Új Szó, 2015. október (68. évfolyam, 226-252. szám)
2015-10-16 / 239. szám, péntek
www.ujszo.com | 2015. október 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Festmény, baráti áron Hogy maradtam le egy eredeti műalkotásról saját lábán álló Orbán Ráhel-Tiborcz István házaspár a minap 7 millió forintért vásárolt két festményt egy elegáns aukción. Az egybegyűltek láthatták, hogy a magyar miniszterelnök Veje nemcsak a közbeszerzéseken rendkívül sikeres, hanem a tárcsát is ügyesen emelgeti. A nemzet jövője szempontjából rendkívül biztató, hogy a magyar politikusok családtagjai, illetve az izmosodó arisztokrácia így érdeklődik a képzőművészet iránt. Hiszen a festőknek is meg kell élniük valamiből. Az elhunyt festők képeivel pedig 1 a galériák és a gyűjtők bizniszeinek, ami szintén nem ördögtől való, mindaddig, amíg az állam keze nem I teszi be szőrös lábát az ajtón, lásd Munkácsy Golgotájának kálváriáját. A fiatal pár több festményre is licitált, az egyikért 2,8 millió forintot is adott volna, végül valaki elvitte az orruk elől 3 millióért. Most biztos szomorúak, nyilván már látták lelki szemeikkel a nappalijuk falán. Remélem, fel tudom vidítani őket azzal, hogy elmesélem, hogyan buktam el egyszer én is egy festményt. Nem nyilvános árverésen történt. (Olyan helyekre elővigyázatosságból nem járok, nehogy elkapjon a hév, és költöznöm kelljen a híd alá, hónom alatt egy festménnyel). És nem is mostanában történt, hanem még a koronás időkben. Sok képzőművész ismerősre tettem szert kiállításmegnyitókon, alkotótáborokban stb. Az egyik interjúalanyom olyannyira elégedett volt a vele készült anyaggal, hogy felajánlotta, nézzek körül a műtermében és válasszak valamit, baráti áron adja nekem. Ne aggódjak, jól fogok járni, mert a képei borsos áron kelnek el. Áhítattal nézelődtem a műteremben, tetszett a mester színvilága és különleges technikája. Miért ne lóghatna az én szerény nappalimban is egy eredeti alkotás, gondoltam merészen. Sikerült kiválasztanom egy kisebb olajfestményt, amely színeivel és formáival karneváli hangulatot árasztott. Láttam a táncoló, mulatozó embertömeget, annak ellenére, hogy nonfiguratív alkotásról volt szó. Na, ez nekem szól, fordultam a mesterhez. O pedig hosszan dicsérte kifinomult ízlésemet, majd mondott egy összeget, amitől majdnem fenékre estem. El- fehéredő arcomat látva hozzátette, hiába elismert ecsetforgató, mostanában nem vettek tőle egyetlen képet sem. Persze tudtam, mennyiért árulja őket a bizományi galéria, de valamiért úgy gondoltam, a „baráti ár” egészen mást jelent, mondjuk a piaci ár tizedét. Hogy ne tartson haszonleső csórónak, kértem pár nap gondolkodási időt. És gondolkodtam gőzerővel. Még segítenék is rajta. Legfeljebb szerényebben fogok étkezni az elkövetkező hetekben, hónapokban. A kép tényleg jó. Ezt hagynám örökül születendő gyermekeimnek. Ha csak egy szülémé, nem is kellene kettévágniuk. Szóval már tárcsáztam volna a mester számát, amikor számítógépem, állandó munkaeszközöm váratlanul azt mondta: búcsúzom, nincs tovább. És kimúlt szegény. Nem cifiázom tovább: az új gép pont annyiba fájt, amennyibe a baráti áron adott kép került volna. > Merkel nem enged a bírálóinak m (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Németországban erősödik az elégedetlenség az eurépai menekültválságban folytatott kormányzati politika miatt, de Angela Merkel kancellár nem enged a nyomásnak. Bírálói a világ minden részén érthető jelzést várnak tőle arról, hogy Németország befogadási képessége korlátozott, és a határok lezárását vagy az Ausztriából tömegesen érkezők visszafordítását követelik. A kancellár erre kiszivárgott értesülések szerint gyakorlati, elvi és taktikai okok miatt nem hajlandó. A Der Tagesspiegel szerint a kancellárián felmerült, hogy lezáiják a német- osztrák határt, de arra