Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-06 / 257. szám, péntek
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2015. november 6. 7 Ponta lecsó végére Fejlettebb volna a román politikai kultúra a térség országaiénál? VERES ISTVÁN H armadik napja töröm a fejem, miért nem sikerül lecsót készítenem az utolsó paprikákból. Közben lemondott Victor Ponta román kormányfő, így a helyzet annyira összetett lett, hogy kénytelen vagyok politológiai szakkifejezéssel élni: innentől ebből bármi lehet. Nekifogtam ugye a lecsónak kedd este, de el se kezdhettem, mert kiderült, hogy nincs otthon szalonna, és a disznózsír is elfogyott. Olajon meg elvből nem csinálunk lecsót. Főleg egy ilyen kiemelt nemzeti jelentőségű, koncentrált, utolsó, gö- csörtös zöldpaprikákból megálmodott késő őszi típust. Paradicsom eleve nincs. Amit kapni, az már nem az, úgyhogy szósszal pótoljuk, az legalább házi. Szerdán gondolni se volt időm a szalonnára, így este ismét megállapíthattam, hogy bár idő lenne, de alkatrész hiányában nem foghatunk neki. Este az is kiderült, hogy nincs kenyér, hát kifutottam, vettem egyet. A plázába nemrég afféle termelői piacot telepítettek, köszönt is az egyik figura, akitől néha húst veszünk. A szomszéd standnál paleo- disznótoros termékeket kínált két kreatív szakállas gyerek. Otthon jutott eszembe, hogy megvehettem volna a szalonnát is. Mit akar tőlem az a lecsó? Mi kéne még ebbe? Az utolsó padlizsánok? Elfogytak azok is. Répát meg mégsem rakhatok bele. Elvonta a figyelmemet az is, hogy néhány külföldi vélemény szerint Ponta lemondása azt bizonyítja, hogy Romániában fejlettebb a politikai kultúra, mint más, térségbeli országokban. De ha megnézzük, mi minden derült ki Pontúról az elmúlt egy évben, látjuk, hogy ez komoly túlzás. Ponta pályája egy ideje lefelé tart. Most se az ő ötlete volt a lemondás: a kezelhetetlenné vált Gabriel Oprea belügyminiszter a hétvégi tragédia miatt nem hajlandó vállalni a felelősséget, ezért a PSD pártvezetése a kormányfő lemondásával oldotta meg a dolgot. Ponta a tavalyi államfőválasztás esélyese volt, de elbukta, azóta már a pártelnöki funkciót is visszaadta. Közben néhányszor alkalma lett volna lemondani, hogy politikai kultúráját csillogtassa, hisz kiderült, hogy kamu egyetemi címe van, és korrupcióval is vádolják. Lemondásához tehát ideális alkalmat adott a bukaresti szórakozóhelyen történt tragédia miatt tüntető tömeg. A bölcs államférfi meghajol a nép akarata előtt, nem erodáltatja tovább magát. Megfelelő időben visszatér, jövőre Romániában választások lesznek. Kérdés viszont, hogy ami eddig történt, elég-e ahhoz, hogy lecsillapítsa a több tízezres tömeget. Mert ők már nem a kormány, hanem az egész politikai elit távozását követelik, a „25 éve loptok” jelszóval. De ez egy másik lecsó története. Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter drótkerítésecskétkötöget (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A legnagyobb római maffiaper Politikusok, vállalkozók, a maffia és egykori terrorista csoportok tagjai is a vádlottak padján ülnek a római bíróságon kezdődött perben, amely az olasz főváros korrupciós ügyeire kíván fónyt deríteni. A Mafia Capitale per minden idők legnagyobb bírósági eljárása, amelyet Rómában valaha is rendeztek. A szicíliai maffiapereket idézi, valamint a kilencvenes években a milánói ügyészség által folytatott Tiszta Kezek korrupcióellenes vizsgálatot. Negyvenhat vádlott, több mint száz tanú, ennél is több ügyvéd, száz akkreditált olasz és külföldi újságíró, köztük harminc televízió követi a római maffiapert, jövő nyárig százharminc tárgyalási nap lesz a Rebibbia római börtön bunkertermében. Az olasz főváros politikai és vállalkozói életét teljesen behálózó korrupcióra tavaly decemberben az első számú vádlott, a Mafia Capitalét irányító Massimo Carminati letartóztatásával derült fény. A múltban szélsőjobboldali terrorista csoportokhoz és a Rómát a nyolcvanas években uraló Magliana-bűnbandához tartozó, valamint a délolasz szervezett bűnözéshez is kötődő Carminati tartotta kézben az olasz főváros közbeszerzési pályázatainak forrásait. Jobbkeze a már gyilkosságért is elítélt Salvatore Buzzi, aki az általa vezetett számos római szövetkezeten keresztül jutott állami támogatásokhoz. Az olasz rendőrség több ezer telefonbeszélgetést hallgatott le Massimo Carminati és vele együttműködő vagy általa megfenyegetett politikusok és vállalkozók között. A legmagasabb biztonsági szintű olasz börtönben őrzött Carminati rendre azzal dicsekedett, hogy ő Róma ura. A bűnszervezethez tartozott Franco Panzironi a római köztisztasági hivatal letartóztatott volt elnöke is. A szervezet ellopta azokat a közbeszerzési forrásokat, amelyeket fiktív szövetkezeteken keresztül az illegális bevándorlók befogadóállomásai számára nyertek. A maffiaperben tanúként hallgatják meg Gianni Aleman- no volt római főpolgármestert. A hatóságok szerint a Mafia Capitale milliárdokat lopott ki a főváros kasszájából. Rómának nem maradt pénze sem a hulladék eltakarítására, sem a tömegközlekedésre: a káosz miatt mondott le október végén Ig- nazio Marino római főpolgármester. A rendteremtést a kormány Franco Gabrieli prefektusra és a november elsején kinevezett Francesco Paolo Tronca kormánybiztosra bízta, aki eddig Milánó prefektusa volt. (MTI) Nem mindenki Churchill SZALAY ZOLTÁN H osszú politikai karrierje során Sir Winston Churchill kétszer is térfelet váltott: a konzervatív párt színeiben választották be az angol parlamentbe, ám nem sokkal megválasztása után fogta magát és átsétált a liberálisok közé, ahol aztán azok radikális baloldali szárnyához csatlakozott. Tette nagy felháborodást váltott ki az angol politikai életben, ám húsz évvel később Churchill újra képes volt váltani: visszalépett a konzervatívokhoz, ahol hamarosan pénzügy- miniszter, majd miniszterelnök lett. Ezekben a váltásokban leginkább a hatalomvágya vezérelte: irányítani akart, kézben tartani az eseményeket, mert erre volt tehetsége. A politikát a saját céljai elérésére használta fel - aligha róhatták azonban fel neki mindezt, hiszen megnyerte Angliának a második világháborút. Mintegy mellékesen (bár neki magának ez aligha minősült mellékesnek) pedig bezsebelt egy irodalmi Nobel-díjat is. A Churchilléhez hasonló politikai térfélváltások tájainkon nagy népszerűségnek örvendenek, s tulajdonképpen egészen megszokottá váltak a szlovákiai demokrácia eddigi rövid története alatt. Talán azért sem jelentenek olyan nagy közéleti sokkot, mert politikai pártjaink esetében általában egyáltalán nem letisztult a konzervatív vagy liberális, baloldali vagy jobboldali irányultság. így aztán ha egy kereszténydemokrata vezető liberális pártot alapít, vagy ha egy liberális politikus vezetőként konzervatívvá válik, szinte észre sem vesszük. Időnként azonban előfordulnak olyan váltások, amelyek tanácstalanná tehetik a gyanútlan szemlélődőt. Nemrégiben olvashattuk, hogy Somogyi Szilárd, aki a rendszerváltás idején a Diákhálózat aktivistájaként tűnt fel, majd vállalkozni kezdett, és 2010-ben a jobboldali liberális Szabadság és Szolidaritás (Sas) képviselőjeként ült be a parlamentbe, Mi Magunk néven új, dél-szlovákiai regionális mozgalmat szervez. Somogyi politikai karri- eije meglehetősen zavaros, az SaS-hez való csatlakozását követően elkötelezettjobboldali politikusként ismerhettük meg, ám a Sulík-féle liberális párttól való távozását az „segítette elő”, hogy a magántulajdon korlátozását szorgalmazta egy parlamenti felszólalásában. Miután lezárta liberális korszakát, nyíltan baloldaliként kezdte pozícionálni magát. Ehhez képest eléggé meglepett, amikor nemrég a Komárom felé vezető út mentén megpillanthattam a Mi Magunk óriásplakátját. „Orbán Viktor legyen az Európai Unió vezetője” - állt a plakáton. Több kérdés is felmerül a szlogent olvasva: vajon Somogyi Szilárd eddig rejtegette előlünk ezt a furcsa humorát, vagy valóban komolyan gondolja, amit hirdet? Az, hogy az épp baloldali mozgalmát építgető politikus a magyar jobboldal vezérével kampányol, még nem is lenne olyan meglepő, elég csak a magántulajdon korlátozásáról szóló nyilatkozatára gondolnunk. Ami azonban meghökkentő, az Somogyinak ez a hirtelen és radikális elköteleződése - ebben nehéz az önzetlen küldetéstudat nyomait kimutatni. A jelenség uralkodó eleme azonban kétségkívül a zavarosság. Maga a tömörülés neve is elgondolkodtató: Mi Magunk néven működtetett mozgalmat Magyarországon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapítója, Toroczkai László, és ilyen néven működik az az ír politikai erő is (ír nevén Sinn Féin), amelyet általában az IRA terrorszervezettel hoznak összefüggésbe. Somogyi esete inkább csak komikus ábrázolása annak, hogy nem mindenki Churchill, aki átáll. Nem mindenki képes rá, hogy tehetségét úgy kamatoztassa, hogy a politika gyakran esetleges kategóriáit csak eszközként használja mindehhez, mert ahhoz a politikusi jellem számos gyakori vonásán is felül kellene emelkedni - például, hogy csak a kedvencünket nevezzük meg, a szervilisségen. Churchillnek sikerült, ám ő nem is politikusként vált meghatározóvá, hanem hadvezérként, szónokként és íróként - ő ugyanis végül mindig megtalálta a helyét. „Nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája" Az óbudai temetőben ma búcsúztatják Göncz Árpádot, néhány idézet a néhai magyar köztársági elnöktől: „Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája - világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni.” (Göncz Árpád beiktatási beszéde) „A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk: hogy ki mire használta. És hogyan.” „Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. Amikor elnök lettem, azt hitték, mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.” „Ha szolgálni kívánok valakit, azokat, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.” „Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet.” „Szó sincs róla, hogy mi a börtönben vesztesnek éreztük volna magunkat. Sőt: négy esztendeig győztesnek.” „Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy plebejus államfő legyek, aki a politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt - mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet. Aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége az egyensúly őrzése, a politikai jó modor meghatározása.” „Nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást.”
