Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-01 / 226. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2015. október 1. . ­KULTÚRA Bűntény Wilsonovban Tomás Masín filmje bűnügyi vígjáték történelmi háttérbe ágyazva Dangl polgármester (Richard Stanke) és a magyarul is beszélő városi szolga (Kassai Csongor) (Fotók: Forum Film) Aaron Food FBI-ügynök (Jifí Macháőek), Boby, az ügynökfekete szolgája (Ho- ji Fortuna), valamint Kvído Eisner pozsonyi rendőrgyakornok (Vojtéch Dyk) FILMKOCKA TALLÓSI BÉLA Bonyolult film Tornáé Máéin Wilsonovcímű mozija. Két szálon fut a cselekménye. Az egyik azt az igyekezetét fedi fel, amely Pressburg-Pozsony elöljárósága rószóről 1918 után arra irányult, hogy a többnemzetisógű várost Wilsonov néven független városállammá kiáltsák ki, s az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolják, 49. tagállamként. A másik szál egy rejtélyes gyilkosság története. Ez a dominánsabb. Marek Epstein forgatókönyvíró Michal Hvorecky A legszömyübb bűntény Wilsonovban című elbeszé­lését vette alapul a ma mozikba ke­rülő új szlovák-cseh játékfilmhez. Az irodalmi mű azt a képlékeny tör­ténelmi helyzetet ábrázolja, amely­ben harc folyt Pozsony hovatartozá­sáért. A film hőse, a régi Pressburg, Pozsony, Prespork polgármestere, Dangl (Richard Stanke) arról álmo­dozik - s ezért minden követ meg­mozgat -, hogy a várost az US A-hoz csatolják. Készülődését a nagy ese­ményre, Wilsonov, Wilsonstadt ki­kiáltására azonban megzavarja egy bűneset, a város régi zsidónegyedé­ben elkövetett brutális gyilkosság. Ezt az irodalmi alapot dolgozta fel Marek Epstein úgy, hogy a filmes változatban a krimit erősítette fel. Talán mert egy bűnügy, egy rejtélyes gyilkosság felgöngyölítése sokkal inkább alkalmas a filmes adaptáció­ra, impozánsabban lehet belőle fik­ciós sztorit kibontakoztatni, mint a történelmi alapból, illetve abból az időből, amelybe a bűnügy beágya­zódik. S amelyről egyébként is ke­veset tudunk. Tomás Masín filmje sem fed fel és bont ki jelentős törté­nelmi tényeket az amerikai elnökről elnevezett Wilsonovról. Bár felvet és érint korabeli társadalmi-politikai vonatkozásokat - ezek mindenek­előtt Dangl polgármester törekvése­iben tükröződnek -, nem a doku- mentarista feltárás, rekonstruálás és bemutatás szándékával ábrázol tör­ténéseket. Ehelyett parodisztikus helyzetekbe, dialógusokba, poénok­ba, képekbe stilizálva, durva humor­ral és cinizmussal (ahogy az alkotók fogalmaznak) mutatja meg a film az álom megvalósításához vezető hek­tikus utat, a Dangl polgármester túl­kapásai okán felmerülő bonyodal­Wilsonov Szlovák-cseh bűnügyi vígjáték, 115 perc, 2015 ■ Rendező: Tomáá Máéin * író: Michal Hvorecky ■ Forgatókönyv: Marek Epstein ■ Operatőr: Martin Strba ■ Zene: Michal Novinski * Szereplők: JiPÍ Macháőek, Vojtéch Dyk, Tatiana Pauhofová, Jan Kraus, Richard Stanke, Hoji Fortuna, Luboé Kostelny, Petr Őtvrtníőek, Stanislav Majer, Dráfi Mátyás, Ropog József, Kassai Csongor A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. makat. A Wilsonov a súlyos dönté­sek meghozatalában megnyilvánuló emberi butaságot és kicsinyességet pellengérezi ki, és az alkalmatlanság veszélyeire figyelmeztet. A bűnügyi szál is parodisztikus. Aaron Food (Jirí Macháőek) FBI- ügynök fekete szolgájával (Hoji Fortuna) érkezik a gyilkosság felde­rítésére. Kvído Eisnert (Vojtéch Dyk) személyében egy ügyefogyott cseh rendőrgyakomokot választ se­gédjéül, aki szerelmes a város leg­tehetősebb polgárának lányába. A politikai csatározások és a nyomo­zás folyama mellett szerelmi szállal is bonyolódik a szerkezet. Néhol túl sok az információ, a néző elveszti a fonalat. Helyenként a sok - szinte egymást kioltóan sok - durva geg ér­telmezése is nagy feladat. Ember le­gyen a talpán, aki első nézésre hely­re tudja tenni a nemzetiségi kérdé­seket vagy a rasszizmust érintő me­rész poénokat. A filmnek vannak ki­fejezetten unalmas részei is, de eze­ket feledtetik az ötletes technikai megoldások, a vizuális effektek és a hazai viszonylatokban szokatlan hangvétel. Sztárvendégek a pozsonyi Operában Pozsony. E hónapban Két nemzetközi hírű művész vendégszerepei a pozsonyi Operaház színpadán: előbb Vesszalina Kaszarova bolgár mezzoszoprán, majd Gaston Rivero, a neves latin-amerikai tenor mutatkozik be nálunk. Vesszalina Kaszarova a Carmen címszerepében lesz látható Pozsony­ban október 7-én. A díva a Zürichi Operaházban nagy sikerrel énekelte Bizet hősnőjét - az előadás D VD-n is megjelent -, azóta pedig a világ szá­mos színpadán vendégszerepeit Car­menként. A bolgár mezzoszopránt a neves latin-amerikai tenor, Gaston Rivero követi a szlovák fővárosban. Október 13-án mutatkozik be Ro­dolfo szerepében, Puccini Bohém­életében. A mű végigkíséri a pályá­ját, hiszen 1982-ben - négyévesen - már szerepelt a Buenos Aires-i Te- atro Colón előadásában. Az európai színpadokon 2005-ben tűnt fel, ami­kor Nümbergben hatalmas sikerrel énekelte Pinkerton szerepét Puccini Pillangókisasszonyában. A Magyar Állami Operaházban is visszatérő vendég; egyebek mellett azzal vívta ki magának a magyar operabarátok tiszteletét, hogy néhány évvel ez­előtt három nap alatt tanulta meg Verdi Don Cadósának címszerepét egy budapesti beugrás kedvéért, (ú) Kaszarova a Carmen címszerepében lesz látható (Képarch(vum) RÖVIDEN Ma este jubilál a Kicsi Hang Dunaszerdahely.Tizenöt éves születésnapját ünnepli ma este a Kicsi Hang verséneklő együttes, a műfaj egyik legsikeresebb hazai magyar képviselője. Ajubileumi koncert helyszíne a városi művelődési központ. A két alapító tag, Lantos Borbély Katalin és Menyhárt József mellett színpadra lép a duó állandó billentyűse, Ber­ták István, valamint a vendégze­nészek: Saróka Liliána, Vadkerti Imre, Zsapka Attila, Sipos Dávid, Emmer Péter és Tóth Balázs. A kezdés időpontja 19 óra, a belépés ingyenes. Guk) Spanyolország baszk filmmel nevezett Madrid. A Loreak (Virágok) című baszk filmdrámát nevezi Spanyol- ország a 2016-os Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A Jon Garano - Jose Mari Goenaga rendezőpáros filmje három nő kö­zös drámáját dolgozza fel. Mind­hármuk élete megváltozik azután, hogy hétről hétre virágokat kapnak egy ismeretlentől. A virágok elfe­!■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ledettnek hitt érzéseket ébresztenek bennük. A spanyol filmakadémia még sosem választott baszk filmet, hogy képviselje Spanyolországot az Oscarra nevezett alkotások kö­zött. Az amerikai filmakadémia január 15-én hozza nyilvánosságra, hogy mely filmeket választotta be a jelöltek közzé. (MTI) A boldog békeidők pozsonyi épületei Pozsony. A boldog békeidők épü­leteit csodálhatják meg az érdek­lődők azon a városnéző sétán, amely a Pozsonyi Kifli egyesület szervezésében valósul meg szom­baton. Az idegenvezető Be- nyovszky Mánya Ágnes. Találko­zás szombaton 14 órakor a Grassalkovich-palota előtti téren, ahonnan az egykori Stefánián vé­gigsétálva a Kittler és Gratzl cég, a Feigler Sándor és a Schiller Jenő által tervezett és épített házakat veszik górcső alá a résztvevők. A Gyurikovics Ferenc utca (ma Leskova ulica) szecessziós bérhá­zai után a csoport átkel a Sánc úton (Sancova), hogy szemügyre vegye az egykori városi munkáslakóhá­zakat. A séta az 1932-ben átadott YMCA épülete előtt ér véget. (ú) PENGE A szépség látszata Jon Fosse neve ismerős lehet azoknak, akik érdeklődnek az iro­dalom és a színház iránt. A norvég írót jelölték a Nobel-díjra is, je­lenleg 14/1-es oddsszal adják a bukmékerek, hogy a 2015-ös az övé lesz (Nádas 16/1). Megkapta a legjelentősebb norvég művészeti díjat, hazájában ő is a nemzet BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA művésze. Regényeit sok nyelvre lefordították, drámáit szerte a vi­lágban játszották/játsszák (így például az Őszi álmot 2010-ben a Jókai Színház is műsorára tázte). A Melankólia után immár másik jelentős prózai műve, az Álmat­lanság, az Olav álma és az Esti dal alkotta Trilógia is olvasható ma­gyarul. Sokan vitatják -joggal -, hogy lehet-e, mondjuk úgy, Isten halála után a Jóról beszélni, illetve olyan műalkotást létrehozni, amely Szép. Létezhet-e még a figyelő tekintet eltűnése után a Szép? Jón Fosse sötét tónusú, áradó, és mégis több szempontból minima- listának nevezhető repetitív pró­zája első megközelítésben a leg­távolabb van attól, hogy pozitív választ adjon erre a kérdésre. Mégis úgy gondolom, hogy a nai­vitás és az elborultság gyanúja nélkül lehet érvelni amellett, hogy Fosse szövegei a szép hitelessé­gének visszaállítására tett kísérle­tek. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Trilógia szövegeiben ken­dőzetlenül jelennek meg olyan té­mák, mint a gyilkosság, a rablás, a prostitúció, a székletürítés, az öregkori elgyengülés... Olykor keményen, a maguk „valójában”, olykor pedig kissé ironikusan el­emelve. De az irónia a három részt tekintve is szerepet játszik, ugyanis nyilvánvaló, hogy a szö­veg túlmutat a felsorolt témákon. Hiszen mindent bevon a szépség. Mivel azonban a szépben nem hi­szek, mert valami nyugtalanító- szeplősítő mindig kíséri, inkább azt mondom: mindent bevon a szépség látszata. Mi lehet erre a magyarázat? Fosse (pontosabban a fordító, A. Dobos Éva) gyönyörű mondataiban évek-évtizedek telhetnek el előre- hátra, s ezzel egyfajta mindent magába engedő háló szövődik, a részletek aprólékos bemutatásá­val, a nagyot mondás kiiktatásával pedig valami „teljes”, „átfogó” akad fenn ezen a hálón. S ebben a „teljesben”, „átfogóban” kapunk vissza valamit a szépből - ami természetesen távol áll a fensé­gestől. Jon Fosse: Trilógia. Fordította A. Dobos Éva. Kalligram, Po­zsony, 2015. Értékelés: 10/10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom