Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-22 / 244. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2015. október 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Miért menjen Draxler? A miniszter másként tekint a magyar és a szlovák gyerekre T egnap e sorok nyomdába küldésekor még nem zárult le a parlament Szabadság és Szolidaritás (SaS) által kezdeményezett, az ellenzéki pártok által támogatott rendkívüli ülése, amelynek egyetlen pontja Juraj Draxler oktatási miniszter menesztése volt. A kormányülésen a kabinet - értelemszerűen - nem támogatta a tárcavezető menesztésére irányuló indítványt, így az ülés végeredményét borítékolhatjuk. A választások előtt a kormánypárt már semmilyen vezéráldozatot nem engedhet meg magának, egy kormánytag menesztése ellenzéki indítványra annak minősülne. Az SaS három okot nevezett meg, amelyek miatt Draxler szedhetné a sátorfáját: a Módszertani Központban történt csalást, a Iuventa épületének átjátszására tett kísérletét egy pénzügyi csoportnak, és személyzeti politikáját. Egyikre se mondhatjuk, hogy apróság, az egyikben 460 ezer eurónyi közpénzről, a másikban az államhatalom és az oligarchia lehetséges összefonódásáról, a harmadikban kompetenciakérdésekről van szó. Az első kettő olyan jellegű, amely miatt akár még távozhatna is, hiszen ő viseli a felelősséget mindenért, ami a minisztérium berkeiben történik. A kását azonban ezekben az esetekben nem eszik olyan forrón. A 460 ezres ügyben még folyik a rendőrségi vizsgálat, lezárultáig, illetőleg a bírósági döntésig kár volna sürgetni a menesztést, mert felelőssége nem nyilvánvaló. A másik esetben pedig nem is folyik vizsgálat, az értékes telek körül gyakorlatilag állóháború alakult ki. Draxler felállhatna mondjuk amiatt, mert az iskolaköteles nebulók legfőbb gondját a táplálkozásban látja. Draxler 2014. november 25. óta vezeti a minisztériumot. Azóta az oktatási kommunikációt az iskolabüfék áruválasztéka, és az iskolai étkezdék színvonala határozta meg. Mintha a chips és a kóla kiűzése a büfékből, és a rósejbni bulgurra cserélése üdvözítené a hazai oktatást. Ennél azért több ötletet vártunk volna. De lemondhatna amiatt is, hogy szeptembertől a magyar alapiskolák első osztályaiban csupán heti öt anyanyelvi írás-olvasás óra lesz, a szlovákokban meg kilenc, és ez a tendencia folytatódik az alsó tagozat további évfolyamában is. Draxler, azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta az ez ellen indított petíciót, bizonyította, hogy nem egyformán tekint egy magyar és egy szlovák hatéves gyerekre, és a szlováknak több lehetőséget biztosít anyanyelve elsajátítására. Ez sokkal inkább ok lenne a miniszter menesztésére, mint egy sikkasztás a tárca egyik alegységénél. Emiatt azonban senki sem kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést. De ha kezdeményezett is volna, félő, hogy nem jöttek volna össze a szükséges aláírások. Ezt vedd fel, ma répa, cékla és rebarbara!evél-nyél lesz az iskolai reformkonyhán (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Gyermekáldozatok FELEDY BOTOND .................,.l. A görög partoknál vízbe fúlt szír kisfiúról szóló kép komoly hatással volt a menekültkérdésről való nyugati közvélekedésre. Most egy jemeni kisfiúról készült videofelvétel kering az interneten, aki néhány napja belehalt sérüléseibe. Miközben a szír válságot egyre jobban ismerjük, az évek óta fokozódójemeni polgárháborúról keveset tud a szélesebb nyilvánosság. Idén már az északi szomszéd Szaúd-Arábia légi csapásokkal és szárazföldi manőverekkel is segítette a kormány-erőket a húszikkal szemben. A jemeni konfliktus legújabb gerincét a szíriai frontvonalakhoz