Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-18 / 266. szám, szerda

121 KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 2015. november 18.1 www.ujszo.com Hajnalka színjátszócsoport a játék öröme a fontos A betlehemes játékok világversenyén kulöndíjat kaptak, idén Horvátországban nyaralhattak a társulat tagjai LECZO ZOLTÁN A Hajnalka színjátszócsoport a nagykaposi Erdélyi János Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyik büszkesége, ám ahogy a fotózáshoz felsorakozott, egyentrikóba öltözött színószpalántákra néztünk, rögtön látszott, hogy a gyerekek is büszkék arra, hogy tagjai lehetnek a társulatnak. NAGYKAPOS Szűcs Ágnes pedagógus, a cso­port vezetője elmondta, a Hajnalka 2008-ban alakult az iskola alsó ta­gozatos tanulóiból. Korábban az in­tézményben bábcsoportot és nép­tánccsoportot is vezetett, de miután az irodalmi kisszínpad tagjai rend­szeresen felléptek a jelentősebb egyházi és világi ünnepeken, ké­zenfekvő volt, hogy a szerepelni akaró és tudó gyerekekkel egy nép­mesét vigyenek színpadra. A Hófe­hérke című darabbal aztán 2011-ben beneveztek a magyarországi Kis­várdán rendezett nemzetközi gyer­mekfesztiválra, leginkább azért, hogy tapasztalatokat és új élménye­ket szerezzenek. Meglepetésükre a 14 csapat közül a második helyen végeztek, ami megerősítette őket Az alsó tagozatos tanulókból álló társulat legközelebb az Ung-vidéki Bésben áll színpadra (A szerző felvétele) abban, hogy van értelme komo­lyabban is foglalkozni a színját­szással. A következő években sorra mutatták be a különböző meséket: a Csipkerózsikát, majd egy Lázár Er­vin által írt darab, A kislány, akit mindenki szeretett, illetve a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő ba­rack következett. A csoport eddig minden évben részt vett a Latorca Menti Tavaszon, a gyermek­színjátszó-csoportok regionális se­regszemléjén, s bár a továbbjutást eddig nem sikerült kiharcolniuk, ez sem a csoport vezetőjének, sem a gyerekeknek nem szegte kedvét. Szűcs Ágnes szerint őket egyéb­ként sem a győzni akarás, hanem a játék öröme, valamint a sikeres kö­zös munka miatt érzett elégedettség motiválja, illetve az, hogy szakma­ilag is fejlődjenek. A pedagógus ál­lítja, „színészei” felszabadultabbak, nem okoz számukra gondot a nyil­vános szereplés, és a közös játék so­rán szerzett pozitív változások az idő múlásával a kommunikációjukban, színjátszócsoport Az alapítás éve: 2008 Tagok: Fuksz Réka, Hires Fanni, Jakab Nikolett, Kása Áron, Kočiš Zsóka, Kovács Lilla, Očenáš Kitti, Szabó Zille, Szatmáry Erik, Tóbiás Enikő Vá­rad! Barnabás, Varjassy Zsófia, Jóm Lívia, Paiágyj Karina, Kočiš Bettina, Váiyi Jenifer, Csörgő Eszter, Bálint Boglárka Dóra Teper Tünde, Michalko Dániel Csoportvezető: Szűcs Ágnes illetve a viselkedésükben is meg­mutatkoznak. A Hajnalka színját­szócsoport eddigi legnagyobb sike­rét idén érte el, amikor a betlehemes játékok világversenyén különdíjat kapott, és a csoport tagjai nyolcna­pos adriai nyaraláson vehettek rész. A heti egyszeri, kétórás próbákat tartó társulat működését eddig az is­kola és a gyerekek szülei is támo­gatták, és egyéb helyekről is kaptak segítséget. A csoportot legközelebb Bésben láthatja a közönség, és a gyerekek már készülnek az idei La­torca Menti Tavaszon sorra kerülő bemutatójukra is. Legközelebb az Új Gömör nép­táncegyüttest mutatjuk be. Kőjankó - a megkövült SZÁSZI ZOLTÁN Mesés vidéken járhat, aki rászánja magát az alig egyórás gyaloglásra a városközponttól, a hétvégi házak között, a Tormás városrészen keresztül, fel a Pokorágyi Dombokra, ahol, a megkövült óriás sziklája áll. RIMASZOMBAT Homokkőből, a barlangszerüen kivésett bányaüregből kifejtett, jól megmunkálható anyagból épült és bővült évszázadokon át a Rima parti város, Rimaszombat. Geológiai különlegesség A Kőjankó, ez a látványos ter­mészeti képződmény, a Pokorágyi Dombság része egy 520 méter ten­gerszint feletti magasságban lévő, a víz és a szél hatására preparálódott andezitdarab, amely sokkal kemé­nyebb és ellenállóbb, mint a talpa­zatát képező törmelékes kőzet. A keményebb anyagú fej évezredek óra védi, takarja az alatta lévő pu­hább követ, az eltérő keménységű kőzetek más-más módon és gyor­sasággal kopnak, így alakulhatott ki a különleges forma, amely a Rima­medencében egyedülálló. Az itt ta­lált, kőlappal fedett, bronzkori ur- nás sírokat már a 19. század elején felfedezték és kutatták, Reuss Sá­muel 1813-ban ásott ki belőlük töb­bet, Kollár Sámuel pedig 1822-es, Rimaszombatot részletesen leíró monográfiájában a keltáknak tulaj­donított, különleges ezüstpénzek előfordulásáról írt. A helyet az el­múlt fél évszázadban nem kutatták, a bő két évszázados kőbányászat miatt valószínűleg már nem is len­ne egyszerű feltárni az eredeti ál­lapotot. Szerencsére a bányászat a 20. század első harmadában lezaj­lott nagy városépítkezés után leállt, majd atermészet visszahódította ezt a területet. A bányaüregek azonban megmaradtak, és bennük pontosan nyomon követhető a Pokorágyi Dombok geológiai fejlődése, a mintegy 15 millió évvel ezelőtt kezdődött folyamat, amely lénye­Ĺeqkôzeľebb Csízjürdől mulatjuk be. Tájoló A Kőjankó nevű természeti képződményt autóval a Felsőpokorágyot elhagyva, a Felsőhegymeg felé vezető útról letérve, a falutól pár száz méteres távolságra lévő réten leparkolva érhetjük el. Gyalogosan Rimaszombat központjából Tormás város­rész felé bő egyórányi sétával lehet megközelíteni. A Kőjankó sziklához meredek kapaszkodó vezet. Turisztikai szolgáltatások teljes skálája Rimaszombatban vehető igénybe. gében az utolsó vulkáni tevékeny­séggel ért véget, bő kétmillió évvel ezelőtt. Több helyen például hosszú üregek jöttek létre a vulkáni tevé­kenység által elpusztított fák ágai helyén, gyakori lelet a homokkőbe préselődött ág, rügy, falevél, ami izgalmas lehet a fosszíliák iránt ér­deklődőknek. A bányákból az aktív kitermelés idején azt a vulkáni ha­mutól megkeményedett homokkö­vet fejtették ki, amely aránylag jól faragható, de viszonylag könnyű, ám egy hátránya van: mivel kiváló a nedvszívó képessége, az ebből épített falak hajlamosak a nedvese­óriás A Kőjankó andezit feje (A szerző felvéted désre és a mállásra, könnyen ledob­ják a vakolatot, ahogy azt sok he­lyen látni is lehet a városban. Hogy a Pokorágyi Dombok környéke év­századok óta Rimaszombat építő­anyagaként szolgált, arról a Fő té­ren feltárt templomalapok és a te­mető védőfalának anyaga is tanús­kodik. Ez ugyan még nem hasított, fejtett építőanyag, hanem a Pokor­ágyi Dombok alatti réteken sok he­lyen kibukkanó, hol egészen nagy, olykor óriási méretű, hol meg szin­te csak öklömnyi andezit tartalmú gömbölyű kő. Á bő húsz évvel ez­előtti térfelújítást végzők javára le­gyen mondva, a pótlásokhoz, ki­egészítésekhez is ezt az anyagot igyekeztek használni. Tarka élővilág Miután a vulkanikus tevékenység abbamaradt, elkezdődött az erózió. A víz mindig utat talál magának, ki­mosta a lágyabb kőzetet, völgyeket, süppedéseket alakítva ki a terepen. Az évezredek alatt a talaj szerkeze­tének változása, a csapadék és a nö­vényvilág együttes erővel különle­ges élőhelyet, mocsaras tavacskákat alakítottak ki. Benne vízinövények társulását. Kevesen tudják, hogy az úgynevezett Pokorágyi suvadásos tavak élővilágát egy kicsinyke hús­evő növény is tarkítja, a kereklevelű harmatfu. A tavak és a Kőjankó vi­déke ma legelő, kaszáló és erdő. Az egyik legszebb kirándulóhely Ri­maszombat környékén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom