Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)

2015-10-26 / 247. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2015. október 26. KULTÚRA I 7 A rombusz és az író Előkerült Milan Kundera Kulcstulajdonosok című legendás előadásának hangfelvétele Milan Kundera sem sejtette, hogy létezik ez a hangfelvétel SZABÓ G. LÁSZLÓ Színháztörténeti szenzáció: a legendás prágai Divadlo na zábradlí archívumából váratlanul előkerült Milan Kundera magyarra eddig le nem fordított, eredetileg Ptákovina címen írt, és 1969. május 12-én bemutatott darabjának hangfelvétele. A hír magát a szerzőt is meglepte, hiszen ő sem gondolt arra, hogy az általa akkor olyan nagyon kedvelt előadásnak, amelyet a bemutató után legalább tízszer látott, pár fotón kí­vül bármilyen kézzelfogható nyoma maradt. „A nézőtéri felügyelők már azon szórakoztak, hogy a közönség körében a szerző nevet a legtöbbet” - írta Kundera, aki esszéi és regényei mellett három színművel gazdagí­totta a kelet-európai drámairodai­mat. Mind a hármat Csehországban írta, jóval azelőtt, hogy 1975-ben - most már bizonyos, hogy végérvé­nyesen - Franciaországba költözött. A Kulcstulajdonosokat Otamar Krejča, az európai hírű cseh rendező biztatására írta. A darab egy cseh kis­városban élő családról, férjről, fele­ségről és lányukról, illetve három kulcscsomóról szól, amelyek közül az egyik elveszik, miután féijhez megy a lány. Egy reggel megszólal a telefon, a vő felkapja a kulcsokat, s véletlenül bezárja a családot. Nem­sokára visszajön, de senki nem hiszi el neki, hogy tévedésből történt, ami történt. Úgy gondolják, a férfi félté­keny a feleségére. Ekkor jelenik meg a színen a férj régi ismerőse, barát­nője, s a család - apa, anya és a lá­nyuk - talpa alól kicsúszik a talaj. A darabot több cseh és nem egy euró­pai társulat műsorára tűzte, Kundera egy idő után mégis letiltotta, mert nem érezte tökéletesnek. A Jakab és az urát Denis Diderot regénye hatá­sára írta, és több mint húsz cseh szín­ház repertoárján szerepelt, de külföl­di társulatok (köztük amerikaiak, sőt ázsiaiak) is elővették. A Ptákovina (kétféleképpen is ér­telmezhető a szó: 1. hülyeség, 2. Pszság) akkoriban született, amikor Pavel Kohout Engem elvtársnak hívtak című színműve íródott, Josef Škvoreckýbôl a Gyávák című regé­nye miatt tiltott szerző lett, Václav Havel pedig színházi díszletmun­kásként dolgozott. „Egy trencsén- teplici kis szálloda picike szobájában írtam a darabot öt egymást követő napon, amikor délelőttönként min­dig egyedül voltam - emlékezik Kundera. - Szerencsés hét volt. Az a hangulat, amelyben a szerző ír vala­mit, örökre meghatározza a műhöz való viszonyát. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy ezt a darabot mindig szerettem.” A Ptákovina bemutatóját rendkí­vüli eufória övezte, amikor 1969 elején, vagyis a legrosszabbkor, pár hónappal a szovjet invázió után be­mutatták. Előbb Liberecben, Ostra- vában, Brünnben, s csak azután Prá­gában, a Divadlo na zábradlí falai között Václav Hudeček rendezésé­ben és Miloš Kopecký főszereplé­sével. A kommunista cenzúra azon­ban gyorsan levetette a repertoárról. 2008-ban került ismét közönség elé, ezúttal a Činoherní klubban, Ladi­slav Smoček irányítása alatt, biz­tosra akartam venni, hogy aki színre viszi, nem fog belenyúlni, nem vál­toztat semmit a szövegen - írta ön- inteijújában Milan Kundera. - Smoček régi barátom, kedvelem őt. S nemcsak rendezőként, hanem drá­mai szerzőként is csodálom. És ép­pen azért, mert nem pusztán rende­ző, hanem (avagy főleg) drámai szerző is, azon kevés színházi tekin­télyek egyike, akik még komolyan veszik a dráma szövegét. S hogy mi­re utaltam ezzel a címmel? Hogy ez a komédia olyan fokon komolytalan, hogy több is, mint vígjáték: ez már szamárság.” Korábbi két színművével ellen­tétben ezt az egyet nem mutatták be külföldön sehol. Ennek pedig egyet­len oka van: a cselekmény indító­gombja egy iskolai táblára rajzolt rombusz, a nőiség szimbóluma. „Azt gondoltam, hogy ezt a jelet minde­nütt ismerik a világon - így Kunde­ra. - De rá kellett jönnöm, hogy a franciáknak sem mond semmit, így ezt az illetlen jelet valószínűleg csak felénk ismerik. A rombusz varázsa nélkül pedig elveszíti isteni áldását a mű. Mást pedig nem tudtam kitalál­ni helyette. S mivel Franciaország­ban teljesen bekebelezett az élet, ez a darabom már csak halvány emlék a múltból.” Hogy ki készített hangfelvételt a Divadlo na zábradlí 1970. január 14- i előadásáról, nem lehet tudni. Csak annyit, hogy egy prágai zenész, bi­zonyos Ivan Bierhanzl, a Plastic People of the Universe nevű együt­tes egykori tagja, aki ma a prágai Nemzeti Színház operatársulatának a munkatársa, régi zenei felvételek után kutatott az archívumban, ami­kor ráakadt a Ptákovina eddig sosem keresett hangfelvételére. Igazi szín­házi csemege ez azoknak is, akik lát­ták, de azoknak is, akik nem láthat­ták az előadást. A darab főhőse egy iskolaigazgató, aki krétával a táblára rajzolta a női nemi szerv jelét, majd nádpálcával a kezében nyomoz a tettes után - a diákok körében. Erre a „tréfára” alapozza Kundera az em­beri társadalomról szóló szofiszti- káltjátékát. A hangfelvétel Kundera hazai ki­adója, a brünni Atlantis gondozásá­ban a napokban jelent meg CD-n. Most először a franciák irigykedhet­nek: a párizsi Gallimard által meg­jelentetett Kundera-sorozatból ugyanis hiányzik ez a darab. Még le sem fordították franciára. Gyenge vigasz a cseheknek: Kundera fran­ciául írt műveit ők még mindig nem olvashatják, de ez az egy legalább az övék. RÖVIDEN Cenzúrázatlan Vadnarancsok Budapest. Csaknem három év­tized után negyedszer is megje­lent, de most először csorbítatla­nul Géczi János Vadnarancsok (Négy élettörténet-rekonstruk­ció) című kötete. Nemzedéki él­mény, borzongató, felszabadító, szemnyitogató olvasmány volt 1982-ben a Szépirodalmi Ki­adónál megjelent Vadnarancsok. Híre szájról szájra, a pszichiátriai gondokkal küszködő-harcoló fi­atalokat beszéltető kötet kézről kézre járt. Gyanús, lázító és fel­lazító, nihilt, drogot népszerűsítő, szocializmuselle­nes - ilyeneket gondoltak róla a kommunizmus idején, amikor már az is szenzációszámba ment, hogy a négy - miként a mostani ajánló fogalmaz: kudarcos - éle­tet bemutató szociográfia meg­jelenhetett. Visszavonni már nem akarták. Maradt a hivatalos elhallgatás és a fokozott éberség: a Vadnarancsok II.-t, amely a szocializmusbeli homoszexuali- tásról szólt addig szintén példát­lan nyíltsággal, csak öt évvel ké­sőbb adták ki a JAK-füzetek so­rozatában. Közvetlenül a rend­szerváltozás előtt a boltokba ke­rülhetett ugyan a Vadnarancsok második kiadása (együtt a Vad­narancsok Il.-vel), de az eijedés még nem jutott el odáig, hogy a korábban kihúzott szavakat, mondatokat mind vissza lehes­sen írni. Az Atheneum Kiadó mostani kötete így az első való­ban telj es Vadnarancsok. (MTI) Kritikusok díja a Saul fiának Budapest. Nemes Jeles László filmje, a Saul fia kapta a luxem­burgi CinEast filmfesztiválon a kritikusokból álló zsűri díját. A közép- és kelet-európai filmek fesztiválján 18 országból mint­egy száz alkotást mutattak be. Nemes Jeles László első játék­filmje korábban Cannes-ban nagy díjat, Szarajevóban külön- díjat, Chalons-en-Champagne- ban rendezői díjat kapott, Erdély Mátyást pedig az operatőrök nemzetközi filmfesztiválján, a macedóniai Bitolában fődíjjal jutalmazták. (MTI) Megérkezett Kassára a Rákóczi-expressz NÉMETI RÓBERT Új fejezet kezdődött Kassán a magyar-szlovák kulturális kapcsolatokban. Magyaror­szág Kassai Főkonzulátusa kezdeményezésére a magyar-szlovák kapcsolatok erősítése jegyében, hagyo­mányteremtő szándékkal rendezték meg a Rákóczi- expressz emlékhetet. Kassa. A rendezvénysorozat egyik nem titkolt célja a kassai kul­turális turizmus erősítése, az emlék­hét címe is erre utal: hosszú évtize­dekig a Rákóczi-expressz jelentette a vasúti összeköttetést Budapest és Kelet-Szlovákia között. A legendás vonat most újra elindult: a Buda­pestről indított szerelvény szomba­ton délelőtt érkezett meg a kassai vasútállomásra, közel 100 turistá­val. A vendégeket Renáta Lenárt óvá kassai alpolgármester, Štefan Kuž- ma, Eperjes alpolgármestere, Le- zsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, valamint Szesztay Adám kassai magyar fökonzul fogadta. A turisták innen az abaúji partnerség kisvonatával indultak el a Szent Erzsébet-székesegyházhoz, ahol a helybéliekkel együtt az altemplomi kriptában II. Rákóczi Ferenc és buj­dosó társainak földi maradványai előtt lerótták kegyeletüket. Ezt kö­vetően a Rodostói Ház udvarán megkoszorúzták a fejedelem szob­rát; itt magyar és szlovák beszédek hangzottak el. Rengetegen várták a legendás vonatot (Szászék György felvétele) Richard Raši kassai főpolgármes­ter és Lezsák Sándor közösen nyi­totta meg a Kaszárnya Kultúrpark- ban a Határvidék ízei című gasztro­nómiai és turisztikai bemutatót. A rendezvényen csaknem ötszá­zan vettek részt. Az esemény nagy sikert aratott. „A kassaiak nemcsak nagy örömmel fogadták, hanem részt is vettek az esemény előkészítésé­ben, szervezésében, lebonyolításá­ban, és ez az elkövetkező napokban is így lesz. Célunk, hogy ott legyünk egymásnak, kulturális és gazdasági téren is segítsük egymást. Ne kelljen Magyarországra átmenni magyar árukért, hanem ott legyenek kar­nyújtásnyira a polcokon. Ehhez az első lépéseket ma tettük meg” - mondta Szesztay Adám kassai ma­gyar főkonzul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom