Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-12 / 262. szám, csütörtök
2015. november • www.ujszo.com I HOBBI új szó Személyes | JJI | A színek ereje Festésterápia Mindannyiunknak van valami egyéni módszere arra, hogy kikapcsoljuk magunk körül a világot, és a sajátunkban nézzünk körül. Valakinek ez a tévé, az alvás, a szöszmötö- lés apró repülőgépmakettekkel, zenélés, meditáció, bármi. ekem ez elsősorban az írás. Mindig magamnál hordok egy tollat és egy kis füzetet, amit bármikor és bárhol elő tudok kapni, hogy bele-. írhassam a gondolataimat. Persze vannak napok, időszakok, amikor egyszerűen semmi, ami a fejben zajlik, nem akar papírra vetődni. Kiskoromban a szüleim órákig le tudtak azzal foglalni, hogy elém tettek egy köteg tiszta fehér papírt (még most is érzem azoknak a lapoknak az illatát!), színes ceruzákat és vízfestékeket. Emlékszem, négy ecset és tizenkét féle szín állt a rendelkezésemre. A kis Bibike pedig csak ült, rajzolgatott és festegetett. Nemrég ped ig vettem ma- mm gamnak rajzlapokat, ecseteket, festékeket és azon kaptam magam, hogy a szobám padlóján szétpakolva egy kompótosüveg vízbe márto- gatok és mázolok. Miközben a papír fölé kuporodtam és a színeket kevertem, belém hasított a felismerés: most egyedül vagyok, egyesben önmagámmal, és hihetetlenül élvezem. Ülni, a színekkel és az ecsetvonásokkal elszórakozni, gondolkodni, vagy éppen nem gondolkodni. Persze, ez a jelenség nem új keletű. Egyik ismerősöm befizetett egy hétvégi kurzusra, amitől azt várta, hogy majd hétfő reggel egy új, sokkal jobb ember fog rá visz- szamosolyogni a tükörből. Lehet, hogy az igyekezete hiánya, lehet, hogy maga a kurzus hiteltelensége volt az oka, hogy azon a bizoA színeknek nagy erejük van. Nem véletlen, hogy már cégek foglalkoznak azzal, hogy az ember milyen színűre fesse a nappaliját, hogy milyen színű öltözetet viseljen, ha állásinterjúra megy, vagy, hogy melyik szín az, ami a randevút biztosan sikeressé teszi. Észrevehetjük, hogy határozottan befolyásolja a hangulatunkat az, hogy teljesen feketébe vagyunk öltözve. Más az atmoszférája egy libazöld szobának, vagy éppen egy szürkének, és nagyon sok mindent le lehet olvasni egy festményről a használt színek alapján. Bár nem hiszem, hogy egy hátfájást vagy egy tüdőgyulladást meg tudna gyógyítani egy szín magában, határozottan kihat ránk. Amikor kezünkbe fogjuk az ecsetet, ne az legyen az első szempont, hogy melyik szín mit jelent, hanem, hogy melyiket érezzük éppen magunkénak. A képet senki nem fogja kritizálni, az egész lényege, hogy egy képet alkossunk önmagunk lelki világáról. (vB) nyos reggelen nem mosolygott senki más, csak a bankszámláján jó pár euróval kevesebb összeg. Hogyan is várhatnánk egy külső erőtől a megváltást, ha mi magunk sem hisszük el, hogy képesek lennénk arra, hogy egy jobb „én" legyünk? Csak nyugodtan üljünk le és fessünk, ennyire egyszerű. Alkotás közben nem figyel az ember semmi másra, csak a színekre, önmagára. Hallgatja a saját gondolatait, kérdez és felel is. Mondhatni, ez is egyféle meditációs forma, amivel elősegíthetjük önmegismerésünket. Persze nem akkor kell elkezdeni a saját magunkkal való törődést, amikor már azt sem tudjuk, hogy melyik problémánk nagyobb. Inkább úgy mondanám, hogy nem szabad abbahagyni ezt a törődést, hiszen gyerekkorban ez még annyira természetes, nem? Leülni, eljátszadozni, gondolkodni, képzelegni majd lerajzolni, megvalósítani. Egy kávézós beszélgetés során megkérdeztem a barátaimat, hogy nekik milyen módszereik vannak arra, hogy kikapcsoljanak, és magukkal foglalkozzanak. Különböző válaszokat kaptam az ékszerkészítéstől egészen a hajmosásig, viszont a társaság fele a festésre, rajzolásra, esküdött. „Segíts magadon, Isten is megsegít" - mondják, és csak most értettem meg igazán ennek a közmondásnak a lényegét. Aki nem akar változást, aki nem akar segíteni önmagán (és legyen itt szó bármiről, betegségről, anyagi helyzetről), azon senki sem fog tudni segíteni. A festéssel történő önterápia egyik nagyon jó módja dolgaink helyrehozásának. Szánjunk magunkra pár órácskát, biztosítsunk be elég papírt és ecsetre fel! Varga Bianka (Néma Edina és a szerző felvételei) A Collot-féle módszer Liane Collot d'Herbois, a múlt században élt brit festőnő rájött arra, hogy a fény-szín-sötétség festésterápiával számos fizikai és lelki betegséget képesek vagyunk gyógyítani. Festményei felkeltették Dr. Ita Wegmannak, Rudolf Steiner kolléganőjének figyelmét, aki bátorította és támogatta d'Herbois-t munkájában. Meghívta őt Arlesheim- be, Svájcba, ahol felkérte őt, hogy próbáljon meg festeni ún. gyógyító képeket, amelyek a terápiás művészetet szolgálják. Mindezek után d'Herbois megismerkedett a Steiner-féle antropozófiával, és elkezdte kialakítani a saját festésterápiáját. E szellemi mozgalom szerint az ember testből, lélekből és szellemből áll, amelyek egymást áthatják. Ezek fejlesztésével, összehangolásával az emberek képesek túljutni a tárgyi ismereteiken és megnyílnak előttük a lét azon területei is, amelyeket a fizikai érzékelésre alapozott megismerés nem képes elérni. Nálunk és a környező országokban is elterjedt módszer az egészségügyi központokban. A terápia kezdetén a páciensnek festenie kell egy képet, amiből a terapeuta képes egy diagnózist kialakítani arról, hogy az milyen betegségekkel küzd, és hogy milyenek lappanghatnak benne. Ezután elkezdődik a terápia, amely során különböző vezetett gyakorlatokon átjut el a beteg a gyógyulásig. Itt nem a kép a lényeg, hanem az alkotás folyamata. (vB)
