Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-14 / 264. szám, szombat
o N C/5 2015. november 14., szombat, 9. évfolyam, 45. szám Akiktől csak az állam vesz végső búcsút Üres sírok között egy friss sírhely a Huntsville-i Joe Byrd temetőben (Fotók: SITA/AP) társadalmi-gazdasági státushoz. Az, hogy valaki börtöntemetőbe kerül, elsősorban azt jelzi, hogy az illető szegény.” A börtön alkalmazottai 2100, a temetőben nyugvó elítéltet azonosítottak, de azt mondják, hogy lehetnek még további sírok. A professzor nemrég minden sírkövet lefényképezett, és a sírok számát több mint háromezerre becsüli. A huntsville-i temetések bizonyos értelemben nélkülözik a máshol megszokott precizitást és formaságokat. A koporsót a temető közepén lévő oltártól egy zöld John Deere traktorhoz kapcsolt utánfutón viszik a sírhoz. A fejfákon és sírköveken a neveket gyakran rosszul írják. A temetésen részt vevő hozzátartozók hordozható sztereomagnókat visznek magukkal, amelyről rapszámok vagy épp az AC/DC Hell’s Bells című száma csendül fel. A legtöbbször, miután az elítéltek visszatérnek a börtönbe, a temető elhagyott, néptelen hely. A több ezer sír közül csak néhányon van virág. Aznap, amikor Kenneth Wayne Davist végső nyugalomra helyezték, három temetésen voltak jelen családtagok, négyen pedig nem. A nap folyamán vandálok törtek be a területre, és felgyújtottak egy nagy halom száraz rozsét. A hét eltemetett közül kettő életKenneth Wayne Davis 54 éves korában halt meg, és inkább csak szám volt, mintsem ember: a 327320-as rab. Texas állam bírósága egy 1977. november 19-én elkövetett gyilkosságért súlyos börtönbüntetésre ítélte, de amikor novemberben meghalt, úgy tűnt, hogy Texas maradt az egyetlen barátja. A családja nem kérte ki a holttestét, úgyhogy az állam fizette a temetését. A kelet-texasi Hunts- ville-ben egy hideg reggelen az elítéltek kis csapata lehajtott fejjel hallgatta, ahogy a börtön lelkésze Davis lelki üdvéért imádkozik a rabok ásta sír mellett fabakokon fekvő, ezüstfogan tyús fekete koporsónál. Napszemüvegben, munkásbakancsban és bepiszkolódott fehér rabruhában akár festő-mázolóknak is lehetett volna nézni őket, ha nem olyan komolyak, és nem szorítják összekulcsolt kezükben sapkájukat és kesztyűjüket. Gyászolói, egyben sírásói is voltak Kenneth Wayne Davisnek. Az elhunyt ismerősei közül senki sem vett részt a temetésen, úgyhogy a lopásén 14 év börtönre ítélt Damon Gibsonra és társaira várt, hogy némán álljanak egy olyan ember sírja fölött, akivel sosem találkoztak. Aztán Gibson és a többiek felhúzták a kesztyűjüket, hosszú köteleken leeresztették a gödörbe a koporsót, örök nyugalomba helyezve az egyeden olyan texasi helyen, ahol a családjuk által ki nem kén gyilkosokat és más elítélteket eltemetik, megemlékeznek róluk, és ha csak néhány perc erejéig is, de kegyelettel megtisztelik őket. SPENCER GOODMAN X99903I °l- 18-00 y •' -A A A Spencer Goodman sírját jelölő betonfejfán rajta van az illető neve, rabszáma és halálának dátuma, de semmilyen utalás arra, hogy miért ítélték el Azen a napon Davis temetése egy volt abból a hétből, amelyet a Joe Byrd Kapitány Temetőben, az Egyesült Államok legnagyobb, körülbelül 9 hektár területű börtöntemetőjében tartottak, ahol több ezer kivégzett vagy fogságban meghalt elítélt nyugszik. Haláluk után egyikük holttestét se kérte ki a család, de téved, aki azt hiszi, hogy ahol végső nyughelyét leltek, az egy roskatag szegények temetője. Csöndes zöld oázis a Sam Houston Állami Egyetem közelében, a kis keresztek és fejfak nyílegyenes sorokban állnak benne; a terület közepén téglából rakott dekoratív kút és egy fehérre festett oltár van kereszttel. Bár utolsó éveiket az elítéltek fegyveres őrök felügyelete mellett, rácsok és szögesdrót mögött töltötték, a temetőnek nincsen kerítése, és senki nem őrzi a területet. A Duane Howk sírját jelölő betonkereszten rajta van az illető neve, rabszáma és halálának dátuma, de semmilyen utalás arra, hogy gyermek elleni súlyos szexuális támadás miatt ítélték életfogytiglanra. A többszörös gyilkos Kenneth Allen McDuff, akit 1998-ban végeztek ki, mert megfojtott egy kétgyerekes, terhes 22 éves nőt, attól vált hírhedtté, hogy ő volt az Egyesült Államok történetében az egyeden halálra ítélt, aki kegyelmet kapott, de néhány évvel később újból gyilkosságért ítélték el. A sírján lévő kereszten azonban mindez nem olvasható, azon csupán egy szám van: 999055. A temetőt Texas állam büntetés- végrehajtásért felelős hivatala kezeli azóta, hogy az 1800-as évek közepén oda kerültek az első elítéltek. A takarítás, a fűnyírás, a fák és bokrok metszése a' közeli Walls Unit börtönben lévő foglyokból álló csapat dolga. A rabok a sírásók, a koporsóvivők, ők vésik rá a sírkövekre és festik ki fekete festékkel az eltemetettek nevét. A temető Walls Unit egyik igazgató-helyetteséről kapta a nevét, aki az 1960-as években segített megtisztítani és helyreállítani a területet. A börtönigazgató vagy valamelyik helyettese azóta is jelen van minden temetésen. „Ez fontos, hisz mégiscsak emberek - mondta James Jones börtönigazgató a The New York Times című napilapnak. - Bűncselekményt követtek el, amiért letöltendő büntetést kaptak, de sajnos meghaltak a börtönben, és hát mégiscsak emberek.” Texas államot úgy tartják számon, mint amelyik keményen bánik a bűnözőkkel, és köztudott, hogy nemrég elvették a kivégzésre váróknak azt a jogát, hogy megrendeljék utolsó étkezésüket. Ilyen körülmények között a Byrd temető akár ellensúlynak is tekinthető, amely némileg árnyalja a texasi büntetésvégrehajtásról alkotott képet. Az állami kivégzőkamrának is helyt adó Walls Unittól egy mérföldre évente mintegy száz elítéltet temetnek el olyan ceremóniával, amelyre az állam jelentős mennyiségű időt és pénz fordít. Minden temetés hozzávetőleg 2000 dollárjába kerül Texasnak. Sokszor, mint Kenneth Wayne Davis esetében is, az elhunyt egyetlen rokona se vesz részt a végső búcsúztatáson, csupán a börtön dolgozói és rabjai vannak jelen. Akadnak azonban olyanok is, akik azért nem kérik ki elhunyt családtagjuk holttestét, mert nem tudják kifizetni a temetés költségeit. Ezek rendszerint elutaznak Huntsville- be, és részt vesznek az állam által fizetett ceremónián. „Azt hiszem, mindenki úgy gondolja, hogy aki börtöntemetőben nyugszik, az a legrosszabbak közül is a legrosszabb - fejtette ki Franklin T. Wilson, az Indianai Állami Egyetem kriminológia professzora, aki a temetőről írt könyvet. - Pedig a dolog sokkal inkább kötődik a fogytiglani börtönbüntetését töltötte gyilkosság miatt, a többieket pedig ittas vezetésért, lopásért, támadásért, gyermek elleni szexuális támadásért és betörésért ítélték el. Davis élete 54 évéből csaknem 34-et rács mögött töltött. A huntsville-i földben végre megszabadult a rabruhától. Az elítéltek temetését végző temetkezési cég sötét nadrágot, fehér inget és nyakkendőt adott rá. (MTI) *íim m":m*p Hilágt I» trmr Robert A több ezer sír közül csak néhányon van virág
