Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-18 / 266. szám, szerda

www.ujszo.com | 2015. november 18. SPORT „Csattanós választ adtunk” Hulladók, repülő és zsíros kenyér. Ezek a kifejezések is elhangzottak a magyar­norvég mérkőzés után.. Nyilatkozatcsokor mámoros futballistáktól. Dzsudzsák Balázs: „Irány Fran­ciaország, és nem akarok nagyot mondani, de ilyen fantasztikus kö­zönséggel miért ne lehetne bárki el­len esélyünk?! Lásd a norvégokat, akik tapsikoltak, amikor minket kaptak. Remélem, hogy nem azt halljuk majd megint, hogy könnyű volt, megint le volt zsírozva, ezt a hulladék csapatot mindenki meg tudta volna verni, mint ahogy kap­tuk a visszhangot, hogy ebben a hul­ladék csoportban harmadikok let­tünk. Most idézőjelesen egy olyan hulladék csapatot vertünk meg, amely a saját csoportjában nagyon jó ellenfeleket megfogott. Most csat­tanós választ adtunk, megmutattuk, hogy minket nem lehet lebecsülni.” Guzmics Richárd: „Fordulópont volt az életemben az a romániai hi­ba. A közvélemény leírt, vicc tár­gyává váltam, éveken át poénkodtak velem. De én próbáltam ebből fel­állni, és akár dacból is javítani a já­tékomon. Újból bekerültem a válo­gatottba, megkaptam a lehetőséget, és éltem is vele.” Bődé Dániel: „Azzal küldött pá­„Mi van, haver? Pofára estél, mint a zsíros kenyér?" Bődé Dániel dzsúdó- dobásából és nyilatkozatából mém lett. lyára a kapitány, hogy elöl tartsam meg a labdákat, hogy hátul kifújhas­sák magukat a védők. Amikor Hov- landdal összetűzésbe keveredtem, úgy voltam vele, valahogyan meg­állítom a támadást, hogy vissza tud­junk zárni. Előfordul az ilyen, pofá­ra esett, mint a zsíros kenyér.” Gera Zoltán: „Kétszer nagyon közel voltunk, lényegében már ül­tünk a repülőn, de mindkétszer visszalöktek a földre. Harmadszor már nem hagyhattuk, hogy ne le­gyünk rajta az Eb-járaton. És sze­rencsére dupla győzelemmel sike­rült elérni.” Király Gábor: „Valahogy a puzzle darabjai nem kerültek eddig a helyükre. Most szerencsére igen. Eddig a körülmények, a forma, egy- egy eltiltás jött rosszkor. Most min­den rendben lett. Volt három kapi­tány, én az első meccs után kapcso­lódtam be a folyamatba. Dárdai Pa­lival öt meccsem volt, Bemd Storckkal összesen hat. A szakmai stáb és a csapat nagyon egymásra ta­lált mindkét alkalommal.” Nagy Ádám: „Ezt még fel kell dolgoznom, rengeteg embernek ez nem adatott meg, akik legalább ennyit dolgoztak azért, hogy kijus­sanak.” Szalai Ádám: „A kijutáshoz kel­lett egy Dárdai Pál és egy Bemd Storck, akik nagyon sok dolgot összeraktak a mi kis focinkban. Min­dig is mondtam, hogy a magyar vá­logatottban mindig az lesz, amit a já­tékosok a klubcsapataikból hoznak, de ebből most sokkal több ki lett hoz­va. Egy olyan csapatszellem, véde­kezés, taktikai felfogás, amivel győz­tesen lehetett lehozni ezt a playoff- meccset. Élvezzük ki ezt az élményt, mert 44 év nagyon kemény.” (nso) Priskin: „Életem legfontosabb gólja” Mámoros Priskin. A Slovan csatára másodszor volt kezdő a selejtezősoro­zatban, és káprázatos gólt lőtt. BŐDTITANILLA Priskin Tamás nagyszerű gólt szerzett a magyar-norvégon, amelyet a magyar válogatott 2:1 -re megnyert, és 3:l-es összesítéssel kijutott a franciaországi kontinensvia­dalra. A pozsonyi Slovan komáromi születésű csatárával közvetlenül a meccs után beszélgettünk. Mikor tudta meg, hogy játszani fog? Már a csütörtöki meccs után sej­tettem, mert a kapitány frissíteni szeretett volna pár poszton. Nagyon örültem, hogy lehetőséget kaptam, és hogy góllal háláltam meg a bizal­mat. A gólomat szeretném a nagy­papámnak és Fülöp Marcinak aján­lani. A gól előtt Dzsudzsák Balázs kérte a labdát, látta őt? Nem is vettem