Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)

2015-11-03 / 254. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. NOVEMBER 3. BUNDESLIGA H Szeptember 2-án elhunyt minden idők egyik leghíresebb ghánai futballedző­je, Charles Kumi Gyamfi. A szakembert hazája legendájaként tartják számon, aki magyar edzőtől is ta­nult. Ő volt az legelső ghánai profi futballis­ta, aki afrikai játékos­ként német csapatban is szerepelhetett. Jones Attuquayefio, aki játékosa és edzőkollégája is lehetett. 1951-ben beválogatták a Gold Coast XI nevű válogatottba, amely angol és ír túrára indult. A brit szigeteken óriási feltűnést keltett a ghánai csapat, a játékosok ugyanis mezítláb, cipő helyett bandázs- zsal léptek a pályára, de így is 25 gólt szereztek a turné során, ebből Gyamfi egymaga tizenegyet lőtt. ,A mérkőzések után kissrácok jöttek oda hozzánk, hogy megsi­mogassák az arcunkat, azt hitték, a kosztól vagyunk feketék” - emlé­kezett vissza. Ott vásárolt magának először futballcipőt, és hazatérve hosszú harc során elérte, hogy ezt az ottani bajnokságban is elfogad­ják és bevezessék. Csak ne lett volna olyan hideg 1958-ban egy meccs erejéig játékos­edzőként irányíthatta a válogatot­tat, az angol George Ainsley ugyan­is pénzügyi arles Kumi G y a m f i 1929. de­cember 4-én született. Zseniali­tására már hétévesen felfigyeltek, iskolájában a nagyok között fut­ballozhatott, mert kiismerheteden cseleivel mindenkiből bolondot csinált. Mindezt mezítláb, hiszen futballcipője nagyon kevés ember­nek volt a környezetében. ,A rasszizmus már abban az idő­ben is érződött, az országunkban a feketék csak egymással futbal­loztak. Kivételt csak a Cape Coast kikötőjébe érkező matrózok jelen­tették, de ők is egymással futballoz­tak. Ott láttunk először stoplis ci­pőt. Később megszoktam, hogy ne mezídáb futballozzam” - emléke­zett vissza öt éve a Tagesspiegelnek adott nyilatkozatában. 15 éves volt, amikor családja el­költözött, és szerették volna, ha fiuk az Accra Royal nevű iskolában folytatja tanulmányait. De a fel­vételi kérelmét elutasították, mire Charles felkereste az iskola futball­csapatának edzőjét, és azt mond­ta neki, ő sokkal jobb bármelyik futballistájánál. A kíváncsi edző elhívta egy mérkőzésre, és miután Gyamfi túlszárnyalta az elvárásait, saját maga kérte az iskola igazgató­jánál a fiú azonnali felvételét. Mezídáb kápráztatta el a briteket Charles Kumi Gyamfi gátakat döntött le a Bundesligában, imádták az emberek (Fotók: képarchívum) Akiért megőrültek Düsseldorfban a szurkolók Miután befejezte a tanulmányait, játékosként szerepelt az Accra Gre­at Argonauts, a Koforidua Sailors Football Club, az Accra Standfast, illetve a Cape Coast Mysterious Dwarfs csapataiban, de megfordult a két legjobb ghánai klub, az Asante Kotoko és a Hearts of Oak együt­tesében is. „Fiatal srác voltam, amikor Gyamfi igazi sztár volt. Mindenki arról be­szélt, hogy micsoda nagy futballis­ta volt, Ghána első számú futball- csillaga” - nyilatkozta róla néhány éve az akkori sportminiszter, Cecil 85 évesen halt meg a ghánai edzőzseni, Charles Kumi Gyamfi, az első afrikai, aki német csapatban futballozhatott n Kissrácok jöttek oda hozzánk, hogy megsi­mogassák az arcunkat, azt hitték, a kosztól vagyunkfeketék. vitába keveredett a szövetséggel. Egy fontos, Nigéria elleni mérkőzés előtt ugrott be, mert a ghánai miniszter- elnök, Kwame Nkrumah meg volt győződve arról, hogy amire egy fehér ember képes, azt meg tudja tenni egy fekete is. Ez volt az első lépés az edzőség felé vezető úton. 31 évesen váradan lehetőséghez jutott, 1960-ban ugyanis csadako- zott a német Fortuna Düsseldorf­hoz, ezzel ő lett az első afrikai játé­kos, aki profi szerződéshez jutott és aki német csapatban szerepelhetett. „1959-ben a Fortuna Düsseldorf néhány barátságos mérkőzés erejéig Ghánába látogatott, innen volt a kapcsolat. Igazából a szövetség java­solta, hogy menjek Németország­ba, mert ott a fütballozás mellett edzőként is fejlődhetek. Tudtam, hogyha visszatérek a hazámba, ak­kor szeretnék edzősködni, így bele­vágtam” - mesélte. Teljesen meglepte az új futballkö- zeg és az a szeretet, ami Düsseldorf­ban körülvette. „Minden mérkőzé­sen telt ház volt, az emberek azért jöttek el a mérkőzésre, mert látni akarták az afrikai játékost. Az első mérkőzésemen egy kapufával nyi­tottam, és hallottam, ahogy felnyö­gött a stadion. Nem sokkal később kétszer is betaláltam, végül 3-1-re nyertünk. A végső sípszó után a nézők sírtak, és »Kalle, Kalle« ki­áltásokkal üdvözöltek. Ilyenkor mindig elfelejtettem a honvágyat.” De sajnos csak akkor. A düsseldorfi honlap szeptemberi visszaemlé­kezése szerint Gyamfi nem érezte jól magát Németországban. „Az egyeden problémám a hideg volt. Néha annyira fáztam, hogy az edzés helyett is inkább az ágyban maradtam” - monda később, nem véleden, hogy hamarosan haza­ment napfényes otthonába. Három Afrika-kupát nyert Fél évvel később visszatért Német­országba, de már csak tanulni: a kölni egyetemen edzői papírt szerzett, és azzal hazatérve egyből a válogatott mellett kapott mun­kát. 1963-ban a ghánai szövetségi kapitány egy magyar szakember, Ember József volt, őt váltotta a poszton Gyamfi, de elődjét meg­tartotta szövetségi edzőnek. Gyamfi az 1963-as Afrikai-kupán egyedüli fekete edzőként végső si­kerre vezette a válogatottat, amire addig nem akadt példa. Két évvel később megismételte a sikert, a két diadal között pedig a világ is meg­ismerhette a nevét, hiszen a válo­gatottal az 1964-es olimpián egy Argentína elleni döntedennel és Japán legyőzésével a negyeddöntő­be jutott, de ott kikapott 5-1-re az Egyesült Arab Köztársaság néven szereplő Egyiptomtól. 1966 februárjában katonai ha­talomátvétel történt Ghánában, Nkrumah elnök bukásával Gyamfi élete is megváltozott. „Miután Nkrumah megbukott, az emberek már nem akarták, hogy folytassam a munkám, de én nem tagadtam meg az emlékét, mert a barátom, szinte az apám volt. Ekkor gyere­kekkel kezdtem el foglalkozni, és » Umoh volt az első fecske Magyarországon egy nigériai játékos, bizonyos Patrick Umoh volt az első fekete játékos, aki bemutatkozhatott az NB I-ben. A nigériai utánpótlás-válogatott játékos 1981-ben érkezett Ma­gyarországra, hogy építészmérnöki diplomát szerezzen a Budapesti Műszaki Egyetemen. A BLASZ-ban szereplő 43 sz. Építők SK csapa­tába jelentkezett játékra, állítólag olyan gyors volt, hogy csak edzé­sen lehetett megjátszani, meccsen állandóan lesre futott. Temesvári Miklós kérésére az Újpesti Dózsa szerződtette, de lila-fehérben csupán három meccsen szerepelt a legjobbak között (de így is kupa­győztes lett), majd továbbküldték inkább Csepelre. Ott hét bajnokin még egy gólt is szerzett. csak 1982-ben kaptam ismét fel­kérést, hogy a líbiai Afrika-kupán irányítanám-e a válogatottat. Sok időt töltöttem Brazíliában, voltak új ödeteim, ezért igent mondtam. Es nyertünk” - nyilatkozta. Ő lett minden idők legeredménye­sebb afrikai edzője, rajta kívül csu­pán az egyiptomi Hasszán Sehata nyert három Afrika-kupát. Még dolgozott a Szomáliái Municipal Clubnál (1983-1984) és a Szo­máliái U21-es válogatottnál (1984), irányította a kenyai AFC Leopards (1988-1991) és a ghánai Ashanti Gold SC (1992-1993) csapatát. Futballszeretet helyett pénz 64 éves korában visszavonult, 1999- ben pedig hazatért szülőfalujába, ahol a helyi szokásoknak megfele­lően I. Nana Gyamfi Kumi néven tötzsi vezérnek választották. Né­hány éve kisebb agyvérzést kapott, így végleg visszavonultan élt. Szept­ember 2-án, 85 évesen halt meg. A BBC 2008-ban készített vele egy interjút, amelyben arra panaszko­dott, hogy amikor napjainkban a futballról beszélünk, akkor nem a játék, hanem a pénz az elsődleges. .Akikkel annak idején én dolgoz­tam, imádták a futballt és elkötele­zettek voltak a hazájukért. Amíg a mai játékosok nem ismerik a nem­zeti mez értékét, az én tanítványaim készek voltak meghalni Ghánáért. Nyilvánvalóan nem minden futbal­listát a pénz motivál, de a legtöbben csak arra tudnak gondolni.” Printz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom