Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-14 / 264. szám, szombat
120 SZALON ■ 2015. NOVEMBER 14. www.ujszo.com Könyv az ismeretlen Andrés Révészről K irályokkal levelezett, interjút készített többek között Albert Einsteinnel, Benito Mussolinivel, több országban kitüntették, a magyar irodalom első számú spanyol fordítójaként tartják számon a magyar származású Andrés Révészt, akinek kalandos életéről és munkásságáról kétnyelvű könyv jelent meg Spanyolországban. A Révész Andor, egy híd a megosztott Európában című könyv egy rendkívüli műveltségű, hét nyelven beszélő ember portréját rajzolja meg, akit szülőhazájában kevesen ismernek, miközben külpolitikai újságíróként a 20. századi spanyolországi sajtó egyik kulcsfigurája volt. Hídszerepe abban áll, hogy az első és a második világháború után az ő cikkei, könyvei tájékoztatták a spanyol olvasókat a közép-európai politikai drámákról és mivel pályafutása során több mint húsz sajtóorgánumnak dolgozott, hozzájárult ahhoz, hogy az akkoriban elszigetelt Spanyolország ráébredjen: nem maradhat távol a nemzetközi politikai körökben meghozott döntésektől - így értékeli Révész jelentőségét a könyv két történész szerzője, Fernando Díez Pérez és Ignacio Szmolka Vida. Révész ugyanakkor a magyar irodalom és kultúra közvetítőjeként is hídszerepet töltött be. O volt az első, aki mások mellett Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz és Karinthy könyveit spanyolra fordította, megismertetve remekeiket a spanyol közönséggel. Révész Andor 1890-ben született a mai Szlovákia terültén, Galgócon, zsidó családban. Az egyetem elvégzése után a Józsefvárosi Reálgimnáziumban kezdett tanítani német és francia nyelvet, miközben folyamatosan publikált a Nyugat című folyóiratban és külföldi irodalmi lapokban. Tanulmányútra utazott Párizsba 1914-ben, ahonnan az I. világháború kitörése miatt Spanyolországba menekült. Egy év múlva már az El Sol című spanyol napilap munkatársa volt. Legendák keringenek hatalmas lexikális tudásáról. A lapokban, folyóiratokban megjelent cikkei és a fordítások mellett regényeket, külpolitikai tanulmánykötetek sorát publikálta. Több mint hatvan könyve jelent meg, de számtalan írása maradt egyelőre kiadatlan. 1970-ben, nyolcvanéves korában hunyt el Madridban. (MTI) Nincs itt valami félreértés? Csányi Sándor A férfi agy, avagy nincs itt valami ellentmondás? című előadásban (Képarchívum) A színház ismét megtelt nézőkkel péntek este, de vajon a nézők is megteltek a színházzal? V alaki szinte egészen biztosan hibázott. Az író (Robert Dumac), a darab (A férfi agy, avagy nincs itt valami ellentmondás?), netán a rendező (Szirtes Tamás), vagy az egyedüli főszereplő (Csányi Sándor), esedeg a díszlettervezők? A legkönnyebb lenne a vécésnénire kenni az egészet. Vagy a műfaj (monodráma) az, ami nem működik manapság, csak ha megpróbáljuk stand up comedyként előadni? Egyébként valószínű, hogy én, a néző, követtem el a hibát, azzal, hogy egy könnyed és laza darabot választottam, miközben titkon valamivel kicsit többre vágytam a humoros felszínnél. Tudom, hogy vannak darabok, amelyek nem mondanak valami sokat, de hogy semmit? A populárishoz közelítésnek tényleg minden esetben minőségi veszteséggel kell járnia? A budapesti Thália Színház humorosnak és modernek vélt agypiszká- lásä valahol elcsúszott a korszerűvé válás útján. Színházat ígértek stand up comedyvel, de helyette stand up comedyt kaptunk egy kis színházzal. Ugyanakkor stand upnak nem volt elég laza, színháznak viszont nem volt elég komoly. A darab fő kérdése és lényege, hogy mit (t)akar a nő. Bővebben, hogy mit (t)akar, ha egyáltalán (t) akar valamit. A legbosszantóbb az egészben az, hogy erre az örök kérdésre még választ is kapunk. Szerelmet. Vagy egy macskát, amit