Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-29 / 250. szám, csütörtök
121 ISKOLA UTCA 2015. október 29.1 www.ujszo.com Szőlőskeitek vincellérjei Détértől Doblenekig DÁVID MÁRTA Október 15-16-án hatodik alkalommal zajlott a „Hát akkor szüret” - szüreti étkek, szüreti hagyományok és szokások mottóval hagyományőrző nemzetközi gasztronómiai verseny a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium szervezésében Egerben. A verseny célja egy-egy borvidékhez és a szürethez kötődő gasztronómiai szokások, hagyományok összegyűjtése, felelevenítése volt. Nyolc vendéglátó szak- középiskola és szakiskola csapata nevezett be: Egerből, Szegedről, Győrből, Gyöngyösről, Kenderesről, Tatabányáról, Rimaszombatból és Frenštát pod Radhoštémbôl (Csehország). A rimaszombati Magán Szakközépiskola csapata idén a gömöri Barkóság (amely Détér, Dobfenek, Gesztete, Gömöralmágy, Gömör- péterfala és Jeszte összefoglaló neve) szüreti népszokásait és gasztronómiáját mutatta be. A csapat tagjait, Csók Gábor, Csűr Mónika, Nagy Gergő és Singlár Edina III. F osztályos tanulókat Mede Katalin és Szabó Katalin szakoktató, valamint Dávid Márta és Kovács Tünde pedagógus készítette fel. A „Szőlőskertek vincellérjei Détértől Dobfenekig” fantázianevet viselő csapat szüreti matra- csos vadtokányt készített krumplilaskával tálalva, desszertnek szüreti szőlős-diós vánkost, a borkorcsolyatálon abárolt szalonnát, sült kolbászt, sült hurkát, paprikakrémet, tepertős pogácsát, kolbásszal töltött vesepecsenyét, valamint natúr és füstölt sajtokat tálalt fel. Az ételeket a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség jeles képviselői kóstolták és értékelték. A csapat sikeresen szerepelt, a zsűri Aranysávos minősítésben részesítette, valamint elnyerte a Leglátványosabb szüreti bemutató kü- löndíját is. Elnyerték a Leglátványosabb szüreti bemutató különdíját is (Fotók: RM) Ahonnan a gólyák sem akarnak elrepülni DÓZSA ROLAND Mészáros Tímea és Makai Karmen tanárukkal, Dózsa Rolanddal Október 6-9-én strasbourgi jutalomkiránduláson vehetett rószt az érsekújvári Pázmány Póter Gimnázium két sikeres pályázója: Mészáros Tímea és Makai Karmen. Mindketten még az előző tanévben kapcsolódtak be a Csáky Pál EP- képviselő által kiírt „Magyarként európai, európaiként magyar” című pályázatba, melynek díjazottjai egy strasbourgi, illetve brüsszeli jutalomkiránduláson vehettek, vehetnek majd részt. A pályázóknak ötoldalas írásban kellett kifejteniük, Szlovákiában élő magyar fiatalként miért büszkék magyarságukra, hogyan látják a maguk és kortársaikjövőjét a 21. század Európájában. Az érsekújvári gimnáziumból öt pályamű érkezett, további három - azóta továbbtanuló -diákunk, Sárai Erika, Bopkó László és Pál Ádám egyetemi tanulmányai megkezdése miatt nem választhatta a franciaországi jutalomkirándulást, így ők jövő tavasszal Brüsszelbe utazhatnak néhány napra. A német határ közelében fekvő, Elzász-Lotharingia központjának, Strasbourgnak gazdag, de viharos a múltja. Évszázadokon keresztül franciák és németek vitatkoztak azon, melyik országhoz is kellene tartoznia, a porosz-francia háború után a Német Császársághoz csatolt régió az I. világháború után újra francia fennhatóság alá került. Az egykor döntően németek lakta város a középkorban fokozatosan veszítette el német jellegét és vált francia nyelvűvé. Voltaire, a felvilágosodás egyik vezéralakja így jellemezte az elzásziakat: „Félig német, félig francia, teljes mértékben irokézek.” A környező falvak lakói az ún. elzászi németet beszélték, amely mára már visszaszorulóban van, köszönhetően a „példaértékű” francia kisebbségpolitikának. Lehetne párhuzamokat keresni, de nem érdemes: a történelem csak azokhoz kegyes, akik csinálják, nem pedig azokhoz, akik elszenvedik. Márpedig azt elsősorban a nagyhatalmak csinálják, az unión belül a németek és a franciák. Terjengtek kósza hírek arról, hogy érkezésünk napján váiják az EP-be Angela Mer- kelt és Franyois Hollande-ot, valamiért mégsem mertük elhinni, hogy pont akkor, pont mi, csak úgy betoppanunk, és Európa két vezető politikusa jön szembe a folyosón... Szembejött. Az ülésteremben volt szerencsénk élőben is hallani őket, a központi téma a médiákban hetek óta vezető hír, a migránskérdés volt, annak lehetséges megoldási stratégiái. Szemmel látható volt a megosztottság az üléstermen belül jobb- és baloldal között, kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben javulni fog a helyzet és születik megoldás. Elzászban felejtsünk el mindent, amit addig a francia konyháról tudtunk! Ha van olyan, hogy nem vénnek való vidék, akkor Elzász az. Ezt az aznapi vacsoránál és a másnapi ebédnél is megtapasztaltuk. Aki délután még azon gondolkodott, mit csinál majd a tányéron pihenő csigák láttán, döbbenten tapasztalta, hogy itt bizony a mifelénk csak disznótorosként számon tartott menü a nyerő, nyilván német hatásra. Este tízkor kicsit erős, de a pincérektől kikönyör- gött péksüteménnyel legyűrhető. (Fotó: PPG) Másnap délelőtt a Kisebbségi Inter- group ülésen vehettünk részt, amelynek egyik központi témája az MKP önkormányzati koncepciója volt, amelyet a párt elnöke, Berényi József ismertetett. Jóból a sok is megárt, politikából a kevés is. Ebéd után már az 111 folyón hajózva ismerkedünk a város jellegzetes épületeivel, építészeti örökségével, miközben az ember csak sajnálni tudja, hogy nem ülhet ott a Petit France vendéglőjének teraszán, annak a több száz éves platánnak az árnyékában, amelyik évszázadok viharos történelmének és Goethe első szerelmének tanúja volt. A (szabadidőnk azonban véges. A város főterén megcsodáljuk a 19. század végéig a világ legmagasabb építményének számító gótikus katedrálist, amelynek csak az egyik tornya készült el, a másik, befejezetlen toronyból azonban csodálatos kilátás nyílik Strasbourgra, a kíváncsi vándor máris elfelejti azt a fránya 330 lépcsőfokot, a valóságba csak akkor csöppenünk vissza, amikor néhány racionálisan gondolkodó diák megjegyzi, hogy lefelé se lesz kevesebb. Néhány szuvenír, egy kávé még belefér... és egy újabb tizenkét órás út után Strasbourg, az Európai Parlament épülete már csak egy szép emlék. Emléknek viszont feledhetetlen. „Digi ovi” avagy interaktív tábla a nagyfödémesi óvodában Karácsony Ildikót érdeklődéssel hallgatták a résztvevők (Fotó: nmtnyo) SERCZEL MÓNIKA A multimédia technológiák új távlatokat nyitottak az oktatás minden területén, beleértve az óvodai nevelést. Meseországunkban, a nagyfödé- mesi Magyar Tanítási Nyelvű Óvodában olyan folytonosan megújulni kész csapat állt össze az évek során, melynek tagjai mindent megtesznek azért, hogy az odajáró gyermekek érzelmileg kiegyensúlyozott, értelmileg és szociálisan felkészült tagjaivá váljanak társadalmunknak. Ezért szinte minden továbbképzésen, szakmai napon igyekszünk részt venni, minden új eszközzel, módszerrel sietünk megismerkedni. így volt ez néhány éve a modem technika eszközeivel is, először a számítógép, majd az interaktív tábla működésével ismerkedtünk meg behatóbban. Gyakran meséltünk pozitív tapasztalatainkról, sikereinkről az SZMPSZ Óvodai Társulása elnökének, Berky Angelikának, aki egy idő után arra kért bennünket, osszuk meg tapasztalatainkat más óvónőkkel. így óvodánk lett a helyszíne annak az SZMPSZ által szervezett módszertani napnak, melyen kolléganőnk, Karácsony Ildikó adott elő. Ildikó az elmúlt két évben több képzésen is részt vett, különböző táblák és többféle program kezelését ismerte meg, mégis a legtöbbet önképzéssel tanult meg, és erre biztatta a módszertani napon részt vevő 38 kolléganőt is. Az interaktív tábla és a különböző jelzések, ikonok megismerése csupán az első lépés, azok felhasználási lehetősége azonban olyan sokrétű, hogy azt egy képzésen lehetetlen elsajátítani. Kolléganőnk, hogy felkeltse az óvónők érdeklődését, igyekezett sokrétű bemutatót tartani. Számos olyan ötletet mutatott, melyek használatával nemcsak felkelti, hanem viszonylag hosszú időn át fenn is tartja a gyermekek érdeklődését egy-egy feladat iránt. Nem beszélve a sajátos nevelési igényű gyermekekről, akiket az interaktív tábla segítségével sokkal hatékonyabban lehet ösztönözni az aktivitásokra. Az interaktív táblára vetített kép előtt mozoghat, ugrálhat a gyerek, nem kell egy helyben ülni, sőt, kimondottan mozgást, interaktivitást igénylő játékokat is lehet az elektronikus táblára vetíteni. Ahhoz, hogy valóban hatékony, képességfejlesztő és tudásbővítő tevékenységeket kínálhassunk a kommunikációs technológiák révén az óvodások korcsoportjában is, elengedhetetlen az óvodai pedagógusok felkészítése a technika alkalmazására, valamint az új módszertani kultúra befogadása, elsajátítása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem az általános számítógép-használati ismeretekkel rendelkező óvodapedagógusokra van szükség, hanem a számítógépet kreatív fejlesztőeszközként és a személyes kommunikációt támogató médiumként hasznosítókra. Ehhez azonban teljes szemlélet- váltásra kell törekedni, mely magába foglalja azt a fajta nyitottságot, amely lehetővé teszi az innovatív oktatási módszerek befogadását. A sikeres alkalmazás feltételét azok az érdeklődő, lelkes, az új iránt fogékony, innovatív pedagógusok jelentik, akik tudnak és képesek folyamatosan megújulni, egymástól tanulni. Mi ezt tettük a nagyfödémesi óvodában. Úgy éreztük, nem volt hiábavaló ez a nap, hiszen az óvónők mosolyogva, az előadónknak gratulálva indultak haza. Reméljük, sok új ötletet vittek magukkal saját munkájukhoz.
