Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-24 / 246. szám, szombat
8 I KULTÚRA 2015. október 24. | www.ujszo.com RÖVIDEN Daniel Radcliffe lesz a felnőtt Harry London. Daniel Radcliffe játssza a felnőtt Harry Pottert J. K. Rowling új darabjában, a Harry Potter and the Cursed Child (Harry Potter és az elátkozott gyermek) című kétrészes színpadi műben - közölték pénteken az előadás producerei. A darab ott kezdődik, ahol a hétrészes regényfolyam véget ért, vagyis 19 évvel az után, hogy a varázslótanonc utolsó, mindent eldöntő küzdelmét vívta a gonosz Voldemort nagyúrral. A szinopszis szerint Harry a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt munkatársa, legkisebb fia, Albus Severus pedig „a nem kívánt családi örökség súlyát” kénytelen cipelni. A premiert jövő júliusban tartják a londoni Palace Theatre-ben. (MTI) Egy autista kislány a Szezám utcában London. Új szereplője van a Szezám utca gyerekek számára készülő digitális és nyomtatott kiadványsorozatának: egy autista kislány, Julia. A gyermekeknek szóló sorozat alkotói abban bíznak, hogy Julia bevezetése a történetekbe segít majd az autistákkal foglalkozóknak, így a családoknak is. Julia a Szezám utca tévésorozatában nem jelenik meg, csak a mesekönyvekben. A kiadványok a táj ékoztatás mellett gyakorlati példákat is lefestenek. Az egyik alkalommal például Julia csapkodni kezd, de Elmo nem néz rá neheztelve (ahogy az a valóságban gyakran előfordul), hanem elmagyarázza, hogy ez most azt jelenti: Julia izgatott. (MTI) MOZIJEGY Valahol Magyarországon Ha nem is tökéletes a film, azért minden rosszindulat nélkül mondhatom, hogy hatalmas teljesítmény, amit Goda Krisztina véghezvitt: eljutni a Csak szex és más semmitől a Veszettekig szinte felfoghatatlan dolog. Kicsit egyértelműbben: eljutni az infan- tilizmustól az egészen ügyes próbálkozásig tényleg akkora út, hogy az ember hajlamos sok mindent megbocsátani. Tény, hogy a Veszettek tele van olyan hibával, amit tanulással nem lehet kiküszöbölni, és ilyen értelemben nagyon magyar alkotás: próbáljuk utolérni Amerikát, úgy megrendezni a jeleneteket, hogy a világ túlsó felén is tátsák a szájukat, csak hát a világ túlsó felén húsz éve tartottak itt (mondjuk, emlékeinkből előkúszik az Amerikai história X). A lényeg persze az a gondolat volna, hogy arról beszéljünk, amit csak mi tudunk, csak mi ismerünk: van ez a keleteurópai sors, és megannyi borzalmas dolog, de vannak szép pillanatai is, csak el kell mesélni. Nincs is ezzel semmi baj, de azt nehéz felfogni, miért akar a film mindenről beszélni, miért nem elég, hogy elmondja egy fiatal történetét-tessék, van ilyen sors is Magyarországon. Pedig Máté és a többi vidéki srác története olyan, mint egy ókori tragédia: rohanunk a veszedelem felé, és végig tudjuk, hogy dehogy lesz itt sportolói karrier... Nézzünk egy sikerült jelenetet: a fiú és az egyik lány versenyezik, egymásra mosolyognak, és szinte önkívületi állapotban rohannak, de a nyomor csak nem akar eltűnni. Itt kellene azt mondani, hogy stop, és róluk mesélni. Nem ez történik. Jön a másik cselekményszál, és bár a kettő egy idő után összefonódik, mégis megmarad az érzés, hogy nagyjából így lehet elrontani egy ígéretes mozit. Az alkotók magyarosították az amerikai társadalmi drámákat: Chevrolet helyett van elektromos bicikli, meg vidéki rendőrfőnök, aki félkatonai szervezetet hoz létre fiatalokból. Jól sejtjük, mi fog történni - formát kap a gyűlölködés, a megteremtett rend látszólagos, fortélyos félelem igazgat. Leírva talán jól hangzik, de a megvalósítás már kevésbé sikerült, helyenként egyenesen amatőr. Ráadásul bátortalan is a film: ha már a gárdára utalgat, akkor van, amit ki kellene mondani, mégis csak sejteti. Mindezek miatt haragudhatnék a Veszettekre, de egyszerűen nem megy, mert így is átjön a kilátás- talanság keserűsége. Plusz nem tudok nem arra gondolni, hogy végre mindenki megismeri ifj. Vidnyánszky Attilát, aki eddig az egyetemi színpadon bujkált, most viszont itt van, és olyan természetességgel játssza el a nincstelen fiút, hogy érte, miatta mégis megérte leforgatni - és megnézni - a filmet. Gera Márton Veszettek. Magyar filmdráma, 115 perc, 2015. Rendezte: Goda Krisztina. Szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila, Klem Viktor, Fenyő Iván, Molnár Piroska. Adott egy vidéki rendőrfőnök, aki félkatonai szervezetet hoz létre fiatalokból (Képarchívum) Fényes lélekterek Mayer Éva kiállítása a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában TALLÓSI BÉLA Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában 2016. január 10-ig látható Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész (N)OMEN című kiállítása, melyen lebilincselő, varázslatos és egyedi látványt nyújt tizenkét lightbox. Fénytörésekkel és -hatásokkal manipulált rafináltén rétegezett látványféliák bravúros színtereket nyújtnak magas intelligenciával megfigyelt lelki folyamatok tükröztetásére. „Az első önálló pozsonyi kiállításomra új sorozattal készültem - mondja a fiatal képzőművész. - Tavasztól saját művészeti osztályt vezetek az egri Eszterházy Károly Főiskola vizuális művészeti tanszékén, és óraadó vagyok a budapesti Metropolitan Főiskolán. Ugyancsak tavasszal elnyertem egy doktori ösztöndíjat a prágai Képzőművészeti Akadémiára. A Budapest, Somorja, Prága és Eger közötti folyamatos ingázás inspirálta az új sorozatot, a Lélektereket. Ezekből komponáltam össze (N)OMEN című kiállításomat a Brämer-kúriában. Az itthon és az otthon problematikájáról, a személyes és a közösségi tér, a magánszféra és a mindent átható nyilvánosság kapcsolódásáról, a belső, személyes értékek, valamint a kollektív, társadalmi normák és az egyénre nehezedő elvárások között feszülő ellentmondásos viszony- rendszerről szól.” Nem teljesen előzmény nélküli a Brämer-kúriában látható lightbox- kollekció. Mayer Éva a témában előbb papír alapú nyomatokat készített, amelyekből tavasszal önálló kiállítást rendezett a budapesti Molnár Ani Galéria. Egy részük pedig a múlt hónapban szerepelt Bécs vezető képzőművészeti vásárán, a Vienna Contemporaryn, ahol a nyomatokat bemutató standnak kiemelkedően sok, 25 000 látogatója volt, és a munkák közül több külföldi gyűjtőkhöz került. A (N)OMEN című kiállítás a személyes és a közösségi tér egészséges egymásmellettiségét - esetleges egymásnak feszülését - a városi léthez kapcsolva vizsgálja. A belsőkülső, lelki-szellemi vizsgálódásból, elmélkedésből fakadó észlelés élénk, színes és egyben konceptuális látványvilágot eredményez. A megvilágított képhordozó felületnek finom, ritmikus színfolt- és gesztusmotívumai (mint a kötszer anyagának erezett, elmosódó ámyéknyoMayer Éva: „A Budapest, Somorja, Prága és Eger közötti folyamatos ingázás inspirálta a Lélektereket" mata), mindenekelőtt azonban a képmező szövegi része, a tízparancsolat Braille-írással készült átirata hittel kapcsolatos kérdésre is utal. „A Lélekterek egyedi grafikái az üveg és az akvareli, valamint különböző szkennelési, előhívási technikák kombinációjából jöttek létre. Az elkészült munkák a reklámoktól világító nagyvárosok hangulatát idézik, egyben magukba foglalják egy transzcendentális világ elképzelt ragyogását is” - kalauzolt kiállításán az alkotó. Mindegyik alkotás városokat ábrázol a realisztikustól az absztraktig terjedő különféle vizuális megjelenítési technikákkal. A képmezőből kiemelkedő beszédes motívumok - ablakok, kezek, a Braille-írás - olyan út bejárására indítanak, amelyen a vakon tapogatózástól egy hittel, lélekkel teli élettér kialakításának aka- rásáigjuthatunk el. „A szimbolika azt is magába foglalja, hogy ennek eléréséhez rögös út vezet, miközben a kód megfejtésére, illetve egy felsőbb hatalom segítségére szorulunk” - fogalmazott Mayer Éva. Alekszij evics és a 20 százalékos áfa Minszk. Bár könyvei számos nyelven megjelentek már, Fehéroroszországban eddig csak egyetlen kiadó merte megkockáztatni, hogy kiadja a friss Nobel-díjas Szvetlána Alekszijevics könyveit. A Lohvinau vezetői szerint a fehérorosz rezsim nem gyakorol nyílt cenzúrát, de bürokratikus intézkedésekkel igyekszik ellenőrzés alatt tartani a kritikus irodalom terjesztését. 2014-től például külön engedélyt kell kérni minden egyes megjelenő könyvre - a Lohvinaura korábban súlyos pénzbírságot szabtak ki, mert minszki könyvesboltjában kötelező állami regisztráció nélkül árult könyveket. Az igazsághoz tartozik, hogy a cég több alkalommal nyújtott be kérelmet az állami regisztrációra, ám mondvacsinált indokokkal az összesét visszautasították. A Lohvinau ráadásul jelentős versenyhátrányban van az állami fenntartású könyvesboltokkal szemben, melyeknek például nem kell bérleti díjat fizetniük. A monopolhelyzetben lévő állami könyvteijesztő, a Biel- kniha emellett „ideológiai alapon” meg is tilthatja bizonyos könyvek forgalmazását. Az elérhető könyvek 95 százaléka amúgy orosz nyelvű, a fehérorosz könyvek pedig a Lohvinau szerkesztői szerint kisebb esélylyel indulnak versenybe az olvasók figyelméért, hiszen egyrészt sokkal kevesebb van belőlük a piacon, másrészt drágábbak is. Ennek egyik oka, hogy a független kiadókat és könyv- kereskedőket az átlagosnál magasabb, 20 százalékos áfa sújtja. Szvetlána Alekszijevics Elhordott múltjaink című, fehéroroszra fordított könyvéből két éve 500 példányt jelentetett meg a Lohvinau. Az írónő kötetei eddig nem örvendtek nagy népszerűségnek, aminek egyik oka az lehet, hogy Alekszijevics oroszul ír, ez pedig elidegenítheti őt azoktól a fehérorosz értelmiségiektől, akik éppen a fehérorosz nyelv használatára helyezik a hangsúlyt. (konyvesblog) A belső-külső vizsgálódásból fakadó észlelés élénk, színes és egyben konceptuális látványvilágot eredményez (Somogyi Tibor felvételei)