hasonlóan a szunnita-síita ellentét határozza meg: míg a szunnita kormánypárti erőket Rijád támogatja, pénzt és fegyvert sem sajnálva, addig a síita húszi lázadók mögött Irán lép fel. A háborús zónának ott is régóta a terroristák, a megbúvó al-Kaida-tagok és egyéb radikálisok örülnek a legjobban. Az ország gyakorlatilag szétesett, menekülni se nagyon lehet, hiszen sivatag és óceán öleli körbe. A jemeni kisfiút a húszi lázadók rakétája sebesítette meg. De a szenvedő gyermekek képei nem csak a média logikája miatt kerülnek elő. A jemeni áldozatok negyede becslések szerint gyermek. Ahogy a menekültek közt is sok a fiatalkorú. A demográfiai helyzet ezeken a vidékeken sokkal dinamikusabban alakult, mint Európában vagy általában a fejlett világban. Számos közel-keleti társadalomban sok a fiatal, amit leképez a menekültáramlat is. A Németországba, Olaszországba, Magyarországra érkező menedékkérők négyötöde 34 év alatti az idei első fél év statisztikái szerint, de a Svédországba érkezők közel 35 százaléka 18 év alatti. Amire a halott jemeni kisfiú fotója emlékeztet minket, az a túlélő fiatalok, gyerekek lelki megnyomo- rítása. Egy generáció van kitéve annak, hogy szomszédait potenciálisan saját családja gyilkosaiként lássa a következő évtizedekben; hogy a végignézett erőszak kiégesse belőle az emberséget vagy életkedvet; hogy ne lásson más alternatívát maga körül, mint a háború szolgálatába állni. A gyermekek már 3-5 éve nem járnak iskolába, felnőttes feladatokat látnak el ostromlott városokban, lerombolt falvakban. Nem tudjuk most megbecsülni, hogy ez hosszú távon milyen társadalmi kockázatot hordoz, és hány újabb konfliktust készít elő azáltal, hogy mélyre veri a gyűlölet gyökereit. A jövő generációjának elvesztésére is emlékeztetnek minket e mostani felvételek, arra, hogy mi következik egy háború után. Csecsen- föld, Ruanda, Bosznia... Rengeteg munka vár a nemzetközi közösségre, hogy eredményes legyen a meggyötört új generációk pacifikálása. Balkáni dominóeffektus MÓZES SZABOLCS M egépült a kerítés, a horvátok nem tudnak több menekültek Magyarország irányába terelni. A soron következő „áldozat” Szlovénia, ahová naponta több ezer migráns érkezik a magyar (zöld)határzár bevezetése óta. A ljubljanai kormánynak gyorsan döntenie kell, hogy melyik szerepet játssza el: a határlezáróst vagy az átengedőst. Mint a magyar és a horvát eset mutatja, mindkettőnek megvannak a buktatói, az utóbbi ráadásul csak addig játszható, amíg a gazdagabb szomszéd engedi. Míg Brüsszel és Berlin az utóbbi hetekben azért lobbizik Ankarában, hogy a törökök vegyék komolyan saját határaik őrizetét és ne engedjenek menekülteket az unió felé a saját táboraikból, addig a Balkánon ennek ellenkezője valósult meg. A görög külső határ olyan lyukas, mint egy minőségi svájci ementáli. Igaz, a hosszú tengeri határszakaszt sokkal nehezebb védeni, mint a szárazföldit. Az érintett balkáni tranzitországok pedig Bulgária kivételével még a látszatát se akarták fenntartani annak, hogy vannak határaik. A szerbek és a macedónok gyakorlatilag végig- buszoztatják a migránsokat az országon, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőlük. Úgysem akarnak itt maradni, hát menjenek - gondolják. Mivel pedig egyikük sem EU-tag, attól sem kell tartaniuk, hogy a menekültek elosztását előirányzó kvóták miatt esetleg „hívatlan vendégeket” kapnak. A sorba a magyar-szerb „sorfal” felépítése után Horvátország is beállt. A hősködés - „mi majd európai módon kezeljük a válságot” - csak addig tartott, amíg be nem futott az első pár ezer migráns. Zágráb pedig a szkopjei, belgrádi receptet választotta: továbbtolni őket. Horvátország helyzete