Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-13 / 263. szám, péntek
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2015. november 13 I 7 Felkínálják magukat Kispártok pávatánca: az utolsó alkalom felugrani egy bejutó listára MÓZES SZABOLCS K özeleg a jelöltlisták leadásának határideje, itt az utolsó pillanat, amikor a kispártok elcsíphetnek egy jó „listacsatlakozást”. Nem csoda, hogy a törpepártok főként ebben az időszakban folytatnak intenzív kampányt: a listaállítás előtt kell csúcsra járatniuk a gépezetet. A cél ugyanis nem a minél jobb választási eredmény - az 5%-ot úgysem tudják elérni hanem a minél erősebb közvélemény-kutatási adat az „átugrás” előtti pillanatban. Hogy minél kapósabb legyen a menyasszony. Az elmúlt napok a Sáncánál is a tárgyalásokkal teltek, szerdán Bugá- rékkal egyeztettek. A félresikerült OĽaNO-Nova házasság után viszont várhatóan mindenki óvatosabb lesz: mi van, ha a kis partner nem hoz semmit a konyhára, hanem egyenesen elriasztja, elbizonytalanítja a választókat? A Sieť állítólag már kosarat adott nekik, amiben lenne ráció: Procházkáék új jobboldalként pozícionálják magukat a piacon, ha a minimális haszonszerzés reményében összeállnának egy kis társasággal, a választó ezt úgymond hagyományos politikai húzásnak olvashatná. A Híd nem sokáig gondolkodott. A pártnak Lucia Zitňanská érkezése után nem sikerült a szlovák választók körében jobb eredményt elérnie (jó kérdés, hogy Zitňanská nélkül hol tartana?), ám több mint valószínű, hogy a listakapcsolás sem segített volna rajta, nem működött volna a sima százalék-összeadás. Stabil választói bázis híján Éva Babitzová hiába kérte volna másfél-két százalékos potenciális táborát, hogy vándoroljon a Hídhoz, egy részük biztos nem fogadott volna szót. Annál inkább, hogy a Šanca is a régi pártokkal szemben határozta meg magát, mint új „erő” - saját magát köpte volna szembe, ha a leghosszabb ideje a parlamentben szolgáló képviselő által vezetett párt listáján jelent volna meg. És lehet, hogy az együttműködés inkább vitt volna szavazót a Hídtól, mintsem hozott volna. Bu- gárék magyar választói ugyanis ezt úgy is olvashatták volna, hogy a Híd pár pluszvoksban bízva egy neve- sincs kis szlovák párttal is hajlandó összeállni, csak a magyar összebo- rulás volt neki büdös. A Sáncának sok más választása már nincs, a KDH-val és az OLaNO- val eszmeileg nem tűnik kompatibilisnek, csak az SaS maradna. A Sáncán kívül a Juraj Miškov vezette SKOK próbálhat még felugrani egy bejutó listára - ők viszont túl sok mindenkivel összebalhéztak az utóbbi években a jobboldalon. Ráadásul a párt az erős TASR-es és TA3-as jelenléte alapján inkább a Smer jobboldalt gyengítő „projektjének” tűnik. Ugyanez igaz az SDKU-ra is - miután Pavol Frešo az Állami Számvevőszék vezetőjének megválasztásakor kiárusította pártját a Smemek, partiképtelenné vált. Még két-három hét, és az összes nyitott kérdésre választ kapunk. Alufóliás Asszonyverő Jánoš (Cartoon izer) Távol a csúcstól Szép kis kompánia LAJOS P. JÁNOS A rendelkezésre álló dokumentumok alapján kijelenthetjük, hogy a vajkai komp a Vízépítő Vállalat (VV) állatorvosi lova: kezdve a pályáztatástól az üzemeltetésig, a visszaélések mindenféle rákfenéjét felfedezhetjük rajta - nem beszélve a nyertes vállalat smeres kapcsolatairól. Kezdjük az elején. A VV tavaly bejelentette, majd idén februárban meg is hirdette a pályázati felhívást a vajkai komp üzemeltetésére. A pályázati anyagokat ugyan három pályázó vette át, de csak egy pályázott: a Ponton City. A cég feltehetően látnokokat alkalmaz, mert egy hónappal a pályázati felhívás közzététele után már volt is egy olyan komphajója, amely tökéletesen megfelel a pályázati kiírásnak. Aki nem tudja előre, hogy milyen kompra lesz szükség, feltehetően nem kezd egy ilyen több millió eurós hajó építésébe. De a már említett jósoknak köszönhetően tudta, így teljesítette a pályázati feltételeket, júniusban alá is írták vele a szerződést, júliusban már szállította az utasokat. A második érdekes pont a szerződés. A kiírásban ugyan szerepelt, hogy a 15 éves szerződés keretösszege 25 millió euró, de ezt a szerződésbe már elfelejtették beleírni. Helyette megszabták, hogy mennyit kell fizetni egy fordulóért és mennyit a napi 5 óra állásidőért. A szerződésben szereplő menetrend szerint - 19 forduló naponta - ez belefér a 25 millióba, áfa nélkül 24,4, áfával csaknem 30 millió. Ez azonban azt jelenti, hogy óránként csak egyszer jár a komp, ami a régi komphoz képest is visszalépés, az ugyanis a váltást megelőzően naponta 31-szer járt oda- vissza. Pedig Ladislav Lazár, a VV igazgatója szerint csakis a helyiek érdekeit tartja szem előtt... Ha azonban tartanák a jelenlegi napi 35 fordulót - félórás intervallumok akkor az ár óhatatlanul szinte megduplázódik: 42 millióra ugrik, áfával már 50 felett járunk. Érdekes az is, hogy a szerződés egyik pontja kimondja a félórás intervallumokat, ami enyhén szólva sem kompatibilis az ugyancsak szerződésben szereplő, órás ciklusokat tartalmazó menetrenddel. Vagyis 35 forduló már 50 millióba kerül 15 évre - de csak akkor, ha a benzin ára nem emelkedik a rotterdami tőzsdén. Ha emelkedik, akkor nő a szállításért, sőt még az állóidőért kérhető pénz is. Ha literenként fél centtel emelkedik az ár, akkor 0,8%-kal kérhet többet a Ponton City, vagyis 10 centes benzinár-emelkedés már 16 százalékkal több pénzt jelent a jól értesült cégnek. A napi 7200 eurós díj így közel 1150 euróval nő, ami egy évre számítva már 415 ezer eurós növekedés, vagyis a VV által hirdetett 1,62 millió eurós éves költség 2 millió fölé kúszik, áfa nélkül. 15 évre már ne is számoljuk ki. Ha azt vesszük, hogy a régi komp üzemeltetése 2014-ben 710 ezer euró volt azzal, hogy ebből 200 ezret tett ki az akkor már valóban öreg komp javítása, akkor tényleg durva az ár. Még azzal együtt is, hogy 12 autó helyett 18-at tud szállítani egyszerre, és tíz perc helyett öt alatt ér át a csatornán. A leírtakból úgy tűnik, hogy mindenképpen a komp a legdrágább és egyben a legrosszabb megoldás is. A legrosszabb, mert ez a fantasztikus új komp is pihen, ha ködös az idő. Lenne két másik megoldás: az egyik egy híd, a másik a már létező alagút átalakítása az autóforgalom számára. Ez utóbbi a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat - ez a cég üzemeltette régen a kompot - elemzése szerint mindössze 2,3 millió euróba kerülne, vagyis hozzávetőleg annyiba, mint a komp egyéves üzemköltsége. A híd nagyságrendekkel drágább, 50-70 millió euró lenne, de ez sem több mint a komp várható 15 éves üzemköltsége. És a híd 100 évre szól, ködben, hóban, magas vízállásnál és jégzajlásnál is. Lazár tehát a legdrágább és a legrosszabb megoldást választotta, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy a Ponton City meglehetősen sok ponton kötődik egy másik smeres politikushoz, Martin Glváčhoz. LAMPL ZSUZSANNA M inden szakmának vannak gyenge képviselői. Nemrég megtapasztaltam, hogy az idegenvezetés sem kivétel. Csíkosra nyírt legelők, csillogó csatornák mellett haladunk, sík területen. Hogy hol, az rejtély, viszont megtudjuk, hogy nem errefelé, de valahol ebben az országban gyártják az ismert akkumulátormárkát. Nem értek hozzá, elhiszem, de a buszon ülő műszakiak szót kérnek. Nem lehet, hogy más a neve? És mondják, hogy mi. Idegenvezetőnk jóízűt kacag. Tényleg! Eltévesztettem, bocs! Tovább. Még mindig nem tudjuk, hol járunk, mi van jobbra, mi balra. Az ott milyen város, kérdezi valaki. Az? A fiatalok városa! A neve hirtelen nem jut eszembe, mondja. És miért a fiatalok városa? Mert vannak benne egyetemek. Aha. Aztán a nyár kellős közepén részletes leírást kapunk egy olyan város karácsonyi vásárának kapuján látható két emberméretű papírangyalról, ahova még véletlenül sem megyünk. Majd minden átmenet nélkül mesélni kezd egy szőlőtőkéről, amely négyszáz éves, és még mindig terem. 350 kiló terem rajta! Valaki kétkedőén közbeszól. Mennyi? Jaj, nem, 35 kiló, vagy 40, úgy negyvenig terem rajta, na, mi is, ja, igen, szőlő. Három perccel később: ebből az 55 kiló szőlőből nyert bort csak ajándékba adják, fontos vendégeknek. Akkor abból mi úgysem kapunk, gondolom, már csak azért sem, mert oda sem megyünk. Ahova megyünk, és amerre, az valahogy hidegen hagyja az idegen- vezetőnket, még véletlenül sem beszél az utunkat övező helyekről, településekről. Pedig sokat beszél. Például kikkel ismerkedett meg munkája során, ami érdekes is lehetne, de nem az, a végső tanulság pedig, amit levont, s velünk is megoszt, hogy itt is ugyanolyan emberek élnek, mint máshol. Hát igen, nyilván nem négylábúak, szól közbe valaki, de az idegenvezető nem hallja, mert újabb eszmefuttatásba kezd. Ez a nemzet, kezdi, hogy is mondjam, zsugori. Egyszer az egyik panzióban kevés volt a reggeli és nem volt szappan, pedig benne volt az árban. Ott spórolnak, ahol tudnak. Néhány perces hatáskeltő csönd, ami után magvas gondolatot vár az ember, majd folytatja. Ez egy büszke nemzet. De van is mire. Amit kiadnak a kezükből, annak van minősége. A GDP irigylésreméltóan magas, félszer akkora, mint a mienk. No, ekkor röhögni kezdünk, merthogy ez tényleg irigylésreméltó teljesítmény, mármint ha tényleg félszer akkora, de ő mondja tovább, hogy persze vannak azért negatív tulajdonságaik is. Mármint a nemzetnek. Tudjuk. Zsugori. Mert nem volt szappan. A kérdés: utólag hoztak-e? S ha hoztak, akkor zsugori-e ez a nemzet vagy csak feledékeny? FIGYELŐ „Kelet-Európa ne diktáljon erkölcsöt" A keleti országoknak nem kellene erkölcsöt diktálniuk nekünk címmel közölt interjút Matteo Renzi olasz kormányfővel a Die Welt német konzervatív lap. A politikus arra a kérdésre, tart-e attól, hogy széteshet az EU a jobboldali demagógok miatt, mire kialakul a migrációs válság hosszú távú kezelésének stratégiája, elmondta, hogy különösen az „új tagállamok” magatartása bántja. Ezek az országok sokat köszönhetnek az EU-nak, és egyes nyugat-európai országokban pártok és politikusok választásokat és pozíciójukat vesztették el a keleti integrációval, de megvédték Európa eszményét -mondtaMatteo Renzi. Francia- országban „népszavazás veszett el a lengyel vízvezeték-szerelőtől való félelem miatt” - tette hozzá. „A nyugat-európaiak megfizették a keleti bővítés politikai árát, és nincs rendben, hogy most ezek az országok diktálják az erkölcsöt nekünk” - mondta, hozzátéve, hogy az EU-nak közösen kell megbirkóznia a kihívással. Az ügyben nem jobboldali-baloldali megosztottságról van szó, Csehországban és Szlovákiában a szocialisták ugyanazt az álláspontot képviselik, mint a jobboldali magyar és a lengyel kormány. Európából mindenekelőtt a gazdasági hasznot látják. „Eközben elkeserítő látni, hogy falakat emelnek, csapdát a szabadságnak” - tette hozzá. Arra a kérdésre, mit tehet Európa a menekültáradat megfékezéséért, azt mondta, hogy nézőpontot kell váltatni. Az EU-t csak keleti irány-v. ba bővítették, és „tragikus és történelmi hiba volt kihagyni a balkáni országokat”. (MTI)