szerelemnek hívnak? Ennyi. Az egyszemélyes szereplőcserék jót tettek az előadásnak, legalább nem egy nézőpontú volt a hozzáállás a témához. Sanyi, a főszereplőnk különböző jelzésértékű öltözékekbe bújva (komoly ezredesi sapka, egy sál a könnyed modorú francia filozófus nyakába, laza taxis paróka) próbálta megértetni a n(éz)őkkel (együtt), hogy a férfiak legkülönbözőbb (arche) típusai miként vélekednek a nőkről, hogyan állnak férfi-nő kapcsolathoz. Persze az olyan kliséket, hogy a férfi agy egyirányú, a női viszont szerteágazóbb, tehát több mindenre tud egyszerre figyelni, annyira a magunkénak tudjunk, hogy szinte altatnak a kényelmes színházi székben. Az olyan poénok meg, hogy a nők csak egymás előtt esznek friss zöldségsalátát, közben otthon mind pörköltet habzsolnak vattacukorral tele szájjal, egy mosolyon kívül nem sok mindent tudnak előcsalogatni belőlünk. Csányi Sándor egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az előadás kicsit Hofi estjeire szeretett volna hasonlítani: az alapszituációt megtartva minden egyes este más-más poénokkal nevettetni meg a közönséget; a nem működő vicceket elhagyni, helyettük újakat hozni be a színpadra. Ezzel a rugalmas improvizálással és szórakoztatással elvileg nincs is semmi baj, hisz Csányi is elmondta, hogy az emberek azért vesznek színházjegyet, hogy kicsit kikapcsoljanak, jól szórakozzanak, elfelejtve a hétköznapi gondokat. De azt is hozzátette: neki és a rendezőnek az volt a célja, hogy a harmincból legalább három poén maradandóan bevésődjön a nézőkbe, és a vicceken keresztül ténylegesen is megértsenek valamit, amit humor nélkül nehezebb lenne. Az ő szavaival élve, hogy „vigyenek haza valami pluszt is magukkal a nézők”. Na ez az, ami nem sikerült. Helyette maradt a felszínes szellemesség és a közhelyek sora. Amit összbenyomásként magunkkal viszünk, talán annyi: a nő mindig is nő marad, a férfi pedig férfi. Nincs mód a változtatásra, csak egymás elfogadására; az együttélés pedig csak egyensúllyal, humorral és megértéssel lehetséges. Talán mégis adott volna valamit ez a ko- médiázás? A megerősítés és az em- lékeztetés is több, mint a semmi. Végeredményben lehet, hogy nem is „a férfiaggyal” van baj, hanem azzal az egyszerű ténnyel, amit Csányi a darabbal kapcsolatban egy interjúban mondott: „Ha megpróbálsz valakit színházba csalogatni, és kiejted a kultúra szót a szádon, akkor az emberek visítva menekülnek.” Mellár Dávid Fantasztikum, tudomány és foci A Tudomány hete a Selye János Egyetemen Tanárképző Karán A Tudomány hete ismét számos érdekfeszítő előadást kínált a Selye János Egyetem hallgatói és a szélesebb közönség számára. A Kari napokon - mely az intézmény Tanárképző Karának rendezvény- sorozatát jelöli - központi szerepet kapott az irodalom, mely egyfajta összekötő kapocsként szolgált az előadások között. Az alábbiakban néhány emlékezetes pillanatot és gondolatot örökítünk meg. Találkozó Moskát Anitával és Markovics Botonddal Bábel fiai és Horgonyhely című kötetével Moskát Anita üstökösként robbant be a magyar fantasyirodalomba, s a Kleinheincz Csillával és Lőrinczy Judittal alkotott szerzőtriumvirátusuk, ha úgy tetszik, világszínvonalúvá emeli a műfaj magyar alkotásait. A Horgonyhely egy olyan, nők uralta univerzumot tár elénk, ahol a föld oda köti az embert, ahová született, s csak azoknak van esélyük a vándorlásra, a kitörésre és a hatalom megragadására, akik várandósak. A Brandon Hackett álnéven író Markovics Botond a magyar science- fiction központi szerzője; legújabb regénydilógiájának kötetei, Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen is lenne a világ, ha létezne időutazás. A szövegalkotási folyamatban mindkét szerző központi jelentőségűnek nevezte a világépítést, melynek amellett, hogy kikezdheteden ok-okozatisággal kell bírnia, a cselekmény konfliktusait is generálnia kell. Markovics Botond úgy látja, hogy bár egy idegen civilizációnak mind kevésbé szabad antropomorf jegyeket öltenie, nem válhat befo- gadhatadanná az olvasók számára. Moskát Anita fontos célként jelölte meg az újszerűséget, a kliséktől való távolmaradást, és az egyes zsánerek s kánonok határain való egyensúlyozást, ezzel is hangsúlyozva az irodalom egységességét. Amíg Anita tízéves felkészülés után, egy írói önképzőkörben nyert tapasztalatokkal lépett a pályára, Botond önfejlesztő, egyszemélyes utat járt be. Mint bevallották, egyikük sem szeretne saját disztópiájában élni, hiszen köteteikben a szárnyaló tudományos eredményektől és a mágiától az élet nem válik jobbá és egyszerűbbé. „Egy könyv egy élmény” - jegyezte meg Anita, értve ezt arra, hogy egyikük sem sorozatszerző, hisz kötetenként újabb és újabb - s ezt már mi tesszük hozzá: fantasztikusabbnál fantasztikusabb - világot alkotnak, amelyek révén lehetővé teszik nekünk, olvasóknak, hogy a valóság mindennapjain túl megannyi más életet élhessünk meg. Beszélgetés a tudományos tudás természetéről A kerekasztal-beszélgetésen a négy résztvevő tanár - Keserű József, H. Nagy Péter, Simon Attila és Zolczer Péter - megszámlálhatatlan szakterületet szőtt egybe, hogy együttes erővel nézzenek utána a tudományosság lényegének. Ahogy azt egybehangzóan megállapították, a tudományról nem lehet elég gyakran beszélni, hiszen az újabbnál újabb eredmények jószerével percenként pontosítanak vagy írnak felül egy korábbi ismeretet, elképzelést. A ma teleszkópon át vizsgált galaxis egy 13 milliárd évvel ezelőtti állapotot tükröz; a lezártnak hitt) történelmi folyamatokat újra- és újrafesti egy következő generációs értelmezés, sőt, párhuzamos értékeléseik egyazon időben futnak egymás mellett. Noha a tények mindig ki vannak téve a velük foglalkozók értelmezésének, a tudomány jellemzően ezek ütköztetésekor, a párbeszéddel halad előre, mely a felvázolt elméletek konstrukciójában képes megvilágíGazdag József dedikál tani a hézagokat. A relativizáció persze jobban működik a humán tudományok esetében; a természettudósok között azért véresebbek a viták, mert ott egyszerre csak egyvalakinek lehet igaza. A négy kutató a tudomány lényegét nem is annyira a válaszokban, hanem inkább a kritikai gondolkodásban és a jól feltett kérdésekben látta, hiszen a folyamatosan úton levő tudományt ezek viszik előre. Foci és irodalom A moderátor Hipik Juli kérésére irodalom- és íróajánlóval nyitó Gazdag József először Hankiss Elemér munkásságáról tartott egy rögtönzött kiselőadást, ezt követően azonban hamar a Kilátás az ezüstfenyőkre című első kötetére terelődött a szó, mellyel szlovákiai magyar berkekben akkora irodalmi sikert aratott, amilyet korábban csak Grendelnek sikerült az Eleslö- vészettel. Mint ahogy azt az íróként és újságíróként, illetve irodalom- és fociőrültként bemutatkozó Gazdag elárulta, új kötete, az Új Szó Focitipp mellékletében közölt tárcáinak keresztmetszetéből álló Egy futballfiiggő naplójából ugyan nem hozott irodalmi díjözönt, de sokkal közismertebbé vált. Noha a moderátor az új kötetbe került provokatív szövegek csípős humorában vélte felfedezni a siker okát, a szerző kétkedőén reagált, mondván, a közelében élő napilapolvasókat inkább megbotránkoztatták, mint megnevettették a cikkei. A foci viszont az irodalmi bevezető után kétségkívül diadalmaskodott; a vendég és a közönség alig győzte egymásnak passzolni a kérdéseket, feleleteket. A magyar és a világfoci, a bunda és a legenda (Puskás) mind terítékre került, s bebizonyosodott, sokak zsebébe épp Gazdag sokdimenziós focikönyve révén sikerült becsempészni az irodalmat. Baka L. Patrik Markovics Botond, Moskát Anita