ugyanakkor különbözik a szerbtől és a macedóntól, hiszen uniós tagállam, Szlovéniáról nem is beszélve, amely schengeni ország is. így a határait rendesen kellene védenie és csak azokat beengedni, akik legálisan érkeznek vagy nyomban menedékjogot kémek. Korábban már írtunk arról, hogy mindaz, amit augusztus végén Magyarországon láttunk (sztrádamenet, jelenetek a Keletiben), nem egyedi jelenség, hanem a nagy európai menekültválság című előadás előzetese. Ugyanez vonatkozik a könnygázra és a paprikaspray-re, amit a híradások szerint a szlovén-horvát határon is be kellett vetni. S könnyen lehet, hogy újabb szögesdrót is épülhet, ezúttal a horvát-szerb határon. Ugyanis Horvátország, ha a szlovénok komolyan veszik a határ őrzését, tranzitországból átmeneti frontországgá változhat, egészen pontosan zsákutcává, ahonnan nem vezet út nyugatra. Legfeljebb egy szűk ösvény, amelyen napi több ezer ember helyett csak pár százan taposhatnak tovább. A horvátok nem is annyira a szlovénok döntésétől függnek, hanem attól, hogy Ausztria meddig hajlandó átvenni a menekülteket Ljubljanától, Bécs pozíciója pedig attól, hogy a németek (vagy inkább a bajorok) meddig hajlandók számolatlanul átvállalni az osztrák irányból érkezőket. Ebben a „láncban” ugyanis gyakorlatilag mindenki csak a folyosó szerepét tölti be, ami akkor fog bedugulni, amikor Berlinben (Münchenben) rájönnek, hogy a kapacitásaik végesek. Onnantól kezdve beindul a láncreakció, a Fekete Péter pedig a leggyengébb láncszemnél marad. Ami egy ideig Horvátország lehet, minimálisan addig, amíg be nem drótozza a zöldhatárt. Lehet, hogy a Balkánon féltucatnyi kerítésnek kell épülnie addig, míg a probléma nem lesz a gyökerénél megoldva, s a görögök rá nem kényszerülnek, hogy saját határaikat - ami egyben uniós és schengeni külső határ - hatékonyan megvédjék, a másik oldalról pedig a törökök se nézzék tétlenül az emberáradatot. Ha ez megtörténik, s nem járkálnak fel-alá százezrek ellenőrizetlenül és regisztrálatlanul fél Európán keresztül, akkor lehet majd arról beszélni, hogyan lehetne megsegíteni a szíriai menekülteket. Százszor humánusabb helyben segíteni, vagy egyenesen a közel-keleti-,táborokból átvállalni a tömeg egy részét - ahogy a britek teszik -, mint arra biztatni a rászorulókat, hogy több ezer kilométert tegyenek meg illegálisan, életüket kockáztatva. FIGYELŐ Olasz lap: a pápának agydaganata van A Quotidiano Nazionale olasz hírportál azt közölte, hogy Ferenc pápa jóindulatú agy daganat miatt egy japán specialistához fordult. A Szentszék azonnal cáfolta a hírt, és felelőtlenségnek nevezte annak közlését. A Quotidiano Nazionale (QN) értesülései szerint a 78 éves Ferenc pápa Toscanában, a Pisa közeli San Rossore di Barbaricinában levő klinikán járt, ahol Fukusima Takanori japán orvosprofesszor vizsgálta meg. Az egyházfőnek jóindulatú agy daganata van, de nincs szükség műtéti beavatkozásra - írta a hírportál. Federico Lombardi szentszéki szóvivő azonnal reagált: alaptalannak nevezte a QN hírét, és „súlyos felelőtlenségnek” annak megjelentetését. Lombardi úgy fogalmazott: a közölt információk nem érdemelnek figyelmet. Andrea Canigni, a QN főszerkesztője válaszában ugyanakkor megerősítette az általuk szerzett információk hitelességét, hangsúlyozva, hogy alaposan utánajártak az értesüléseknek. „Semmi kétség nem fűződik a közölt információk megalapozottságához” - írta Canigni. Hozzátette, amiként állam- vagy kormányfők esetében, a sajtónak a pápával kapcsolatban is kötelessége kö- zöíni az egészségére vonatkozó híreket. A QN hírei nyomtatott formában az II Resto del Carlino, az II Gior- no és a La Nazione olasz napilapokban jelennek meg. (MTI)