észre, csak a meccs után mondták, hogy ott volt a Balázs üresen. Az volt az első gondolatom, hogy próbáljam kilőni a hosszút, és hála Istennek, sikerült. Néhány hónapja Dunaszerda- helyen a DAC-Slovanon a druk­kerek egy része hazaárulónak ti­tulálta. Megfordult a fejében, va­jon ők hogyan reagáltak a góljá­ra? Nem szeretnék ezzel foglalkozni. Mit érzett a meccs lefújása után? Nem is tudom megfogalmazni. Évtizedek óta erre vártunk. Minek köszönheti a magyar vá­logatott, hogy sikerűit kijutni az Eb-re? Nagyon kevés gólt kaptunk az egész selejtezősorozatban, a véde­kezés kulcsfontosságú volt. Nehe­zen tudták feltörni a védelmünket, erre alapoztunk. A pótselejtezőn pe­dig mindenki száz százalékot nyúj­tott. Élete eddigi legfontosabb gólja volt a norvégok elleni? Igen! Mire lehet képes a magyar vá­logatott az Eb-n? Ezt még korai lenne megmondani, nagyon boldogok vagyunk, hogy ki­jutottunk. Úgy érzem, ha ott is ilyen játékot tudunk nyújtani, akkor sok mindenre képesek lehetünk. A Groupama Arénában fan­tasztikus volt a szurkolás. Mennyit tettek hozzá a drukkerek a csapat teljesítményéhez? Nagyon sokat, rendkívül fontosak voltak számunkra. Tizenkettedik já­tékosként voltak jelen, és ezúton is köszönöm nekik a biztatást. Jobb, hogy saját maga harcolta ki a válogatott az Eb-részvételt, mintha legjobb harmadikként a többiek eredményeitől függően jutott volna ki? Úgy érzem, igen. Megérdemeltük ezt a sikert, bebizonyítottuk, hogy ott a helyünk az Eb-n. Nagyon büszke vagyok a csapatra. 115 Kedves Balázs! KISS TIBOR NOÉ A magyar válogatott hosszú évtizedek óta először vehet részt ismét rangos futballtomán: Európa-bajnokságra 44 év után jutott ki a csapat, vébén 29 évvel ezelőtt indulhattunk utoljá­ra. Minek köszönhető ez a látványos eredmény? Igaz, hogy már a csoport is könnyű volt, ráadásul az Eb-selejtezős el­lenfelünk sem képviselt túl nagyjátékerőt, de a kijutás az kijutás. A nor­végok elleni kettős győzelem és a továbbjutás ténye eksztatikus volt, a játék pedig a pótselejtező során végig valódi futballra emlékeztetett. A korábbiakhoz képest ez volt az igazi különbség. Nem nagy újdonság azt állítani, hogy ezt az eredményt az edzői stábnak köszönhetjük. Dárdai Pál személyében tavaly ősszel nemcsak olyan le­genda került a csapat élére, aki képes feltüzelni a focistákat. Dárdai „német mentalitása” a pontosságot és a munkába vetett hitet jelentette. Nem vé­letlen, hogy az edző szinte végig kottából játszatta csapatát: már a meccsek előtt világosak voltak az adott célok, a válogatott stratégiája, de még az is, hogy a védősor a kaputól hány méterre helyezkedik majd el. Ez a tudatos­ságjellemezte Bemd Storckot is. „Tökéletes volt a felkészülésünk” - mondta a norvég-magyar előtt, és alig akadt ember, aki hitt volna neki, annyiszor hallottuk már ezt a mondatöt a menetrendszerű vereségek előtt. Storck ráadásul több esetben merész lépéseket hajtott végre. A pótselej­tező előtt lecserélte az edzői stáb tagjait, kitette a keretből Tőzsér Dánielt, a mélyvízbe dobta Nagy Ádámot és Kleinheisler Lászlót, a norvégok elleni visszavágón pedig a kezdőbe állította Priskin Tamást. Minden húzása be­jött. Ugyancsak fontos, apróságnak tűnő körülmény, mégis felhívnánk a figyelmet az intelligens megnyilvánulásaira is. A mérkőzés előtti ostoba kérdést (A játékosok tudják, hogy milyen fontos ez a mérkőzés?) is könnyen elhárította, mondván, ő csak annyit mondott a fiúknak, hogy él­vezzék a játékot és a hangulatot. A továbbjutás pillanataiban sem felejtette el megköszönni a korábbi stábtagok munkáját, a riporter egyik kérdése után pedig pontosított: „Ugye tudja, hogy most én is magyar vagyok”. Már ezért a mondatért megérte őt szerződtetni. Storck így utólag a józanság és a felvilágosodás képviselőjének tűnik egy olyan közegben, ahonnan legfő­képpen az intellektus hiányzik. Emlékezhetünk például Bognár Györgyre, aki szerint Dárdai Pál kinevezése a magyar edzői szakma arcul köpése volt. Vagy Egervárira, a mindig illedelmes és simulékony Egervári Sándor tirádáira arról, hogy Storck megosztó személyiség. S persze, a játékosok szerepét is ki kell emelni, hiszen mégiscsak nekik köszönhetjük ezt a kiváló eredményt. Ahány játékos, annyi történet: ki hitte volna, hogy Guzmics Richárdot a védelem oszlopaként emlegetjük majd az Európa-bajnokság előtti előzetesünkben? Akiket azonban min­denképpen ki kell emelnünk, azok a válogatott „újhullámos” focistái, azok ajátékosok, akik az elmúlt évtizedek nagy magyar fütballnihiljéhez képest frissességet, lendületet, vagányságot hoztak a csapatba. Mint Lovrencsics Gergely, aki a lengyel bajnokságban megtanult védekezni, ráadásul az ellenfél kapuja elé is odaér. Kleinheisler László, aki a Video­tonnál büntetésben van (bravó, Vidi!), miközben Andreas Möller azonnal kiszúrta, hogy ő az egyik legjobb magyar futballista. S Nagy Ádám, aki az egész Eb-selejtezősorozat legnagyobb meglepetése magyar szempontból. Elképesztő futómennyiséget produkál, és a szűrőközéppályás-játék olyan erényeit mutatja fel, mintha Olaszországban szocializálódott volna. Volt egy jelenet a pótselejtező visszavágóján: Nagyot egy norvég csatár a ma­gyar alapvonalhoz szorította, ő azonban nem esett kétségbe, hanem két elhúzós csel után lefordult róla, és azonnal támadást indított egy pontos passzal. Ez kell nekünk, ez a magyaros finesz vagy virtus. A lefújás után néhány magyar játékos (Dzsudzsák Balázs, Király Gá­bor) keserű megjegyzést tett azokra, akik a közelmúltban gyakran kriti­kával illették a magyar válogatott teljesítményét és eredményeit. Kár ezekért a futamokért. A norvégok elleni játék inkább tanulságul szolgál­hatna ajátékosok számára. Lehetne az etalon, amiből józanságot merít­hetnének, fejlődhetne a realitásérzékük. A tisztességes futballszurkolók ugyanis nem rosszindulatból kritizálják és gúnyolják a magyar váloga­tottat évtizedek óta. Hanem azért, mert folyamatosan azt hallják a ma­gyarjátékosoktól (közte Király Gábortól és Dzsudzsák Balázstól is), hogy „életünk mérkőzése” következik. Amikor pedig eljön ez a mérkő­zés, akkor legtöbbször csak gyáva, lelketlen játékot kapnak. Ezen a magyar-norvég meccsen azonban tényleg úgy nézett ki, hogy a futbal­listáink valóban át is érzik a tétet. Ajátékosok szavai ezúttal nem üres közhelyekként csengtek az ember fülében. Nemcsak csúsztak-másztak a pályán, hanem okosan, tudatosan futballoztak, végig kezükben tartották a mérkőzést - ezt volt igazán fantasztikus átélni ezen az estén. Hogy jobbak vagyunk, sokkal jobbak, mint az ellenfél. Ha valakinek ezt érez­nie kellett, az éppen Dzsudzsák Balázs, aki hosszú évek óta nem játszott ilyen jól a magyar válogatottban. A gól most nem jött össze neki, de bá­tor és feltétlen odaadása példaértékű volt, valódi csapatkapitányként vi­selkedett. Kedves Balázs! Amellett, hogy köszönjük a norvégok elleni játékot, ez a győzelem legyen a mérce mindannyiunk számára a jövőben. Mert lehet ennél rosszabbul játszani, de ha nincs meg ugyanez a tűz, ak­kor igenis helye lehet a kritikának. Most azonban jöjjön a felkészülés. Mert bizony jó volt arra ébredni hétfőn, hogy a magyar válogatott ott lesz a jövő nyári Európa- bajnokságon, ez a tény furcsa magabiztosságot adott. Elhittük, hogy van egy komoly edzőnk, és vannak klassz játékosaink. Hajrá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom