyszínen játszódik, de csak azért, hogy a szerző tükröt állíthasson kora társadalmának. ” Az előadás szövegébe a szerző más műveiből, A perből és A fegyencgyarmaton című novellájából is bekerült egy-egy rész. A rendező szerint két- vagy háromszáz oldalas regényt nem mindig lehet színpadra alkalmazni. „Mivel azt akartam, hogy szeretett íróim egyike megfelelően szólaljon meg a színen, éltem a lehetőséggel, hogy más szövegeket is beemeljek tőle. Az előadás azzal a gondolattal zárul, amelyet a Vágy, hogy indiánok lehessünk című írásából vettünk ki a dramaturggal. Ez egy metafora, az indián harcos metaforája, aki teljesen szabadon, senkihez sem kötődve jelenik meg a horizonton azzal a reménnyel, vagy inkább azzal az álomképpel, amelyet mi a szabadságról alkotunk. Erről az álomképről nem szabad megfeledkeznünk. Még akkor sem, ha olykor túlságosan bonyolultnak látjuk a valóságot. Kari útja az Oklahomai Természeti Színházban ér véget. A regény utolsó fejezete ez, elég misztikus része a könyvnek. Angyalok és ördögök is megjelennek benne, olyan mintha Szent Péter kapujában állnánk végítéletre várva. Azt szeretném, ha a nézők Karllal együtt jönnének rá arra, hogy a történet összes szereplője valójában az Oklahomai Természeti Színház színésze. Van egy izgalmas kép a Mátrix című film első részében, mely szerint mindannyian robotok vagyunk. Az én elgondolásom szerint mindaz, ami Kari Rossmann körül zajlik, megrendezett. Az eseményeket isteni hatalom irányítja. De mondhatnám azt is, hogy az Ur kezében vagyunk, aki bábuként mozgat bennünket. Kafka a valóság érzékeny megfigyelője, akárcsak Karl Rossmann, a történet hőse.” Komor, sötét, szorongató, groteszk és szürreális képek váltakoznak a kolozsvári Amerikában. „Nincs remény!” - sugallja Kafka. Pedig ez a K. erősebb, határozottabb figura, mint az író többi hőse. Mégis az utcán végzi. A kitaszítottak között. Egy hétvége alatt négy díjat nyert a Saul fia Budapest. Zágrábban, Stockholmban, Lengyelországban és Londonban is díjazták a hétvégén Nemes Jeles László Saul fia című filmjét. Az alkotás a magyar filmek közül elsőként nyert fődíjat a zágrábi nemzetközi filmfesztiválon. A szakmai zsűri kiemelkedőnek és megrázónak értékelte a filmdrámát. A stockholmi nemzetközi filmfesztivál zsűrije a legjobb rendező díjával méltatta a magyar alkotást, és indoklásában kiemelte, hogy a Holokauszt filmes ábrázolása korábban „sosem volt ennyire mellbevágó”. A lengyelországi Bydgoszcz- ban rendezett Camerimage filmfesztiválon, az operatőrök legnagyobb nemzetközi seregszemléjén Erdély Mátyást, a Saul fia operatőrét rangos díjjal tüntette ki a szakmai zsűri, az Egyesült Királyságban pedig a több városban megrendezett zsidó filmfesztiválon (UK Jewish Film Festival) idén először adták át a legjobb elsőfilmnek járó elismerést, amelyet Nemes Jeles László nyert el. A Saul fia Magyarország hivatalos Oscar-nevezése a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Fesztiválszerepléseit és mozibemutatóit kiemelkedő siker övezi, Telluride-ban, Torontóban, New Yorkban és Vancouverben is a legjobb filmek közé sorolták a helyi kritikusok. Nemes Jeles László alkotása a franciaországi mozikban két hét alatt átlépte a százezres nézőszámot, az USA-ban december 18-án tűzik műsorra a mozik. A filmet Magyarországon már több mint 90 ezren látták, és továbbra is vetítik a mozik. A nemzetközi forgalmazási jogok értékesítésével megbízott ügynökség eddig több mint 50 ország forgalma- zój ának értékesítette a filmet. (MTI) A Hontalanítás mindenütt siker Az elmúlt tíz napban háromszor mutatta be a Hontalaní- tást az Ifjú Szivek Táncszínház. Bátorkeszin, Pozsonyban és Sepsiszentgyörgyön. Minden fellépés különleges volt a maga módján. A bátorkeszi nézők meglepték a táncszínházát. „Nagyon ritkán találkozunk ilyen lelkes közönséggel. Már az elején tapssal fogadtak bennünket”—mesélte Horváth Mária, az Ifjú Szivek táncosa. Pozsonyban idén utolsó alkalommal került színre a Hontalanítás, telt ház előtt. „Megrendítő volt” - jegyezte meg az előadás után Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. Sepsiszentgyörgyön a Hontalaní- tást és a Felföldi leveleket is bemutatták. „Rengetegen gratuláltak az előadás után. A szakmai közönségtől is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk” - mondta a koreográfus, Hégli Dusán. (Képarchívum) alapmotívuma, a negatív megkülönböztetés ma is komoly probléma. A Hontalanítást a táncszínház több mint 35 alkalommal mutatta be, csaknem 10 000 néző látta. Legközelebb a budapesti Művészetek Palotájában tekinthető meg december 5-én. (k) Pillanatkép a Hontalanításból A múlt század történelmi eseményei bizonyították, hogy a kirekesztés egyszerű megoldás, de a valóságban működésképtelen. Ennek ellenére ma éppúgy szeparálunk és szepa- rálódunk, mint 70 évvel ezelőtt. Az előadás témája tehát aktuális, hiszen
