Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-24 / 246. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. OKTOBER 24. INTERJÚ 17 Korábban, a „halála” után, a tévénézők visszakövetelték a Jóban rosszban sorozatba. Akkor mindenki azt gondolta, hogy Száraz Dénes kiírha- tatlan a sorozatból, aztán mégis... c r W ínházi szerepeiről . j t keveset hallani, ■ m pedig ott sem kerülik el a sikerek. A színházi szakma a legőszintébb és legegyene- sebb embernek tartja. Noszvajon, egy közönségtalálkozón beszélgettünk a fiatal színésszel őszinteségről, szerepekről, sorozatról, hovatartozásról. Szerintem az őszinteség előnynek számít. Ám nem mindenki vélekedik így. A színész, ha megmondja a véleményét egy rendezőnek vagy a színigazgatónak a darabról vagy a társulat működéséről, félő, hogy egy ideig mellőzik. Az is komoly bonyodalmakat okozhat, ha a színész visszamond, vagyis nem vállal el egy felajánlott szerepet. Ezt is gyakran mellőzéssel büntetik a színházak. Én elhatároztam, hogy nem fogok félni ilyesmitől. Hol tanulta ezt a kíméletlen őszinteséget? 1999-ben a Színművészeti Főiskolán egy olyan osztályba kerültem, amelyet Máté Gábor és Horvai István vezetett, és az osztálytársaimmal együtt tőlük tanultuk meg ezt a fajta komoly őszinteséget. Azt táplálták belénk, hogy igazából csak ennek van értelme, és csak ez visz előre. Tizennégyen voltunk az osztályban, és most is mindig komolyan, őszintén elmondjuk észrevételeinket a színpadi alakításainkról. Kompromisz- szumokra nem vagyok hajlandó a kialakításánál, akkor inkább nem mondok semA Felvidékről származik. Miért döntött Magyarország mellett, miért nem kezdte pályafutását mondjuk Pozsonyban? Nem szeretek példaképekről beszélni, de most mégis kivételt teszek. Csodáltam Kaszás Attilát, a munkásságát, ő volt az, aki felébresztette bennem a vágyat, hogy Magyarországra menjek. Karakterben és életvitelben is sok közös vonásunk volt. Néhány mozifilmnek is hatása volt rám, ilyen volt Koltai Róbert Szamba című filmje, amelyben nagyon szívesen játszottam volna. Pozsonyba a szlovák nyelv miatt nem mentem, mert ott nincs magyar nyelvű színművészeti oktatás. Mindenféleképpen magyarul szeretetem volna tanulni a színészetet. Most azonban már szívesen kipróbálnám magam egy szlovák filmben. Hazamennék egy hétre az édesanyámhoz, megkérném, hogy csak szlovákul beszéljünk egymással, kiolvasnék ez idő alatt két szlovák nyelvű könyvet, és visszarázódnék. Nehéz volt Budapestre hangolódni? Budapest nem volt ismereden számomra, men édesapám a ELTE-re járt, kéthetente kísértem el őt ebbe a csodálatos városba. Édesapám volt a példa, ő Budapesten tanult, „Kompromisszumokra nem vagyok hajlandó a véleményem kialakításánál, akkor inkább nem mondok semmit” (A szerző felvételei) Csak az őszinteség visz előre akkor nekem is ott kell. Soha nem volt kérdés, hogy ide vagy oda fogok járni. Gond a lakhatással volt. Két hónapig keresztanyám ismerősénél, a Gellért téren laktam, aztán Óbudán a Márton Áron Kollégiumban, és igazán az volt nehéz, hogy ismereden emberekkel kerültem össze. Állandóan alkalmazkodni kellett, és ezt én nem bírtam. Aztán két osztálytársammal az Aradi utcában kivettünk egy lepusztult lakást, de ott mégiscsak magunk között voltunk. Hol van az igazi otthona? Mind a két országban otthon vagyok. Amikor Pestről Újvárba megyünk, akkor is azt mondom, hogy hazamegyünk, és a visszaútra is ez igaz. Érsekújvárban figyelemmel kísérik a színészi pályafutását? Az Újvárban élő magyarok ismerik egymást, tudják azt is, hogy létezem. Ismerik a tanár szüléimét is. Nemrégen az Ml-en a Családbarát Magazin vendége voltam feleségemmel és gyermekünkkel, az adást követően pedig szüleim telefonja szinte folyamatosan csengett, a helyiek jelentették, hogy láttak a televízióban. Hatalmas sikert hozott önnek a Jóban Rosszban televíziós sorozat. Hogyan került a stábba? A főiskola után a volt osztályunkból senki nem akart sorozatban játszani. Mindenki hívtak, de senki sem ment, én sem. Ez 2004-ben volt. Azóta nyitottabb lettem, és amikor ismét hívtak, azt gondoltam, kipróbálom. Ki gondolta volna, hogy négy évre ott ragadok és ilyen sikerem lesz. A sörreklámnak köszönhetem, hogy a sorozat rendezői felfigyeltek rám. Akkor pedig már a rendező hívott, mert egy ismert arc voltam. Számomra pedig nagyon vonzó volt a pap karaktere, amit felajánlottak. Előtte, mint sokan mások a szakmából, én is nagyon elítéltem az effajta sorozatokat, de megváltozott a véleményem. Az igazi nehézségeket kívülállóként az okozta, hogy nagyon bugyutának tartottam a szereplők szövegeit. Ilyen szempontból nekem szerencsém volt, mert szerintem Tamás atyának elfogadhatóan igényes szövege volt. Arra is rá kellett ébrednem, hogy a sorozatot futószalagon gyártják. Egy-egy jelenetre huszonöt perc volt adva, és ennyi idő volt a beállásra, a felvételre. Nagyon szerettem a forgatásokat a külső helyszíneken. Nagykovácsiban a kastélyparkban forgattunk sokat, és az valóban filmszerű volt, ezért is szerettem. A évésorozattal járó ismertség pedig megint más dolog. Nekem mindig kételyeim vannak ezzel kapcsolatban, hogy a befektetett munka honoráriuma lehet-e a hatalmas ismertség, amit a sorozat ad, és valójában megérdemeljük-e. Meglepődött, amikor kiírták a sorozatból? Éreztem, hogy ez fog velem történni. Ugyanis amikor Tamás atya után mint nőverő rosszfiút visszahoztak, az írók nem akartak sok mindent kezdeni a karakteremmel. Gondolom, a nézőknek sem tetszettem annyira. Ám az ödet, az ahogyan visszavittek a sorozatba, jó volt. Most, hogy ismert lett, többet foglalkoztatják? Igen, meggyőződésem, hogy vannak olyanok, akik azért alkalmaznak, mert a nevünkkel könnyebben el lehet adni a jegyeket. A televíziós ismertség pedig - főleg a magánszínházaknak - kell, mint egy falat kenyér. Példának fel tudom hozni a Ma estére szabad a kecó... című új darabot, amelyben „tévés arcok” jelennek meg. Az ismertség mellett felvetődik egy másik kérdés is, hogy valójában mi mennyire vagyunk jó színészek. Jó dolog, hogy akik csak Tamás atyát ismerik vagy Varga Balázst, el tudják dönteni, hogy képes vagyok-e más szerepet is eljátszani. Albert József SZUDOKU írjon az ábra üres négyzeteibe 1 és 9 közötti egész számokat úgy, hogy minden sorban, minden oszlopban és a vastag vonalakkal határolt területeken belül minden szám egyszer forduljon elő!
