Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-19 / 267. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. november 19. POPKULTÚRA I 9 A Borostyán együtes: Homoki László, Kántor Krisztina, Nagy László, Horváth Ákos, Nagy Hollósy Zsuzsanna és Hántai Ferenc (Stefankovics József Jakó felvétele) Út a jubileum felé A Borostyán a tavaly kiadott Üllői úti fák című albumát népszerűsíti PUHAJÓZSEF Az ivek alatt sokan megfordultak a zenekarban. A mostani csapat - leszámítva a basszusgitárost - már nyolc- kilenc éve együtt van. Nagy László frontember szerint ez az eddigi legiitősebb felállás. A Boros-tyán, komáromi verséneklő együttesünk jövőre megala-kulása harmincadik óvforduló-ját ünnepli. Az alapítóval, Nagy László énekes-gitárossal és feleségével, Nagy Hollósy Zsuzsanna énekesnővel beszélgettünk, aki hegedűn játszik. 1986-ban biztosan nem gondoltatok arra, hogy a Borostyán ilyen hosszú pályafutás elé néz. Nagy László: Eleinte nem is terveztünk. Még nevünk sem volt. Érsekúj várott úgy mutattak be minket, hogy mi vagyunk a nevesincs együttes. A magyar költészet napján léptünk fel először Borostyán néven. Sokan mondják, hogy telitalálat a név. A versek örökzöld jellegét és örök értékét fejezzük ki vele. Sokat változott a zenétek az évek során. Nagy László: Az első felállást három fiú és három lány alkotta, mellettem egy-egy énekes, gitáros, nagybőgős, hegedűs és furulyás. Mindenki tudott énekelni, az volt az akkori csapat erőssége. Aztán sokáig azt mondták rólunk, hogy lírai hangú Borostyán vagyunk, mert a zenénk főleg gitárra, hegedűre és csellóra épült, a hangzást fúvósok egészítették ki. Nagy Hollósy Zsuzsanna: Manapság csellista helyett basszusgitárosunk és ütőhangszereseink vannak, ezáltal dinamikusabb, dúsabb, színesebb a zenei világunk. Kell is a sokszínűség, mivel minden versben más zene rejlik. Megismertük Horváth Ákost, akinek van egy ütőegyüttese, az Udu People. Bevettük a zenekarba, aztán egy másik tagot is a csapatból, Homoki Lászlót. A Borostyán zenéje velük, valamint Kántor Krisztina fuvolással és Hántai Ferenc basszusgitárossal kiteljesedett, kiforrott. A versek megzenésítése is változott? Nagy László: Részben igen. A mondanivaló mellett minden versnek van hangulata, s az hozza magával a zenét. Nem szoktam a költeményeket elemezni, az a fontos, hogy érezzük a zenei világukat. Néha gyorsan megszületik az alap, de előfordult olyan is, hogy több hónapig olvasgattam a verset, s csak azt tudtam, meg akarom zenésíteni. Sikerült is. Én találom ki a dallamot, aztán mindenki hozzáteszi a saját hangszerét. A fejünkben állandóan szól a zene, ami újabb és újabb ötleteket szül. Nagy Hollósy Zsuzsanna: Vannak, akik azt mondják, verset öt perc alatt is meg lehet zenésíteni, de az nem biztos, hogy kihozza a benne levő zeneiséget, és alátámasztja a mondanivalót. Valaha úgy is íródtak a versek, hogy muzsikát komponált hozzájuk a szerző. A zene tartalmasabbá, kifejezőbbé teszi a költeményt, közelebb hozza a gondolatiságát, a mélységét. A hangszerelés már közös munka, de Lacinak mindig konkrét elképzelései vannak. Ez jó. Beindítja a fantáziánkat. Sok-sok próba után áll össze a végleges változat. Évente mennyit koncertezik a Borostyán? Nagy László: Huszonöt, harminc fellépésünk van. Idén elsősorban a tavaly megjelent Üllői úti fák című CD-nket népszerűsítjük. Klasszikus versek szerepelnek rajta például Adytól, Radnótitól, Kosztolányitól, József Attilától. Általában meghívásos koncerteket adunk, de mi is ajánljuk a műsorainkat, az iskolásoknak rendhagyó irodalomórákat tartunk. A közönség általában vegyes. Az óvodástól a nyugdíjasig mindenki megfordul a fellépéseinken. Ha vegyes a közönség, akkor miért rétegműfaj a megzenésített vers? Nagy Hollósy Zsuzsanna: Leginkább azért, mert nem kap kellő publicitást. A rádiók nem játszanak megzenésített verseket sem tőlünk, sem a nagyoktól. Ha játszanának, népszerűbb volna a műfaj. De nem panaszkodunk. Többször is szerepeltünk a Magyar Televízióban, a koncertjeinkre is sokan járnak. Van még valami, amit nem sikerült megvalósítanotok? Nagy Hollósy Zsuzsanna: Tervek mindig vannak, ötletekből sincs hiány. Sok az olyan vers, amelyet már megzenésítettünk, de nem kerültek hanghordozóra, ezeket akarjuk felvenni. Sőt olyan is akad, amelyet már el is feledtünk. Vankét gyerekműsorunk is. Szeretnénk egy gyerekeknek szóló lemezt is kiadni. Készítettünk néhány instrumentális dalt, azt a vonalat is folytatni akarjuk. Nagy László: Szeretnénk további, új hangszíneket vinni a zenénkbe, más irányba is elmozdulni, főleg a dzsessz felé. Mire jó a The Voice? PUHAJÓZSEF A Legyen Ön is milliomosban akár az utolsó, legnehezebb kérdés is lehetetne, hogy kik ők. Sawyer Fredericks, Craig Wayne Boyd és Josh Kaufman. Mifelénk senki sem tudná a választ. Az US A-ban is csak a megrögzött tévénézők. Nos, elárulom, ők a The Voice zenei tehetségkutató tévéműsor amerikai változata elmúlt három sorozatának győztesei. Amerikában, a korátlan (zenei) lehetőségek földjén még rosszabb a helyzet, mint környékünkön. Ott a közönség még jobban unja az éneklő celebek gyártását. Sőt, ig- norálja. Már a szebb éveket látott American Idol (amelynek első, 2002-es szériájában a világsztárrá lett Kelly Clarkson diadalmaskodott) győztesei sem tudják megvetni a lábukat a zeneiparban. A The Voice-nak pedig semmiféle súlya, jelentősége nincs a zenei életben. Az ott feltűntek nem lesznek népszerűek, egyetlen slágerük sem születik, sőt daluk sem igazán. Nos, ebben a versenyben indult Király Viktor, akinek a „legjobb” tizenkettő közé már nem sikerült bekerülnie. Abban igaza van, hogy a tévéműsor adott neki némi amerikai ismertséget, amely nyilván minimális, alig-alig tapasztalható. Ugyanennyit ért volna el akkor is, ha megnyeri. A mentora, Gwen Stefani állítólag sírva búcsúzott tőle. Szerinte Viktor kiforrott előadó, aki nélküle is megállja a helyét, a többieket viszont még csiszolnia kell - ezzel indokolta meg azt, hogy lemondott róla. A magyarázat ugyan jól hangzik és megnyugtató is, de nem állja meg a helyét. Olyan, mintha Rúzsa Magdit annak idején kirakták volna a Megasztárból, mondván, annyira profi, hogy nincs már helye ott. Király Viktor jó énekes. Ez a lényeg. Az amerikai tehetségkutatás kirándulásával pedig nem kell többet foglalkozni. A The Voice- szal ugyanis nem lehet zenei karriert megalapozni, holott ez volna acélja. *»wA-\h<ijK 3pü-F (Képarchívum) Chris Stapleton a Country Music Awardson A felfedezett nagylemez Az amerikai albumeladási listát egy olyan nagylemez vezeti, amely még májusban jelent meg, s a múlt héten nem is szerepelt a kétszázas rangsorban. Chris Stapleton country- és bluegrassénekes első szólóalbuma, a Traveller foglalta el a lista csúcsát 177 ezer példánnyal. Ebből 153 ezer a valódi eladás, a többi streamelés. Persze az nem véletlen, hogy a közönség igazából csak most fedezte fel a korongot, s ilyen sokat vett belőle. November 4-én rendezték a countryzene legnevesebb díjkiosztóját, a Country Music Award- sot Nashville-ben, a műfaj fővárosában. Chris Stapleton három díjat zsebelt be, az év férfiénekese és az év új művésze lett, a Traveller című nagylemezét pedig az év albumának kiáltották ki. De elsősorban nem ez, hanem a zenész fellépése keltette fel a széles nyilvánosság figyelmét. Stapleton Justin Tim- berlake-kel és komoly zenekari kísérettel adta elő a Tennessee Whiskey című dalát (amelynek eredetijét a tavalyelőtt elhunyt George Jones texasi countryzenész vitte sikerre 1983-ban), majd vendége Drink You Away című zeneszámát. Az 1978-ban a Kentucky állambeli Lexingtonban született Chris Stapleton a The SteelDrivers bluegrassegyüttes tagjaként vált ismertté. Annak búcsút intve szólópályára lépett. A Traveller című nagylemeze májusban 27 ezer példánnyal az amerikai albumeladási rangsor 14. helyén kezdett, (puha) Melléklet a Vasárnap legújabb számában! Horgolt fenyődíszek Adventi kalendáriumok saját kézzel Kötés, horgolás, ünnepi ihletésű kreatív ötletek