jutottak, hogy ez nem enyhítené a menekültválságot. Azt nem lehet a német határon megoldani, és nem is szabad ezzel hite- L getni az embereket. A határok lezá- ^ rását Merkel azért is elutasítja, mert W szerinte a balkáni migrációs útvonalon, Ausztriában és Magyarországon is súlyos következményekkel járna, és láncreakciót indítana el. Először a határsorompók ereszkednének le, aztán kerítések épülnének, nemcsak a balkáni útvonalon, hanem az EU-ban mindenütt. A bezárkózási versenyt pedig Németország biztosan elveszítené, mert nagyon hosszú a határa és „érzékeny a lelkiismerete”. Horst Seehofer bajor miniszterelnök szerint viszont elég lenne néhány hétig erélyesen fellépni a határokon, és a visszafordított migránsokról a világ minden részébe eljutó felvételek hatására hamar alábbhagyna a hullám. Merkel szerint ez naiv elképzelés, mert a német rendőröktől nem ijed meg senki, aki ismeri például a szíriai Aszad-rezsimet vagy a szélsőjobboldali görög csoportokat. A kancellárnak más tervei vpéldá- ul szeretne munkavállalási engedélyt szerezni a Törökországban élő - a helyi jogszabályok miatt még menekültstátussal sem rendelkező - szíri- aiaknak. Gyerekeiknek akár iskolát is építene német pénzből török földön. Szeretné elérni azt is, hogy Moszkva és Washington megállapodásra jusson a szíriai polgárháború lezárásában és hogy végre béke legyen Líbiában és Afganisztánban. Hosszabb távú víziója a szomszédságának stabilizálásáról gondoskodó EU. A stabilitás révén erősödik a huszonnyolcak körüli térség „menc- kültfelszivó” képessége. Aki pedig mégis belép az ÉU-ba, a német kancellár elképzelése szerint egy hot spotba kerül, onnan pedig a terhek méltányos megosztásán alapuló közös menekültügyi rendszer révén valamelyik tagországba, ahol az emberi méltóság tiszteletén alapuló, egységes szabályok szerint járó ellátásban részesül. Az első lépés a megállapodás Törökországgal a görög-török uniós határ védelméről, a Törökországon átutazó menekültek visszatartásáról, a szíriaiak helyzetének javításáról. Ehhez pedig nem szabad bejelenteni, hogy hol húzódik Németország befogadási kapacitása, mert az rontja Berlin tárgyalási pozícióját. (MTI) Látszólagos védelem LAJOS P. JÁNOS A visegrádi országok „példás együttműködése” a magyar-szerb határ „védelme” során nem csak a négy - vagy inkább három - ország jó viszonyát mutatja. Rámutat a különbségekre a keleteurópai és a nyugat-európai gondolkodás között. A volt szocialista országok elsősorban a határ megerősítésére, lezárására összpontosítanak - Magyarország után most Horvátország és Szlovénia is ezt lebegteti. A Nyugat viszont elsősorban a menekültekről beszél, akiket el kell helyezni, és másodsorban hangsúlyozza a határok védelmét, szinte minden esetben kizárva, feleslegesnek tartva a kerítést. A kelet-európai gondolkodásrajellemző a másságtól való félelem. Ez fakadhat a hosszú ideig tartó elzártságtól, amikor az ország vezetői nemcsak hozzánk nem akartak senkit beengedni - hacsak nem tankkal jött, mint 1968-ban az oroszok és a „baráti” hadosztályok -, hanem az ország lakosságát sem akarta kiengedni, nehogy megfertőzze az embereket a „Nyugat mételye”. Volt egy időszak az 1989-es rendszerváltás után, amikor a volt szocialista országok lakosságának többsége is nyitottnak tűnt, igaz, ez mindig hullámzó volt - fekete bőrű vagy cigány szomszédot sose akart magának a lakosság többsége, beleértve a magyarokat is -, de úgy látszik a menekültválság elmosta azt a kevés nyitottságot is. Erre a néha látens, néha nyilvánvaló xenofóbiára erősít rá a kelet-európai politikusok többsége. Ezért épül a kerítés a magyar határokon, ezért küld Szlovákia és Csehország, talán hamarosan Lengyelország is rendőröket és katonákat a határ védelmére Magyarországra. így mutatják a lakosságnak, hogy mindent megtesznek a „biztonságunkért”, kerül, amibe kerül. Ezért van szükség arra is, hogy a menekülthullám jelentette terrorkockázatot emlegessék. A magyar„közszolgálati” televíziót nézve az embernek néha az az érzése, hogy minden 10 évesnél idősebb szíriai menekült azért jön, hogy felrobbantsa a parlamentet, a kisebbeket meg azért hozzák a szüleik, hogy őket felhasználva tegyék meg ugyanezt. Igaz, a propagandába néha hiba csúszik. Ilyen „hiba” a Terrorelhárítási Központ Tudományos Tanácsának elnöke által tavaly kiadott elemzés, amelyet a napokban fedezett fel a magyar sajtó. Eszerint kicsi az esélye, hogy éppen a menekültek közt elvegyülve akarnának beszivárogni Európába a terroristák. A Böröcz Miklós rendőr alezredes által jegyzett tanulmány a német szövetségi hírszerzés, a BND álláspontjára is hivatkozva ezt írja: „az iszlám terrorizmus által, a nyugati világra jelentett veszély vonatkozásában az illegális migráció igen alacsony jelentőségű faktor. Ennél a politikai vezetés és a biztonsági szolgálatok számára nagyobb kihívást jelent a legális migráció és a terrorizmus kölcsönhatása.” írja ezt annak a TEK-nek az egyik fontos embere, amely valójában Orbán Viktor magánhadseregének és titkosszolgálatának számít. Egyes keleti és nyugati politikusok közti különbséget talán Angela Merkel egyik kijelentése példázza a legjobban: „Nem akarok abban versenyezni, hogy ki tud barátságtalanabb nyilatkozatokat tenni, hogy minél inkább elriassza a menekülteket” - mondta a német kancellár egy interjújában. Talán erről kellene példát venniük a kelet-európai politikusoknak is, és a határok védelméhez nyújtott szimbolikus segítség helyett inkább menekülttáborok építéséhez, a menekültek akár ideiglenes, akár tartósabb elhelyezéséhez nyújthatnának egymásnak segítséget. Mert a már itt levő menekülteket valahol el kell helyezni, lehetőleg emberséges körülmények között. Merkel szavaihoz talán még hozzátehetnénk, jó lenne, ha a politikusok, az országok vezetői abban sem versenyeznének egymással, hogy ki tudja jobban megrémíteni saját lakosságát, hogy aztán látszatkerítéssel látszólag megvédje őket a látszatveszélytől. FIGYELŐ Göncz Árpád nem kért az állami temetésből Göncz Árpádot november 6-án az Óbudai temetőben temetik el, a szokásoktól eltérően nem az állami protokollnak megfelelően. A volt köztársasági elnök tisztában volt vele, hogy állami temetés jár neki, de erre nem tartott igényt, ezért végakaratában rendelkezett temetésének pontos körülményeiről. Eszerint a szokásoktól eltérően nem a Fiumei úti Nemzet Sírkertben, hanem Óbudán temetik el Bi- bó István, Litván György és Vásárhelyi Miklós közelébe. Nem mondanak beszédet a kormány és az Országgyűlés jelenlegi vezetői, és Áder János jelenlegi köztársasági elnök sem. Nem lesznek ott gyászoló közintézmények, és hivatalos minőségben magyar vagy külföldi politikusok. Nem lesz katonai tiszteletadás és díszsortüz, ami egyébként járna Göncznek, mint volt hadsereg-főparancsnoknak. Ehelyett Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Mécs Imre, volt 56-os rabtársa, volt SZDSZ-es politikus mond gyászbeszédet. A temetés sokkal inkább magánjellegű lesz, mint protokolláris, ami teljes szakítás a hagyományokkal a volt elnökök esetében. A temetésen magánemberként vehetnek részt magyar és külföldi politikusok. Bár szerdán arról szóltak a hírek, hogy Göncz Árpád temetését egyik tévécsatorna sem közvetíti, a közmédia tegnap cáfolta ezt. Az MTVA bejelentés szerint a Duna csatorna élőben, az M1 pedig helyszíni kapcsolással számol be a temetésről. „Tudomásom szerint Göncz Arpád családjának kérésére közvetíti a Duna tévé az elhunyt elnök temetését” - mondta Lázár János. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, még nem tudni, a kormány részéről nem hivatalos minőségben kik vesznek részt a temetésen. (index, figyelő)
